Flip­per

Sok­szor úgy érez­zük, nem ért­jük, mik tör­tén­nek éle­tünk­ben. Miért va­gyunk ott, ahol, miért tör­tén­nek dol­gok úgy, ahogy, miért esik ke­zünk­ből ki az irá­nyí­tás, hová tar­tunk... Nos, talán a kö­vet­ke­ző példa egy ki­csit se­gí­te­ni fog meg­ér­te­nünk a dol­got.

Krisz­tus­ban hí­vő­ként tud­hat­juk, hogy a menny fele ha­la­dunk. Köz­ben pedig földi éle­tünk egy flip­per já­ték­hoz ha­son­lít. Vál­toz­nak a fé­nyek, csu­kód­nak és nyíl­nak kapuk, pat­to­gunk ide-oda, mint a golyó és meg­ütünk itt-ott egy-egy pon­tot érő falat. De épp úgy, ahogy ami­kor a golyó is meg­üti magát s ezzel sze­rez pon­tot, ugyan­úgy: elő­for­dul­hat, hogy ami­kor ne­künk fáj, tud­tun­kon kívül épp akkor va­gyunk jó ha­tás­sal a vi­lág­ra, és erőt­len­sé­günk­ből di­cső­ség-pon­tok szár­maz­nak. A flip­per-karok az Úr ke­zé­ben van­nak, aki tudja, mit csi­nál, miért irá­nyít ide vagy oda, s hol ta­lál­ha­tók a leg­több di­cső­ség-pon­tok. Ő nem en­ge­di, hogy le­es­sen a golyó. Ami­kor pedig végül mégis le­esik, ad­dig­ra Isten már el­ér­te a kellő di­cső­ség-pont­szá­mot éle­tünk­kel.

Igen, van­nak sze­mé­lyes dön­té­se­ink, de Isten fel­hasz­nál min­dent azért, hogy minél töb­bek­kel meg­is­mer­tes­se ön­ma­gát. A játék van, aki­nél spon­tán és hir­te­len kez­dő­dik (pl. Pál apos­tol, Ap­Csel 9:4-9), míg má­sok­nál akkor, ami­kor azt mond­ják Is­ten­nek: „Le­gyen meg a Te aka­ra­tod.” Bátor ima ez, de rövid földi éle­tünk­höz ké­pest, ha a mennyei di­cső­sé­get néz­zük: akkor bi­zony meg­éri. Tud­ván, hogy ha éle­tün­ket egy olyan „Já­té­kos” ke­zé­be tesszük, aki „sze­re­tett min­ket, és ön­ma­gát adta ér­tünk” (Gala­ta 2:20), akkor nem lesz többé prob­lé­ma, hogy „nem én élek többé, hanem él ben­nem a Krisz­tus” (uott.), hi­szen tud­juk, hogy „min­den a ja­vuk­ra dol­go­zik össze azok­nak, akik Is­tent sze­re­tik, aki­ket el­ha­tá­ro­zá­sa sze­rint el­hí­vott, hogy Fia, Jézus kép­má­sá­hoz ha­son­ló­vá vál­ja­nak” (Róma 8:28-29).

S ha va­la­ki meg­kér­dez­né, mi Isten leg­főbb aka­ra­ta: „Bíz­za­tok abban a Jé­zus­ban, akit Ő kül­dött.” Is­te­ni mi­vol­tá­ban, em­be­ri éle­té­ben, bűn­te­len­sé­gé­ben, fi­zi­kai ha­lá­lá­ban és fi­zi­kai fel­tá­ma­dá­sá­ban, az ő min­ket bűn­től meg­tisz­tí­tó örök-ér­vé­nyű ár­tat­lan­ná nyil­vá­ní­tá­sá­ban, va­la­mint sze­re­tő, gon­dos­ko­dó és lép­te­in­ket ve­ze­tő je­len­lé­té­ben min­den nap a világ vé­ge­ze­té­ig. Mert Ő az, aki le­csen­de­sí­ti belső és külső vi­ha­ra­in­kat, mond­ván: „Bíz­za­tok, én va­gyok, ne fél­je­tek!” (Máté 14:27) Bízd hát rá magad a fel­tá­madt Úr Jé­zus­ra és mondd neki: „Le­gyen meg a Te aka­ra­tod!”

Bízz abban, hogy Isten tudja, mint csi­nál, és nyu­godt lesz az éle­ted.