Hogyan NE hirdessük Istent

Van egy prédikátor, akibe mostanában lépten-nyomon belebotlok. Az illetőről el kell ismerni, tényleg nagyon szenvedélyesen és őszintén prédikál, előadása eléggé teátrális, a háttérzene is fantasztikus, és éppen ezért üzenete meggyőzőnek tűnhet. Nagyon sok jó és megfontolandó dolgot is mond. Mégis, a kegyelem és a kezdeményező Isten szemszögéből nézve számomra úgy tűnik, valami mégsem stimmel. Nem ítélem őt el, én is sokat hibázom. Mégis, tanulságképp nézzük meg az alábbi 6 perces prédikációt, majd vizsgáljuk meg, mi lehet a baj vele.

Az alapkérdés
A prédikátor alapkérdése ez: "Odavagy Istenért?"... Vajon mi lehet ezzel a baj? Nos, ha valaki végigolvassa a teljes Bibliát elejétől végéig (bátorítok is mindenkit erre), felismerhet egy mintát, egy sémát: mindig Isten a kezdeményező, az ember csak a reagáló. Mi a baj tehát a fenti a kérdéssel? Az, hogy az emberrel kezdi. Veled kezdi. Maga a kérdés emberközpontú. "Te! Te hogy állsz Istennel?" Egy újjal mutat rád, s közben hárommal vissza saját magára. A Biblia szerint a válasz egyértelműen negatív: "Nincs aki értse, nincs aki keresse Istent" (Róma 3:11). Tehát egyértelmű, hogy magunktól nem értjük és még csak nem is keressük Istent. Alapból nem vagyunk oda Istenért, és ez így van "rendjén" a bűneset óta. De a Biblia szerint nem is ez a kérdés.

Az alapkérdés korrekciója
A helyes, biblikus alapkérdés az lenne, ha a prédikátor emberközpontú kérdésének irányát megváltoztatnánk: ha a szereplőket felcseréljük! Tehát ha téged kicserélünk benne Istenre, istenközpontú lenne, ahol Ő a kezdeményező. A bibliai kérdés így hangzana: "Tudtad, hogy Isten szenvedélyesen odavan érted?" Ugye, így már valóban teátrálisan hangzik! Majd el lehet mondani, hogy a János 3:16 és a Róma 5:6-8 szerint Isten feltétel nélküli (sőt: ok nélküli) önfeláldozó szeretettel (agapé) szerette ezt a világot, benne téged és engem, már akkor, amikor még bűnösök voltunk. Jézus Isten keresésére való erőtlenségünk miatt halt meg, a rendelt időben (Róma 5:6).

A bibliai sorrend
A bibliai sorrend tehát mindig ez: Isten a kezdeményező! Első Isten, az ember csak a második . "Mi szeressük Őt, mert Ő előbb szeretett minket." 1János 4:19. Nagyon fontos ez a sorrend. A legtöbb prédikátor sajnos megcseréli. Terád, szegény hallgatóra teszi a pszichés terhet. Pedig az embereket az evangéliumról kell tájékoztatni (János 3:16, Róma 1:16-12:2, 1Kor 15:1-11), mert ez az információ az Isten ereje az üdvösségre (Róma 1:16-17). A fenti prédikátor üzenetében nincs ott a kereszt, hogy Jézus mit tett értünk, istentelenekért! Jogos a kérdés: Miért szeressek egy Istent, akiről semmit sem tudok? Ez egy szeretet-éhes nagy óvodás durcis istenkép szerintem. Az igazi istenkép ez: "Szerettem, megtettem már mindent érted. A menny kapuja tárva-nyitva! Gyere fiam, lehet, mindent elrontottál már, fázol és éhes vagy. Adok új ruhát, és a vacsora is kész. Minden nap vártam rád és annyira örülök, hogy megkerültél!" (Lukács 15). Ugye, mennyivel másabb ez a hangnem, mint a fenti szeretet-követelés? Isten úgy szeretett, hogy adott, s nem úgy követel, hogy szeresd.

A lényeg kimaradt!
"Az örök élet akkor kezdődik..." - mondja a prédikátor. Csak a lényeget hagyja ki: "ha száddal Úrnak vallod Jézust és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta Őt a halálból." (Róma 10:9) Mindenről beszél, csak sajnos épp a Lényegről nem, hogy hittel elismerni Jézusról, hogy Ő a feltámadt Úr. Feltámadás nélkül nincs evangélium! Jézus meghalt a bűneinkért, és azért támadt fel, hogy elkérhesse az Atyától a megígért Szentlelket! Aki hisz, megkapja a Szentlelket. Őróla a fenti prédikátor ismét csak nem beszélt. A Szentlélek vezérletével, épp a kárhoztatás alól felszabadulva szentelődünk meg (Róma 8), az igazzá nyilvánítás hittel való elfogadásának csak a gyümölcse a megtérés és a megszentelődés.

Kérés Isten és a prédikátorok felé
Ó jaj, hányszor és hányszor rontottam már én is el! Istenem bocsáss meg nekem! Segíts meg minket, hogy abbahagyjuk ezt az "ember el akarja érni Istent" típusú prédikálást és ihless meg, hogy azt tudjuk hirdetni, hogy "Isten el akarja érni az embert". Istennek nem tetszett, hogy az emberek tornyot építenek Bábelben, hogy elérjék őt. Válaszul: "leszállt" Isten! Jézus is mannaként leszállt a mennyből! Ő mondja a János 6-ban, hogy az az Isten dolga (ügye-baja, gondja), hogy az emberek higgyenek abban akit Ő küldött.

A Jézus-stílus
Az embereket eleget vertük már fejbe mi, "szuperhívők". Ilyenkor mindig elfelejtünk valamit: Isten kegyelme nélkül mi magunk se lennénk jobbak ezeknél az Istent nem kereső istentelen langyos hívőknél, és ugyanúgy a poklot érdemelnénk, mint a hitetlenek. Jézus lábat mosni jött, nem ledorongolni. Az őt megtagadó Pétert például reggeli halsütögetés közben állította helyre (János 21), nem pedig pódiumról kiabálva, hogy "Miért nem szeretsz engem önfeláldozóan?!" Látjuk a kontrasztot?

S végül egy csattanó
Fenti prédikátornak van egy sokkoló üzenete fiatalok számára. Nekem is van egy sokkoló üzenetem: Jézus engem már akkor szeretett, amikor én még sátánistaként gyűlöltem őt. Ha valami, na akkor ez remélem botrányosan sokkoló! Én ok nélkül gyűlöltem Jézust, ő meg ok nélkül szeretett! Ha valami, ez jó hír!

Hagyd, hogy Isten keressen meg téged és nyugodt lesz az életed.