Se­gí­tő társ – nő­na­pi jó­kí­ván­ság

Nem­zet­kö­zi nőnap al­kal­má­ból sze­ret­nék va­la­mit meg­osz­ta­ni ve­le­tek, azzal a szán­dék­kal, hogy se­gít­sek a höl­gyek­nek a bol­do­gu­lás­ban. Hi­szem, hogy ha he­lyé­re kerül az, hogy miért te­rem­tet­te Isten a nőt és a fér­fit, akkor sok ke­res­gé­lés, elé­ge­det­len­ség és fáj­da­lom he­lyett egy bol­dog éle­tet él­het­tek, höl­gye­im, amit Isten szánt nek­tek. Ezzel az írá­som­mal kí­vá­nok nek­tek bol­dog nő­na­pot!

Mit je­lent az, hogy se­gí­tő társ?

Kezd­jük az ala­pok­kal. Gyak­ran hall­juk azt a ki­fe­je­zést, hogy „se­gí­tő társ", még­pe­dig mind­két nem ré­szé­ről. Társ­ke­re­ső­kön és min­den­fé­le ke­resz­tény be­szél­ge­té­sek­ben, vagy akár ta­ní­tá­sok­ban is el­hang­zik. Höl­gyek is szok­ták hasz­nál­ni, és imád­koz­nak is Is­ten­hez egy „se­gí­tő tár­sért”. De, ha vissza­me­gyünk az Éden­be, ahol nem volt bűn és tor­zu­lás, Isten a „hoz­zá­il­lő se­gí­tő társ” ki­fe­je­zést a nőre mond­ja. A fér­fi­re sosme mond­ta Isten, hogy a nő se­gí­tő társa, hanem azt, hogy a nő lesz a férfi se­gí­tő­tár­sa. Ehhez meg kell ért­sük az édeni (tö­ké­le­tes) te­rem­té­si sor­ren­det is.

Az éden­ben Isten meg­te­rem­tet­te a fér­fit, majd adott neki fel­ada­to­kat. Gon­doz­za a ker­tet és ural­kod­jon az ál­la­to­kon, és ne­vez­ze el őket. A férfi egy ideig szing­li volt, de szing­li­ként Isten azt mond­ta róla: „nem jó neki egye­dül”. Itt még nincs nő, ezt a fér­fi­ra al­kal­maz­va mond­ta. Ezért te­rem­tet­te meg tehát a nőt neki, mert a fér­fi­nak nem jó egye­dül.

Na­gyon fon­tos ész­re­ven­nünk, hogy az Éden­ben nem volt szing­li nő, saját el­hí­vás­sal és ter­vek­kel, egye­te­mek­kel és min­den­fé­le kar­ri­er­rel. Amint meg­te­rem­tet­te, Isten azon­nal oda­ve­zet­te őt a fér­fi­hoz, hogy se­gít­sen neki. Ez eleve bele volt kó­dol­va Évába. A nőt há­zas­ság­ra te­rem­tet­te és el­hí­vá­sa a férfi se­gí­té­se. Még pedig abban, hogy a férfi te­hes­se az Is­ten­től rá­bí­zott fel­ada­tot. Az, hogy a mai tár­sa­da­lom ho­gyan gon­dol­ko­zik e kér­dés­ben, nem re­le­váns, mert Isten útja a tö­ké­le­tes út. A mai tár­sa­da­lom az em­be­re­ket be­nyom­ja az is­ko­lák­ba, és a sok-sok ta­nu­lás­sal el­ve­szik tőlük az éle­tet (mi­köz­ben el­hi­te­tik velük, mi­lyen oko­sak is let­tek). Ren­ge­teg ha­szon­ta­lan dol­got ta­nul­nak, és mind­ezt miért? Hogy le­gyen dip­lo­ma, el­is­me­rés és kar­ri­er (meg­él­he­tés). De Isten nem így ta­lál­ta ki, ezzel a sok stresszel és el­vá­rás­sal és mond­hat­ni idő­po­csé­ko­lás­sal. Nincs gond a tu­dás­sal, ha az Isten sze­rin­ti. A baj min­dig a hamis tu­do­mánnyal van, ami Isten aka­ra­tá­val el­len­ke­zik, mert el­ra­bol­ja tő­lünk az éle­tet.

