MyMenu1

TIPP: A cikkek alatt rákattinthatsz a kapcsolódó cikkekre is.

2018. február 4., vasárnap

Blabla?

Mostanában többször tapasztaltam, ahogy egyesek letámadnak testvéreket, hogy az értelmetlen blablázás az hamis, és nem a Bibliában található nyelveken szólás. Ezt a cikket azért írom, hogy ezt letiztázzuk. A bibliai szöveg, amit használni fogok, Márk evangéliuma vége, a 16. fejezet 15–18-as versei, Jézus kiküldési parancsa:
Menjetek el mind az egész világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek, aki hisz és bemerítkezik, az üdvözül, aki pedig nem hisz, ítéletre megy. Akik pedig hisznek, azokat ezek a jelek követik: a nevemben démonokat haj(í)tanak ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek fel és ha valami halálosat isznak, semmiképp nem árt nekik, kezüket rosszullevőkre teszik és azok kitűnő állapotba jutnak.
Márk 16:15–19 Vida
Talán egy egész tanulmány-sorozatot megérne a fenti kiküldési parancs és a Márk evangéliuma végének* elemezgetése, amibe most nem mennék bele. Úgy vélem, ez talán a Sátán által egyik legtámadottabb igeszakasz, mert nagyon tömören van benne a szellemi csata, a szabadulás mikéntje és bizonyos ismertetőjelei a hívőknek, ami sokak teológiai dobozába nem fér bele. És mivel zavarja őket, hogy rájuk nem igazak az itteni megállapítások, inkább eltörölni szeretnék vagy figyelmen kívül hagyni, semmint magukon változtatni.

Szóval, amiért írom most ezt a cikket, hogy rámutassak arra, hogy a nyelveken szólás miért NEM feltétlenül természetes nyelv. Az „új nyelveken szólnak” kifejezésből az „új” szó bibliai jelentését fogjuk megvizsgálni, röviden, igényesen és érthetően.


„Szokatlanul új” nyelven

Ahhoz, hogy megértsük, miről is van szó, egy illusztrációt hozok. Az első számítógépes nyelvet a 19. században élt Charles Babbage nevéhez kötik. Ő volt az első tudós, aki előállt a programozható számítógép ötletével. Azért hozom elő őt, mert egy addig precedens nélküli, addig ismeretlen dologgal állt elő, amiről még sosem hallottak azelőtt. A mechanikus és programozható számítógép ötlete olyan értelemben volt új, hogy „azelőtt még soha” nem volt ilyen. Tehát nem egyszerűen egy másik, már meglevő nyelvet kezdett használni, hanem egy újon gondolkozott, és a többi tudós és feltaláló már az ő modelljeit és eredményeit vette figyelembe.

