Vele Le­szünk

Nyári szü­net után ismét itt va­gyunk. Volt né­hány tábor is. Ez­alatt el­dőlt, sze­ret­nék több időt ze­né­vel el­töl­te­ni, da­lo­kat írni és for­dí­ta­ni, imád­ni Is­tent. El­vég­re, nálam az egész ezzel a gon­do­lat­tal kez­dő­dött: "Ha van Isten, az élet ér­tel­me Őt di­csér­ni." Néha egy­sze­rű­en csak jó meg­áll­ni, és vé­gig­gon­dol­ni, hon­nan is in­dul­tunk, és vissza­tér­ni a kez­de­tek­hez, hogy azt te­gyük, amire el let­tünk hívva.

Ere­de­ti ver­zió:


Hall­gasd meg ma­gya­rul!
(jobb-klik­kel le­tölt­he­ted)For­dí­tá­sa­im elő­ze­te­se­it fel fogom töl­te­ni a blog­ra, mind ol­vas­ha­tó, mind hall­gat­ha­tó ver­zi­ó­ban.

Jelen dal­for­dí­tást még ta­valy kö­vet­tem el deb­re­ce­ni al­bér­le­tem­ben. Szin­te egy­szer­re, mint­egy ola­jo­zot­tan "meg­kap­tam" rím­mek­kel. Itt-ott kel­lett csak egy-két szót ki­cse­rél­ni utó­lag.

A dal ma­gyar szö­ve­ge tehát:


Vele le­szünk

Vers 1:
A kopár hegy­ol­dal­ban, az a ke­reszt mit je­lent?
Sokan azt mond­ják: a ha­lált – nekem mégis ez ad éle­tet!
Jézus tény­leg meg­halt, de nincs itt vége még:
Har­mad­na­pon fel­tá­madt, Ő most­már a menny­ben él!

Ref­rén:
Hi­szem, hogy Vele le­szünk majd min­den­kor,
A kris­tály­fé­nyű par­to­kon, arany ut­cá­kon.
Régi hit­hő­sök vár­nak a cél­nál,
Hogy térd­re hull­junk Isten trón­já­nál!

Vers 2:
De hogy hi­het­nénk abban, amit nem is lát­ha­tunk?
Csak érint­sük meg sebét: s min­den ké­te­lyünk a porba hull!
Ők ott vol­tak a sír­nál, de csak an­gyalt lát­tak ott
A kő már el volt gör­dít­ve, Jézus teste többé nin­csen ott!

Tedd azt, ami az el­hí­vá­sod és nyu­godt lesz az éle­ted.