Tel­jes­ség kont­ra „kenet” és „im­par­tá­ció”

Vol­ta­tok már olyan al­kal­mon, ami arról szólt, hogy jöj­jünk össze di­cső­í­te­ni és töl­te­kez­ni? Eset­leg hal­lot­tá­tok már azt a ki­fe­je­zést, hogy „kenet”, vagy ennek mo­der­nebb vál­to­za­tát, hogy „im­par­tá­ció”? Vagy, hogy „ré­sze­ged­jünk meg a Szent Szel­lem­től”? A Nyu­godt lesz az éle­ted… egy Jézus- és evan­gé­li­um-köz­pon­tú blog, mely­nek egyik célja a val­lás­ká­ro­sul­tak hely­re­ál­lí­tá­sa, és ezt töb­bek közt az egy­ház­ban ta­ní­tott sok „szent tehén” le­ölé­sé­vel és „egy­há­zi ha­gyo­mány” bib­li­ai mér­leg­re té­te­lé­vel te­szem. A mai írás célja, me­lyet több hete már a szí­vem­re he­lye­zett az Úr, hogy se­gít­sen meg­kü­lön­böz­tet­ni az igazi Szent Szel­le­met annak egy so­ka­kat el­hi­te­tő, a gyü­le­ke­ze­tek­ben ma ro­ha­mo­san ter­je­dő után­za­tá­tól.

Miért írok ilye­ne­ket?

Talán kér­dez­he­ted, miért kell ilye­ne­ket ír­kál­ni? Biz­tos íté­kez­ni fogsz, igaz? Mire jó ez a meg­osz­tás? Miért kell fé­lel­met kel­te­ni? Nem le­het­ne egy­sze­rű­en a sze­re­tet­ről és egy­ség­ről írni? Nos, el­áru­lom, bár­csak ne kel­le­ne ilye­ne­ket írnom. De ha már ol­vas­tad egy­szer va­la­ha is Júdás, Jézus test­vé­re le­ve­lét (na­gyon rövid, ott van a Bib­lia végén, a Je­le­né­sek előtt), ő is ha­son­ló hely­zet­ben volt, mint most én. Va­la­mi szép­ről sze­re­tett volna írni, de az Úr arra in­dí­tot­ta, hogy mégis egy intő le­ve­let kell­jen írnia:

Sze­ret­te­im, mi­köz­ben tel­jes igye­ke­zet­tel azon fá­ra­doz­tam, hogy közös üd­vös­sé­günk­ről írjak nek­tek, szük­sé­ges­nek lát­tam, hogy ezt az in­tést meg­ír­jam: küzd­je­tek a hi­tért, amely egy­szer s min­den­kor­ra a szen­tek­re bí­za­tott

Júdás 1:3

Tehát Júdás is az evan­gé­li­um po­zi­tív üze­ne­tét sze­ret­te volna meg­ír­ni, mégis egy intés lett a le­vél­ből.

Mivel az utol­só idők van­nak, és Sátán is tudja, hogy egyre ke­ve­sebb ideje van, ezért itt az ideje, hogy újra esze­tek­be jut­tas­sam ezt – hogy ne tú­loz­zak: raj­tam ke­resz­tül az Úr. Hi­szen Jézus is fi­gyel­mez­te­tett min­ket előre a vég­idők óri­á­si meg­té­vesz­té­sé­ről. A Márk 13-ban, ami­kor az utol­só idők­ről be­szél, Jézus 6-szor mond­ja azt: „vi­gyáz­za­tok!”

Sokan saj­nos en­ge­det­le­nek Jé­zus­nak, vagy egy­sze­rű­en tu­dat­la­nok, és az ilyen „vész­ma­da­ra­kat” azon­nal tör­lik vagy fi­gyel­men kívül hagy­ják. De nekem nem az a célom, hogy bár­kit is bánt­sak, sem az, hogy el­kö­ves­sem „a Szent Szel­lem ká­rom­lás” bűnét, hanem az, hogy az em­be­rek vizs­gál­ja­nak meg min­dent. Hogy ha lehet, minél ke­ve­seb­ben le­gye­nek meg­té­veszt­ve. Hogy az em­be­rek a jó­zan­ság és ne a na­i­vi­tás szel­le­mét hir­des­sék. Mind­ezt a sze­re­tet mű­ve­li ben­nem. A Szent Szel­lem sosem ha­rag­szik, ha meg­vizs­gál­juk a mun­ká­ját – a mun­kát, mely min­dig Jé­zus­ra és az üd­vös­ség­re mutat, s nem ma­guk­ra a je­lek­re és cso­dák­ra terel, mint va­la­mi vi­dám­park­ban.

