Kint vagy bent?

Na­gyon sok hamis gyü­le­ke­zet olyan os­to­ba­sá­go­kat tanít az ál­lí­tó­lag új­já­szü­le­tett hí­vők­nek, mint „kö­ze­lebb ke­rül­ni Is­ten­hez”, mert tel­je­sen tu­dat­la­nok az „Új Te­rem­tés” és a „Krisz­tus Szel­le­me ben­nünk van” té­mák­ban...

De gon­dol­koz­zunk már el egy ki­csit, ho­gyan ke­rül­hetsz „KÖ­ZE­LEBB” Is­ten­hez, mikor Ő már ben­ned lakik, mióta be­fo­gad­tad???

Ho­gyan „jöhet el Isten je­len­lé­te”, ha már egy­szer ben­ned él? Talán el­tá­vo­zott? Le­me­rült? El­folyt??? Tehát mégis meg­szom­jaz­tál, noha Jézus azt ígér­te, az Ő „vi­zé­ből” ha iszol, nem szom­ja­zol meg soha? Ki­szá­rad­tál? Ki­szá­radt az örök élet­re buzgó víz for­rá­sa ben­sőd­ben? Ez hogy lehet? Tehát még­sincs kü­lönb­ség a fi­zi­kai és a szel­le­mi víz kö­zött?

Nos nem azért lehet mind­ez, mert nem hir­de­tik nor­má­li­san azt, hogy te vagy Isten Temp­lo­ma, hanem egy épü­le­tet hív­nak temp­lom­nak? Hi­szen min­den­nel azt az ér­ze­tet kel­tik ben­ned, hogy Isten „raj­tad kívül” van. Ezért kell a ma­ni­pu­la­tív di­cső­í­tés is, „le­hoz­ni az at­mosz­fé­rát”, ezért kell a kül­sős ta­ní­tó, mert Isten „kint” van és nem ben­ned, aki már új­já­szü­let­tél (ha új­já­szü­let­tél egy­ál­ta­lán és nem ma­ga­dat csa­pod be).

Egy ószö­vet­sé­gi gon­dol­ko­zást hir­det­nek, ahol az ember még a „bu­kott Ádám­ban”, az ő szint­jén van, szem­ben a „Krisz­tus­BAN a mennye­i­ek vi­lá­gá­ba ül­te­tett” új élet­tel. Egy Is­te­nen kí­vü­li lét­for­mát, szem­ben azzal, hogy „aki Krisz­tus­ban van, EGY SZEL­LEM ŐVELE.” És az ér­tel­met nem újít­ják meg az új­szö­vet­sé­gi gon­dol­ko­zás­hoz, hanem egy Mózes-mo­dellt tesz­nek az em­be­rek elé. És ebben a hamis kör­for­gás­ban já­rat­ják őket egész éle­tü­kön át.

Nem ké­pez­nek ta­nít­vá­nyo­kat sem, hanem egy kis­ki­rály tév­ta­ní­tá­sa­it hall­gat­tat­ják és nem ki­kül­dik, hanem ti­zed­adó gyü­le­ke­zet- és kon­fe­ren­cia­füg­gő­ket hoz­nak létre.

De akik ilyen, a ka­to­li­kus min­tá­ra épí­tett gyü­le­ke­ze­tek­be jár­nak, maguk is meg­ér­dem­lik, mert nem ke­res­ték az igaz­sá­got, és a pász­to­rok sza­vát fel­jebb­va­ló­nak tart­ják Isten Sza­vá­nál.

Ezek a hamis gyü­le­ke­ze­tek hamis ke­resz­té­nyek­kel van­nak tele, mert az üze­ne­tük hamis és ezt a tagok öröm­mel fo­gad­ják, kri­ti­ka és bib­li­kus fe­lül­vizs­gá­lat nél­kül.

De meg is kap­ták ju­tal­mu­kat.

Is­ten­hez nem „kö­ze­lebb kell ke­rül­ni”, hanem, ahogy Jézus ta­ní­tot­ta: meg­hal­ni ma­gad­nak, majd utána, ahogy Pál ta­ní­tot­ta: el­hin­ni hogy ben­ned él, és úgy ál­ta­lá­ban vi­szont­sze­ret­ni Őt, és azt tenni amit Jézus mon­dott. Ezzel, és nem az ének­lés­sel mu­ta­tod meg, hogy hi­szel és bízol Benne, hogy „Isten nem hülye, tudja mit csi­nál, ezért meg­te­szem amit mond, mégha nem is tel­je­sen értem.”

Talán a pász­to­rok­nak az ol­tár­ra kel­le­ne ten­ni­ük és végre fel­ál­doz­ni­uk leg­na­gyobb bál­vá­nyu­kat: az in­téz­mé­nyes egy­há­zat, amit fel­épí­tet­tek. Mert Jézus soha sehol se kérte, se ta­ní­tot­ta ezt, hanem, hogy kö­ves­sük őt, ami azt je­len­ti, hogy ugyan­úgy élünk, ahogy Ő élt, és ugyan­azo­kat tesszük, ami­ket Ő tett. És őszin­tén, ennek tény­leg semmi köze a mai ke­resz­tény­ség­hez.

Gyere ki a hamis egy­ház­ból és Is­ten­ben lesz az éle­ted.