Hívő vagy kimagyarázó? Isten Királysága vagy „kereszténység”?

Számos keresztény és nem keresztény van, akik valahol mindig megütköznek Isten Igéjén. Isten Országát ugyanis kizárólag gyermeki hittel lehet befogadni, miután az ember ilyen-olyan módon összetöretett és lemondott a maga elképzeléseinek dédelgetéséről.

Mivel a kereszténységnek nevezett paradigma (eszmerendszer, szemléletmód) többnyire inkább az egoista „hogyan használhatom ki Istent” üzenetek körül forog, ezért Isten Igéje tele van olyan megbotránkoztató szűrőkkel, melyek a hitvány halakat mintegy kiszűrik Isten Országából. A szűrés azáltal történik, hogy az illető nem csak nem akarja magát megalázni és alárendelni az Igének, de nem is tudja, mivel a testi erőből történő képmutatása miatt képtelen rá. Vannak olyan Igék, amelyek kizárólag az önmaguknak meghalt emberek számára lehetségesek, melyeknél a Szent Szellem segíti őket az alázatban. Például a teológusok számára a bemerítés témája az egyik ilyen, a nők számára pedig a kendő viselete imádkozás és prófétálás során. De fel lehetne hozni bármilyen más, tipikusan „megosztónak” titulált dolgokat is Isten Igéjéből. Ezek a szellemi ember számára nem nehéz dolgok, ám a gőgös ember számára kiakasztók.

Meg kell értenünk valamit: Jézus nem a kereszténységet, hanem az Isten Királyságát (Országát) hirdette.

Míg a kereszténység inkább ön- és gyülekezet-/alkalom-központú, addig Isten Királysága a Királyról szól és az ő akaratától, és megvalósuló életéről a követőiben. A kereszténység néven elterjedt világnézet fő üzenete többnyire az, hogy te hogyan üdvözülsz, és hogy járj gyülekezetbe és tégy meg néhány, a pásztornak és a társadalomnak tetsző dolgot. Isten nevében, persze. És hogy imádkozz, hogy a te (!!) életedet segítse/vezesse Isten.

Isten Királysága ellenben a Királyról szól, és arról hogy vannak alattvalói, törvényei és területe is az országnak. A Királyság evangéliuma pedig arról szól, hogy hogyan lehet ide bejutni, és mik a feltételei Jézus követésének. A legalapvetőbb ilyen feltétel a megtérés. A megtérés egyik része a paradigmaváltás, vagyis az eszmerendszered átértékelése és lecserélése. Másik része pedig a bűnbábat. Voltaképp tehát a megtérés a sötétségtől való szakítás és elhatárolódás, illetve az összes olyan hazugság kikukázása, amiben valaha hittünk. Az egyik országból, a sötétség birodalmából át akarsz kerülni egy másik oszágba, ahová nem viheted magaddal a sötétség dolgait és szokásait.

Isten Királysága sem a katolikus „misés/áldozati” illetve cselekedetközpontú teológiával, se pedig a protestáns/reformátori „egyedül hit által” eszmével nem fér össze. Isten Országa az önmagát odaadó Királyról szól és egy olyasfajta Belé vetett hitről, mely a Neki való szeretetteli engedelmességben nyilvánul meg:

Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért. Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, a miket én parancsolok néktek.

János 15:13-14

Vissza kell térnünk Isten Királysága hirdetéséhez, mert Jézus és az apostolok sem hirdettek mást:

És prédikáltatik a Királyságnak ez az evangéliuma az egész világon bizonyságul minden népnek. És akkor jön el a vég.

Máté 24:14

Maradt pedig Pál két egész esztendeig a tulajdon bérelt szállásán, és fogadott mindenkit, aki hozzá ment, prédikálván az Isten Királyságát, és tanítván az Úr Jézus Krisztusról teljes szabadsággal akadálytalanul.

ApCsel 28:30–31

Amíg a Királyság Evangéliumát nem értjük meg, a keskeny utat sem fogjuk úgy érteni, ahogy Jézus járt azon.

Vannak tehát a hívők és vannak a kimagyarázók. A keresztények többsége kimagyarázó, akár csak Jézus idejében az Isten parancsolatait érvénytelenné tevő írásmagyarázók és farizeusok voltak.
Jézus tanítványa nem áll ellent Isten Igéjének makacs módra, hiszen Őt az Atya adta oda Jézusnak, és az Atya plántálta el. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek küzdelmei az Ige megtartásában, hanem azt, hogy már nem lázad ellene, és szívéből szeretné is megtenni, s ezért vágyik rá és tudja, hogy Isten kegyelmére szorul. De amint Jézus mondta: akiket az Atya neki adott, azoknak Ő odaadta az Ő Igéjét, és azok pedig befogadták azt.

Akit nem az Atya ültetett, ők pedig a kimagyarázók. Isten Igéje, csakúgy, mint a teremtés során, továbbra is szétválasztja a sötétséget a világosságtól, a hitvány halat a jótól, a hamisítványt az igazitól.

Jézusnak a bebörtönzött Bemerítő Jánoshoz intézett szavai ma is érvényesek: „Boldog, aki nem botránkozik meg Énbennem.” Ők azok a házépítők, akik a sziklára építették a házukat, mivel hallgatják és meg is tartják Jézus beszédeit. De a bolondok háza odavész. Ők a köves és tövises talaj, ahol bár el volt az Ige magja hintve, az sohasem hozott termést, sohasem reprodukálta Jézus életét.

Ha rá mersz úgy esni a Sarokkőre, hogy dirib-darabokra zúzódj, meglátod, Jézus fogja felépíteni az Ő Országát benned, és akkor a holt cselekedeteidtől nyugodt lesz az életed.