Az Úr útja és a világ útja

Egy most az Úr út­já­ra térő nő egyik első imája ez kel­le­ne le­gyen: „Uram, ve­zess engem ahhoz a fér­fi­hoz, aki­nek se­gí­tő tár­sul ren­del­tél.” A tár­sa­dal­mi el­kép­ze­lés­sel el­len­tét­ben nem a nőnek kell vár­nia, hogy a férfi oda­jöj­jön, hogy ho­gyan te­he­ti bol­dog­gá majd a nő éle­tét. Na­gyon is va­ló­szí­nű, hogy ma azért van oly sok szing­li lány, mert a lá­nyok ke­re­sik ma­guk­nak a (hely­te­len ki­fe­je­zés jön!) „se­gí­tő tár­sat”, hogy a fiú ho­gyan tudja majd vi­dá­mab­bá vagy gaz­da­gab­bá tenni az éle­tét. Tehát fel­cse­rél­ték az ere­de­ti di­zájnt. Nem a nő akar lenni a se­gí­tő társ, hanem a nő akar ma­gá­nak egy se­gí­tő tár­sat. Ez pedig cél­té­vesz­tés, amit a Bib­lia bűn­nek nevez. Ez a „ma­gunk útján járás” egy esete, ami annyi­ra utá­la­tos Is­ten­nek, hogy emi­att kel­lett Jé­zus­nak bűn­hőd­nie!

Mind­nyá­jan té­ve­lyeg­tünk, mint a juhok, min­den­ki a maga útját járta. De az Úr őt súj­tot­ta mind­nyá­junk bű­né­ért.

Ézsa­i­ás 53:6

Az ember addig nem szol­gál­hat­ja Is­tent, amíg meg nem gyű­lö­li a bűnt, jelen eset­ben a ma­gunk el­kép­ze­lé­se sze­rin­ti éle­tet. Ha höl­gye­im meg­ér­te­né­tek és el­fo­gad­ná­tok, hogy „nem a férfi lett meg­te­remt­ve az asszo­nyért, hanem az asszony a fér­fi­ért” (1Kor 11:9), tel­je­sen más hoz­zá­ál­lás­sal tör­tén­ne a társ­ke­re­sés: „Uram, kinek szánsz engem se­gít­sé­gül és ál­dá­sul?”

Egy gyö­nyö­rű titok!

Fi­gyel­je­tek rám, hadd árul­jak el egy gyö­nyö­rű tit­kot. Van ez a pél­da­be­széd, hogy „Aki jó fe­le­sé­get ta­lált, kin­cset ta­lált, és el­nyer­te az Úr jó­in­du­la­tát” (Péld 18:22). Itt van egy titok ebben. A jó­in­du­lat ugyan­az a szó, mint a ke­gye­lem, és ki nem ér­de­melt ked­ve­zést je­lent. Nő­ként gon­dol­kod­tál már így, hogy „én va­gyok va­la­ki szá­má­ra Isten ke­gyel­me”? Hogy aho­gyan gyön­györ­ködsz abban, hogy fel­té­tel nél­kül sze­ret­ve vagy Krisz­tus­ban, ugyan­ezt „az él­ményt” nyújt­ha­tod egy férfi szá­má­ra, akit se­gí­tesz, füg­get­le­nül a jel­le­mi tu­laj­don­sá­ga­i­tól?