Ezek után nézzük meg annak a szónak a jelentését, amit Márk választott, hogy ógörögül leírja Jézus azon mondását, hogy „új nyelveken szólnak”. Az itt használt szó a kainosz (καινός), és ilyen jelentései vannak:
  1. formáját tekintve új
    • most készült, friss, modern, eddig nem használt, eddig nem hordott
  2. lényegét tekintve új
    • új fajta, megelőző példa (precedens) nélküli, újszerű, szokatlan, még sosem hallott
Láthatjuk, hogy valami szokatlan, eddig nem ismert, újszerű, addig ismeretlen, nem használt dologról van szó. Nézzünk meg néhány példát a Bibliában erre az „új” szóra, a kainoszra:
  1. Új sír
    • Máté 27:60 József elhelyezte Jézus testét a saját, új (most készült) sírjába.
    • János 19:41 ezt kiegészíti, hogy oda még senkit sem temettek (eddig nem használt). 
  2. Új tanítás 
    • Márk 1:27 Az emberek csodálkoztak, hogy milyen új (precedens nélküli, szokatlan) tanítás az, hogy Jézus hatalommal parancsol az ördögöknek.
    • ApCsel 17:19 Az athéni filozófusok nem értették Pál új (még sosem hallott) tanítását, és megkérték, magyarázza el nekik.
  3. Új szövetség
    • 2Kor 3:6 Az új szövetség nem olyan, mint az írott törvény, ami megöl, hanem életet ad.
    • Zsid 8:8–9 Isten egy új fajta szövetséget hoz létre, ami nem olyan lesz, mint a régi volt.
  4. Új teremtés, új ember
    • 2Kor 5:17 Krisztusban újjá lett minden, azaz egy mindenben teljesen új fajta dolog jött létre, annyira, hogy a régiek is elmúltak
    • Ef 4:24 öltsük fel ezt az új (új fajta) embert, aki mostmár nem bűnben, hanem megigazítottságban és valódi szentségben lett megteremtve
  5. Új ég és új föld
    • Jel 21:1 János azért látott egy új eget és új földet, mert az első ég és föld már nincs többé. Ez tehát egy friss, a régit leváltó új ég és föld.
    • 2Pt 3:13 Egy olyan új eget és új földet várunk, amiben már (végre) igazságosság fog lakni. Ez is újfajta, nincs rá példa a történelmünkben, szokatlan, ilyenről még nem hallottunk.
  6. Új ének
    • Jel 5:9 Egy új éneket énekeltek a mennyben, amiben megdícsérik Jézust, hogy méltó a tekercs kinyitására, mert bár megölték Őt, mégis ezzel váltotta meg az éneklőket. Azelőtt a mennyben még nem hallottak ilyen éneket, ami erről szólt volna.
    • Jel 14:3 Amit a 144000 énekelt, az annyira szokatlan ének volt, hogy rajtuk kívül senki más nem tudta megtanulni.

Nem „csak egy másik” nyelven

Néhányan úgy próbálják értelmezni a nyelveken szólást, mintha az egyszerűen „csak egy másik” emberileg beszélt nyelv lenne, tehát mondjuk nem magyarul, hanem „egy másik” nyelven, például mandarin kínai nyelven szólalnék meg. Ezt az ApCsel 2-ből próbálják levezetni, ahol azt olvassuk, „más nyelveken” kezdtek szólni, ahogy a Szellem adta nekik:
És megteltek mindnyájan Szent Szellemmel, és elkezdtek szólni másféle nyelveken amint a Szellem adta nekik, hogy kimondják.
ApCsel 2:4 Vida
Hogy a részletekbe most ne menjünk bele, az ott használt heterosz (ἕτερος) szó jelenthet egy csoportban egy másikat (következőt), vagy egy lényegében teljesen másikat (különbözőt). Például Jézusnak, amikor a hegyen elváltozott, más lett az arca, azaz lényegében különböző lett. De jelenthet simán egy másnapot, azaz következőt is.

De az ApCsel 2-ben ez a más nyelv nem azért volt megdöbbentő, mert az apostolok a hallgatók mindenféle nyelvein szóltak, hanem azért, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket. Nem a szólás, hanem a hallás volt az érdekes a számukra. Nézd meg magad, ott van a „hallani” kétszer is, nehogy szem elől téveszd: először a 6-os, majd megismételve a 8-as versben is:
…nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket…
…hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén…
ApCsel 2:6 és 8
Tehát nem a beszéden lepődtek meg, hanem a halláson. A Biblia nem említi, hogy milyen emberi nyelveken szóltak, hanem azt, hogy az emberek milyen nyelveken hallották őket szólni: ezt sorolja fel, és ezen lepődtek meg.

Ráadásul, nem úgy van írva, hogy mindenki hallotta némelyiket közülük a maga nyelvén, hanem úgy, hogy őket, azaz mindet egyszerre hallotta mindenki a maga nyelvén. Tehát egy méd médül hallott mindent, egy krétai krétai nyelven, egy arab arabul, stb. A meglepetés az volt, hogy mindenki a saját maga nyelvén hallotta őket szólni.