Nálam is tör­tén­nek jelek és cso­dák, de a dé­mon­űzés is tel­je­sen nor­má­lis a szá­mom­ra (Márk 16:17–18). Úgy írom ezt a cik­ket, hogy már űztem kun­da­li­ni szel­le­met, rá­adá­sul ka­riz­ma­ti­kus, „szent szel­le­mes” test­vér­ből. A tisz­tá­ta­lan szel­lem kí­gyó­zó-te­ker­gő moz­du­la­tok­kal tá­vo­zott a test­vér­ből. Erről a pró­fé­tá­ló kí­gyó­ról az Ap­Csel 16:16-ban ol­va­sunk, és a görög szö­veg puton néven em­lí­ti, ami óri­ás­kí­gyót je­lent. Erről ki­csit lej­jebb ol­vas­hatsz.

Sze­ret­ném, ha ked­ves Ol­va­só, meg­ér­te­néd, hogy nem esik jól nekem, hogy mos­ta­ná­ban fo­lya­ma­to­san fi­gyel­mez­tet­ni kell. Ezen a blo­gon ren­ge­te­get hir­det­tem az evan­gé­li­u­mot, de most a vég­idők ve­szé­lyét kell tár­gyal­jam. Ezt tö­rő­dés­ből te­szem, nem bán­tás­ból, és nagy teher a szí­ve­men. Hogy aki el is in­dult a ke­gye­lem­ben, mind­vé­gig ki is tart­son (Máté 24:13). „Vi­gyáz­za­tok!”

Más Jézus, más szel­lem, más evan­gé­li­um! 

Elő­ször is ebben a té­má­ban el­en­ged­he­tet­le­nül fon­tos tisz­tá­ba tenni egy ala­pot az el­té­ve­lye­dés­ről, amit Pál így fo­gal­maz meg:

Mert ha va­la­ki oda­megy hoz­zá­tok, és más Jé­zust hir­det, nem akit mi hir­det­tünk, vagy más szel­le­met fo­gad­tok be, nem akit kap­ta­tok, vagy más evan­gé­li­u­mot, nem ame­lyet el­fo­gad­ta­tok, azt szé­pen el­tű­ri­tek.

2Ko­rin­tus 11:4

Tehát ezen ige alap­ján le­het­sé­ges hir­det­ni más Jé­zust, és be­fo­gad­ni más szel­le­met és más evan­gé­li­u­mot – az­után is, hogy már az Ere­de­tit hir­det­ték ne­künk és be­fo­gad­tuk. Ezen ige alap­ján le­het­sé­ges más szel­le­met be­fo­gad­ni a Szent Szel­lem be­fo­ga­dá­sa után! Ezt majd ké­sőbb az úgy­ne­ve­zett „im­par­tá­ci­ó­nál” lesz fon­tos meg­em­lí­te­nünk.

A fenti ige fé­nyé­ben – hogy van egy apos­to­lok által ere­de­ti­leg hir­de­tett Jézus, és van­nak más „jé­zu­sok” – min­den hívő kö­te­les­sé­ge a bib­li­ai Jé­zust és üze­ne­tét ta­nul­má­nyoz­nia! Kü­lön­ben könnyen be­fo­gad­hat va­la­mi mást, va­la­mi sá­tá­ni mér­get.

A leg­több ku­ta­tó sze­rint az evan­gé­li­u­mo­kat (Máté, Márk, Lu­kács, János) min­det Pál le­ve­le­i­nek meg­írá­sa után írták le. Azért volt erre szük­ség, mert már sokan sok­fé­le „Jé­zust” hir­det­tek ad­dig­ra. Ezért kel­lett ren­det tenni, hogy me­lyik Jézus is az igazi, akit az apos­to­lok hir­det­tek. Jé­zust hir­det­ni azt je­len­ti, Jé­zust az ő üze­ne­té­vel együtt hir­det­ni. Tehát nem az volt az üze­net, hogy: „Higgy Jé­zus­ban”, hanem az, hogy: „Higgy abban a Jé­zus­ban, aki ezt meg azt ta­ní­tot­ta és csi­nál­ta, aki­ről mi is ír­tunk.” Jézus el­vá­laszt­ha­tat­lan az üze­ne­té­től. Ezért kel­lett ké­sőbb meg­ír­ni az evan­gé­li­u­mo­kat, hogy az em­be­rek meg­lás­sák, iga­zá­ból me­lyik az ere­de­ti Jézus, akit az apos­to­lok hir­det­tek és aki­ben hin­ni­ük kell.

