A cím megdöbbentő, és hosszasan tudnék írni erről, mert a téma tág. Írhatnék az apostolok távozása utáni dühös farkasokról, akik maguk után viszik a nyájat, tehát Diotrefészről, a Nikolaitákról, Antiókhiai Ignác leveleiről és püspök-kultuszáról, amire az egész emberkövető liturgikus kereszténység épült. Írhatnék Luther pásztor-fogalmáról és az „egyedül” szó arrogáns szöveghez adásáról a Római levélben („egyedül hit által”), írhatnék a hamisak mellett a jónak tűnő „evangéliumi” (azaz: Luther-hitű) egyházak léleksimogató tévelygéséről, illetve a modern bizniszegyházakról, bizniszmissziókról és bizniszevangélistákról, amelyek és akik magukat adják el, ahogy követőket és tagokat toboroznak maguknak, és valahol mindig elcsavarják Isten Igéjét.
