Miért örü­lök az egy­ház bu­ká­sán Jézus kö­ve­tő­je­ként?

Nos, azért, mert Jézus ezt mond­ta:

Aki pedig meg­bot­rán­koz­tat egyet e ki­csi­nyek közül, akik én ben­nem hisz­nek, jobb annak, hogy ma­lom­kö­vet kös­se­nek a nya­ká­ra, és a ten­ger mély­sé­gé­be ves­sék.

Máté 18:6, ki­eme­lés tőlem

A Bib­lia pedig ön­ma­gát ér­tel­me­zi. A „ma­lom­kő” így ezzel a ten­ger­be ve­tés­sel együtt még csak egy he­lyen sze­re­pel a Bib­li­á­ban:

És egy erős an­gyal egy nagy ma­lom­kő­höz ha­son­ló követ vett fel és a ten­ger­be ve­tet­te, ezt mond­ván: Ilyen módon nagy se­bes­ség­gel vet­te­tik el Ba­bi­lon, ama nagy város, és többé meg nem ta­lál­ta­tik.

Je­le­né­sek 18:21, ki­eme­lés tőlem

Tehát Ba­bi­lon­nal köti össze a ma­lom­kö­vet, amit a meg­bot­rán­koz­ta­tó nya­ká­ba kell kötni és azzal együtt a ten­ger­be dobni. A meg­bot­rán­koz­ta­tó célja, hogy az em­be­rek kezdő, gyer­me­ki hitét már a leg­ele­jén meg­aka­dá­lyoz­za. Ezt je­len­ti az, hogy „e ki­csi­nyek, akik én­ben­nem hisz­nek”: őket tá­mad­ja: akik Jé­zust egy­sze­rű szív­vel ke­re­sik. És ahogy ol­vas­ni fog­juk lej­jebb, nem­csak bű­vö­lés­sel és min­den­fé­le utá­la­tos­ság­gal csá­bít­ja félre az em­be­re­ket, hanem még gyil­kol­ja és ül­dö­zi is a szen­te­ket.

De vajon mi vagy ki lehet ez a Ba­bi­lon? A szö­veg­kör­nye­zet el­árul­ja. Foly­tas­suk to­vább:

És hár­fá­sok­nak és mu­zsi­ku­sok­nak, és sí­po­sok­nak és trom­bi­tá­sok­nak szava te ben­ned többé nem hal­lat­szik; és semmi mes­ter­ség­nek mes­te­re nem ta­lál­ta­tik többé te ben­ned; és ma­lom­nak zú­gá­sa sem hal­lat­szik többé te ben­ned; és gyer­tyák vi­lá­gos­sá­ga többé te ben­ned nem fény­lik; és vő­le­gény­nek és meny­asszony­nak szava sem hal­lat­szik többé te ben­ned; mert a te kal­má­ra­id vol­tak a föld­nek fe­je­del­mei; mert a te bű­vö­lé­se­id­től el­té­ve­lyed­tek mind a népek. És abban pró­fé­ták­nak és szen­tek­nek vére ta­lál­ta­tott, és min­de­nek­nek, aki­ket meg­öl­tek a föl­dön.

Je­le­né­sek 18:22–24

Van itt zene, némi mes­ter­ség, es­kü­vő, gyer­tyák, kal­már­ko­dás, népek el­té­ve­lyí­té­se bű­vö­lés­sel. To­váb­bá sok-sok gyil­kos­ság is. Ér­de­mes az egész 18. részt el­ol­vas­ni a Je­le­né­sek köny­vé­ből. Csak egy példa:

És si­rat­ják őt, és jaj­gat­nak ő rajta a föld ki­rá­lyai, akik vele pa­ráz­nál­kod­tak és dob­zód­tak, mikor az ő égé­sé­nek füst­jét lát­ják, nagy távol állva az ő kín­já­tól való fé­le­lem miatt, mond­ván: Jaj! jaj! te nagy város, Ba­bi­lon, te ha­tal­mas város, hogy egy órá­ban jött el íté­le­ted! A föld kal­má­rai is si­rat­ják és jaj­gat­ják őt, mert az ő árú­i­kat immár senki nem veszi: arany és ezüst, és drá­ga­kő és gyöngy, és gyolcs és bíbor, és se­lyem és skár­lát­cik­ke­ket; és min­den tin­fát és min­den ele­fánt­csont­edényt, és drá­ga­fá­ból és réz­ből és vas­ból és már­vány­kő­ből csi­nált min­den edényt; és fa­hé­jat és il­lat­sze­re­ket, és ke­ne­tet és töm­jént, és bort és ola­jat, és zsem­lye­lisz­tet és ga­bo­nát, és bar­mo­kat és ju­ho­kat, és lo­va­kat és ko­csi­kat, és ra­bo­kat és em­be­rek lel­ke­it.