Az Ő éle­tét és ta­ní­tá­sát ta­nul­má­nyoz­va saj­nos rá fo­gunk döb­ben­ni, hogy a pul­pi­tus­ról az ese­tek 99%-ában egy MÁSIK Jé­zust hir­det­nek, más üze­net­tel, nem a Bib­lia Jé­zu­sát.  Min­dig azt kell meg­néz­ni, a test­vér vagy szó­nok, evan­gé­lis­ta, pász­tor, stb. „Jé­zu­sa” és üze­ne­te egye­zik-e a Bib­lia Jé­zu­sá­val és a bib­li­ai Jézus üze­ne­té­vel.

Ez egy­ben fé­lel­me­tes is, mert kes­keny az út és ke­ve­sen jár­nak rajta.

Né­hány gyors is­mer­te­tő­je­le a hamis szel­lem­nek

Egyre több, magát „szent szel­le­mes”-nek ne­ve­ző moz­ga­lom és cso­por­to­su­lás jön létre, nem csak kül­föl­dön, hanem ha­zánk­ban is. Ők olyan hamis evan­gé­li­u­mot hir­de­tő­ket hív­nak (im­por­tál­nak) Ma­gyar­or­szág­ra, akik egy más, dé­mo­mi szel­lem­mel ope­rál­nak. A kun­da­li­ni (óri­ás­kí­gyó, Ap­Csel 16:16-ban: „puton”) egy ha­mi­sít­vá­nya a Szent Szel­lem­nek, a pro­fe­ti­kus­ban és a cso­dák­ban mozog, és egyik fő is­mer­te­tő­je­le az ön­kén­te­len re­me­gés és rán­gás, ön­kont­roll nél­kü­li dol­gok. A hin­du­iz­mus­ban és a new age-ben eze­ket „krija”-ként is­me­rik.

Tör­tént pedig egy­szer, hogy ami­kor az imád­ko­zás he­lyé­re men­tünk, egy szol­gá­ló­le­ány jött ve­lünk szem­be, aki­ben jö­ven­dő­mon­dó szel­lem (gör.: puton, óri­ás­kí­gyó) volt, és jós­lá­sá­val nagy hasz­not haj­tott gaz­dá­i­nak.

Ap­Csel 16:16

Akik sza­ba­dul­tak ettől a kígyó dé­mon­tól, a kun­da­li­ni­től, arról szá­mol­nak be, hogy a „tűz”, amit érez­tek, nem a ga­lamb Szent Szel­lem ereje, hanem egy kény­sze­rí­tő és ag­resszí­vebb erő. A Szent Szel­le­met onnan is­me­red fel, hogy alá­ren­de­li magát a pró­fé­ták­nak és gyü­möl­cse az ön­kont­roll:

A pró­fé­ták­ban lévő szel­lem pedig alá­ren­de­li magát a pró­fé­ták­nak.

1Ko­rin­tus 14:32

Tehát bár­mi­kor tudod „ve­zé­rel­ni” a ke­gyel­mi aján­dé­kod mű­kö­dé­sét. Pl. a pró­fé­tai be­szé­de­det tudod idő­zí­te­ni, fél­be­sza­kí­ta­ni, stb. A kun­da­li­ni tü­ne­te pedig, hogy rád eről­te­ti, hogy pró­fé­tál­nod kell és nyel­ve­ken kell szól­nod, olyan ér­te­lem­ben, hogy nem tudod irá­nyí­ta­ni ma­ga­dat. Tehát ez egy erő­sza­kos, le­ura­ló szel­lem, ami a dé­mo­ni je­len­lét­re jel­lem­ző. A pró­fé­ta szel­lem vi­szont alá­ren­de­li magát a pró­fé­tá­nak. Tehát a két szel­lem nem ugyan­az. A Szent Szel­lem alá­za­tos, és Jé­zus­ra mutat. A kun­da­li­ni meg pro­du­kál­ja magát min­den­fé­le bi­zarr je­len­sé­gek­kel.

Ez fon­tos drága test­vé­re­im, hogy meg tud­juk kü­lön­böz­tet­ni a szel­le­me­ket.

Kat­tints az áb­rá­ra a na­gyí­tás­hoz!