Fi­gyel­je­tek rám: Ha haj­lan­dó­ak vagy­tok a se­gí­tés­re, kér­dez­ze­tek meg bár­mi­lyen fér­fit: egyet fog­nak ér­te­ni abban, hogy sok­kal kí­vá­na­to­sab­bak és nő­i­e­seb­bek lesz­tek szá­muk­ra, fér­fi­ak szá­má­ra. Miért? Mert a férfi nem ve­tély­tár­sat keres ma­gá­nak, hanem mivel sokat hi­bá­zik, na­gyon nagy ke­gye­lem­re és tü­re­lem­re van szük­sé­ge. És ki­egé­szí­tés­re. Sze­ret­nél lenni Isten ke­gyel­me és jó­in­du­la­ta va­la­ki­nek az éle­té­ben? Nem do­bog­tat­ja meg a szí­ve­det, hogy a „hoz­zá­il­lő” azt is je­len­ti egy­ben, hogy „kö­rül­öle­lő”, „be­ta­ka­ró”? Hogy egy fér­fit kö­rül­ölel­hetsz, be­ta­kar­hatsz és meg­áld­ha­tod élete gyen­ge te­rü­le­te­in?

A nő, aki­ről pél­dát ve­he­tünk

Tud­tad, hogy Jézus láb­mo­sá­sát mint­egy „be­előz­te” egy gyö­nyö­rű meg­tört de mégis hálás szívű hölgy? Egy az­előtt go­nosz útra tért nő, aki tudta, hogy neki na­gyon sok bűnét bo­csá­tot­ta meg Jézus. Ez a nő mosta meg Jézus lábát és csó­kol­gat­ta, és kente meg a tes­tét a drága olaj­jal. Előbb, mint hogy Jézus meg­mos­ta a ta­nít­vá­nyok lábát. Jézus a láb­mo­sást az alá­zat ta­ní­tá­sá­ul adta. Höl­gye­im, tisz­tá­ban vagy­tok vele, mi mennyi bűnt bo­csá­tott meg nek­tek Jézus a ke­resz­ten? Jézus azt mond­ta: „neki sok bűne bo­csát­ta­tott meg, hi­szen igen sze­re­tett.”

Jézus azt mond­ta: akár­hol hir­de­tik az evan­gé­li­u­mot, erről a pél­dás nőről min­dig meg fog­nak em­lé­kez­ni.

Ha tehát úgy érzed, kevés ben­ned a sze­re­tet és a tü­re­lem, és már ele­ged van abból, hogy min­dent job­ban tudsz, végy pél­dát a Jézus lábát mosó hölgy­ről. Nem, nem az ön­vizs­gá­lat és ön­mar­can­go­lás az út, sem az ön-tö­ké­le­te­sí­tés. Mert ez csak el­vá­rá­sok­hoz vezet. Az ön­vizs­gá­lat lehet jó ugyan, de csak akkor cél­ra­ve­ze­tő, ha a fel­is­mert bű­ne­id tö­me­gét a ke­resz­ten látod, meg­bo­csát­va, aho­gyan ez a högy is látta, aki Jézus tes­tét mint­egy a te­me­té­sé­re bal­zsa­moz­ta be. Ez által a fel­is­me­rés által, és nem az „ön-tö­ké­le­te­sí­tés” által fog nőni ben­ned a sze­re­tet, a hála, a se­gí­tő­kész­ség, a tü­re­lem és a ke­gyel­mes­ség. Hogy sok bű­nö­det bo­csá­tot­ta meg Jézus a ke­resz­ten. Mert ne fe­ledd: te Isten ke­gyel­me (ér­de­mek­től füg­get­len jó­in­du­la­ta) vagy egy férfi szá­má­ra. Ha meg­ér­ted, hogy neked sem kell meg­ér­de­mel­ned Isten sze­re­te­tét, meg­ér­ted azt is, hogy a fér­fi­nak sem kell meg­ér­de­mel­nie a te tisz­te­le­te­det és sze­re­te­te­det.

Az is­ten­fé­lő nő első fel­ada­ta

Akár most meg­tért hölgy­ről van szó, akár hívő szü­lők által ne­velt lány­ról, az Úr út­já­ra lépő nő egyik első fel­ada­ta az, hogy fel kell ké­szül­nie a se­gí­tés­re, hogy ho­gyan di­cső­ít­he­ti meg a fér­fit, „aki Isten képe és di­cső­sé­ge”, mivel „az asszony a férfi di­cső­sé­ge” (1Kor 11:7). Nem szol­gál­hat­juk a tár­sa­dal­mi el­vá­rá­so­kat (is­ko­la, egye­tem, kar­ri­er, utaz­ga­tás, él­ve­zet-haj­há­szás, stb.) és kö­vet­het­jük Isten útját (sze­re­tet­te­li se­gí­tés) egy­szer­re.

