Mit jelent futni Krisztusért?

Templomokban és gyülekezetekben gyakorta hallunk prédikációt és tanítást Pál apostolnak Filippibeliekhez írt levelének egy híres mondatából:

De egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.

Filippi 3:14

Mit jelent Pál apostol szerint „futni egyenest a Krisztusban kapott jutalomért”? Ezen cikk egy vallásos leplet fog lerántani, és meg fogja mutatni a levél írójának szándékát.

Hogyan értelmezik általában?

Általában ebből a mondatból kiindulva olyan prédikációkat szoktunk hallani, amik arról szólnak, hogy ne gondolkozzunk a múltunkon, hanem legyünk még jobb keresztények, tegyünk még többet Istenért, illetve az adott közösségért. Szánjuk oda magunkat kitartóan valamire, hogy végül kiérdemeljük Isten megjutalmazását. Majd egy imát hallunk, hogy Isten segítse meg a közösséget ennek megvalósításában.

Nos, van egy nagyon fontos biblia-értelmezési alapelv, amely segít minket a tévedések és az akár jószándékból elkövetett tévtanítások elkerülésében. Sokan kérdezik: miért van annyi felekezet és gyülekezet, és annyi értelmezése a Bibliának, ha csak egy Biblia van, és mindenki ugyanazt a Bibliát olvassa? Nos, valamilyen részben a szövegkörnyezetükből kiragadott mondatokra való felépített tanítások és hangsúlyeltolódások miatt. Mert a bibliai mondatokat mindig a teljes szövegkörnyezetben kell értelmezni.

A szövegkörnyezet határozza meg az értelmezést! 

Mint mindenkor, a szövegkörnyezetet kell figyelembe vennünk, tehát most a Filippi 3-at, egészen az elejétől a végéig. (Igazából az egész Filippi levelet kellene vennünk, ha a lehető legpontosabb értelmezést szeretnénk.)

Miről is beszél Pál a harmadik részben? Arról, hogy a címzettek, akik „Krisztussal dicsekednek”, tartózkodjanak bizonyos gonosz munkásoktól, és hogy ő, Pál már „nem akar többé a testben bizakodni, noha megtehetné”. Ezt el is magyarázza nekünk, mit jelent ez a szokatlan kifejezés. Mit jelent „testben bizakodni”? Egy felsorolást hoz a 4-6. versekben, hogy korábbi meggyőződése szerint mi mindent tett az Úrért, milyen volt a származása, stb:

1. vallásos háttér: „nyolcadik napon metéltek körül,” 
2. elit származás: „Izráel népéből, Benjámin törzséből származom, héber a héberek közül,”
3. felekezet: „törvény szempontjából farizeus,”
4. vallásos aktivitás: „buzgóság szempontjából az egyház üldözője”
5. morál: „a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen voltam.”

Tehát Pál apostol ma valószínűleg egy megkeresztelt, előkelő származású, vallási háttérrel rendelkező és a szektákat üldöző erkölcsös ember lenne.

Ezt jelenti a testben bizakodni: ki vagyok, honnan vagyok, mit teszek, milyen jó vagyok. Tehát önmagamban bízni. Abban, aki vagyok.

A testben bizakodás és a Krisztussal dicsekvés ellentéte 

De Pál azt mondja a 3., a 7. és a 8. versekben, hogy

1. „a test helyett Krisztussal dicsekszünk”,
2. „mindezt [a testi nyereséget] kárnak és szemétnek ítéltem”,
3. és nem bánta meg: „még most is kárnak ítélem Krisztusért”, tehát nem fellángolás volt,
4. sőt, még egyszer nyomatékosítja: „Őérte kárba veszni hagytam”,
5. és ötödször: „és elítélek mindent”. Minden testi bizalmat.

Pál ötször hangsúlyozza, hogy nem testben bízik, hanem Krisztusban! (Érdekességként, az öt a kegyelem száma a Bibliában.)

Ha tehát a test szerint dicsekvés azt jelenti: ki vagyok, honnan vagyok, mit teszek, milyen jó vagyok, akkor Krisztusban dicsekedni azt jelenti: Ki Jézus, milyen nemes az Ő származása, mit tett velem és értem, és hogy Ő milyen jó.