A kun­da­li­nit hor­do­zók „evan­gé­li­u­má­ban” nincs szó meg­té­rés­ről és íté­let­ről, csak a sze­re­tet­ről. Sem Jézus, sem az apos­to­lok KI­FE­LÉ sosem hir­det­ték, hogy „Jézus/Isten sze­ret téged”. Hanem az ember go­nosz­sá­gát, Isten íté­le­tét és a meg­vál­tás­ra való szük­sé­get a meg­té­rés­sel együtt. A kun­da­li­ni­sek a „szel­le­met” és a cso­dá­kat te­szik a kö­zép­pont­ba, nem pedig Jé­zust, a he­lyet­te­sí­tő ál­do­za­tot és Jézus ta­ní­tá­sa­it.

Ezzel fer­tő­zött pl. a Fel­ház, Bet­hel, CfAN, Heidi Baker, a Ken­neth Cope­land-del egye­sü­lő Todd White stb... min­den­hol, ahol a re­me­gést és egyéb bi­zarr dol­go­kat csi­nál­ják, és KE­RÜ­LIK a va­ló­di meg­té­rést és az öku­me­ni­kus vi­lág­val­lást pro­pa­gál­ják. Az öku­me­niz­mus jel­lem­ző­je, hogy aki az igaz­sá­got hir­det­né, azt meg­bé­lyeg­zik „sze­re­tet­len­ként”. De Jézus leg­több ta­ní­tá­sa is fed­dés volt, ezért is utál­ták őt a fő­vo­na­las val­lás­ban, mert ki­mond­ta az iga­zat, és le­lep­lez­te a kép­mu­ta­tást.

A bib­li­ai Jézus meg­osz­tó, a hamis Jézus öku­me­ni­zá­ló

Ne gon­dol­já­tok, hogy azért jöt­tem, hogy bé­kes­sé­get hoz­zak a föld­re. Nem azért jöt­tem, hogy bé­kes­sé­get hoz­zak, hanem hogy kar­dot.

Márk 10:34

A hamis Jé­zust hir­de­tő min­dig bé­kes­sé­get és egy­sé­get fog hir­det­ni, olyan hamis sze­re­te­tet, ami­nél nem fon­tos az igaz­ság. A sze­re­tet ter­mé­sze­te­sen a leg­ki­vá­lóbb út, csak­hogy a bib­li­ai sze­re­tet „nem örül a ha­mis­ság­nak” (1Kor 13:6). Ha va­la­ki pró­bál­na fi­gyel­mez­tet­ni, az il­le­tőt „meg­osz­tó­nak”, „ítél­ke­ző­nek” stb. bé­lyeg­zik meg, és ezzel el van in­téz­ve a „szel­le­mek meg­kü­lön­böz­te­té­se” (1Kor 12:10), a „pró­fé­ci­ák meg­íté­lé­se” (1Kor 14:29) és a „min­den meg­vizs­gá­lá­sa” (1T­hessz 5:20–22) fe­le­lős­sé­günk. Egy-egy ilyen meg­bé­lyeg­zés­sel azt a pszi­cho­ló­gi­ai ha­tást érik el, hogy a ke­vés­bé erő­sek meg akar­nak fe­lel­ni a több­ség nyo­má­sá­nak, és in­kább el­hall­gat­nak. A hamis pró­fé­tát sze­re­tik az em­be­rek, hi­szen csupa po­zi­tív dol­got be­szél és azt mond­ja, amit az em­be­rek hal­la­ni akar­nak: „lesz még egy éb­re­dés, és min­den jó lesz”. Ám az igazi Jé­zust hir­de­tőt utál­ják, pon­to­san ahogy Jé­zust is utál­ták. A Máté 10-ben egy ala­pos ki­kép­zést ad a ta­nít­vá­nyok­nak Jézus, mire ké­szül­je­nek fel. Sok-sok ül­dö­zés­ről és meg­üt­kö­zés­ről be­szél Jézus, meg­té­vesz­té­sek­ről és arról, hogy vi­gyáz­ni kell.

A hamis pró­fé­tát onnan is fel lehet is­mer­ni, hogy ÁL­LAN­DÓ­AN pénzt gyűjt (ado­mányt gyűjt). Erről mind Jézus mind Pál ren­ge­te­get tanít, hogy Isten Or­szá­gá­ban ez nem így mű­kö­dik!

Tűzbe me­rí­tés: áldás vagy íté­let?

