TIPP: A cikkek alatt rákattinthatsz a kapcsolódó cikkekre is.

2013. március 26., kedd

Protekció

Rövidebb-hosszabb szünet után úgy vélem, ismét elkezdek írni. Egy barátom kérdezte, mikor írok végre, mert annyira szereti olvasni a blogomat, csak már hiányzott neki valami friss. Nos, addig nem igazán szeretek írni, amíg valami olyan dologra nem bukkanok, ami engem is megérint. Most úgy érzem, elérkezett az idő.


Protekció

Arról a bizonyos nem fair dologról szeretnék írni, amikor valaki éveken át gürcöl, tanul, gyakornokoskodik, és kiváló interjút ad egy jó munkahelyért, és az utolsó pillanatban közlik vele, hogy bocsi, a főnök barátjának csodaszép kislánya kapta meg az állást. Igen, ezt igy beállítva csúnyán hangzik, de amikor mi vagyunk az a bizonyos kedvezményezett rokon, hú, máris milyen másképp fest, valljuk be! (És a képmutatásunkat is.)


A világ legnagyobb hazugsága

Hogy ennek a protekciónak a szépségét (igen, szépségét!) megértsük, szeretnék nektek a világ legnagyobb hazugságáról beszélni először. Hányszor hallottuk, vagy gondoltuk, hogy: "Az vagy, amit csinálsz." Például, te dobos vagy, mivel dobolsz. Vagy: te szakács vagy, mivel jól tudsz sütni-főzni. Te pedig remek eladó vagy, hiszen jó a rábeszélőkéd!


Egy személyes illusztráció

"Az vagy, amit csinálsz..." Elsőre jól hangzik, de amikor ennek utána gondoltam, rájöttem, hogy hazugság az egész. Már megint a tipikus esete annak, hogy a vasúti kocsi húzza a mozdonyt. A fejemben már egész kiskoromban ott voltak azok a bizonyos dallamok és ritmusok. Emlékszem, ahogy a fogaimmal és a nyelvemmel már egész korán "eldoboltam" a ritmusokat mindenféle dobszerelés nélkül. Persze, furának tartottam emiatt kissé magam, mígnem sok-sok évvel később egy másik dobos barátom hasonló élményeiről számolt be! A ritmus már ott volt a szívünkben! És tárgyi kellék híján belül játszottam dobost. Amint eljött az ideje, a bennem levő ritmus egyszerűen csak átkerült a hangszerre, legyen az dobszerelés vagy mindenféle konga, dzsembé, és olyan dob, aminek a nevét nem ismered. :)

No és ott volt a gitár. "Én ehhez béna vagyok", amikor láttam a többieket gitározni. Jól elvoltam a dobbal. De hiába, a melódia már régen ott volt a szívemben. Nem lehetett rávenni, hogy gitározzak. Amíg 2005 nyarán egyszer csak Isten a szívemre nem tette és meg nem mutatta, hogy szabad téren emberek előtt fogok gitározni. Így hát elkezdtem gitározgatni mindenféle barátok gitárain, és kiderült, nem is olyan vészes. Már bennem volt a gitáros, csak elő kellett hozni.


Azt teszed, aki már eleve vagy!

Azt akartam ezzel megmutatni, hogy nem az vagy, amit csinálsz, hanem épp ellenkezőleg: azt fogod csinálni, ami vagy!!! A zenész már bennem volt, csak meg kellett nyilvánulnia. Nem azért lettem zenész, mert elkezdtem gitározni vagy dobolni. Fordítva. Már bennem volt a zene, csak ki kellett engedni belülről! Egy hamis identitás képet tanultunk, hogy tennünk kell valamit ahhoz, hogy valamivé váljunk. Hogy az identitásunk a tetteinktől függ. Holott épp ellenkezőleg: a helyes identitás-tudat fog elvezetni a helyes tettekhez is. Ahogy egyre inkább megerősödök zenészi identisomban, merek egyre bátrabban játszani.


Hogy jön össze a kettő: a protekció és az identitás?

Nos, ha az emberek megtudnák, hogy a mennybe identitás alapú protekcióval kerülnek be, akkor felhagynának ezzel a "remélem, meg fogok felelni Istennek" mottójú félelem alapú képmutató látszat-jósággal. Ezzel az "igyekszem jót tenni, hogy jóvá váljak" hozzáállással. Ezekkel a "szentül élek, hogy Isten szentnek lásson" balgaságokkal. Hogy amikor Allah nem lát, akkor iszom, dohányzom és nőzök, de azért elmondom a napi öt imámat, stb...

