Menü

TIPP: A cikkek alatt rákattinthatsz a kapcsolódó cikkekre is.

2015. december 29., kedd

Én vagyok a világ világossága!

Most épp a hegyi beszédet olvasom. Jézusban nekem az tetszik, hogy Ő az élet-adó. Ő a feltámadás és az élet. Evangelizációja nagyon egyszerű: „Térjetek meg, mert elközelített Isten Országa”, és gyógyítja a betegeket. És ez ma sincs másképp!

A hegyi beszédben kétféle dolog található. Az egyik részben a kegyelemről beszél, amikor Jézus bennünk él, a másik részben pedig arról van szó, amikor képmutatóak vagyunk, és vallásosdit játszunk – a kegyesség erejét megtagadva.

Jézus tesz minket egyre szomjasabbá Isten Szelleme iránt, Őmiatta szomorodik meg szívünk amiatt, hogy bárcsak hamarabb találkozhattam volna vele, és bárcsak nekem is és annak a másiknak is Ő töltené be az életét csordultig. Az Ő jelenlétében szelidülök meg és fogok éhezni és szomjazni a megigazulás után és a szentségben való mennyei járás után. Általa lesz irgalmas mennyei jellemem és tiszta, ártatlan szívem, látva Istent. Általa, az istenfiúságomban leszek békéltető, Krisztus nagykövete, aki lehozza a földre a menny örömét és szeretetét. És a bennem élő Jézus miatt fognak engem üldözni, ahogyan Őt is üldözték, mert teljesen más rendet képviselek, mint a világ.

Jézus miatt vagyok a föld sója, és a világ világossága. Az Ő zamatát adom és az Ő fényét sugárzom ebben a világban. Ő gyújtja meg szívemben a lámpást, ahogy felragyog bennem a Krisztus. Ő tesz engem kirakatba, mint hegyen épített várost. És Ő adja nekem az előre elkészített jócselekedeteket is, amikben járhatok, amik által dicsőítik Mennyei Édesapámat, akárcsak Jézus csodái miatt dicsőítették Aput.

De Jézus esernyőjén kívül ugyanúgy ott a törvény, és a halott emberi vallás ugyanúgy a pokol ítélete alatt van. A farizeusi igazság nulla Jézus szemében, mert itt a trónon nem Jézus ül, hanem az egó.

A vallást gyűlöli Jézus. A vallásoskodó ember, akiben Jézus nem uralkodhat, megöli a másik embert, lenézi, értéktelennek tartja, bolondnak nézi őt. Istentiszteletre jár dicsőíteni, holott haragot tart a szívében a másikkal szemben. Jézus gyűlöli ezt, és azt parancsolja, az ilyen ember hagyja abba a dicsőítést, és előbb rendezze a dolgát a másikkal.

Hány gyülekezetben szólítják fel az embereket, hogy „Mielőtt megkezdjük a dicsőítést, ha valakire haragszol, megvárunk, amíg megbocsátasz neki és rendezed a dolgot – vagy hívd fel és rendezd, amíg mi éneklünk”? Azért képmutatás ez, mert ha Jézus valóban benned él, akkor nem akarsz vagy nem tudsz úgy dicsőíteni, hogy közben össze vagy veszve a másikkal, vagy épp válóperben vagytok a házastársaddal. Azzal dicsőítsd Istent, hogy Jézus szeretetét engeded, hogy túláradjon rajtad, és mész megbocsátani és rendezni.

Szemeinket is engedjük paráználkodni, de nem a bennünk lakó Jézus. Ő nem engedi. Elválunk egymástól, holott Jézus ezt is tiltja, kivéve ha a másik megcsal. A bennünk lakó Jézus nem válik el. Szilveszterkor a fogadalmakról beszélünk, holott Jézus nem tesz bennünk önjavító fogadalmakat, hanem a mennyeiek világába ültet, és onnan uralkodunk általa.

Hányszor csapjuk be egymást, holott Jézusban Isten minden igérete igen és ámen? Ezért fontos hogy erősödjünk meg az identitásunkban: a hegyi beszéd a bennünk élő Jézus élete! Ő odatartotta az arcát a kereszten, és imádkozott ellenségeiért. És Ő mi vagyunk. „Lesznek ketten egy testté”, ismerős? Mert mi már nem élünk többé, Jézus él bennünk, és a bennünk levő világ világossága által vagyunk mi a világ világossága.

Jézus bennünk „a jókedvű adakozó”, a köcsönt és bűnöket elengedő megbocsátó és Jézus bennünk az, aki megáldja üldözőinket és ellenségeinket. Az elme azt mondja, hogy ez képtelenség, de a szív azt mondja: „Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod”. Tehát minden lehetséges annak, aki hitben jár.

A törvény azt mondja, legyünk tölétesek, mint mennyei Atyánk tökéketes, a kegyelemben pedig ez a tökéletesség ingyen a miénk Jézus áldozata által (Zsidó 10:14).

Te és én vagyunk Isten országa itt a földön. Te és én vagyunk Isten akarata itt a földön. Te és én vagyunk „Jézus” itt a földön. A csap nem csinál vizet, a csap csak átengedi a vizet. Te és én nem kipréseljük magunkból Jézust, csak áteresztjük Őt ebbe a világba a Szentlélek által.

