Ho­gyan NE hir­des­sük Is­tent

Van egy pré­di­ká­tor, akibe mos­ta­ná­ban lép­ten-nyo­mon be­le­bot­lok. Az il­le­tő­ről el kell is­mer­ni, tény­leg na­gyon szen­ve­dé­lye­sen és őszin­tén pré­di­kál, elő­adá­sa elég­gé te­át­rá­lis, a hát­tér­ze­ne is fan­tasz­ti­kus, és éppen ezért üze­ne­te meg­győ­ző­nek tűn­het. Na­gyon sok jó és meg­fon­to­lan­dó dol­got is mond. Mégis, a ke­gye­lem és a kez­de­mé­nye­ző Isten szem­szö­gé­ből nézve szá­mom­ra úgy tűnik, va­la­mi még­sem stim­mel. Nem íté­lem őt el, én is sokat hi­bá­zom. Mégis, ta­nul­ság­képp néz­zük meg az aláb­bi 6 per­ces pré­di­ká­ci­ót, majd vizs­gál­juk meg, mi lehet a baj vele.

Az alap­kér­dés
A pré­di­ká­tor alap­kér­dé­se ez: "Oda­vagy Is­te­nért?"... Vajon mi lehet ezzel a baj? Nos, ha va­la­ki vé­gig­ol­vas­sa a tel­jes Bib­li­át ele­jé­től vé­gé­ig (bá­to­rí­tok is min­den­kit erre), fel­is­mer­het egy min­tát, egy sémát: min­dig Isten a kez­de­mé­nye­ző, az ember csak a re­a­gá­ló. Mi a baj tehát a fenti a kér­dés­sel? Az, hogy az em­ber­rel kezdi. Veled kezdi. Maga a kér­dés em­ber­köz­pon­tú. "Te! Te hogy állsz Is­ten­nel?" Egy újjal mutat rád, s köz­ben há­rom­mal vissza saját ma­gá­ra. A Bib­lia sze­rint a vá­lasz egy­ér­tel­mű­en ne­ga­tív: "Nincs aki értse, nincs aki ke­res­se Is­tent" (Róma 3:11). Tehát egy­ér­tel­mű, hogy ma­gunk­tól nem ért­jük és még csak nem is ke­res­sük Is­tent. Alap­ból nem va­gyunk oda Is­te­nért, és ez így van "rend­jén" a bűn­eset óta. De a Bib­lia sze­rint nem is ez a kér­dés.

Az alap­kér­dés kor­rek­ci­ó­ja
A he­lyes, bib­li­kus alap­kér­dés az lenne, ha a pré­di­ká­tor em­ber­köz­pon­tú kér­dé­sé­nek irá­nyát meg­vál­toz­tat­nánk: ha a sze­rep­lő­ket fel­cse­rél­jük! Tehát ha téged ki­cse­ré­lünk benne Is­ten­re, is­ten­köz­pon­tú lenne, ahol Ő a kez­de­mé­nye­ző. A bib­li­ai kér­dés így hang­za­na: "Tud­tad, hogy Isten szen­ve­dé­lye­sen oda­van érted?" Ugye, így már va­ló­ban te­át­rá­li­san hang­zik! Majd el lehet mon­da­ni, hogy a János 3:16 és a Róma 5:6-8 sze­rint Isten fel­té­tel nél­kü­li (sőt: ok nél­kü­li) ön­fel­ál­do­zó sze­re­tet­tel (agapé) sze­ret­te ezt a vi­lá­got, benne téged és engem, már akkor, ami­kor még bű­nö­sök vol­tunk. Jézus Isten ke­re­sé­sé­re való erőt­len­sé­günk miatt halt meg, a ren­delt idő­ben (Róma 5:6).

