Az üd­vös­ség si­sak­ja

A héten egy ba­rá­tom szá­molt be arról, hogy egy Zala me­gyei gyü­le­ke­zet­ben olyan ta­ní­tást hal­lott, ami azt ecse­tel­te, hogy bár meg­kap­tuk in­gyen Jé­zus­ban az üd­vös­sé­gün­ket, mégis, csak akkor a miénk, ha mind­vé­gig ki­tar­tunk. Ami­kor rá­kér­dez­tem, hogy a ki­tar­tást, mint a meg­lé­vő üd­vös­ség (a ben­ned levő új Élet) gyü­möl­csét ér­tet­te a ta­ní­tó, ba­rá­tom azt mond­ta, nem, hanem, hogy neked kell ki­tar­ta­nod ahhoz, hogy végül tény­leg a tiéd le­gyen az üd­vös­ség.

Ma reg­gel egy másik Fa­ce­book ki­írást ol­vas­tam, ami szin­tén ugyan­ez a je­len­ség, hogy az üd­vös­sé­ged csak a végén derül ki. Az üze­net­ben egy bi­zo­nyos ta­ní­tót idéz­nek, de azért ra­va­szabb a dolog, mert az ele­jén bár el­mond­ják, hogy a szer­ző hisz az örök élet el­ve­szít­he­tet­len­sé­gé­ben, a cikk mégis azt tár­gyal­ja, hogy neked mit kell ten­ned, hogy végül is el­nyerd a fel­tá­ma­dást.

A cikk úgy kez­dő­dik, hogy:

Jelen ta­nul­mány szer­ző­je ki­je­len­ti, és tel­jes mér­ték­ben el­fo­gad­ja, hogy senki, akit a Krisz­tus­ba ve­tett hite által Isten az Ő tör­vény­szé­kén egy­szer már igaz­sá­gos­nak szá­mí­tott, Krisz­tus in­gyen neki tu­laj­do­ní­tott igaz­sá­gos­sá­ga alap­ján, nem tér­het vissza ko­ráb­bi, Isten előtt meg­iga­zu­lat­lan ál­la­po­tá­ba, és nem ve­szít­he­ti Isten in­gyen aján­dé­kát, amely az örök élet.¹

Eddig tö­ké­le­te­sen egyet­ért­he­tünk vele, mert a tisz­ta evan­gé­li­um hang­zik el. Ám fur­má­nyos módon, mire el­jutsz a cikk vé­gé­re, már éppen az el­len­ke­ző­jét ál­lít­ja: az üd­vös­sé­ged/fel­tá­ma­dá­sod végül is a te ki­tar­tá­sod­tól függ. Test­vé­rek, a leg­több tév­ta­ní­tó ugyan­így az evan­gé­li­um­mal kezdi a be­ete­tést, majd utána csa­var egyet, és végül ott köt ki, hogy nem le­hetsz biz­tos az üd­vös­sé­ged­ben:

„Is­te­nünk mél­tók­nak tart­son ti­te­ket az el­hí­vás­ra” (2Tessz 1,11, Ká­ro­li); és [Pál] tudta, hogy ezt egye­dül a cse­le­ke­de­tek alap­ján lehet el­ér­ni.

Ez csak egy idé­zet a sok­ból a cikk­ből. Ez nem más, mint tö­mény római ka­to­li­ciz­mus. Ahol a ke­gye­lem nem az üd­vös­sé­get adja oda neked, hanem csak a le­he­tő­sé­get, hogy jót cse­le­ked­ve végül is te ér­de­meld ki. Ez
egy hamis evan­gé­li­um.

Ugyan­az tehát a tak­ti­ka az ilyen ta­ní­tá­sok­ban, mint a római ka­to­li­ciz­mus­ban, csak más­hogy van meg­fo­gal­maz­va. Róma azt ta­nít­ja, hogy a ke­reszt­ség által el van tö­röl­ve az ere­den­dő bűnöd,² de gya­kor­la­ti­lag mégis ki kell ér­de­mel­ned a menny­be ju­tást a sák­ra­men­tu­mok és a meg­fe­le­lő éle­ted által. A pro­tes­tan­tiz­mus kön­tö­sé­be öl­töz­te­tett tév­ta­nok pedig azt mond­ják, hogy bár Jézus meg­halt érted a ke­resz­ten, de végül is az üd­vös­sé­ged raj­tad áll. No nem min­dig ilyen nyíl­tan mond­ják, mert az túl egy­ér­tel­mű lenne, hanem oly­kor hosszas ma­gya­ráz­ko­dás által.