Nem „különféle”, hanem „másféle” nyelveken

Már csak azért is jelentőségteljes ez, mert az 1. rész végéről tudjuk, hogy az addigi tanítványok száma kb. 120 volt, és a 2. rész úgy kezdődik, hogy most mind együtt voltak pünkösdkor. Egyszer ki lehetne próbálni, hogy milyen az, amikor egyszerre százhuszan kiáltoznak a környezetedben egy háztetőn különböző idegen nyelveken, hogy te abból kihallod-e a sajátodét, és még ráadásul érted-is e? A West-Endnek van egy ilyen szabadteres tetőrésze. Te mit értenél abból a Nyugati környékén, amit ott egyszerre 120-an kiabálnak, miközben a város zaját is ki kell szűrd? Gondolod, a pünkösd, vagyis a zsidók aratásünnepe, melyre egész Izrael felment, egy nyugis, csendes nap volt Jeruzsálemben, ahol kicsit jobban koncentrálva kivehetted a 120 szóló közül a magad nyelvét? Ugyan már…

Megértem, hogy egyes hagyományos egyházak érdekeit képviselő bibliafordítók a „más” szó helyett önkényesen a „különféle” szót írták oda (pl.: Káldi, Ujfordítás, Ravasz, Soós, stb.), mintha „egyénenként különböző” emberi nyelveken szóltak volna, de ez a szó a poikilosz (ποικίλος) lenne, nem pedig a heterosz (ἕτερος). Vida Sándor pl. jól adja vissza, és ő úgy fordítja, hogy „másféle nyelveken” szóltak, tehát a minősége és a fajtája volt más a nyelveknek.

Van különbség a más és a más-más szavak között. A más azt jelenti, hogy mindenki az eddigi saját nyelvéhez képest egy másféle nyelven beszél, tehát a más-ságon van a hangsúly. Eddig galileai nyelven szóltak, most mind egy ettől eltérő módon (tehát a korábbi nyelvükhöz képest más az új nyelv). Ezzel szemben a más-más arra tette volna a hangsúlyt, mintha egymásétól különböző nyelveken beszéltek volna (pl.: az egyik csak arabul, a másik meg csak médül, vagyis az arab a médhez képest más).

Egy példával szemléltetem ezt, hogy érthető legyen. Amikor egy alkalomra ki kell öltözni, akkor mindannyian más ruhát veszünk fel. Pl. egy anyuka ezt mondhatja: „Gyerekek, hogy néztek ki? Vegyetek fel más ruhát az évzáróra!”A lényeg, hogy ne a hétköznapi legyen, hanem másféle! A hangsúly itt nem azon van, hogy egymáshoz képest legyen más a ruhájuk a gyerekeknek, hanem, hogy a megszokotthoz képest! A pünkösdi történetben is azon van a hangsúly, hogy a megszokotthoz képest beszéltek más nyelven, és nem feltétlenül egymáshoz képest más-más érthető dialektusban.

Így egyeztethető tehát össze az új és a más: ugyanannak a jelenségnek eltérő leírásai. Az egyik a szokatlan jelenségnek az új oldalát, a másik pedig az eddigiektől eltérő oldalát ragadja meg


Összefoglalva: „új fajta és másféle” nyelveken

Mire ideértünk, már bizonyára összeállt a kép benned, hogy ezek a nyelvek precedens nélküliek és eltérőek az emberek számára addig ismert nyelvektől. Jézus egy megdöbbentően szokatlan tanítással állt elő, amikor hatalommal űzött ördögöket, mintegy beharangozva egy új és másféle szövetséget, ami nem olyan, mint a törvény betartása. Ebben a szövetségben újjá, azaz teljesen másfélévé teremtett emberek precedens nélküli és eltérő nyelveken szólnak. János is hallott a mennyben teljesen új, szokatlan, addig ismeretlen, vagy épp mások számára meg nem tanulható másféle énekeket. Érthető így ebben a bibliai összefüggésben a nyelvek más-sága, és fajtailag új-sága?

Nem meglepő, hogy amennyire „kiakadtak” azon, hogy Jézus hatalommal űzte ki az ördögöket, ugyanúgy „kiakasztónak” kell lennie a nyelveken szólás szokatlanságának is. Akkor lenne baj, ha nem lenne kiakasztó. Akkor se szokatlanul új nem lenne, sem másféle. Sem precedens nélküli, sem eltérő nem lenne. Ha valami, akkor a vizsgáltak fényében az biztosan nem lenne biblikus!

