Menü

TIPP: H.I.T.=Ha­gyat­kozz Is­ten­re Tel­je­sen!

2015. de­cem­ber 28., hétfő

Kö­vek­ből fi­a­kat

Isten szól­ni akar ma is. Sze­ret­ni. Be­fo­gad­ni. Fel­tá­masz­ta­ni. Éle­tet le­hel­ni. És min­ket is élet-adóvá tenni.

Ahogy ma Apu előtt vol­tam, és hagy­tam, hogy ve­zes­sen, és ta­ní­tá­so­kat hall­gat­tam, és köny­vet ol­vas­tam, el­kez­dett ins­pi­rál­ni, hogy ol­vas­sam a Bib­li­át. Így szólt hoz­zám: „Máté 3.” Isten na­gyon egy­sze­rű­en szól hoz­zánk, Ő, ha kér­de­zed, nem marad néma. Igen, azok az át­su­ha­nó gon­do­la­tok... nem sza­bad le­ér­té­kel­nünk őket.


Máté 3

Máté 3? Hát le­gyen. Mit akarsz mon­da­ni, Apu?

Ez az a rész, ami­kor Be­me­rí­tő János el­kez­di szol­gá­la­tát az­ál­tal, hogy ki­megy a Jor­dán­hoz a pusz­tá­ba, és el­kez­di hir­det­ni, hogy „Be­jö­vő hívás a menny­ből”, vagy ki­csit Csil­la­gok Há­bo­rú­ja üzem­mód­ban: „Támad az Élet­csil­lag”, eset­leg: „El­kez­dő­dött a mennyei in­vá­zió!” Jön­nek is hozzá az em­be­rek, mint­ha va­la­mi UFÓ-le­szál­lást vár­ná­nak. János meg­nyit­ja az élet­kö­zi át­já­rót, és be­me­rí­ti az em­be­re­ket bű­ne­ik bo­csá­na­tá­ba. Tudom, ki­csit fan­ta­sy stí­lus­ban írok, en­ged­jé­tek el nekem. Amúgy itt ül mel­let­tem Chew­bak­ka és üd­vö­zöl ti­te­ket.


Hogy ko­moly­ra for­dít­sam a szót, mert a szto­ri amúgy élet-halál kér­dés, van egy Já­no­sunk, aki elő­hír­nö­ke a ki­rály­nak, Jé­zus­nak. Ko­rá­nak egye­te­mi pro­fesszo­rai és val­lá­si ve­ze­tői is ter­mé­sze­te­sen meg­je­len­nek a maguk szkep­ti­ciz­mu­sá­val, hogy mit akar itt ez a bo­lond te­ve­szőr ru­há­val és a sás­ka­evé­sé­vel?

János elég ke­mé­nyen be­szól nekik, ma va­ló­szí­nű­leg ki­rúg­nák ezért sok gyü­le­ke­zet­ből, ami­kor a sátán gyer­me­ke­i­nek ne­ve­zi őket, „vi­pe­ra­faj­za­tok­nak”. A fa­ri­ze­u­sok ugyan­is azt hit­ték, hogy ők azért Áb­ra­hám fia, mert fi­zi­ka­i­lag tőle szár­maz­nak, és ezért au­to­ma­ti­ku­san jóban van­nak Is­ten­nel. Ma is sok ember hiszi azt, hogy csak mert ő ka­to­li­kus, re­for­má­tus, bap­tis­ta, gol­go­tás, hit gyü­lis, stb. már rend­ben van Is­ten­nel. Pedig nem, hanem új­jonn­nan kell szü­let­ni! Néz­zük csak meg konk­ré­tan ezt János szá­já­ból.


Kö­vek­ből fi­a­kat

János azt mond­ja nekik:

… ne gon­dol­já­tok, hogy ezt mond­hat­já­tok ma­ga­tok­ban: A mi atyánk Áb­ra­hám! Mert mon­dom nek­tek, hogy az Isten ezek­ből a kö­vek­ből is tud fi­a­kat tá­masz­ta­ni Áb­ra­hám­nak.