Jézus elmagyarázza, hogy az ítélet napján Ő, a feltámadott bíró mi alapján fogja kizárni az embereket a mennyből: "Távozzatok tőlem, ti gonosztevők, sohasem ismertelek titeket! (Máté 7:23) A szövegkörnyezet szerint igen buzgó és sok jót tevő emberekről beszél, akiket ő mégis gonosztevőknek hív. Mit nevez Jézus gonosztevőségnek? (Folyamatos gonosztevésről beszél!) Mi az a folyamatos gonoszság, ami független a vélt vagy valós jótetteinktől? Olvassuk el még egyszer, a lényeget kihangsúlyozva: "... gonosztevők, sohasem ismertelek titeket!"


Személyes kapcsolat

Nos, talán már látod, kedves olvasó: a személyes kapcsolat hiánya! Nem ismerhette meg Jézus az illető "jóembert", aki elzárkózott előle. Ez a folyamatos gonosztevőség nem más, mint a Jézussal való baráti kapcsolat folyamatos, egész életen át tartó elutasítása! Hogy Ő többször is szeretett volna veled kapcsolatba lépni, de te túl jó voltál ahhoz, hogy szükséged legyen... hogy egy kis lekezeléssel fogalmazzunk: mankóra. Persze, néha, amikor valami jó történt veled, talán kifutott a szádon, hogy "Van Isten!", de ezzel le is tudtad a dolgot, a "köszönöm"-ig már nem jutottál el, oda pedig végképp nem, hogy "Isten, ha vagy, akkor szeretném meg tudni, hogy valójában ki is vagy Te? Szeretnélek megismerni személyesen." Nos, az ismerkedés elutasítása a legnagyobb gonoszság. Mivel a menny Isten lakhelye, oda csak a barátai hivatalosak. A hűvös és tartózkodó ismeretleneket és idegeneket, akármilyen "jók" is voltak, őt nem érdekli.

Jézus nem a jókért jött el, hanem a bűnösökért. És barátainak nevezte őket: "Nincs annál nagyobb szeretet, mintha valaki az életét adja barátaiért." (János 15:13) Még az őt eláruló Júdást is barátjának nevezte, aki őt elutasítva a pénzt többre tartotta Jézus barátságánál.


A protekció szépsége

A helyes identitástudatunk elválaszthatatlan attól, hogy hogyan állunk hozzá Istenhez. Hogy mit hiszünk Istenről: Ő hogyan áll hozzánk. Protekciósként élünk ezen a világon, vagy hűvös idegenként? A protekciót lehet rossz és lehet jó értelemben is használni. Eredetileg ez egy latin szó, aminak a jelentése védelem! A 91. zsoltár így kezdődik:
Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!
91. zsoltár 2
Ha a mindenható Istent a barátodnak tekinted és bizalommal fordulsz hozzá, akkor a 91. zsoltár végén ő erre válaszul megígéri, hogy:
Mivel ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet! Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.
91. zsoltár 13-14

Nos, veled mi a helyzet?

Már csak egy kérdésem maradt a számodra: Te kinek tartod Jézust? Mesés alaknak, nagy tanítónak, jóembernek, csodatevőnek, prófétának, valami történelmi figurának, vagy pedig a legjobb barátodnak, aki mindig ott van a bajban, ha szükséged van rá (mivel feltámadt és él)? A facebookon lehet, hogy van sok olyan "barátod", akit nem is ismersz, de azért bejelölted. De Jézust nem elég csak megjelölni és aztán kipipálni: na, ő is megvan a listában, közben nem is ismered. Tudod, Isten szemében csak egy igazi bűn létezik: hogy nem bízol meg Jézusban barátként. Ez alapján leszel kizárva vagy beengedve a mennybe. Hogy ismered-e a főnököt, vagy sem. A protekció. A többi, hogy mit teszel és mit nem teszel, egyáltalán nem számít. Csak az, hogy Ő mit mond rólad. Barátja vagy-e vagy ismeretlen gonosztevő? Ha barátja vagy, akkor már érted, mi a protekció szépsége!


