A menny­ről...

Ami­kor Isten be­tölt az ő je­len­lé­té­vel, és át­élem az ő min­den ér­tel­met fe­lül­ha­la­dó nyu­gal­mát és sze­re­te­tét: akkor egy picit el tudom kép­zel­ni, mi­lyen is lesz majd a menny. Nem annyi­ra a dísz­le­tek a lé­nyeg, hanem az Atya és Jézus aka­dály­ta­lan meg­is­me­ré­se lesz az, ami­vel az örök­ké­va­ló­sá­got fog­juk töl­te­ni szün­te­len ámu­lat­tal és öröm­ben.

A menny­ben, ha semmi se lenne, csak az Atya, a Fiú és a Szent­lé­lek, szá­mom­ra akkor is tö­ké­le­tes hely lenne. Ám, ha a menny­ben meg­len­ne min­den csi­li­csá­ré, pompa és ra­gyo­gás, de nem lenne ott az én sze­rel­mes Is­te­nem, akkor nél­kü­le az örök­ké­va­ló­ság nem érne sem­mit, és üres­sé­gé­vel maga lenne a pokol.

Néha sze­re­te­té­nél fogva meg­ad­ja ne­künk Isten a le­he­tő­sé­get, hogy meg­ta­pasz­tal­juk őt. De ne fe­lejt­sük Jézus Ta­más­hoz in­té­zett sza­va­it, ami­kor ezt mond­ta:

Mi­vel­hogy lát­tál engem, Tamás, hit­tél: bol­do­gok, a kik nem lát­nak és hisz­nek.

János ev. 20:29

Ez a világ olyan, mint egy ét­vágy­ger­jesz­tő, hogy mire el­ér­ke­zünk az igazi mennyei, me­nyeg­zői la­ko­má­hoz, vá­ra­ko­zá­sunk tel­jes le­gyen. Hogy már ki le­gyünk éhez­ve arra, hogy öröm­mel át­ve­gyük azt, amit Isten szá­munk­ra ké­szí­tett, őt sze­re­tők­nek.

Hadd bá­to­rít­sa­lak ezzel a dal­lal, amely a szí­vem­ben fel­jött és ott du­ru­zsol gon­do­la­ta­im­ban:

Ke­resz­ted­nél

Uram, Te is­mersz, látod szí­vem.
Ezer­szer el­buk­tam, mégis sze­ret­tél, min­dig sze­ret­tél
Je­len­lé­ted­del kö­rül­ve­szel, min­den idő­ben,
Min­dig sze­ret­tél.

Meg­haj­lok Ke­resz­ted­nél, itt folyt ki a drága vér
Nincs mi ennél töb­bet ér!
Értem győz­ted le a sírt, meg­nyi­tot­tad a Szen­télyt,
Semmi el nem vá­laszt már!

Te jársz előt­tem, Ol­tal­ma­zó,
Ke­zed­ben őrzöl, sze­retsz tudom jól!
És ha majd egy­szer le­zá­rul sze­mem,
Ott állsz előt­tem, mert úgy sze­ret­tél, min­dig sze­ret­tél.

Meg­nyílt a Menny, el­vé­gez­te­tett!
A kár­pit szét­re­pedt!

Most még ho­má­lyo­san lá­tunk, amíg meg­ta­nul­juk az igazi ér­té­ke­ket, mik az iga­zán fon­tos dol­gok és mik a ke­vés­bé azok. Bármi is tör­té­nik ve­lünk ezen a föl­dön, meg­ma­rad szá­munk­ra a hit, a re­mény és a sze­re­tet. De eljön a nap, ami­kor majd szín­ről szín­re fo­gunk látni.

Addig is, em­lé­kezz:

Abban lett tel­jes­sé a sze­re­tet kö­zöt­tünk, hogy bi­za­lom­mal te­kint­he­tünk az íté­let napja felé, mert aho­gyan ő van, úgy va­gyunk mi is ebben a vi­lág­ban. A sze­re­tet­ben nincs fé­le­lem, sőt a tel­jes sze­re­tet kiűzi a fé­lel­met; mert a fé­le­lem gyöt­re­lem­mel jár, aki pedig fél, nem lett tö­ké­le­tes­sé a sze­re­tet­ben.

1. János lev. 4:17-18

Isten tel­jes sze­re­te­te űzzön ki be­lő­led min­den fé­lel­met és­nyu­godt lesz az éle­ted.