MyMenu1

TIPP: A cikkek alatt rákattinthatsz a kapcsolódó cikkekre is.

2018. április 9., hétfő

Kint vagy bent?

Nagyon sok hamis gyülekezet olyan ostobaságokat tanít az állítólag újjászületett hívőknek, mint „közelebb kerülni Istenhez”, mert teljesen tudatlanok az „Új Teremtés” és a „Krisztus Szelleme bennünk van” témákban...

De gondolkozzunk már el egy kicsit, hogyan kerülhetsz „KÖZELEBB” Istenhez, mikor Ő már benned lakik, mióta befogadtad???

Hogyan „jöhet el Isten jelenléte”, ha már egyszer benned él? Talán eltávozott? Lemerült? Elfolyt??? Tehát mégis megszomjaztál, noha Jézus azt ígérte, az Ő „vizéből” ha iszol, nem szomjazol meg soha? Kiszáradtál? Kiszáradt az örök életre buzgó víz forrása bensődben? Ez hogy lehet? Tehát mégsincs különbség a fizikai és a szellemi víz között?

Nos nem azért lehet mindez, mert nem hirdetik normálisan azt, hogy te vagy Isten Temploma, hanem egy épületet hívnak templomnak? Hiszen mindennel azt az érzetet keltik benned, hogy Isten „rajtad kívül” van. Ezért kell a manipulatív dicsőítés is, „lehozni az atmoszférát”, ezért kell a külsős tanító, mert Isten „kint” van és nem benned, aki már újjászülettél (ha újjászülettél egyáltalán és nem magadat csapod be).

Egy ószövetségi gondolkozást hirdetnek, ahol az ember még a „bukott Ádámban”, az ő szintjén van, szemben a „KrisztusBAN a mennyeiek világába ültetett” új élettel. Egy Istenen kívüli létformát, szemben azzal, hogy „aki Krisztusban van, EGY SZELLEM ŐVELE.” És az értelmet nem újítják meg az újszövetségi gondolkozáshoz, hanem egy Mózes-modellt tesznek az emberek elé. És ebben a hamis körforgásban járatják őket egész életükön át.

Nem képeznek tanítványokat sem, hanem egy kiskirály tévtanításait hallgattatják és nem kiküldik, hanem tizedadó gyülekezet- és konferenciafüggőket hoznak létre.

De akik ilyen, a katolikus mintára épített gyülekezetekbe járnak, maguk is megérdemlik, mert nem keresték az igazságot, és a pásztorok szavát feljebbvalónak tartják Isten Szavánál.

Ezek a hamis gyülekezetek hamis keresztényekkel vannak tele, mert az üzenetük hamis és ezt a tagok örömmel fogadják, kritika és biblikus felülvizsgálat nélkül.

De meg is kapták jutalmukat.

Istenhez nem „közelebb kell kerülni”, hanem, ahogy Jézus tanította: meghalni magadnak, majd utána, ahogy Pál tanította: elhinni hogy benned él, és úgy általában viszontszeretni Őt, és azt tenni amit Jézus mondott. Ezzel, és nem az énekléssel mutatod meg, hogy hiszel és bízol Benne, hogy „Isten nem hülye, tudja mit csinál, ezért megteszem amit mond, mégha nem is teljesen értem.”

Talán a pásztoroknak az oltárra kellene tenniük és végre feláldozniuk legnagyobb bálványukat: az intézményes egyházat, amit felépítettek. Mert Jézus soha sehol se kérte, se tanította ezt, hanem, hogy kövessük őt, ami azt jelenti, hogy ugyanúgy élünk, ahogy Ő élt, és ugyanazokat tesszük, amiket Ő tett. És őszintén, ennek tényleg semmi köze a mai kereszténységhez.

Gyere ki a hamis egyházból és Istenben lesz az életed.