Jel­lem­ző­je még a kun­da­lini­nek, hogy foly­ton tűz­ről be­szél­nek: „a Szent Szel­lem tüze”, „légy tűz a szí­vem­ben”, „légy tűz, mely lel­kem mé­lyén ég”stb. Az alap­igét az Ap­Csel 2-ből ve­szik, ahol láng­nyel­vek vagy­is mini tűz­osz­lo­pok vol­tak a ta­nít­vá­nyok fe­lett és előtt, és ezek a láng­nyel­vek száll­tak rájuk és szól­tak nyel­ve­ken és pró­fé­tál­tak. Ám a szö­veg sehol nem mond­ja, hogy a tűz­osz­lop, a láng­nyelv be­lé­jük, a szí­vük­be vagy a lel­kük­be szállt volna. Ezek az em­be­rek zsi­dók vol­tak, és tud­ták na­gyon jól, mi az a tűz­láng. Tűz­láng­ról akkor ol­va­sunk a Bib­li­á­ban, ami­kor ki­jöt­tek Egyip­tom­ból, és a pusz­tá­ban éjjel egy tűz­osz­lop ve­zet­te és védte a népet. Ami­kor el­in­dult, a nép is el­in­dult. Ami­kor meg­állt, a nép is meg­állt. Ez a „ve­ze­tés” pon­to­san arra rímel, hogy akit az Úr Szel­le­me ve­zé­rel, az ha­son­lít a szél­hez, nem tudod, hon­nan jön és merre tart, és nem ag­gó­dik a hol­nap felől. Az Ap­Csel 2-ben ol­vas­ha­tó tűz­osz­lop nem a szív­be vagy lé­lek­be ke­rü­lő per­zse­lő érzés, mint ami­ről a kun­da­li­ni­ből sza­ba­dul­tak szá­mol­nak be.

A tűzbe me­rí­tés­ről néz­zük meg, az Új­szö­vet­ség mit tanít. Az omi­nó­zus „tűz­ke­reszt­ség” sza­kasz­ban a tűz há­rom­szor sze­re­pel:

A fej­sze pedig ott van már a fák gyö­ke­rén: ezért min­den fa, amely nem terem jó gyü­möl­csöt, ki­vá­ga­tik, és tűzre vet­te­tik. Én víz­zel ke­resz­tel­lek ti­te­ket, hogy meg­tér­je­tek, de aki utá­nam jön, erő­sebb nálam: arra sem va­gyok méltó, hogy a sa­ru­ját vi­gyem. Ő majd Szent­lé­lek­kel és tűz­zel ke­resz­tel ti­te­ket. Ke­zé­ben szó­ró­la­pát van, és meg­tisz­tít­ja szé­rű­jét: a ga­bo­ná­ját csűr­be ta­ka­rít­ja, a pely­vát pedig meg­ége­ti olt­ha­tat­lan tűz­zel.

Máté 3:10-12

Két íté­let kö­zött mint­egy „szend­vics­ben” kö­zé­pen sze­re­pel a tűz­ke­reszt­ség, a Szent Szel­lem ke­reszt­ség­gel együtt. A „ke­resz­ség” szó be­me­rí­tést és be­már­tást je­lent. Tehát he­lye­sen tűzbe már­tást je­lent. A két szom­szé­dos „tűz” íté­le­tet je­lent, mégis, miért gon­dol­ják, hogy a tűzbe már­tás va­la­mi jó dolog lenne? Néz­zük meg a vég­íté­le­tet:

És lát­tam egy nagy fehér tró­nust és a rajta ülőt

Je­le­né­sek 20:11

Na­gyon fon­tos meg­ér­te­nünk, hogy nem az Atya fog ítél­ni, hanem a Fiú:

Az Atya nem is ítél sen­kit, hanem az íté­le­tet egé­szen a Fi­ú­nak adta át.

János 5:22

Ezek alap­ján a nagy fehér tró­nu­son ülő maga Jézus lesz. Néz­zük, mit is csi­nál Jézus:

Ha va­la­kit nem ta­lál­tak be­ír­va az élet köny­vé­be, azt a tűz ta­vá­ba ve­tet­ték.

Je­le­né­sek 20:15

Ma­gya­rul Jézus be­le­márt­ja a tűzbe őket, tűz­zel ke­resz­tel! Ez a tűz­ke­reszt­ség, az olt­ha­tat­lan tűz­zel való meg­ége­tés.

El­gon­dol­kod­ta­tó, hogy az apos­to­lok – bár szám­ta­lan le­he­tő­sé­gük lett volna erre – az Ap­Csel­ben sosem te­szik hozzá Jézus Szent Szel­lem­mel való be­me­rí­té­sé­hez, hogy „és tűz­zel”.