Je­le­né­sek 18:9–13

Ez egy olyan va­la­mi, amely a sok­fé­le ke­res­ke­dé­sé­ben em­be­rek lel­ke­i­vel is ke­res­ke­dik. Nem a tes­tük­kel, hanem a lel­kük­kel. S hogy még in­kább meg­ért­sük, mi ez a pa­rán­za:

És szel­lem­ben el­vitt engem egy pusz­tá­ba és lát­tam egy asszonyt ülni egy veres fe­ne­va­don, amely tel­jes volt ká­rom­lá­sok ne­ve­i­vel, amely­nek hét feje és tíz szar­va volt. Öl­tö­zött pedig az asszony bí­bor­ba és skár­lát­ba, és fel volt éke­sít­ve arannyal és drá­ga­kő­vel és gyön­gyök­kel, ke­zé­ben egy arany­po­hár volt, tele utá­la­tos­sá­gok­kal és az ő pa­ráz­na­sá­gá­nak tisz­tá­ta­lan­sá­gá­val, és az ő hom­lo­ká­ra egy név volt írva: „Titok; a nagy Ba­bi­lon, a pa­ráz­nák­nak és a föld utá­la­tos­sá­ga­i­nak anyja”. És lát­tam, hogy az asszony ré­szeg volt a szen­tek vé­ré­től és a Jézus bi­zony­ság­te­vő­i­nek vé­ré­től; és nagy cso­dál­ko­zás­sal cso­dál­koz­tam, mikor lát­tam őt.

Je­le­né­sek 17:3–6

Nem sok dolog van e vi­lá­gon, amire ez a Ba­bi­lon rá­il­lik. Az in­téz­mé­nyes egy­há­zak­ra vi­szont igen. Az egy­ház, ahol „rab­lók bar­lang­já­vá tet­ték“ Isten „temp­lo­mát”, és a ki­hí­vot­tak kö­zös­sé­gét meg­bot­rán­koz­tat­ták és tév­út­ra csá­bí­tot­ták, és a tör­té­ne­lem során több­nyi­re ül­döz­ték, ki­kö­zö­sí­tet­ték, át­koz­ták, gya­láz­ták, gyil­kol­ták őket, mint vá­gó­híd­ra menő ju­ho­kat. Az is el­gon­dol­kod­ta­tó, hogy most ki van­nak üre­sed­ve a temp­lo­mok és in­téz­mé­nyes pro­tes­táns gyü­le­ke­ze­tek (szek­ták):

És mond­ta nekem: A vizek, ame­lye­ket lát­tál, ahol a pa­ráz­na ül, népek azok és so­ka­sá­gok és nem­ze­tek és nyel­vek. És a tíz szarv, ame­lyet lát­tál a fe­ne­va­don, ezek meg­gyű­lö­lik a pa­ráz­nát, és ki­foszt­ják és me­zí­te­len­né te­szik, és eszik annak húsát, és meg­ége­tik őt tűz­zel.

Je­le­né­sek 17:15–16

Re­mél­he­tő­leg ez vagy ennek egy tesz­te­lé­se zaj­lik most, hogy ezek a temp­lo­mok ki­üre­sed­tek.

És az asszony, ame­lyet lát­tál, ama nagy város, amely­nek ki­rály­sá­ga van a föld­nek ki­rá­lya­in.

Je­le­né­sek 17:18

A Bib­lia fel­szó­lít arra, hogy örül­jünk mjd annak, ami­kor végre el­pusz­tul ez a go­nosz, népek fe­lett ural­ko­dó ba­bi­lo­ni „egy­ház”:

Örülj őraj­ta menny, és ti szent apos­to­lok és pró­fé­ták; mert az Isten bün­tet­te meg őt éret­te­tek való bün­te­tés­sel.

Je­le­né­sek 18:20

Nos, ezért örü­lök és fogok is örül­ni Jézus kö­ve­tő­je­ként az „egy­ház” bu­ká­sán. (Isten népét a Bib­lia ere­de­ti szö­ve­ge nem „egy­ház”, hanem ki­hí­vot­tak néven ne­ve­zi, és semmi köze bár­mi­lyen ház­hoz vagy épü­let­hez.)

Fuss ki be­lő­le, én népem, és nyu­godt lesz az éle­ted.