Kapcsolódó cikkek:

facebookos hozzászólás:

9 bloggeres hozzászólás:

  1. Szia Attila

    Köszönöm az írást, melynek azon részével, amelyben leírod a "hamis" tanításokat és hogy a mai vallás tömegével termeli az egyházhívőket és egyházkövetőket, ahelyett, hogy krisztus-hívővé és követővé tanítványozná őket teljesen egyetértek. Épp a minap hívott fel egy fiatalember, aki azt mondta nekem, hogy "én a gyülekezetbe nem azért megyek, hogy találkozzam Istennel, hanem hogy jól érezzem magam, meg mert jó a közösség."

    Azzal, amit az elején írsz, csak részben tudok egyet érteni. Bár azt hiszem, hogy értem mit akarsz megfogalmazni (Testünk a Szentlélek temploma, és ha Isten bennünk él, ha lakozást vesz nálunk, akkor mindenünk megvan, mert nem tud ennél közelebb jönni hozzánk, minthogy bennünk él.) Én magam is újjászületett ember vagyok, aki alá vagyok merítve vízzel és Lélekkel is. Mégis az a tapasztalatom, hogy tudok én magam távolodni az Úrtól. Tudok megüresedni, tudok elfáradni, megkeseredni, eltávolodni. És igen, amikor ilyen vagyok (mert én távolodom, és nem az Úr), szignifikáns különbséget tudok felfedezni önmagamban. Én úgy vélem, és ezt talán Boenhoffertől is olvastam, hogy Isten Szentlelke egy nagyon érzékeny Lélek. Meg lehet szomorítani, és belsőnk, gondolataink tisztátalanná válásával bizony el tudjuk Őt távolítani tőlünk. Szelíden visszavonul, mert látja, hogy nincs számára hely, vagy mert látja, idegen szellemet vagy tisztátalan gondolatot is beengedtünk. Szóval, én például vágyom újra "közelebb kerülni Hozzá". De tudom, hogy ez nem úgy valósul meg, hogy én közelebb megyek, hanem hogy megtisztítom gondolataimat, szívemet és hívom őt! Áldással: D.B.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Balázs, köszi a visszajelzést.

      Írod, hogy valaki azt mondta: „én a gyülekezetbe nem azért megyek, hogy találkozzam Istennel, hanem hogy jól érezzem magam, meg mert jó a közösség.”

      Itt egy alapvető problémát kell megemlítenünk, ami az intézményesített egyház óriási hátránya. Az ApCselben azt olvassuk, hogy a sok jel és csoda miatt a gyülekezet tagjai eggyé forrtak, és nagy szeretet volt köztük, olyannyira, hogy mindenük közös volt, mintegy kibucban éltek. És azt is látjuk, hogy a kívülállók féltek úgymond közéjük menni, hiszen a bűnösségük súlya ütközött a köztük tapasztalható szentséggel. Tehát a „szégyen” természetes mód tartotta távol tőlük a meg nem térni akarókat, Péter pedig keményen feddte is a hamisakat (Anániás és Szafira pl. vagy Simon mágus). Tehát a külsősök nem is tudtak egy „szeretet-klubon” résztvenni. Mivel a gyüli nem egy klub vagy egy program volt. SOHA nem volt az. Család volt, az újjászületett testvérek családja, akik „hallgatják és cselekszik az Én mennyei Atyám akaratát”.

      Tehát az int. egyház problémája, hogy épít egy templomot, csinál egy nyitott alkalmat, és fű-fa jöhet a programokra, de ez nem így volt. Nem befelé jöttek a nem-hívők, hanem a hívők mentek kifelé. Ezért korholom az intézményes egyházat, mert eltért Jézus útjától, és a reformerek ezt nem reformálták meg, hanem hagyták a 2.századtól lassan lefelé induló, de igazából Konstantinnál deformálódott egyházi formát.