Ami­kor ehhez a szö­veg­hez értem, Apu meg­ál­lí­tott, és eszem­be jut­tat­ta, miért oly kü­lön­le­ges itt János mon­dá­sa Áb­ra­hám­mal. Az ere­de­ti szto­ri sze­rint Áb­ra­há­mék (akkor még Abrám néven) em­be­ri gör­csö­lés­ből akar­tak gye­re­ket, hogy saját erő­ből meg­csi­nál­ják ma­guk­nak, amit Isten meg­ígért nekik. Ebből lett Iz­ma­el. Ám Izsák, az ígé­ret gye­re­ke egy csoda révén fo­gant, an­gya­lok üze­ne­te révén, és az is­te­ni je­le­nés után egy évvel meg­szü­le­tett. Vil­log­nak a lám­pák: Jézus fo­ga­ná­sa­kor is an­gya­lok üzen­tek Jó­zsef­nek és Má­ri­á­nak, il­let­ve te­rel­get­ték a pász­to­ro­kat a já­szol­hoz a szü­le­tés­kor. A Bib­li­á­ban min­den Jé­zus­ról szól!

Áb­ra­hám tehát csoda révén kapta Izsá­kot, a fiát. Ami­kor fel kel­lett őt ké­sőbb ál­doz­nia, Áb­ra­hám „hitte, hogy Isten meg­ele­ve­ní­ti a hol­ta­kat, és létre hívja a nem lé­te­ző­ket” (Róma 4:17). Tehát azért merte fel­ál­doz­ni, mert hit­tel úgy gon­dol­ko­dott, hogy Is­ten­nek mu­száj fel­tá­masz­ta­nia őt ahhoz, hogy rajta ke­resz­tül jö­hes­sen el a Mes­si­ás, amint meg­ígér­te. Az egész témát az Isten ter­mé­szet­fe­let­ti ígé­re­te­i­be ve­tett hit hatja át, ezért mond­ta János is a fa­ri­ze­u­sok­nak, hogy Isten cso­dák révén tá­maszt fi­a­kat Áb­ra­hám­nak, és nem ter­mé­sze­tes le­szár­ma­zás alap­ján. Ezért ne ál­tas­sák ma­gu­kat, hogy rend­ben van­nak, csak mert ők jók­nak és elit­nek tart­ják ma­gu­kat. Vi­szont ott van­nak ezek a ha­lott kövek, amik­nek semmi esé­lyük sincs, hogy olyan ki­vált­ság­ban le­gye­nek, mint Áb­ra­hám fiai – mégis ők van­nak előny­ben (mert ide te­rem­tő csoda kell és nem em­be­ri jóság)! Ma is ugyan­így kel­le­ne be­szél­nünk a ma­gu­kat val­lá­so­sok­nak val­lók­kal, és nem ker­tel­ni. Ki­mon­da­ni, hogy „Mari néni, az, hogy meg­ke­resz­tel­ték cse­cse­mő­ként, egy ha­zug­ság, nem ér sem­mit, új­jon­nan kell szü­let­nie…”

Vi­szont a jó hír ebben a tör­té­net­ben az, amit le kell írnom most, hogy lehet, hogy ma­ga­dat kő­szí­vű­nek érzed, csa­ló­dott­nak Is­ten­ben, mert hát „Hol volt, és miért en­ged­te meg?”, meg­hi­de­gül­tél, vagy azt gon­do­lod, „Én sosem le­szek elég jó Is­ten­nek” – és semmi esé­lyét nem látod, hogy Isten végre sze­res­sen, és a csa­lád­já­ba fo­gad­jon – pedig belül mennyi­re só­vá­rog ez­után a szí­ved! Eset­leg ha­rag­szol is rá, a kép­mu­ta­tó val­lás­ból pedig nem kérsz! Nos, János sze­rint több esé­lye van a kőnek a ki­vált­ság­ra, mint a saját val­lá­sá­ban bi­za­ko­dó­nak!

Ha így vagy Is­ten­nel, elő­nyö­sebb hely­zet­ben vagy, mint az, akit meg­ke­resz­tel­tek ka­to­li­kus­nak vagy re­for­má­tus­nak, akik Isten sza­vát meg­ha­mi­sít­va ál­lan­dó­an a „ke­resz­tel­ni” szót hasz­nál­ják a „be­me­rí­tés” he­lyett bib­lia­for­dí­tá­sa­ik­ban. Emi­att én na­gyon ha­rag­szom rájuk, mert ha­mi­san ta­nús­kod­nak Is­ten­ről és fél­re­kép­vi­se­lik pont a lé­nye­get, hogy Jé­zust be­le­már­tot­ták az én bű­nöm­be, engem meg az ő ha­lá­lá­ba, és így az azo­no­su­lás­sal meg­tör­tént a hely­cse­re! Ennek semmi köze nincs egy lo­cso­lós, egy­ház­tag­gá nyil­vá­ní­tó li­tur­gi­á­hoz! In­kább az egy­há­zu­kat sze­re­tik, mint Is­tent! Ta­lá­ló rájuk János ki­fe­je­zé­se, hogy „Vi­pe­rák faj­za­tai”… Hamis fi­ú­sá­got és iden­ti­tást adnak az em­be­rek­nek, és el­sza­kít­ják őket Is­ten­től a val­lás ne­vé­ben. Épp erről a mennyei Fi­ú­ság­ról szól ez a cik­kem! Csak kér­lek várd ki a végét!


