Sz(eretnek)

Minap írtam normális hangvétellel a régi missziós vezetőmnek, hogy a bibliafordítás során sokkolva arra jöttem rá, hogy ezért és azért helytelen az az evangélizálás, amit ők csinálnak a célcsoportjuk felé. Jót kívánva neki megkértem, reagáljon rá, és mondja el, mit gondol erről. Ő válaszként csupán két igevers referenciát közölt, az egyik a szeretetről szólt, a másik a Szent Szellem gyümölcséről. Az érvelésemre sajnos egyáltalán nem reagált.

A mai világban a keresztények (nem: Jézus követői) a „szeretet” szót gyakran használják az „eretnekség” palástolására. A görögben az eretnekség azt jelenti, hogy Isten teljes tanácsából válogatva kicsipegetik a maguknak megfelelő dolgokat, s ezzel Péter 2. levele szerint gyors és teljes pusztulást hoznak magukra és követőikre.

Tehát, a keresztények a nagy „egység” érdekében inkább választják a „szeretetet”, mint az igazság szeretetét. Ám az a baj ezzel a „szeretettel”, hogy nem egyezik az 1Korintus 13-ban leírt Agapé isteni szeretettel. Az ugyanis „nem örül az igazságtalanság felett, viszont együtt örül a valóigazsággal.” Az a szeretet, amely elnézi a bűnt és nem örül együtt a valóságos objektív igazsággal, nem lehet a bibliai szeretet. Ez a „szeretet” visszavezethető a 2. századi Antiókiai Ignác püspök-kultuszához, aki a leveleiben kifejti, ő mennyire egységpárti, és mennyire ellenzi a szakadáskeltést. Ő használta először a „katolikus egyház” kifejezést is. Az ő szeretete nem Isten és az igazság felé irányul, hanem a hamis mindenáron megőrizendő hierarchikus egység felé. Tehát nem Jézus felé, hanem a babiloni vallásos rendsze felé, mely hazugságokra épül. S pontosan ezt látjuk a mai kereszténységben, szemben Jézus követésének kompromisszummentes valóigazság-szeretetével. Mivel nem volt bennük az igazság szeretete, ezért Isten rájuk eresztette a tévelygés hatóerejét (2Thesszalonika 2:10b-12)

A babiloni Istár-kapu egy replikája. Nem hasonlítanak rá a katedrálisok?

A Biblia egyértelműen elítéli az eretnekséget, vagyis a tantételek közti felekezeties válogatást. Egység ezekre a különféle hazugságokra nem építhető, kizárólag arra, ha az emberek meghalnak a bűn, önmaguk és saját/teológusaik elképzeléseik számára, és Isten Igéjét befogadják és annak rendelik alá magukat.

Ha szeretnek minket ugyan, de akik szeretnek, azok eretnekek, akkor ha ezt a szeretetet szeretjük, nem Istent szeretjük, hanem önmagunkat, és azt, hogy elfogadnak minket. Az ilyen egység nem az Istentől való egység, hanem Sátántól, az antikrsztustól, vagyis a Krisztus-pótléktól, aki a valóigazság nélkül kínál szeretetet. De Isten világosság és nincs benne semmi sötétség. A világszerte mindenütt zajló keresztény összeborulás, ahol nem az újjászületés és Krisztus élete bennünk a fontos, hanem az egység és a különféle pénznyelő konferenciák, könyvvek, stb-k, nem más, mint Sátán és emberei beöltözve a világosság angyalának.

Legközelebb, amikor valaki a szeretetet az igazság ellen próbálja kijátszani, jusson eszedbe, hogy ők nem szeretnek, hanem eretnek gondolkozásúak.

Az igazság szeretetével nyugodt lesz az életed.