Arra szeretnék mindenkit bátorítani, hogy ha pusztán intellektuális blokk volt eddig a fejedben, hogy a blabla nem is igazi nyelv, mert érthetőnek kell lennie (pedig az 1Kor 14:2 is ellentmond ennek), akkor bánd meg Isten előtt az ellenállásodat, és kérd meg, adja neked is ezt az ajándékot, és nyisd ki a szádat, és próbáld meg. Nem fog kígyót adni, ha kenyeret kérsz tőle.

Akik hisznek, egyik jele, hogy új fajta nyelveken szólnak. Imádkozz ezért, és nyugodt lesz az életed.



*A Márk evangéliuma hosszú végződéséről angolul itt olvashat a tudományos érdeklődő. Tömören: már a 2. században Jusztinusz mártír (i.sz. 165.) és Iréneusz (kb. i.sz. 177.) írásaiban megtaláljuk a hosszú végződést (Jusztinusz az utolsó 20-as verset, Iréneusz pedig a teljes 9–20-at idézi). A szövegkritikusok azon ellenérvelése, hogy a „legkorábbi” fennmaradt kéziratokban nem található (Sínai és Vatikáni kódexek, 4. század), ezek alapján vitatható…

Kapcsolódó cikkek:

facebookos hozzászólás:

5 bloggeres hozzászólás:

  1. Ámen, ámen és ámen!
    Én rhémában kaptam ugyanezt meg az Úrtól. Akkoriban minden vágyam a nyelveken szólás volt, többen is imádkoztak értem, de semmi nem történt. Egy napon azonban, amikor a nappaliban ültem, megjelent a tudatomban ez az ige: "...akik hisznek új nyelveken szólnak..." Már sokszor olvastam, most azonban úgy értettem, mint korábban sohasem. Ekkor egyszerűen tudtam, ez az ige nem egy számomra új, de létező nyelvet jelent, hanem egy TELJESEN új nyelvet, amely addig sohasem volt. Eszembe jutott Bábel története. Ott Isten egy pillanat alatt egy-egy addig nem létező nyelvet adott sokszáz, sokezer ember szájába. Azok a nyelvek IS teljesen újak voltak. Ekkor megértettem, ha most hittel kinyitom a számat, és kimondok bármit, az egy teljesen új nyelv első szavai lesznek, mert Isten ezt ígérte nekem. Csakmert én hiszek, és a hívőknek lehetőségük van új nyelveken szólni. A dolog el van intézve... Hogy ez mennyire igaz, arra a Korintusi Levélben sok-sok bizonyíték van. Ha lesz egy kis időm írok még ezekről.

    Azóta folyékonyan beszélek nyelveken, és a számomra ez volt a kapu a nyelveken szólás magyarázatához és a prófétálás ajándékához is, amelyeket szintén megkaptam az Úrtól.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Wow, kedves Luciusz, nagyon örülök a bizonyságtételendnek! Köszönöm a megerősítést! :) Engem nemrég vezetett az Úr arra, hogy írjak egy ilyen „tudományosabb” cikket a nyelveken szólásról, és valóban, engem is az döbbentett le, amikor megnéztem itt az „új” szó jelentését. Erre jössz te, és leírod, a Szent Szellem ugyanezt jelentette ki neked. Egy tanítói és egy profetikus ajándék találkozása. :D Szeretem Istent, ahogy működik.

      Örülök a bátorságodnak, hogy engedelmesen hittél (a hit cselekedet nélkül halott) és megpróbáltad (kockáztattál) és most gazdagabb vagy Isten egy csodás ajándékával!

      Törlés
  2. Úgy van, kedves ATTee. Isten az Ő szuverén kegyelméből, egyszerűen a szellemembe helyezte az igazságot ezzel az igével kapcsolatban, mert akkoriban annyira elvakítottak a tévtanítások, hogy képtelen voltam meglátni a valóságot. Azelőtt én is azt hittem, mint nagyon sokan, hogy a valódi nyelveken szólás nem más, mint amikor a beszélő egy számára ismeretlen, de létező emberi nyelven kezd el a Szentszellem hatására szólni. Isten azonban „megsajnált”, és az ő kegyelméből fellebbentette a fátylat erről az igéről. Csak miután átvettem ezt a csodálatos ajándékot, és elkezdtek velem vitatkozni a testvéreim, akkor vettem észre ennek az igei bizonyítékokat a Korintusi Levélben.