Be­töl­te­ni min­den igaz­sá­got

Nos, a tör­té­net úgy foly­ta­tó­dik, hogy Jézus meg­je­le­nik, hogy ő is alá­me­rül­jön a Jor­dán­ba, és János cso­dál­ko­zik, hogy Jézus nem is bűnös, miért kéne, hogy alá­me­rít­se őt? Pont for­dít­va, János érez­te szük­sé­gét annak, hogy Jézus me­rít­se őt alá, mert Jé­zus­hoz ké­pest bű­nös­nek érez­te magát. De Jézus ezt mond­ta: „En­gedj most, mert így illik be­töl­te­nünk min­den igaz­sá­got” (Máté 3:15).

Amin megint fenn­akadt a sze­mem, az első mon­da­ta ennek a tör­té­net­nek:

Akkor el­jött Jézus Ga­li­le­á­ból a Jor­dán mellé Já­nos­hoz, hogy me­rít­se be őt.

Itt négy név ta­lál­ha­tó, és sze­met ütött nekem, hogy meg kel­le­ne nézni őket. Meg fogsz le­pőd­ni, ahogy én is meg­le­pőd­tem.

  • Jézus = Isten maga a meg­me­ne­kü­lés
  • Ga­li­lea = Po­gá­nyok köre
  • Jor­dán = Le­szár­ma­zott
  • János = Isten ke­gyel­mes ada­ko­zó
Ezek­kel a ne­vek­kel és je­len­té­se­ik­kel fo­gunk most ját­sza­ni.

A Jor­dán egy olyan hely volt, ahol sok víz volt, prak­ti­kus okok­ból ezért me­rí­tett itt János. Ér­de­kes, hogy az Üd­vös­ség itt sem a val­lá­sos elit­ből jött, sem nem az egye­te­mek­ről. A „Po­gá­nyok kö­ré­ből”, egy meg­ve­tett hely­ről. Isten ke­gyel­me, Jézus, ott áll a po­ten­ci­á­lis Le­szár­ma­zott mel­lett. János sza­va­i­val élve, a kő mel­lett, ami­ből Isten épp most tá­maszt hit­tel tel­jes fiat Áb­ra­hám­nak! Mel­let­ted és mel­let­tem. És fogja a val­lá­so­sok által meg­ve­tett Üd­vös­sé­get, Jézus éle­tét, és beléd me­rí­ti. A bű­nöd­be, a múl­tad­ba, az át­ka­id­ba és min­den­be, ami meg akar­na foj­ta­ni téged. És ez az élet, ami beléd me­rült, tá­maszt a kőből fi­a­kat Áb­ra­hám­nak, a hit ős­aty­já­nak! Így tölt be Jézus min­den igaz­sá­got. Ké­sőbb pedig a bűnné me­rí­tett Jézus meg­hal a ke­resz­ten, és ott vele együtt a bűnöd is. Te és én a mi be­me­rí­té­sünk­kor (ami nem azo­nos már János be­me­rí­té­sé­vel) Jézus ha­lá­lá­ba me­rít­ke­zel (ha nem tet­ted, hit által tedd meg!), és ott el­sza­kadsz a bűn rab­szol­ga­sá­gá­tól és csu­rig tölt a Szent­lé­lek, Isten új élete ben­ned!

Ahogy Áb­ra­hám­nál is az ígé­ret adott gyer­me­ket, és be­lő­le szár­ma­zott ké­sőbb Jézus, ugyan­így, te is ami­kor hi­te­det egy­sze­rű­en Jé­zus­ba, Isten neked adott üd­vös­sé­gé­be veted, fel­tá­maszt, és többé nem kő vagy, ha­lott és sem­mi­re sem jó, hanem ugyan­azon a vér­vo­na­lon, mint Áb­ra­hám: a hit és Isten vér­vo­na­lán! Be­fo­gad­va Isten csa­lád­já­ba, fiúvá fo­gad­va.