Mi Pál célja ezzel az kárnak ítéléssel?

Ezután a 9-11. versekben  úgy folytatja, hogy az a célja a testi dolgok kárnak ítélésével és a Krisztusban való dicsekvéssel, hogy az emberek meglássák, ő nem a törvény szerinti saját igazságával dicsekszik, hisz az nincs is neki. (Noha FEDDHETETLEN volt...) Hanem a Krisztusba vetett hite alapján van elfogadható igazsága Istentől a hit alapján. (Hit, és nem: cselekedetek.)

És tudja, hogy ez szenvedéssel (üldöztetéssel, kirekesztéssel, gúnyolódással stb.) fog járni, de legalább ebben is megismeri Krisztust halála és feltámadása erejét. Teljesen Krisztus kereszten befejezett munkájára szeretne hagyatkozni, még ha ez azzal is jár, hogy bizonyos dolgok „el-” és „meghalnak” életében.

Mit jelent futni Krisztusért?

S végre elérkeztünk mondanivalónk kulcsához, az eredetileg feltett kérdésünkhöz. Ezek alapján már van némi sejtésünk, mit is jelent futni Krisztusért?

Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus. Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.

Filippi 3:12-14

Mi van Pál mögött? Hogyan olvastuk eddig? Mit ítélt kárnak? Mit szeretne elfelejteni? A testi dicsekvést: hogy ő milyen jó, honnan jött, mit tett Istenért, és mindez a testi dicsekvés, amit kárnak és szemétnek ítélt.

Ki van előtte? Mit nem ért még el teljesen? Mit szeretne megragadni? Azt a Jézust, akit szeretne minél jobban megismerni. Hogyen lehet Őt megismerni? Kárnak és szemétnek ítélt, és most is, folyamatosan annak ítél minden testi dicsekvést Krisztusért.

Tehát mi a futás? Mi a nekifeszülés?

Az, hogy most akkor Krisztusért kezd el nagy dolgokat tenni? De hisz épp ezt a hozzáállását ítélte kárnak!!! Ebből az isteni buzgalomból jött ki, és hogy mi mindent tett, ért el, milyen háttere volt, mit tanult, stb... Azt mondja: ez a hozzáállás mögöttem van, ezt elfelejtem.

Ha ez ki lett zárva, akkor csak a másik lehetőség maradt: a nekifeszülés és futás azt jelenti, hogy

 folyamatosan kárnak és szemétnek

ítéljük ezeket

a test szerinti nyereséges dolgokat,

hogy Krisztust még jobban megismerhessük.

Ez az a küzdelem, amivel szemben áll a keresztény. A kísértés, hogy levegye szemét a Krisztus jóságáról, amit Ő tett érte, és visszatekintsen a múltjába, amit ő tett Istenért, másokért vagy önmagáért.

Küzdelem a tökéletességért!

Pál küzdelemről beszél a tökéletességért. Csak máshogy érti, mint ahogyan azt a természetes ember értené. Igen, ez küzdelem, mert még nem érte el Pál. Csakhogy nem úgy. Hamarosan megtudjuk, ő hogyan küzdött a tökéletességért. Azt már tudjuk, hogy még mindig ott volt neki a kísértés, hogy kell-e valamit tennie Istenért, vagy tényleg elég-e a kereszt. Újra és újra kárnak kellett ítélnie a korábbi megfeleléses és a saját maga erejében akár csak egy kicsit is bizakodó hozzáállását. Életünkben mi sem fogjuk elérni, mi is újra és újra szembe fogunk kerülni a bennünk élő kis farizeussal, aki újra és újra jó akar lenni és bizonyítani Istennek.

Pál a 15. versben még egy döfést ad ennek a benne rejlő és megfelelni vágyó farizeusi gondolkozásnak: „Mi akik TÖKÉLETESEK vagyunk, így gondolkozzunk.”

A farizeusi gondolkozás szerint nem vagyunk tökéletesek, ezért még csiszolnunk kell magunkat. Pál viszont a keresztre néz, ahol ki lett mondva: „ELVÉGEZTETETT!”, és a láthatókra nézés helyett (ilyen meg olyan vagyok, ezt meg azt kell még elérnem) abban hisz, amit Krisztus mondott.