      Ami pl. Boenhoffert illeti, engem sosem érdekelnek olyan megfogalmazások, amik ellentmondanak Isten Igéjével, hiszen azok nem ihletettek, szemben az Igével, ami kimondja, hogy „el nem hagylak téged, sem el nem távozom tőled”, illetve, hogy „semmi sem szakaszthat el minket Isten szerelmétől, ami megjelent Krisztus Jézusban”, vagy a nagy kiküldési parancs, hogy „veletek vagyok mindennap a világ végezetéig”.

      Ami veled történik, az nem a Szent Szellem elhagyása, hogy Ő elhagyna téged. A megszomorodás nem azt jelenti, hogy elhagy. Hanem amit Jézus mondott a magvető példázatában, és ez a legtöbb keresztény problémája, hogy vagy a sziklás talaj a szívűk, akik nyalnak mindenkinek, mert félnek az elutasítástól (people pleaser-ek, tetszelgők), vagy pedig a tövises talaj, ahol a mindenféle világi probléma fojtja meg Isten Igéjét és nem hoz termést.

      A tanítványok mindent hátrahagytak, és Jézus számos tanítása figyelmeztet és int, hogy minimalizálnunk kell a zavaró tényezőinket, mert Sátán nagyon ravasz, égy mindent elkövet, hogy te ne a tűzoltásban, lélekmentésben vegyél részt.

      A vallásos démon persze mindig kárhoztatni fog, hogy nem vagy elég jó, nem vagy közel Istenhez, stb... mert egy ilyen ember nem fog evangelizálni. Pedig mind „az üdvösség sisakja”, mind „az evangélizálás saruja” a szellemi fegyverek között vannak.

      Én azt mondom, amikor a legbénábban érzed magad, akkor menj ki evangélizálni, tedd a kezed egy betegre és parancsolj a betegségnek, és meg fogod látni, abszolút nem te vagy béna, hanem csak egy hülye hazugságot nyomott be a vádló. Tedd rá a kezed és PARANCSOLJ, és meg fog gyógyulni. Ennek semmi köze hozzád, ennek Jézus feltámadása erejéhez van köze. Ezzel nem azt mondom, hogy bűnben élj, hanem hogy újítsd meg az értelmedet, hogy mit jelent az Új Teremtés.

      Mert ha azt mondta, „el nem hagylak, sem el nem távozom tőled”, akkor ez ÍGY VAN. Ami ennek ellentmond, az a Sátán hazugsága. Az Új Szövetségben a megtért embernek ALAPJOGA az, hogy „bűneitekről többé nem emlékezem”, Zsidó 8:8-tól.

      Nem, ne élj bűnben. De az is önzés, és bűn, hogy az ember a maga vallásos jósága körül forgolódik, miközben a világ körülötte megy a pokolba. Az egyház óriási bűnt követ el ezekkel a bocánat „kasztráló” tanításokkal, amikkel megbénítják a hívőket attól, hogy egy bármikor bevethető rohamosztaggá váljanak egy elvesző világban.

      Természetesen szívesen lemennénk egyszer hozzátok azzal a csapattal, akikkel szolgálok és demonstráljuk a feltámadás erejét.

      Köszönöm még egyszer a visszajelzést.
      Áldás,
      Attila

      Törlés
  2. "olyan ostobaságokat tanít..." - a legszomorúbb ebben nem is az ítélkezés, a kárhoztatás, a mások megalázása, és az ilyen sorokból kivehető pökhendiséged, hanem az, hogy az Igét támadod ezzel. Isten Igéje ugyanis egyértelműen beszél erről, pl. "Közeledjetek Istenhez, és Ő is közeledni fog hozzátok."

    Ideje lenne neked is megaláznod magad, és legalább Isten Igéjét nem támadnod.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Képmutató, sosem olvastad Jézus "pökhendiségét"? Valamint mióta nevezi az újjászületett hívőket BŰNÖSöknek? Nézd már meg a szöveg környezetét és hagyd abba a tévelygést.