Meg kell ér­te­ni, mire let­tünk te­remt­ve. A férfi arra, hogy Is­tent szol­gál­ja, és tegye a rá­bí­zott élet-el­hí­vást (ebben a nő vé­del­me és a sze­re­tet­te­li tö­rő­dés is benne van). A nő pedig arra, hogy se­gít­sé­gül le­gyen a fér­fi­nak min­den­ben. Az út kes­keny, és csak Isten útja vezet a be­tel­je­se­dés­hez. A világ útja a sok-sok hi­á­ba­va­ló­ság­gal és ön­zés­sel csak hasz­nál­ha­tat­lan­ná teszi az em­bert, le­gyen az férfi vagy nő.

A Sátán tak­ti­ká­ja és Isten útja

A Sátán, ter­mé­sze­te­sen csak úgy, mint az Éden­ben, egy­faj­ta „hi­ány­ve­zérelt" hoz­zá­ál­lást akar, és az elé­ge­det­len­sé­gen ke­resz­tül kí­sér­ti meg a nőket. Min­dig azt fogja mon­da­ni nek­tek, lá­nyok­nak, mint az éden­ben: „Amit Isten ta­lált ki, az nem elég, több kell.”

De Isten útja a tö­ké­le­tes út. „Nem jó a fér­fi­nak egye­dül: szer­zek neki hoz­zá­il­lő se­gí­tő­tár­sat.” Ha ezt az egy mon­da­tot meg­ér­ti­tek, höl­gye­im, és meg­elé­ged­tek ezzel, bol­do­gok lesz­tek ti is, és a fér­fi­a­kat is meg fog­já­tok tudni ál­da­ni. Hi­szen erre let­te­tek te­remt­ve, és így mind­két nem­nek jó lesz.

Ne hagy­já­tok, hogy meg­fosszon ti­te­ket a Sátán attól az ál­dás­tól és szép­ség­től, amire te­remt­ve let­te­tek. Ő ölni, ra­bol­ni és pusz­tí­ta­ni jött. De Isten Or­szá­gá­ban az a na­gyobb, aki szol­gál. És könnyen elő­for­dul­hat, höl­gye­im, hogy ti na­gyobb di­cső­ség­re let­te­tek te­remt­ve, mint a fér­fi­ak. Ha va­la­mi­ért úgy érzed: „szol­gál­ni va­la­kit és őt se­gí­te­ni olyan utol­só egy do­log­nak tűnik”, ezt a hamis gon­do­la­tot le­győz­he­ted Jézus sza­va­i­val: „sok el­ső­ből lesz utol­só, és sok utol­só­ból első.” (Lk 13:30) De még ennél is tö­ké­le­te­sebb út a sze­re­tet. Se­gítsd, mert sze­re­ted. Se­gítsd, mert Is­tent sze­re­ted, akit nem látsz: ezért sze­re­ted azt is, akit látsz.

Zár­szó

Kí­vá­nom hogy mer­jé­tek ma­ga­to­kat el­ve­szí­te­ni (el­en­ged­ni a kény­sze­re­ket, meg­fe­le­lé­se­ket, el­vá­rá­so­kat, fé­lel­me­ket és a szé­gyent), hogy meg­ta­lál­já­tok az éle­te­te­ket, aki maga Jézus.

Még ha te­he­ti­tek, néz­zé­tek meg ezt a kis ani­má­ci­ót arról, mit is je­lent az, hogy Isten az Ő kép­má­sa­i­ra te­rem­tett min­ket. A tel­jes kép­er­nyő gomb hasz­nál­ha­tó a könnyebb ol­va­sás­hoz.

Ha nő vagy: Isten sze­rint se­gít­ve a fér­fit, nyu­godt lesz az éle­ted.