Vi­lá­gok közti űr­uta­zás az Üd­vös­ség űr­ha­jó­ján

Ha az Üd­vös­sé­get egy űr­ha­jó­ként kép­ze­led el (éljen a Star Wars mánia!), amire fel­szállsz egy űr­uta­zás­ra, akkor a kö­vet­ke­ző ha­son­lat­tal játsz­ha­tunk: El­in­du­lunk a „Po­gá­nyok köre” nevű boly­gó­ról, Is­ten­től egy tá­vo­li vi­lág­ból. Fel­szál­lunk Jé­zus­ra, az „Isten maga az Üd­vös­ség” nevű űr­ha­jó­ra, aki el­visz ben­nün­ket az új iden­ti­tá­sunk­hoz, a „Le­szár­ma­zott” nevű boly­gó­ra. Itt te már nem po­gány­ként élsz, Is­ten­től távol, nem bű­nös­ként, nem meg­ve­tett fé­reg­ként, és nem kő­szív­vel, hanem Isten csa­lád­já­ban él­ve­zed azt, hogy „Isten ke­gyel­mes ada­ko­zó”. (János ugye a Jor­dán mel­lett állt.) Ami­kor Jé­zus­ban meg­ér­ke­zel a „Le­szár­ma­zott” nevű boly­gó­ra akkor vi­lá­gos­sá válik szá­mod­ra, hogy most már Isten örök­be fo­ga­dott fia vagy, és ő a te Édes­apád. Ezért él­vez­he­ted az új at­mosz­fé­rát: „Isten ke­gyel­mes ada­ko­zó”! Ke­gye­lem­ből fogsz élni, Isten aján­dé­ka­it fogod él­vez­ni, nem ki­ér­dem­lés­sel, nem szé­gyen­ér­zet­tel, hanem mert az űr­ha­jó egy másik vi­lág­ba, egy másik boly­gó­ra vitt téged.

A meg­té­rés az, ami­kor fel­szállsz az űr­ha­jó­ra. De a val­lás és a New Age pon­to­san az el­len­ke­ző­jét csi­nál­ja veled. Ör­dö­gi módon el­hi­te­ti, hogy nem kell fe­lülj az Üd­vös­ség űr­ha­jó­já­ra, Jé­zus­ra, ami el­visz a fi­ú­ság­ra a bűn­ből, hanem a „Po­gá­nyok kö­ré­ben” kép­zeld azt, hogy te már „Isten le­szár­ma­zott­ja” vagy! Ez Sátán nagy ha­zug­sá­ga. Jé­zust, kinek neve „Isten maga az üd­vös­ség”, ki­cse­ré­lik a cse­cse­mő­ke­reszt­ség­gel, egy­há­zi szer­tar­tá­sok­kal, New Age-es szug­ge­rá­lás­sal, budd­his­ta me­di­tá­ci­ó­val, re­in­kar­ná­ci­ó­val, és min­den más mar­ha­ság­gal, ami­nek a neve sosem az, hogy „Isten ment meg” téged és emel fiúvá.

Érted a kü­lönb­sé­get? Jézus va­ló­ban át­visz téged a bűn­ből a Fi­ú­ság­ba, az egyik vi­lág­ból a má­sik­ba; míg a többi ra­fi­nált ha­zug­ság azt akar­ja be­szug­ge­rál­ni neked, hogy már eleve a másik boly­gón vagy – vagy azt, hogy a két boly­gó iga­zá­ból ugyan­az.

Ezért hit­ték a fa­ri­ze­u­sok, hogy ők rend­ben van­nak, és ezért hiszi ma is sok re­for­má­tus, ka­to­li­kus és más val­lá­sos vagy épp magát jónak kép­ze­lő ember, hogy ő rend­ben van. Más „űr­ha­jók­ban” bíz­nak, olya­nok­ban, amin nincs is hi­per­haj­tó­mű, nem tud­nak velük vi­lá­got ug­ra­ni. Egye­dül Jé­zus­sal lehet át­jut­ni a ha­lál­ból az élet­re, a bűn szol­ga­sá­gá­ból a fi­ú­ság­ba.


Isten or­szá­ga meg­je­le­nik a Fi­ú­ság által

Ha vi­szont már el­fo­gad­tad hit­tel Jé­zust, akkor te már Isten egyik Fia vagy. Ugyan­az a Jézus lakik ben­ned, aki „szer­te­járt, jót tett, gyó­gyí­tott min­den­kit, akik az ördög igá­já­ban ver­gőd­tek – mert az Isten volt vele”. Ami­kor azt imád­ko­zod, „jöj­jön el a Te or­szá­god, le­gyen meg a Te aka­ra­tod”, akkor ugyan­azt kéred, hogy Isten gyó­gyí­tó és bi­zo­nyí­tó je­len­lé­te árad­jon rád és ki be­lő­led, mint ahogy Jé­zus­sal is volt. Élő vizek fo­lya­mai öm­le­nek be­lő­led, mert hi­szel Jé­zus­ban.