A ma­gya­rá­zós be­ete­tő tak­ti­ka mű­kö­dé­sét hadd szem­lél­tes­sem egy pél­dá­val. Ami­kor jár­mű­vön ha­la­dunk egy adott irány­ba, és a ve­ze­tő le­fé­kez, majd meg­for­dul a másik irány­ba, azt könnyen ész­re­vesszük. Ám, ha egy ha­tal­mas át­mé­rő­jű ka­nya­ro­dó íven for­dul meg, akkor szin­te észre sem vesszük, szin­te úgy hat, mint­ha egye­ne­sen men­tünk volna mind­vé­gig. A leg­több tév­ta­ní­tó sem egy­ből nyom­ja le a tor­ko­don, hogy Jézus ke­reszt­je nem elég, hanem fo­ko­za­to­san cse­peg­te­ti beléd a ké­telyt, elő­ször az evan­gé­li­u­mot akár tisz­tán is hir­det­ve.

Áll­jon itt egy bi­zony­ság, amit egy­szer át­él­tem még fi­a­tal hívő ko­rom­ban és Isten meg­ta­ní­tott va­la­mi­re töb­bed­ma­ga­mal. Né­hány te­só­val össze­jöt­tünk csen­des hét­vé­gé­re. Az egyik­nél gitár és egy nagy fehér könyv. El­kezd­te a lá­nyok­nak me­sél­ni a könyv alap­ján, miért nem le­het­nek biz­to­sak üd­vös­sé­gük­ben. A lég­kör meg­vál­to­zott és zavar tá­madt a szí­vek­ben. A lá­nyok meg­ren­dül­tek.

Ami­kor jöt­tünk ha­za­fe­lé, sír­tak. Imád­koz­tam. Isten adott nekem egy igét, amit azóta az üd­vös­ség si­sak­ja­ként hor­dom. Ez az ige a

János 5:24

Bi­zony, bi­zony, mon­dom nék­tek: aki hall­ja az én igé­met, és hisz abban, aki el­kül­dött engem, annak örök élete VAN; SŐT íté­let­re SEM megy, hanem ÁT­MENT a ha­lál­ból az élet­be.

Ez által az ige által az Úr szol­gált a lá­nyok felé és vissza­tet­te fe­jük­re az üd­vös­ség si­sak­ját, ami­től E.G. White he­ted­na­pi ad­ven­tis­ta hamis pró­fé­ta­nő köny­ve meg akar­ta fosz­ta­ni őket.

Ele­mez­zük csak!

• örök élete van: jelen idő
• íté­let­re sem megy: jövő idő (ta­ga­dás)
• át­ment a ha­lál­ból az élet­re: per­fekt múlt, azaz olyan pont­sze­rű ese­mény, ami ha­tás­sal van a je­len­re és jö­vő­re, egy­szer s min­den­kor­ra meg­tör­tént és nem kell töb­bet meg­is­mé­tel­ni. Jézus "té­te­lesz­táj" (el­vé­gez­te­tett) ki­ál­tá­sa is a ke­resz­ten ebben a mód­ban van, mert az ál­do­zat egy­szer s min­den­kor­ra meg­tör­tént (for­rás: Blue Let­ter Bible).

Test­vé­re­im, JÁNOS 5:24, ta­nul­já­tok meg fej­ből ezt az igét, és ne en­ged­jé­tek, hogy bárki meg­fosszon ti­te­ket Jé­zus­ban elért tö­ké­le­tes­sé­ge­tek­től (célba ér­kez­te­tek). És még ta­nul­já­tok meg fej­ből

• a Zsi­dók 10:14-et (egyet­len ál­do­za­tá­val örök­re tö­ké­le­tes­sé tett téged),
• a 2Ko­rin­tus 5:21-et (Jézus lett a bűnöd, te pedig Isten meg­iga­zí­tott­ja vagy) 
• és az 1Já­nos 5:13-at (tudd: örök éle­ted van).

Ma is szá­mos olyan tév­ta­ní­tás van, ami Jé­zus­sal kezdi, majd saját meg­fe­le­lé­sed­del végzi (az evan­gé­li­u­mot ki­kez­di). Sose egyé­tek meg eze­ket. Le­gyen raj­ta­tok a bu­kó­si­sak, hogy fe­je­tek meg ne sé­rül­jön em­be­rek csa­lá­sá­tól és tév­út­ra csá­bí­tó ra­vasz­sá­gá­tól.

Le­gyen fe­je­den az üd­vös­ség si­sak­ja, és nyu­godt lesz az éle­ted.

_________
¹ Akit ér­de­kel a for­rás, ke­res­sen meg email­ben és el­kül­döm neki. Mivel mé­reg­ről van szó, nem te­szem nyil­vá­no­san közzé.
² Róma ke­reszt­ség bűn­el­tör­lő ta­ní­tá­sa ter­mé­sze­te­sen hamis, mert Jézus vére törli el a bűnöd, nem pedig a ke­reszt­viz és az em­be­ri ce­re­mó­nia.