Emiatt nem a földi kincseinktől, ruhánktól, ételünktől, számláinktól függünk, hanem szívünk a mennybe gyűjt, mert felszabadult az anyagi függéstől és a kicsinyhitűségtől, és a földi valóságot nem kancsalként látja a mennytől elválasztva, hanem szimplán, egészségesen, egyben a kettőt. Hiszen a Fiúság és megigazultság által a gondviselés automatikusan a miénk. Programok, naptárak és határidőnaplók helyett foglalkozhatunk az adott napnak a bajával, és vihetünk bele áldást és életet.

Jézus bennünk nem a másik ostobaságaival törődik, ugyanakkor arra is vigyáz, hogy ne szórja szét az energiáit az érdektelen emberekre. Odébb áll, és az ember jóváhagyása helyett Istenhez fordul feltöltekezésért, Szentlélekért és azért, hogy Isten részesítse hasonló áldásokban a többi embert is, mint őt. A keskeny úton jár, a kegyelem útján, ahol nem függ senki és semmi mástól, csak Isten ingyenes ajándékatiól.

Jézus bennünk óva int a hamis prófétáktól. Nem lenézően elítélni kell őket, hanem megítélni és óvakdoni a társaságuktól – tehát egyfajta ítéletre szükség van: a szellemek megítélése ajándékra. Ez az ajándék el lett nyomva a mai egyházban a „ne ítélkezz” kiforgatásával. A hamis próféták ingyenes szolgálat helyett elvesznek (TB Joshua és a pénzért árúsított kenetes víz például, és az ehhez hasonló biznisz-evangélisták), az édeni átok bogáncsait termik, mint a testi erőre támaszkodó átkozott ember, sivatagi bokorként a Jeremiás 17-ből:
Azt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az Úrtól pedig elfordul szíve! Olyan lesz, mint a bokor a pusztában, nem remélheti, hogy eljön valami jó. Ott tengődik kövek közt a pusztában, a szikes, lakatlan földön.
Jeremiás 17:5-6
Innen ismered meg a hamis prófétát. Önmagát ajánlja, a saját szolgálatait, a saját kenetét és a saját egyházi tisztségét. Íme egy példa rá:
Már régebben élt abban a városban egy Simon nevű férfi, aki varázslással foglalkozott, és ámulatba ejtette Samária népét, mert valami igen nagynak állította magát. A város apraja-nagyja hallgatott rá, és azt mondták: „Ő az Isten Hatalmasnak nevezett ereje.”
ApCsel 8:9–10
Hallottátok már, amikor „testvéreink” a saját kenetükkel, hangerejükkel, befolyásukkal, tekintélyükkel, stb. vágtak fel. Tehát, valami igen nagynak állították be magukat. „Vásárold meg ezt a fantasztikus kenetteljes tanítást!” „Ne nyúlj Isten felkentjéhez!”, stb. Ismerős? Nos, a felkent szó, a kenetes az eredetiben a Messiás (Krisztus), aki ugye Jézus. Jézus sok hamis Krisztusról beszélt az utolsó időkben. Nos, ők ezek a kenetesek. Ők nagy hangon Uramoznak, démont űznek, persze pénzért vagy valahol a tizeddel összekapcsoltan. Vannak igaz próféták is, ők is űznek démont és gyógyítanak, de sosem a saját szolgálatukat hirdetik, hanem Jézust. Nem kiáltanak, nem lármáznak, nem kürtölnek maguk előtt. Erre példa Fülöp, szintén az ApCsel 8-ból. Fülöp tovább is állt titokban a nagy ébredési összejövetelről, amikor Isten szólt neki. Mert Fiúsága, identitása, Mennyei Apuval rendben volt a kapcsolata, nem volt szüksége emberi elismerésre, mint Simonnak. Isten országánan a legkisebb a legnagyobb, aki szolgál, aki leteszi életét a másikért. Mert ugyanaz a Jézus él benne, aki meghalt értünk a kereszten.

Jézus úgy zárja a hegyi beszédet, hogy aki odafigyel szavaira és megcselekszi, az igazából a kősziklára épített. A kőszikla maga Jézus, nélküle lehetetlen betartani a hegyi beszédet, mivel az egész Őróla szól. Ám akiben Jézus él, abból a hegyi beszéd meg fog látszani.

A hegyi beszédről nem csak beszélt Jézus a szószék mögött, hanem mind előtte, mind utána gyógyította a betegeket – ingyen. A hegyi beszéd nem egy három pontos tanítás volt, hanem a Mennyek Országának evangéliuma, alkotmánya, a megélt Isten Országa, ami elközelített. És ez rád is és rám is igaz, mert a tanítvány olyan, mint a mestere. Hogy ugyanazzal a szeretettel és tűzzel járjunk és keljünk, ami Jézusban volt, és ahová csak ment, gyógyulást és szabadulást hozott.

Ezt nem aggyal kell felfognunk, hanem először is megtérnünk a szolgalelkűségből, azután pedig engedni, hogy Jézus élete átfolyjon rajtunk. Mert, ha Jézus azt mondja, hogy én vagyok a világ világossága, akkor „a Te szavadra” elhiszem. Jézus nem arra hívott el, hogy egy nap a mennybe jussunk, hanem hogy már itt a földön piciben meglegyen Isten Országa – Isten dicsőségére miáltalunk.

Ha szeretnél imát kérni vagy bármi a szíveden van, itt felveheted velem a kapcsolatot!

Élje meg benned Jézus a Mennyek Országát és nyugodt lesz az életed.

Kapcsolódó cikkek:

facebookos hozzászólás:

0 bloggeres hozzászólás:

Megjegyzés küldése