TIPP: A cikkek alatt rákattinthatsz a kapcsolódó cikkekre is.

2012. február 13., hétfő

Ambíció Vége

Mik nem jutnak az ember eszébe? Monogrammom V.A., és e két betűvel szemléletesen le lehet írni, hogyan működünk mi emberek, és hogyan Isten. Az önmegtagadás jelentéséről lesz szó.

Bizonyára ismerős Jézus elhívó igéje sokunk számára:
A sokaságot tanítványaival együtt magához szólította és ezt mondta nekik: Ha valaki utánam akar jönnni, tagadja meg magát, és vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani életét, elveszti; aki pedig elveszti életét énértem és az evangéliumért, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljön az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal. (Márk 8:34-3)  
Nem értem... Önmegtagadás=kereszt, életmegtartás=elvesztés, életvesztés=megtalálás, világmegnyerés=lélek-kárvallás? Szégyelni vagy nem szégyelni? Ki szégyel kit és mit? Miről is van itt szó? Mire megy ki a játék?

Először is, kikhez beszél Jézus? A sokasághoz és a tanítványaihoz. Ezt úgy hívnánk ma, mint a külsős és a belsős érdeklődőkhöz (nem az ellenségeihez).
  • Ha te ma úgy olvasod ezt a blogot, hogy kereszténynek vallod magad, akkor neked szól. 
  • Ha inkább kritikus vagy Jézussal szemben, mint befogadó, akkor lehet, te most a "parázna és bűnös nemzedék" kategóriába sorolod magad. De Isten szeret téged, csak a bűneidet gyűlöli, amik elválasztanak téged Tőle. Ezért halt meg Jézus: a te bűneidért, hogy eltávolítsa azokat az útból! Eltemették, de Isten feltámasztotta, hogy ha hiszel Őbenne és befogadod életedbe, örök életet kaphass. Jézus nem elítélni akar, hanem megmeneteni.
  • Ha pedig érdeklődő vagy, de még nem ismered Jézust (illetve az előbb fogadtad el megváltódnak), hozzád is szól. Mire is számíthatsz, ha úgy döntenél, Jézust komolyan szeretnéd követni?
Először is, vegyük az alap emberi beállítottságot: Ahogy eddigi vallásismereti tanulmányaimból fel tudom idézni, minden emberi filozófiának van egy közös nevezője: hogy valami baj van, meg kell oldani, és végül úgy néz ki, sikerülhet a dolog. Ábrázoljuk ezt egy A betűvel:

A, mint "Ambíció." Oldalról nézve egy létrához hasonlít, melyen fel kell mászni. Teljesítmény-orientáltság. Az embernek magának kell felmásznia, megoldani a problémát, segítséggel, vagy anélkül. S ha sikerülne felmászni, elég, ha a létra-rendszerünk egyik lába meginog, és máris könnyen visszaestünk a földre. Egy kis bűn, egy rossz rituálé, egy tévedés... Csak problémák vannak ezzel: egyrészt kirekesztő: nem mindenki képes ugyanis létrát mászni. Másrészt, a felfuvalkodás bűnével nem tud mit kezdeni, mert a végén elmondhatjuk, hogy mi értük el a csúcsot. (Ha valaki elérte az alázat oly fokát, hogy már nem dicsekszik, akkor végülis ő arra büszke, hogy alázatos.) A Bibia a létrás embereknek azt mondja: "Aki úgy gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!" Sajnos, ki kell ábrándítsak sokakat, de ezt a létra-elvet propagáló "segíts magadon, Isten is megsegít" mondás nincs benne a Bibliában.