    Egyszer egy nyelvészdoktorral vitatkoztam erről a témáról, aki meg akart győzni, hogy az érthetetlen bla-bla biztosan nem értelmes nyelv, hanem kitaláció. A nyelv, az egy kód, egy kódolt információ, válaszoltam neki. Találjunk most ki egy nyelvet, amely csak egyetlen szóból áll. Legyen ez a szó mondjuk „bla-bla”. Emberileg nézve ez egy igen korlátolt nyelv, de csak emberileg nézve. Egy nyelv összetettsége ugyanis nem csak a szógazdagságon múlik, hanem a kódokon is, amelyet a nyelv tartalmaz. Jelentse mondjuk ebben a kitalált nyelvben a „bla-bla” azt, hogy „Kérek egy pohár vizet”. Hm. Ez nem sok, ez egy elég szegényes nyelv. De most kódoljuk egy kicsit tovább, és a „bla-bla” hétfőn jelentse azt, hogy „kérek egy pohár vizet”, de ha kedden mondom ki, jelentse azt, hogy „menjünk el sétálni”. Ha szerdán mondom ki, jelentse azt, hogy „Olvasni akarok”. Bonyolítsuk tovább: Ha akkor mondom ki, amikor éppen megdobban a szívem, jelentse azt, hogy „Szeretlek”, de ha éppen nem dobban a szívem, amikor kimondom, jelentse azt, hogy „Útállak”. Ha éppen segíteni akarok valakin, amikor kimondom, jelentse azt „Felséges Istenem, Atyám! Kérek szépen Tőled ennek a fontos ügynek a megoldásához 12 sereg angyalt!”
    Világos ez így? Én semmi mást nem mondok ki, csak azt, hogy „bla-bla”, de ez mégis jelenthet mást-és mást, attól függően, hogy Isten milyen nyelvi kódot rendelt mögéje. Ő belehelyezte ezt a kódot a szellemünkbe, és érti is ezt, így hát bátran imádkozhatunk nyelveken, nem számít, ha csak ez egy egyszerű „Bla-bla”, mert végtelenül bonyolult és összetett jelentése lehet Isten számára ennek az egyszerű „bla-bla”-nak. A nyelvészek ezt nem képesek felfogni, de Isten végtelen, és gyönyörködik minden cselekedetünkben, amelyet hitben teszünk. Ez egy ajándék a részéről, amely építi a szellemünket, és amely jel a hitetlenek felé, hogy itt éppen valami természetfeletti történik.

    VálaszTörlés
  3. Az Igéből kitűnik, hogy a nyelveken szólásnak többféle válfaja is létezik.

    A Szentszellem kiáradásakor olvasunk az egyikről. Ekkor a környéken tartózkodó idegen nyelvűek a saját anyanyelvükön hallották a nyelveken szólót beszélni. Véleményem szerint erre akkor szükség volt, mert még ennek ellenére is részegnek tartották a tanítványokat néhányan. Mi történt volna, ha teljesen érthetetlen nyelvet, „bla-blát” kapnak akkor. Talán még le is csukták volna őket, hogy megőrültek. A tanítványok azelőtt még sohasem láttak, hallottak ilyet, talán még nekik is szükségük volt a megerősítésre, hogy ez az ajándék Istentől származik. Ezt az Istentől származást bizonyította, hogy akik megértették, mit beszélnek, azt hallották, hogy Isten „felséges dolgairól” beszélnek.
    Ennek az első alkalomnak persze többféle magyarázata is lehet. Például az, hogy akkor a tanítványok érthetetlen, mondjuk angyali nyelven beszéltek, és Isten a hallgatóságnak adott akkor egy természetfeletti ajándékot, hogy a saját anyanyelvükön hallhassák, amit mondanak. Ez szintén lehetséges, de én inkább úgy hiszem, hogy nem ez történt, hanem valóban a hallgató anyanyelvén szólaltak meg a tanítványok.