A Ká­ro­li­ban a tűz az Új­szö­vet­ség­ben 88-szor for­dul elő, és szin­te min­dig íté­le­tet vagy va­la­mi ne­ga­tív dol­got je­lent. Van né­hány ret­te­ne­tes rész a Je­le­né­sek köny­vé­ben, ami­kor a fe­ne­vad tüzet is hoz le az égből (Je­le­né­sek 13:13). Egyre több „Awa­ke­ning” vagy éb­re­dé­si kon­fe­ren­ci­án ének­lik a ke­resz­té­nyek, hogy tűz, szállj alá. Aki tüzet kér le az égből, nem tudja mi­lyen szel­lem van benne.

„Még töb­bet”, vagy „Meg­áld­va min­den szel­le­mi ál­dás­sal”?

A kun­da­li­ni­sek ál­lan­dó­an min­den­fé­le „extra ke­net­ről” és „im­par­tá­ci­ó­ról” be­szél­nek. Ezzel ugyan­azt a „hi­ány­ve­zérelt” hoz­zá­ál­lást hir­de­tik, mint Sátán az Éden­ben Évá­nak, hogy „va­la­mi még nincs meg”. A kun­da­li­ni­sek val­lá­sa a le­me­rü­lés-fel­töl­te­ke­zés kör­for­gá­sa (újra meg­szom­ja­zás), pedig Jézus egy­ér­tel­mű­en meg­mond­ta, hogy:

… aki abból a víz­ből iszik, ame­lyet én adok neki, soha többé meg nem szom­ja­zik, mert örök élet­re buzgó víz for­rá­sá­vá lesz benne.

János 4:14

Saj­nos az em­be­re­ket kis­ko­rú­ság­ban tart­ják, mint­egy „rend­szer-füg­gő­vé”, dro­gos­sá te­szik, hogy újra és újra jár­kál­ni­uk kell­jen a „kü­lön­le­ges em­be­rek­hez”, ter­mé­sze­te­sen leg­több­ször fi­ze­tős al­kal­mak­ra (de ada­koz­ni min­den­képp lehet).

Maga Pál apos­tol is meg­ér­tet­te, mit je­lent „soha többé nem szom­jaz­ni”, ami­kor az Efe­zus 1:3-ban azt írja, hogy már min­den szel­le­mi ál­dás­sal meg van áldva a hívő Krisz­tus­ban. Ehhez per­sze nor­má­lis új­já­szü­le­tés kell: meg­té­rés, hit, vízbe te­met­ke­zés és a Szent Szel­lem vé­te­le. In­nen­től kezd­ve már a ke­gye­lem­ben jár az ember, és nincs szük­sé­ge még né­hány ké­sőb­bi „extra ke­net­re”.

Egy hívő tehát min­den szel­le­mi ál­dás­sal ren­del­ke­zik. Ezzel szem­ben a „kenet” és az „im­par­tá­ció” tana azt hir­de­ti, hogy még nincs meg min­den szel­le­mi áldás neked, ezért fut­ká­roz­nod kell min­den­fé­le al­kal­mak­ra. Ez tehát ugyan­az a „hi­ány­ve­zérelt” tak­ti­ka, mint Éden­ben a kí­gyó­nak volt.

Vagy­is, ahol ke­net­ről és im­par­tá­ci­ó­ról be­szél­nek, nem az igaz­ság szel­le­me mű­kö­dik, mert Ő a Krisz­tus­ban való tel­jes­sé­ge­det (új te­rem­tés) fogja ki­je­len­te­ni, nem pedig egy „még több kell” ősi kígyó evan­gé­li­u­mot.

Lát­hat­juk, ez a kü­lönb­ség az igaz­ság Szel­le­me és a meg­té­vesz­tés hi­te­tő szel­le­me kö­zött.

Ami­kor pl. Heidi Baker vagy bár­me­lyik másik ilyen sze­mély „im­par­tál”, akkor nem kiűzi a dé­mont, hanem be­le­te­szi az em­ber­be, mint­egy „át­fo­lyik” a kun­da­li­ni az ál­do­za­tá­ba. Tehát nem sza­ba­dí­tás, nem ör­dög­űzés, hanem ennek épp az el­len­ke­ző­je tör­té­nik: ör­dög­át­adás! Szá­mom­ra ez az im­par­tá­ció. Mert ha min­den szel­le­mi áldás a hívőé, miért kel­le­ne még va­la­mit KINT­RŐL át­ad­ni?