Isten ennek ellenkezőjét szeretné megvalósítani életünkben. Ő nem akarja, hogy dicsekedjünk és másokat lenézzünk. Azt se, hogy magunkat oly jónak gondoljuk, hogy guru-mesterként esetleg segíthetünk szegény bajbajutott, a mi szintünkre még el nem ért sorstársainkon, és akkor majd ők felnéznek - Isten helyett - ránk. Isten nem tud használni olyan embert, aki túl okos, aki ügyes, akinek mindenre megvannak az ötletei. Az ilyen ember egyrészt nem Istent keresi és követi, hanem "rendszere" szerint mozog, másrészt nem Istenre mutat, hanem önmagára (hogy mutatsz valakire, ha más úton mész, mint ő?). Az ilyenek követőiket saját képükre és nem Isten képére formálják. De amikor eljutunk önmagunk végéhez és már semmi esélyünk, hogy "önmagunk" lehessünk, egyrészt a lehetetlenen át mi is meglátjuk Istent, ahogy beavatkozik, megment, feltámaszt, másrészt követőink is csodálkozni fognak, miután lemondtak rólunk. Lázár negyednapos halott volt, teste rothadófélben, akit Jézus feltámasztott, és a legtöbben őmiatta hittek Jézusban! A Biblia inkább efelé a mondás felé hajaz: "Isten megsegít, hogy önmagad végére érj." Isten módszere éppen ezért, ahogy Jézus életéből is látjuk: a "Vége!" (Elvégeztetett!)

Vegyünk néhány ilyen A-V párost, mert úgy vélem, az egész Bibilát át-meg-átszövi ez a kontraszt ember és Isten között:

A (fel; önerőből; test) V (le; kegyelemből; Szellem)
Nimród Bábeli toronyépítés:
elérni az eget
Isten leszáll,
hogy elérje az emereket
Ábrahám
és Sára
Isten késik, ígéretét
kinevetjük és besegítünk
neki: Izmael a
szolgálólánytól
Izsák a már elhalt nőtől születik.
Izsák feláldozásának hitpróbája:
Istennek fel kell támasztania őt
az ígéret beteljesítéséhez 
Jákób Küzd és csal az áldásokért,
bizonyítani akar
Isten kiüti a forgócsontját:
harcképtelenné válik,
végre ingyen kér áldást
Mózes Önerőből megöl egy
egyiptomit népe
felszabadításához:
kudarc, elmenekül
Ambíciói odalettek a pusztában.
Dadogóssá vált. A 10 csapás
után Isten egy egész sereget
belefullasztott a Vörös-tengerbe
Józsué Jerikóiak a maguk-építette
kettős kőfalukban bíztak
Józsué Istenben bízott, "őrült"
tervének engedelmeskedve
Gedeon "Sok ez a nép, még
dicsekednének, hogy ők
győzték le Midjánt."
32000 helyett 300 emberrel
indult el Gedeon, az
ellenséget Isten zavarta össze
Péter "Életemet adom érted!"
Kakasszóra háromszor
megtagadta Jézust.
- "Önfeláldozóan szeretsz?"
- "Inkább csak barátként."
- Végre őszinte és hiteles vagy.
Pál 1. Vitatkozik a görögökkel
Majdnem megölik.
2. Törvény és ismeret
szempontjából
tökéletes voltam, de
szeretet nem volt bennem.
1. Pált elküldi a gyülekezet.
Erre békességben elkezd
növekedni a Szentlélek által.
2. Kárnak és szemétnek ítélek
mindent, amit elértem
Jézushoz viszonyítva
Jézus A nép királlyá akarta tenni
mert látták a sok jót, amit
tett.

Nem Jézus kellett nekik,
hanem csak áldásai.

Ez a baj a sikerekkel:
csak addig szeretnek,
amíg a létra tetején vagy.

Ugyanők feszítették
meg Jézust.
"Nem tekintette kiváltságnak,
hogy egyenlő Istennel. Inkább
szolgai formát vett fel, és
engedelmeskedetett a halálig
a kereszthalálaig.
Ezért Isten fel is magasztalta őt
minden névnél feljebb: hogy
Jézus nevére minden térd
meghajoljon: mennyeieké,
földieké, és földalattiaké
és minden nyelv vallja, hogy
Jézus Krisztus Úr
az Atyaisten dicsőségére."

Talán ebből az összehasonlításból is kiderül: Amikor Jézus az önmegtagadásra hív, azt üzeni ezzel, hogy meg kell tanulnunk, hogy a létráról nagyot lehet esni, a halálból pedig fel lehet támadni. Általában egy A-V sorrend által, a "pofáraesés" után tapasztaljuk meg a feltámadás erejét, miután csalódva önmagunkban ("megutálva saját lelkünket is"), végre Istenre hagyatkozunk és rájövünk, hogy nahát, ez magától is működik!