Tehát, a tökéletességért való küzdés Pál szerint nem más, mint annak a tudatáért való küzdés, hogy már tökéletesek vagyunk Krisztusban. Elménk újra és újra és újra való emlékeztetése arra, hogy nem kell tökéletessé válnom, hiszen Krisztus miatt már tökéletes vagyok, mert Őbenne Isten szeret és elfogad engem. De ez nem az én érdemem, hanem Krisztusé. Ezért, bár tökéletes vagyok, semmi dicsekvésem nincs, amivel ezt én értem volna el.

Test szerint:

• a bűneimre nézek,
• emiatt nem vagyok tökéletes,
• de igyekszem,
• ami változást elértem (akár isteni segítséggel, akár egyedül), azzal dicsekedhetem

Krisztus szerint:

• a keresztre nézek,
• ami arra emlékeztet, hogy tökéletes (célba ért, elfogadott) vagyok,
• ezért el kell felejtenem az ön-tökéletesítgetést,
• kizárólag Krisztussal dicsekedhetem

Kárhozat és üdvösség

Ezek után a 18-19. versekben beszél a másképpen élőkről, akik vége kárhozat, a teljes Bibliai értelmezés alapján ez nem más, mint a „tűz tava”. Kik ezek a másképpen élők az eddigiek alapján? Pál úgy kezdte, hogy a címzettek „óvakodjanak a gonosz munkásoktól”. Azoktól, akik testi külsejükben, származásukban, cselekedeteikben, tanulmányaikban és erkölcsükben bizakodnak. Azoktól, akik még mindig a vallásos hitbuzgóságukban élnek, képmutatásban, akik bort isznak és vizet prédikálnak. Az ő végük kárhozat, jelenti ki Pál. Miért? Mert bűneik nincsenek megbocsátva, mert saját jóságukban hittek, Jézus bűnt eltörlő vére helyett.

S végül a 20-21. versekben lezárja a minden kétely nélkül való üdvösségtudattal és testünk dicsőséges átváltozásának elváró reményével: „Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan várjuk is vissza az Úr Jézust Krisztust üdvözítőül...” (A „van” jelen idő és nem jövő vagy talán.)

Összefoglaló

Sajnálatos és elszomorító módon a mai keresztény tanítások legtöbbjében a "futni Krisztusért" éppen az ellenkezője annak, amiről itt Pál beszélt. Még több odaszánást, Istennek való buzgóságot, tökéletesedést stb... hirdetnek, pontosan azokat a dolgokat, amiket Pál kárnak és szemétnek ítélt. S ez nagyon veszélyes! Ennek a hozzáállásnak a vége akár kárhozat is lehet, hiszen képmutatásban vannak, mert saját jóságukban, megtérésükben, gyülekezeti aktivitásukban és hit-cselekedeteikben hisznek és ezekkel dicsekednek a Krisztus helyett, ahelyett, amit Ő tett értünk, amilyen odaszánt Ő volt, amilyen halált halt értünk, aki azt mondta: „Elvégeztett”, ahogy feltámadt, ahogy miután bűneinkből megtisztított minket, Isten jobbjára ült és most közbenjár értünk.

Pál, szerintem már kissé belefáradva ezekbe a „cselekedet vagy Krisztus” vitákba, az egyik gyülekezetnek ezt mondta:

...úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről.

1Korinthus 2:2

Még mielőtt valaki elítélne engem „cselekedet-ellenességgel”, a Tituszhoz írt levél elmondja, hogy a jó cselekedeteinkre nem Istennek, hanem a Krisztusban kételkedő környezetünknek van szüksége. Isten kizárólag Krisztusért szeret minket (de Őbenne tökéletesen), ezért semmilyen módon nem tudjuk Őt rávenni arra, hogy szeressen, vagy még jobban szeressen. Igen, Ő szeretné, hogy jót tegyünk, de nem azért, hogy a magunk helyét bebiztosítsuk, hanem, hogy másoknak segítsünk meglátni Krisztust.

Ítéld kárnak és felejtsd el a testben bizakodást és nyugodt lesz az életed.