Zárszó, nem csak Jézus barátainak, hanem a színészeknek is

Már úgy tűnt, ezzel be is fejeztem írásomat, amikor eszembe jutott egy fontos dolog, ami lemaradt. Említettem, hogy sokan csak azért "jók", hogy jóvá váljanak (megfeleljenek). De mivel most már tudjuk, hogy igazából a tetteink a belső valónkat tükrözik, amik vagyunk: tehát ezek a "jóvá váló" emberek nem mások, mint született színészek, megjátszók. Ők nem jóvá válnak, hanem eljátsszák, hogy jók, tehát belső valójuk szerint színészkedők. Érted, ugye? Jézus nem szereti az ilyen színészeket, akik maszkokat hordanak és takargatják valódiságukat (nem ismerik el őszintén, hogy bűnösök és hogy szükségük lenne megbocsátásra). Velük volt a legtöbb baja, és sötétben járóknak nevezte őket.

Jézus a barátait, akik letették a maszkot és kijöttek a világosságra, új teremtéseknek, új embereknek nevezi. A Biblia elmondja, hogy amikor barátaivá lettünk, és befogadtuk őt szívünkbe és életünkbe, akkor ő valósággal belénk költözött, és Jézus lett a mi új identitásunk. A régi Attila meghalt, és én az vagyok, aki Jézus. Pont. Pál apostol egyenesen ezt mondja: "Élek többé nem én, hanem Krisztus él bennem."

Az identitás határozza meg a tetteket. A kereszténység az új identitásodról szól és nem arról, hogy jónak kell lennünk, jóvá kell válnunk, templomba kell járnunk, miatyánkolni, gyónni, máriázni, misézni, áldozni, tizedet fizetni és engedelmeskedni. Az új identitásod, az új életed Krisztus maga. Nem csak egy szelet az életedben. Ő a te egész életed és valód: "Krisztus, a mi életünk." (Kolossé 3:4) Mivel Jézus már bennünk van, ezért egy dolgunk van: hagyjuk őt, hogy ő legyen a jó bennünk. Ahogy a ritmus és a dallam végül előkerült belőlem és kifolyt életemből, Krisztus is elő fog kerülni belőlünk, ha hagyjuk. Képzeljük el, mekkor változás fog velünk és körülöttünk történni (tudván, hogy Jézus a megtestesült Isten, a feltétel nélküli szeretet), ha megendjük neki életünkben, hogy AZT TEGYE, AMI Ő MAGA. Az új identitásod Jézus, tehát az ő cselekedetei is fognak megnyilvánulni életedben: magától, erőlködés nélkül! Ezt hívja a Biblia a Szentlélek gyümölcsének, és az ilyen dolgok nem törvényekkel és szabályokkal vannak kontrollálva és kicsikarva az emberből (Galata 5:22-23).


Columbo hadnagy vagyok...

"Ja, és még valami" - mondaná Columbo az ismert sorozatból, mikor már majdnem távozott a helyszínről. Nos, már én is majdnem elfelejtettem... Ha a tetteink határoznák meg az identitásunkat, akkor Isten több száztrillió-billió évig nem lehetett volna Isten, mivel nem csinált semmit a teremtés előtt. Tehát, ha nem csinált volna semmit, akkor identitása is a "nagy semmi" lett volna szeretet helyett. De mivel Isten a "Vagyok, aki Vagyok", és nem: "Teszek, amit teszek", már magával a nevével is elárulja, hogy az identitás a létből fakad, nem a tettből. Mivel Isten a szeretet, ezért tesz szeretetteli dolgokat. Jézus nem azért lett megváltó, mert meghalt a bűneinkért, hanem épp ellenkezőleg: mivel az ő identitása maga a megváltóság (a héber Yeshua név szabadítást és megmentést jelent), ezért jött el a földre, hogy megszabadítson minket az identitástudat zavarunktól és az "az vagyok, amit teszek" hazugságtól. Nem: te az vagy, amit Jézus mond rólad: "Meg vannak bocsátva a bűneid." Ha ezt el mered hinni, és át mered venni bűneidre gyógyírként, akkor úgy vélem, már nem lesz kétséged afelől, hogy Jézus a barátod-e vagy sem, és hogy hol fogod tölteni az örökkévalóságot.

Szerezd meg a protekciót és nyugodt lesz az életed!

Kapcsolódó cikkek:

facebookos hozzászólás:

0 bloggeres hozzászólás:

Megjegyzés küldése