Isten új­já­szü­le­tett gyer­me­ke­it so­ká­ig ör­dö­gi ta­ní­tá­sok­kal fé­kez­ték abban, hogy meg­nyil­vá­nít­sák Isten or­szá­gát, annak ere­jé­vel. A val­lá­sos ta­ní­tá­sok a meg­vál­tott ember bű­nös­sé­gé­re fó­kusz­ál­nak, és a meg­vál­tat­lan ember jó­cse­le­ke­de­te­i­re. Emi­att a meg­vál­tat­lan nem tud üd­vö­zül­ni, a meg­vál­tott pedig nem tudja hit­tel meg­él­ni Isten Or­szá­gát és be­von­ni ebbe a meg­vál­tat­la­no­kat is.

Ezért fon­tos na­gyon hang­sú­lyoz­ni, hogy:

1. Aki­ket Isten Szel­le­me ve­zé­rel, azok Isten Fiai. (Róma 8:14)
2. De aki­ben nincs Krisz­tus Szel­le­me, az nem az Övé. (Róma 8:9)

    Ha el­fo­gad­tad Jé­zust, akkor értsd meg, hogy Isten fia vagy, sze­re­tett, örök­be fo­ga­dott, meg­vál­tott, meg­iga­zí­tott, tö­ké­le­tes, Krisz­tus nagy­kö­ve­te, az Ő élete van ben­ned és többé nem te élsz, hanem Ő ben­ned. A a bűn nem ural­ko­dik raj­tad, mert ke­gye­lem alatt vagy, és ugyan­azo­kat, sőt, na­gyob­ba­kat is te­szel, mint Jézus. Vesd le a val­lá­sos bék­lyó­kat, és ne hagyd, hogy kár­hoz­tas­sa­nak, fe­jed­ről le­ve­gyék a ko­ro­ná­dat. Ne hagyd, hogy meg­mond­ják, ho­gyan imád­koz­hatsz, és ho­gyan nem. Ne a jó és rossz tu­dá­sá­nak fá­já­ról egyél. Ne a val­lá­sos em­be­rek­re hall­gass, hogy a cso­dák miért nem mű­köd­nek, miért nem gyó­gyít­hatsz be­te­ge­ket kéz­rá­té­tel­lel, és miért nem pa­ran­csol­hatsz a hegy­nek, stb. Nem, te­ben­ned Jézus lakik, ezért az élet fá­já­ról egyél, Ő a di­cső­ség re­mény­sé­ge ben­ned. Ne a pro­fesszo­rok­hoz akarj tar­toz­ni, akik Is­tent min­dig do­boz­ba akar­ják zárni, hanem le­gyél olyan el­vá­rás­sal Is­ten­nel szem­ben, mint egy kis­gye­rek. Jézus is ezt mond­ta, hogy a Mennyei Apu­kánk el­rej­ti a cso­dá­it az okos­ko­dók előtt, de a gyer­me­ki szí­vű­ek­nek fel­fe­di. Ezért gyó­gyult meg a gu­ta­ütött, és ezért szé­gye­nül­tek meg a Jé­zust kri­ti­zá­ló okos­ko­dó fa­ri­ze­u­sok – pedig ők is meg­gyó­gyul­hat­tak volna.

    Ha Krisz­tus­ban vagy, Isten gyer­me­ke vagy: ne félj, csak higgy, és en­gedd, hogy Isten sza­bad­já­ra eressze a mennyet raj­tad ke­resz­tül – az élő vizek fo­lya­ma­it! Új te­rem­tés vagy, a ré­gi­ek el­múl­tak, íme új lett min­den. Igaz vagy! Ki­ne­vet­nek ezért? Nem baj, Jé­zust is ki­ne­vet­ték az igaz­sá­gért! De te csak légy erős, és éld meg, hogy Isten a fiává tett téged! Menj, hir­desd Isten Or­szá­gát és gyó­gyítsd a be­te­ge­ket, ahogy Jézus pa­ran­csol­ta!

    Mert a te­rem­tett világ só­vá­rog­va várja az Isten fi­a­i­nak meg­je­le­né­sét.

    Róma 8:19


    A val­lá­sos rab­szol­ga­ság he­lyett a Fi­ú­sá­got vá­laszd Jé­zus­ban, és nyu­godt lesz az éle­ted.

    fa­ce­boo­kos hoz­zá­szó­lás:

    0 blog­ge­res hoz­zá­szó­lás:

    Meg­jegy­zés kül­dé­se

    Hy-phen-a-tion