Velem is így történt. Megtérésem után telve voltam ambíciókkal, hogy megnyerem a világot Jézusnak. Magamat többre tartottam az "átlagkeresztényeknél" és jól elmentem Bibliaiskolába, hogy felkészüljek a misszióra. Úgy jöttem ki onnan, hogy "lehet, hogy mindenki hülye, csak épp nincs bennem szeretet." Első csalódás. (Azóta is sokat szenvedek én és mások ezen rossz tulajdonságom miatt.) Aztán, amikor megadatott, hogy teljes idejű misszióba menjek, ott meg egyrészt láttam korábbi önmagamat a másik személyben, másrészt pedig Pálhoz hasonlóan nekem is rá kellett döbbennem, mennyire nem az okoskodás és a tudás számít, hanem egyedül az, amit a Szentlélek végez szeretet által. Most tartok kb. ott, hogy fogalmam sincs, ki vagyok, merre tartok és mi lesz. Ki tudja, talán épp ez egy jó lehetőség Istennek? Már nem merek semmit mondani. :) Legyen meg az Ő akarata.

Nem véletlenül mondja Jézus:
Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve,és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok el tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű. (Máté 11, 28-30)"
Jézus kb. kétféleképp bánik az emberekkel: 
  • aki csalódás után jön hozzá, annak azt mondja:
    Vedd magadra azt az igát, amit amúgy is én húzok, és békéd lesz.
  • a többieknek (a "na majd én megmutatom"-oknak), akik hozzá jönnek pedig ezt:
    Adjátok el mindeneteket, legyetek tökéletesek és szeressetek mindenkit végkimerülésig! (Tapasztalatból mondom, nem igazán fog menni.)
Szóval, rajtunk áll, hogy még mindig Ajánlani akarjuk magunkat Istennek, bizonygatva, mennyire jófejek vagyunk, vagy végre elhisszük, "egyedül Isten jó" és ki tudjuk mondani: Vezess engem a Te legjobb tervedben és legyen meg a Te akaratod.

És végül, még nem beszéltem a szégyenről. Mert ugye ez a cél: hogy ne szégyeljük Jézust. Na most, mivel Jézus tanúnak hívott el minket, ráadásul igaz tanúnak (e bűnös és parázna nemzedékben), amíg nincsenek valós megtapasztalásaink Ővele, addig prédikálásunk csak puszta elmélet lesz, harmatgyenge bizonyító erővel. De Jézus azt mondta: "minekutána betölt a Szentlélek", lesztek tanúim. Péterék már minden csalódáson és okoskodáson túl voltak, megértek tehát arra, hogy betöltse őket az Úr ereje. És így lettek hiteles tanúi Jézusnak: azt mondták, amit láttak, hallottak és megéltek. Hogyan akarunk tanúi lenni Jézusnak, amíg úgy beszélünk, hogy "én ezt meg azt tettem, és dicsőség az Úrnak, sikerült"? Nem! Az igazi tanúság valami ilyesmi: "születésemtől fogva vak voltam, az az ember sarat csinált, rátette a szememre és most látok." (Lásd a vakot a János 9-ben.)

Ha hiteles élettörténetünk van - halálunk és feltámadásunk - már kevésbé fogjuk szégyellni Jézust, sőt. Engedjük tehát, hogy Isten olyan helyzetekbe vigyen, ahonnan senki sem tud kihozni. Így, amikor kikerülünk, mindenki azt fogja mondani: "ezt csak Isten tehette veled."
Önmagunk helyett Isten tervében élve hiteles lehet életünk.

Kapcsolódó cikkek:

facebookos hozzászólás:

1 bloggeres hozzászólás:

  1. >>" Hogyan akarunk tanúi lenni Jézusnak, amíg úgy beszélünk, hogy "én ezt meg azt tettem, és dicsőség az Úrnak, sikerült"? Nem! Az igazi tanúság valami ilyesmi: "születésemtől fogva vak voltam, az az ember sarat csinált, rátette a szememre és most látok." (Lásd a vakot a János 9-ben.)"<<-ATTee

    Bár első látásra nincs nagy különbség,azért mégis fontos figyelnem a hangsúly-eltolódásra.

    VálaszTörlés