Ez az utol­só napok óri­á­si meg­té­vesz­té­se, ami­lyen az­előtt még sosem volt! Azt mon­dom a ked­ves ol­va­só­nak, le­gyél éber, és ha vet­tél már részt ilyen al­kal­mon, bánd meg, ahogy én is meg­tet­tem. Nehéz volt és ki­jó­za­ní­tó.

Íme egy videó a You­Tu­be-ról, ahol Heidi Baker a red­din­gi Bet­hel gyü­le­ke­zet­ben „szol­gál”. Fi­gyeld meg a gye­rek szen­ve­dé­sét, ahogy Heidi be­le­te­szi (im­par­tál­ja) a dé­mont:

Szo­mo­rú, hogy Heidi Baker idén ha­zánk­ba uta­zik, és szo­kás sze­rint Gé­gény Éváék hív­ták meg őt is, mint a leg­több ha­son­ló bi­zarr pró­fé­tát.

Jó­zan­ság­ra kell in­te­ni az utol­só na­pok­ban, és nem „meg­ré­sze­ge­dés­re”!

Még kell szól­ni a „ré­szeg di­cső­ség”-ről is (an­go­lul drun­ken glory). Míg a Bib­lia sze­rint az erő, a sze­re­tet és a jó­zan­ság Szel­le­mét vet­tük (2Tim 1:7), a ka­riz­ma­ti­ku­sok té­vely­gő része ál­lan­dó­an azt hir­de­ti: „ré­sze­ged­jünk meg a Szent Szel­lem­től!” Ám itt kell meg­je­gyez­nünk a búza és a kon­koly pél­dá­za­tát, ahol Jézus egy olyan nö­vény­ről be­szél („szé­dí­tő vadóc”), ami­nek liszt­jé­ből ha egy picit be­le­ke­ve­rünk az igazi liszt­be és meg­esszük, meg­ré­sze­ge­dünk tőle. Ez akár ha­lá­los is lehet. Erről talán ké­sőbb, de néz­ze­tek ennek utána ti is (Vi­gyá­zat, Kun­da­li­ni, 80. oldal).

A „meg­ré­sze­ge­dés” tehát el­len­té­tes a Bib­li­á­val, mert az utol­só na­pok­ra az a pa­rancs, hogy JÓ­ZA­NOK le­gyünk. Még egy­szer, a Szent Szel­lem az erő, a sze­re­tet és a JÓ­ZAN­SÁG (nem: ré­szeg­ség!!!) szel­le­me. Akik azt hir­de­tik „meg­ré­sze­gül­tem a Szent Szel­lem­től”, vagy tu­dat­la­nok, vagy tény­leg a kun­da­li­ni dro­gos be­fo­lyá­sa alá ke­rül­tek. Ez va­rázs­lás, vagy ahogy Pál mond­ja: ÁMÍ­TÁS. Egy el­ret­ten­tő példa ismét Heidi Ba­ker­rel.

Heidi Baker fenti vi­de­ón meg­fi­gyel­he­tő ön­kén­te­len hir­te­len moz­du­la­tai az úgy­ne­ve­zett „kria” rán­gá­sok, me­lyek a hin­du­iz­mus­ban is­mert kun­da­li­ni­vel „be­töl­te­ke­zett” sze­mé­lye­ket is kí­sér­nek.

Tehát kény­te­le­nek va­gyunk meg­ál­la­pí­ta­ni, hogy ezek a ma­gu­kat „ka­riz­ma­ti­kus ke­resz­tény­nek” kiadó sze­mé­lyek más szel­le­met, más Jé­zust és más evan­gé­li­u­mot hir­det­nek. Ko­mo­lyan el akar­tok menni Heidi Baker Gé­gény Éváék által szer­ve­zett fi­ze­tős kon­fe­ren­ci­á­já­ra? Vagy Da­ni­el Ko­len­da és a CfAN kon­fe­ren­ci­á­já­ra?

Jézus a Márk 13-ban 6-szor(!!!) fi­gyel­mez­tet az utol­só idők­kel kap­cso­lat­ban, hogy VI­GYÁZ­ZA­TOK!!! Ol­vas­ni­va­ló még a 2T­hessz 2 is, ahol a hi­te­ha­gyás­ról és a té­vely­gés ere­jé­ről ír Pál apos­tol. A Bib­lia a vég­idők­ben nem éb­re­dés­ről, hanem hi­te­ha­gyás­ról ír! Vi­gyáz­za­tok, ne­hogy bárki is meg­té­vesszen ti­te­ket!

Óva­kod­ja­tok tőlük is, meg min­den­től, ami Géczy Gló­ri­á­hoz és Gé­gény Évá­ék­hoz kö­tő­dik!