      Törlés
  3. Kérlek, olvassátok el ezeket az igéket nyitott szívvel, mert intésnek szánom mindkettőtök részére, szeretetből és békességgel:

    "ti testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: "Szeresd felebarátodat, mint magadat." Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást!" (Galata 5, 13-15)

    "Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint. Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők." (Galata 5, 25-26)

    "Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél. Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét. Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát. Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval. Mert mindenki a maga terhét hordozza." (Galata 6, 1-5)

    Kikerestem az említett ige szövegkörnyezetét, amelyre hivatkoztatok a Jakab leveléből, be is másolom, hogy legyen szem előtt:

    "Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz!Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne kérkedjetek, és ne hazudjatok az igazsággal szemben. Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység van, és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található. A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató." (Jakab 3, 13-17)

    "Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket?" (Jakab 4, 1)

    "Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja". Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek. Gyötrődjetek, gyászoljatok és sírjatok, nevetésetek forduljon gyászra, örömötök szomorúságra. Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket. Ne rágalmazzátok egymást, testvéreim. Aki testvérét rágalmazza vagy ítélkezik felette, az a törvényt rágalmazza, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélőbírája vagy a törvénynek. Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?" (Jakab 4, 6-12)

    VálaszTörlés
  4. "Pökhendi!" "Képmutató!" Ezek vétkek. Aki elköveti, fel kell ismernie. Aki észreveszi, rá kell mutatnia. Ezeket a vádakat le kell tisztázni, hogy így vannak-e vagy nem így vannak, alázatban, másképp semmit sem segítetek egymáson. Mert az a célunk, hogy mindnyájan eljussunk a hit egységére, a józan tanításra, ami egészséges istenfélelmet eredményez mindnyájunkban: tisztaságot engedelmességben. Ez a cél. Eljuthatunk a hit egységére a Szellem egysége nélkül? Enélkül?: "Elszenvedvén egymást szeretetben."? Csak ez lehet az alapja annak, hogy a testvérek között létrejöjjön a hit egysége, hogy mindnyájan az igazságban járjunk, tisztán, és egyikünk se vétkezzen és vesszen el. A testvérem vétkezik? Attól még a testvérem marad, amíg az Úr türelme és kegyelme tart, és ki nem vágatik a szőlőtőről. Ezért rajta nem a “hozzávágás” fog segíteni az ige szerint. Az mindenkiben csak repulsziót vált ki, és így nem tudjuk egymást elvezetni az igazságra, ha a másik téved, mert automatikusan harc robban ki személyes egymásnak-ugrás miatt. Ezt úgy mondom, mint akinek ez az egyik legfőbb gyengém. Keserves baklövésekkel tanít arra az Úr, milyen romboló hatású, ha az igazsággal úgy vívok, hogy nem a fentről kapott bölcsesség szabályait követem: 1. észre se veszem, hogy csak rombolok, nem építek, mert az igazság kegyelem nélkül csak ítél és emellett nem emel fel, testvérem felé viszont nem így kell viszonyulnom, 2. közben észre se veszem, hol tévedek én, és mekkorákat, és mikortól nem vagyok már az igazságban ("aki azt hiszi magáról, hogy áll, vigyázzon, el ne essék") Amikkel egymást vádoljátok, azok vétkek. Vizsgáljátok meg magatokat alázatban, van-e valós alapja a vádnak. De a hangnem, a száraz rámutatás és a felkiáltójelek azt gerjesztik köztetek, ami ellen Pál int: "egymást marjátok és faljátok". Ez látszik kívülről. Egyik fél / másik fél igazát félretéve: kin segít ez? Inkább szeretetben szolgáljunk egymásnak. Ez teljes alázatot igényel mindnyájunk részéről, hiszen tagjai vagyunk egymásnak. Krisztust szomorítjuk meg, ha nem szeretjük a testvérünket. A szeretet viszont olyan, amilyennek leírta Pál a korintusi levélben. Nem örül a hamisságnak, hanem együtt örül az igazsággal, de emellett még van egy csomó tulajdonsága. Azoknak is mind teljesülniük kell ahhoz, hogy autentikus legyen az egymás iránti szeretetünk. Másképp nem a világosságban járunk, és ez nem a fentről kapott bölcsességnek bizonyul, ami először is tiszta és békeszerető...

