TIPP: A cikkek alatt rákattinthatsz a kapcsolódó cikkekre is.

2012. július 23., hétfő

Emberek parancsolatai

Nem tudom, észrevettétek-e már, de van egy olyan hajlamunk, hogy szeretünk jók lenni. Túlságosan is jók. Az a mi hibánk, hogy annyira jók akarunk lenni, amit még Isten sem várt el tőlünk. És ha nem érjük el a magunk kreálta mércét, akkor nem fogunk Istentől sem elvárni dolgokat. Sem mi, sem azok, akiket tanítunk. S ezzel sikeresen bezártuk magunk és mások előtt a mennyek országát. Egy ilyen példára akadtam minap a lájkolóson: "Ha valamit te magad nem teszel meg, Istent se kérd, hogy tegye!" Nos, vizsgáljuk meg, mi a baj ezzel az első hallásra kegyesnek tűnő emberi parancsolattal.


Összevetés a Bibliával

- Isten, nem kérhetünk, hogy szabadítsd ki Pétert a börtönből, mert mi se szabadítjuk ki őt.
- Isten, nem kérhetem, hogy feltámaszd gyermekemet, mert én se tudom őt feltámasztani.
- Isten, nem kérhetem, hogy örök életet adj XY-nak, mert én sem tudok neki örök életet adni.

Ezzel szemben Jézus arra bátorít mindenkit, hogy: "Kérjetek és adatik, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyitják nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, a zörgetőnek megnyitják" (Máté 7:7-8).

Tehát a fenti grafikus példa nem más, mint egy újabb "vallásos", Istent dobozba záró imádkozási "javaslat", melyet nem Isten ihletett, hanem csupán néhány ember parancsolata, mely ugyan a kegyesség látszatát tükrözi, de annak erejét, a Szent Szellemet és a Szentírást mellőzi.


A jóság-vallás önmegváltóvá tesz

Az emberi parancsolatokra alapozott, úgynevezett jóság-vallás mindig a saját cselekedeteidtől teszi függővé Istenhez való viszonyulásodat. Mindig azt mondja: "Tégy!" Jézus viszont azt mondja: "Ne félj, csak higgy!" (Lukács 8:50), "Kérjetek, hogy örömötök teljes legyen!" (János 16:24). Jézus sosem mondta, hogy csak saját jóságunk szerint kérjünk. Ez egy alapvető különbség az öntelt "vallásos halott kereszténység" és a kegyelemre szorultságot beismerő élő hit között. Az egyik bizonyítani akar, a másik ráhagyatkozni Isten atyai jóságára, ahogy a fiú is ráhagyatkozik apja gondviselésére (Máté 7:11).

A bűn nem az, hogy mit teszel és mit nem teszel, hanem az, hogy "Isten-telenül" élsz, tehát nem Krisztust veszed alapul, nem őbenne bízol, hanem saját magadban. Ez a fajta "krisztustalan kereszténység" Isten szemében gusztustalan. Jézus Krisztus azért jött el a világra, hogy a bűnösöket megmentse (1Timóteus 1:15), s nem azért, hogy az "igazakat" hívja (Máté 9:13), akik bár nagy áldozatokat vállalnak, mégis irgalmatlanok maradnak. A farizeus és a vámszedő példazata jól tükrözi ezt: a farizeus áldozatkészen tett bizonyos jó dolgokat (ezeket mutogatta Isten előtt), és ezzel le is nézte a bűnei bocsánatáért esedező reménytelen vámszedőt. Jézus szerint viszont a "bűnös" ment haza igazként és a jóságában bízó "igaz" megmaradt bűnös. Mert aki magát felmagasztalja, Isten megalázza, aki pedig megalázza magát, Isten felmagasztalja (Lukács 18:10-14).

Nem helyes hát, ha az embereket változtatjuk és formáljuk vallásunk képére. Ehelyett térjünk észhez saját önigazoló "jóságunkból" és forduljunk oda bűneink bocsánatáért a vámos példáját követve Jézushoz. Mert míg az ilyen "önjóság" lenézővé és büszkévé tesz, addig a Megváltóra hagyatkozás kimondatja velünk: "én se vagyok jobb senkinél, ugyanolyan halálra méltó bűnös vagyok", és ezzel megszűnik a képmutatás.