    Ezekbe az igékbe kapaszkodnak bele sokan, és állítanak fel egy (szerintem) tévtanítást, mely szerint a nyelveken szólás mindig érthető emberi nyelven történik, és a célja, hogy olyanok is hallhassák az evangéliumot, akiknek a nyelvén a hirdető nem beszél. Na, erre az állításra alaposan rácáfol a Korintusi levél. A 14. fejezetből idézek néhány megállapítást ezzel kapcsolatban:

    „Mert aki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hanem lélekben beszél titkos dolgokat. (1Kor 14:2)”

    Megjegyzés: ezek szerint a nyelveken szólás nem idegenek evangelizálására szolgál.

    „Azért aki nyelveken szól, imádkozzék, hogy megmagyarázza. (1Kor 14:13)”

    Megjegyzés: Ha a nyelveken szólás érthető nyelv lenne mindig, amit a mellettem lévő idegen ért, mert neki szól, akkor nem kellene imádkoznom, hogy megmagyarázzam, hiszen ő azt értené, és ezzel minden rendben lenne, mert épülne abból.

    „Mert ha nyelvvel könyörgök, a lelkem könyörög, de értelmem gyümölcstelen. (1Kor 14:14)”

    Megjegyzés: Ezek szerint lehet nyelveken szólva „könyörögni”, azaz imádkozni. Ez szintén azt támasztja alá, hogy ez az ajándék nem csak idegenek megszólítására való, hanem imádkozásra is, és éneklésre is, amelyeket Pál is gyakorolt:

    „Hogy van hát? Imádkozom a lélekkel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek a lélekkel, de énekelek az értelemmel is. (1Kor 14:15)”

    „Mert ha lélekkel mondasz áldást, az ott lévő avatatlan miképpen fog a te hálaadásodra Áment mondani, mikor nem tudja, mit beszélsz? (1Kor 14:16)”

    Megjegyzés: ezek szerint az „ott lévő avatatlan” nem tudja mit beszél a nyelveken szóló. Világos, hogy ez nem így lenne akkor, ha a nyelveken szóló valóban mindig érthető idegen emberi nyelven beszélne, mert akkor bizony az „ott lévő avatatlan” érthetné a beszédet.
    Azért ha az egész gyülekezet egybegyűl és mindnyájan nyelveken szólnak, bemenvén az idegenek vagy hitetlenek, nem azt mondják-e, hogy őrjöngtök? (1Kor 14:23)
    Megjegyzés: Ugyanaz a megjegyzésem, mint előbb, ha a nyelveken szólás mindig érthető idegen nyelv lenne, akkor a bemenő „idegenek” érthenék azt, és nem gondolnák „őrjöngésnek”.

    1Kor 14:27 - 14:28
    Ha valaki nyelveken szól, kettő vagy legfeljebb három legyen, mégpedig egymás után; és egy magyarázza meg: Ha pedig nincsen magyarázó, hallgasson a gyülekezetben; hanem magának szóljon és az Istennek.

    Megjegyzés: Ha a nyelveken szólás érthető idegen nyelv lenne, nem mondaná Pál, hogy „magának szóljon és az Istennek” a nyelveken szóló, mert ennek semmi értelme nem lenne. „Idegen” nélkül, akihez a beszéd szól, mi értelme lenne csak úgy magunkban, Istenhez nyelveken beszélni. Ebből is látszik, hogy a nyelveken szólásban jóval több van, mint amit az apcselben, a Szentszellem kiáradásakor olvashatunk. Sokkal több van benne, de az csak itt, a Korintusi levélben derül ki, amelyet szépen félretessznek azok, akik nem akarnak a nyelveken szólás létjogosultságában hinni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazából egy a lényege a nyelveken szólásnak: az elme megalázása, letevése Isten Trónja elé, és egy kicsit "pihentetni". Persze máskor meg óriási szükség van rá (pl. tévtanok kiszűrésénél, stb). Szellemi dolgoknál, mint démonűzés, szellemek megítélése, stb... pedig kifejezetten jól jön, ha az ember már megtanulta a nem észre, hanem a Szent Szellemre való támaszkodást.

      Törlés