    VálaszTörlés
  5. Kérlek titeket testvéretekként, bár csak Attilát ismerem, hogy azzal bizonyítsátok be, hogy hajlandók vagytok valóban a világosságban járni, hogy kinyitjátok a szíveteket egymás felé őszintén, döntést hozva, képmutatás nélküli testvérszeretetre, és nem állítjátok, hogy ezt teszitek, miközben a beszédetek mást mutat. És nyissátok ki a fületeket is arra, amit a másik mond, alázatban, mert az Úr egyik tagot a másik csiszolására használja, akkor is, ha az a tag nem kellőképpen jár el abban, amit tesz, vagy nem minden helyes, amit állít. Úgy érzékelem, hogy mindkettőtöknek tanulnotok kellene pont egymástól, és kikutantni, elfogadni azt, amit a másik helyesen mond, amiben az Úr használni akarja Őt, nemcsak elutasítani ezt-azt a másik monológjából. Másképp nem is figyeltek oda arra, amiben a másiknak igaza van, és nem juttok előre egy lépést sem az igazságra való eljutásban külön-külön sem és együtt sem. És ha azt állítanátok, hogy mindenben csak a másik téved, ez elég bevállalós hozzáállás, hisz Ő “még az angyalaiban is talál vétket, hibát.” Ha kényelmetlen is, kimondom ezt mindkettőtök előtt, hogy tudjátok, mi látszik kívülről. Én csak egy tanú vagyok (elolvastam a szóváltásotokat a másik cikknél), másik tanúként a Szent Szellemet kérem, hogy győzzön meg a szívetekben arról, amit helytelenül tesztek, és javítson ki minden értelmezési hibában is. Hisz mind egy szálig erre van szükségünk, akárhol állunk. Szolgálnunk kell egymás fele, de szeretettel. Vizsgáljátok meg, valóban szeretet-e, ahogyan teszitek, amit tesztek. Mérjétek le magatokat. Akkor is meg kell ezt tennünk, ha a másik téved vagy vétkezik, szelídségben, közös célnak tekintve az igazságra való eljutást a Szellem egységében. Akkor is, ha egymást vaknak, fanatikusnak vagy képmutatónak látjátok. Krisztus parancsa akkor is áll: “ÚGY szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, minthogy az életét adja a barátaiért.” És ő akkor adta az életét értünk, amikor még sehol se voltunk, mérföldekre az igazságtól. Ha valóban a világosságra akarjátok vezetni egymást, vagyis barátként viszonyultok egymáshoz, nincs helye köztetek másnak, csak az önfeláldozó megalázkodásnak. Az igazinak, amit nekünk adott hit által, ami Krisztusból ered, egymást különbnek tartva önmagunknál. Csak ezzel együtt van ereje az igazságnak. Adja az Úr, hogy tudjatok tőle szemgyógyító írt venni mindketten: tőle kapott alázatot, és vegyétek észre abból, amiket mondtatok, hogy miközben mindketten azt hiszitek, hogy álltok, teljes meggyőződéssel, konkrétan miben estek el.

    VálaszTörlés
  6. (A név, amin megjelenek, valami régi beállított fiktív nevem. Lukács Jotti vagyok a valóságban. Az Úr áldjon meg titeket!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen igazad van testvérem! Én Attilát egyébként sehova sem akarom elvezetni, a Szent Szellem vezet el mindenkit minden igazságra, ebben a beszélgetésben is egyedül Ő tud beláttatni dolgokat. Meghát nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. A betegeket pedig lehet gyógyítani a Jézus nevében! :)

      Törlés