A jóság-vallás bezárja a menny ajtaját

Maga Jézus mondja: "Őrizkedjetek mindenek előtt a farizeusok kovászától, ami a képmutatás. Mert elhordozhatatlan terheket kötnek össze, és az emberek vállára rakják, de maguk az ujjukkal sem akarják azokat megmozdítani. Mindent csak azért tesznek, hogy feltűnjenek az embereknek. De jaj nekik, mert ezekkel bezárják a mennyek országát az emberek előtt: ők maguk nem mentek be, és azokat sem engedik be, akik be akarnak menni." (Lukács 12:1 és Máté 23. fejezet)

E fenti imádkozós példa is csak bezárja előttünk a menny ajtaját, mert farizeussá és másokat megvetővé téve minket korlátozza imádságunkat. Vegyük észre a szerző mögöttes rejtett önfelmagasztalását: "Én segítek másokon, nem úgy, mint te. Addig ne imádkozz, amíg olyan jó nem leszel, mint én." Holott biztos vagyok benne, hoy ő maga is tud olyan esetekről, amikor nem segített. Ezzel a képmutatásával ráadásul kárhoztat is minket, mert az imameghallgatás feltételévé nem Isten jóságát és Jézus kereszten befejezett munkáját teszi, hanem saját jóságunkat és saját bevégzett munkáinkat (mely sose olyan tökéletes, mint Jézus teljesítménye).


A jóság-vallás "krisztustalanná" tesz

Amíg ez a fajta "kereszténység" azt hirdeti, légy jó, és így meg úgy viselkedj és így meg úgy imádkozz, addig éppen az Antikrisztust szolgálja és a kereszt ellensége, mert aki a valódi Krisztust és a valódi keresztet hirdeti, az azt mondja: "Képtelen vagy jó lenni, halálra méltó bűnös vagy, egész életed, összes jócselekedeted és igazságra törekvésed Isten szemében nem ér mást, mint egy csupán egy mocskos ruha. Ezért van szükséged Krisztusra, ezért halt meg a kereszten!" A kereszténység ugyanis nem arról kell szóljon, hogy légy jó, hanem arról, hogy légy őszinte és ismerd be: Krisztustalan bűnös vagy.

Többek között a katolicizmust, mint vallási rendszert éppen azért tartom veszélyesnek és Isten üdvterve vetélytársának, mert emberi jócselekedetek (különféle ceremóniák betartása, a Szűzanya közbenjárói teljesítménye, stb.) általi üdvözülés tanításával éppen fölöslegessé teszi az Istenfiú, Krisztus keresztáldozatát. Ahogy Pál mondja:
Nem vetem meg az Isten kegyelmét, mert ha a törvény betartása által kapom meg igaz mivoltomat Istentől, akkor Krisztus hiába halt meg. (Galata 2:21)
Itt méltatnám megjegyezni, hogy nem az őszinte Istent kereső katolikus emberekről beszélek, akik talán még sosem értesültek Krisztus valóságos felszabadító örömüzenetéről (hogy Jézusra bízva magad biztosan a mennybe jutsz), hanem magáról az izmusról. A katolicizmusról, mint a hitrendszerről, emberek olyan parancsolatairól, melyekkel szépen érvénytelenítették Isten Igéjét, és annak erejét (t.i. a Krisztus ingyenes örök életet adó evangéliumát) megtagadták s így krisztustalanokká váltak.


A jóság-vallás bizonytalanná tesz

Ha például az előző pápa annyi jót tett és rengeteget imádkozott a Szűzanya közbenjárásáért, de végül mégis "ki kellett őt imádkozni a purgatóriumból és be a mennybe", akkor ezzel azt bizonyítják az elöljárók, hogy ebben a teljesítmény-központú "cserekereskedelmen" alapuló üdvösségükben maguk sem hisznek.