Nem vé­let­len, hogy ami­kor Jézus a Máté 9:38-ban azt mond­ta: „Kér­jé­tek az Ara­tás Urát, hogy küld­jön mun­ká­so­kat az ara­tás­ba”, hogy ott a kül­de­ni szó he­lyén ugyan­az a szó áll, mint a dé­mon­űzés­re: ek­bal­lo, ami azt je­len­ti: erő­sza­ko­san ki­ha­jí­ta­ni, ka­ta­pul­tál­ni! Kép­zelj el egy ran­da­lí­ro­zót egy ren­dez­vé­nyen, akit meg­fog­nak a biz­ton­sá­gi­ak és ki­ha­jí­ta­nak. Itt ez a szó áll.

„Kér­jé­tek az Ara­tás Urát, hogy bil­lent­sen hát­són, ha­jít­son ki és ka­ta­pul­tál­jon mun­ká­so­kat az ara­tás­ba”, mert na­gyon kevés ara­tó­mun­kás van!!!

Miért kell Is­ten­nek erő­sza­ko­san ki­kül­de­nie a mun­ká­so­kat?

Az ezt meg­elő­ző ver­sek adják meg a vá­laszt. Jézus ren­ge­teg, a Sátán által el­gyö­tört és beteg em­bert lát, aki­ken meg­esik a szíve, hogy té­ve­lyeg­nek, és nincs nor­má­lis ember, aki Is­ten­hez vinné őket. Tehát ég a ház, az em­be­rek men­nek a po­kol­ra, és nincs tűz­ol­tó, aki ki­men­te­né őket.

Az em­be­rek ma­guk­tól ra­gasz­kod­nak a ké­nyel­mes élet­hez és az el­fo­ga­dás­hoz stb. Ez ma is így van, a pul­pi­tu­sok szin­te 99%-áról egy hamis, ké­nyel­mes, meg­al­ku­vó „Jé­zust” hir­det­nek, nem pedig a Bib­lia Jé­zu­sát a kes­keny úttal, és ez tet­szik a több­ség­nek.

Ám a ka­ta­pul­tá­lás­nál a le­ve­gő­ben el­ve­szí­ted a ta­lajt a lábad alól, mind­azt, ami­ről addig azt hit­ted, az az igaz­ság, és egy is­me­ret­len he­lyen lan­dolsz Ez a hely a pusz­ta, a meg­tö­re­tés, ahol nin­cse­nek elemi erő­for­rá­sok, csak Isten. Egy kes­keny útra ke­rülsz, ahol sok­szor érzed úgy, egye­dül vagy, és kő­ke­mé­nyen meg­ta­nulsz Is­ten­ben bízni, és az igaz­ság­hoz ra­gasz­kod­ni.

Már el­en­ged­tél min­dent és ér­vé­nyes rád Jézus há­rom­szo­ri „ne fél­je­tek tőlük” pa­ran­csa, ami­ről a Máté 10-ben be­szél. Már ki vagy küld­ve bá­rány­ként a far­ka­sok közé. De ez nem egy sze­líd és cuki, „gyü­le­ke­zet-kom­pa­ti­bi­lis” ki­kül­dés lesz! Ez egy ki­ha­jí­tás, ka­ta­pult. Pont ugyan­olyan erő­sza­kos, mint ami­kor a dé­mont az aka­ra­ta el­le­né­re ki­űzik.

És miért kell ka­ta­pul­tál­ni a ké­nyel­mes éle­tünk­ből?

AZÉRT, MERT AZ ÖRDÖG MÁR TOM­BOL,

MERT TUDJA, HOGY KEVÉS IDEJE VAN.

EGYRE TÖBB HAMIS PRÓ­FÉ­TA LESZ.

EGYRE NA­GYOBB LESZ A MEG­TÉ­VESZ­TÉS.

ÉS ILYEN­KOR, AMI­KOR NAGY A BAJ,

KELL KI­KÜL­DE­NI A TŰZ­OL­TÓ­KAT.

AMI­KOR MIN­DEN­KI TŰZ­RŐL BE­SZÉL, 

AKKOR TŰZ­OL­TÓ­KAT KELL HÍVNI.

Le­szel élő víz, mely el­olt­ja a kun­da­li­ni tüzét az igazi evan­gé­li­um­mal, igazi Szent Szel­lem­mel és az em­be­rek va­ló­di meg­sza­ba­dí­tá­sá­val?


Légy tisz­tá­ban az igaz­ság­gal, és nyu­godt lesz az éle­ted.