Tehát a katolikus vallás tömören összefoglalva egy nagy "TALÁN". Ezzel szemben annak, aki egyszerűen "csak" Jézusban hisz, tehát abban a teljesítményben, amit a Hibátlan Bárány töltött be: annak nem kell aggódnia és kételkednie bűnei bocsánata és üdvössége felől. Mert ahogy már az Ószövetsében sem a bűnöst nézte a lévita pap, hanem az áldozatot, ugyanígy, Isten sem a bűnöst nézi az Újszövetség idején, hanem az Áldozati Bárány (Krisztus) tökéletességét. Tehát Jézus azt mondja az Ő áldozatában hívőnek: "BIZTOS".

S mivel Istennél az igen igen és a nem nem, a két hitrendszer, a katolicizmus "TALÁN"-ja és Krisztus "BIZTOS"-a kölcsönösen kizárják egymást. Mert ha Krisztus "IGEN"-t mondott a kereszten, a katolicizmus pedig "TALÁN"-t az egyházban, akkor bizony ez a többlet a gonosztól kell legyen.


A jóság-vallás lehetetlenségei

A gondolatindító személynek (aki a saját humánusságára építi Istennel való kapcsolatát) egyszerűen azt üzenem, ha komolyan gondolja, amit írt, akkor tartsa is be makulátlanul, amit hirdet, mert meg van írva: "aki jót tehetne, de nem teszi, bűne az annak" (Jakab 4:17). Ha tehát csak egyszer is nem tette meg, amit meg kellett volna tennie, akkor a maga elmélete szerint nem számíthat Istenre, hogy jót tegyen vele... Ugye, hogy nonszensz és logikátlan, amit kommunikál felénk? E gondolat szerzője nem kérhet örök életet Istentől, mert ő maga sem adott senkinek örök életet. Nem kérhet bűnbocsánatot se, mert ő sem tud bűnbocsánatot adni.

Itt és most engedtessék meg egy kis cinizmus részemről, no nem bántásképp, csupán szomorú tanulságul: egy esetben valóban igaz a fenti mondás: ha magunknak sincs üdvözítő és Krisztusra hagyatkozó hitünk, valóban nem fogunk ilyen üdvözítő hitet kérni Istentől mások számára sem. S ugyanúgy, mivel nem tudunk Szent Szellemet adni senkinek (hisz abban csak a Krisztus befejezett keresztmunkákában hívők részesülnek), mi magunk sem fogjuk kérni Istent, hogy bárkit is töltsön be Szellemével,


Krisztusra való hagyatkozás a jóság-vallás helyett

A fenti gondolat szerzője és a vele egyetértők fontolják hát meg és térjenek észhez ebből az akár tudatos, akár tudatlan képmutatásból, és ismerjék végre be, hogy ők is csak nyomorult bűnösök, akik saját jóságukra támaszkodó büszkeségükért csupán poklot érdemelnének. És akkor végre olyan dolgokat fognak kérni Istentől, amik megkapására érdemeiktől függetlenül fognak számítani, s ezzel legnagyobb bűnük: önmagasztaló büszkeségük is porba hull. Mert ez a kegyelem evangéliumának lényege: olyat kapni Istentől, amit nem érdemelsz. Isten ugyanis ajándékozó és nem üzletember. Ő nem üzeltel senkivel, hanem ingyen, kegyelemből oszt ajándékokat, azoknak, akik kérnek, keresnek és zörgetnek. A teljesítmény-alapú üzletelés és a kegyelem kölcsönösen kizárják egymást (míg az első önteltté, a második hálás imádóvá tesz):
Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet. (Róma 11:6)
Higgy az Úr Jézus helyettesítő halálában, érdemeidtől és cselekedeteidtől függetlenül, és üdvözülsz. Mert Isten kegyelmes, és jó a hálátlanok és gonoszok iránt is. Olyan ünnepséget szervez, ahová az igazság szempontjából csonkabonkákat, vakokat és sántákat hívnak, akik sose tudnák megköszönni Isten jóságát. Bizony, a mennybe senki sem fog bejutni, aki azt mondhatná: megérdemeltem saját jóságommal, kegyességemmel és egyházhoz tartozásommal. Csak és kizárólag Krisztus érdeméért jutunk be, az Őhozzá való tartozásunkkal.

Ne vegyél be mindent, amit "keresztények" hirdetnek, és nyugodt lesz az életed.

Kapcsolódó cikkek:

facebookos hozzászólás:

0 bloggeres hozzászólás:

Megjegyzés küldése