A bib­li­ai sor­rend
A bib­li­ai sor­rend tehát min­dig ez: Isten a kez­de­mé­nye­ző! Első Isten, az ember csak a má­so­dik . "Mi sze­res­sük Őt, mert Ő előbb sze­re­tett min­ket." 1Já­nos 4:19. Na­gyon fon­tos ez a sor­rend. A leg­több pré­di­ká­tor saj­nos meg­cse­ré­li. Terád, sze­gény hall­ga­tó­ra teszi a pszi­chés ter­het. Pedig az em­be­re­ket az evan­gé­li­um­ról kell tá­jé­koz­tat­ni (János 3:16, Róma 1:16-12:2, 1Kor 15:1-11), mert ez az in­for­má­ció az Isten ereje az üd­vös­ség­re (Róma 1:16-17). A fenti pré­di­ká­tor üze­ne­té­ben nincs ott a ke­reszt, hogy Jézus mit tett ér­tünk, is­ten­te­le­ne­kért! Jogos a kér­dés: Miért sze­res­sek egy Is­tent, aki­ről sem­mit sem tudok? Ez egy sze­re­tet-éhes nagy óvo­dás dur­cis is­ten­kép sze­rin­tem. Az igazi is­ten­kép ez: "Sze­ret­tem, meg­tet­tem már min­dent érted. A menny ka­pu­ja tárva-nyit­va! Gyere fiam, lehet, min­dent el­ron­tot­tál már, fázol és éhes vagy. Adok új ruhát, és a va­cso­ra is kész. Min­den nap vár­tam rád és annyi­ra örü­lök, hogy meg­ke­rül­tél!" (Lu­kács 15). Ugye, mennyi­vel má­sabb ez a hang­nem, mint a fenti sze­re­tet-kö­ve­te­lés? Isten úgy sze­re­tett, hogy adott, s nem úgy kö­ve­tel, hogy sze­resd.

A lé­nyeg ki­ma­radt!
"Az örök élet akkor kez­dő­dik..." - mond­ja a pré­di­ká­tor. Csak a lé­nye­get hagy­ja ki: "ha szád­dal Úrnak val­lod Jé­zust és szí­ved­ben hi­szed, hogy Isten fel­tá­masz­tot­ta Őt a ha­lál­ból." (Róma 10:9) Min­den­ről be­szél, csak saj­nos épp a Lé­nyeg­ről nem, hogy hit­tel el­is­mer­ni Jé­zus­ról, hogy Ő a fel­tá­madt Úr. Fel­tá­ma­dás nél­kül nincs evan­gé­li­um! Jézus meg­halt a bű­ne­in­kért, és azért tá­madt fel, hogy el­kér­hes­se az Atyá­tól a meg­ígért Szent­lel­ket! Aki hisz, meg­kap­ja a Szent­lel­ket. Őróla a fenti pré­di­ká­tor ismét csak nem be­szélt. A Szent­lé­lek ve­zér­le­té­vel, épp a kár­hoz­ta­tás alól fel­sza­ba­dul­va szen­te­lő­dünk meg (Róma 8), az igaz­zá nyil­vá­ní­tás hit­tel való el­fo­ga­dá­sá­nak csak a gyü­möl­cse a meg­té­rés és a meg­szen­te­lő­dés.

Kérés Isten és a pré­di­ká­to­rok felé
Ó jaj, hány­szor és hány­szor ron­tot­tam már én is el! Is­te­nem bo­csáss meg nekem! Se­gíts meg min­ket, hogy ab­ba­hagy­juk ezt az "ember el akar­ja érni Is­tent" tí­pu­sú pré­di­ká­lást és ih­less meg, hogy azt tud­juk hir­det­ni, hogy "Isten el akar­ja érni az em­bert". Is­ten­nek nem tet­szett, hogy az em­be­rek tor­nyot épí­te­nek Bá­bel­ben, hogy el­ér­jék őt. Vá­la­szul: "le­szállt" Isten! Jézus is man­na­ként le­szállt a menny­ből! Ő mond­ja a János 6-ban, hogy az az Isten dolga (ügye-baja, gond­ja), hogy az em­be­rek higgye­nek abban akit Ő kül­dött.

A Jézus-stí­lus
Az em­be­re­ket ele­get ver­tük már fejbe mi, "szu­per­hí­vők". Ilyen­kor min­dig el­fe­lej­tünk va­la­mit: Isten ke­gyel­me nél­kül mi ma­gunk se len­nénk job­bak ezek­nél az Is­tent nem ke­re­ső is­ten­te­len lan­gyos hí­vők­nél, és ugyan­úgy a pok­lot ér­de­mel­nénk, mint a hi­tet­le­nek. Jézus lábat mosni jött, nem le­do­ron­gol­ni. Az őt meg­ta­ga­dó Pé­tert pél­dá­ul reg­ge­li hal­sü­tö­ge­tés köz­ben ál­lí­tot­ta hely­re (János 21), nem pedig pó­di­um­ról ki­a­bál­va, hogy "Miért nem sze­retsz engem ön­fel­ál­do­zó­an?!" Lát­juk a kont­rasz­tot?

S végül egy csat­ta­nó
Fenti pré­di­ká­tor­nak van egy sok­ko­ló üze­ne­te fi­a­ta­lok szá­má­ra. Nekem is van egy sok­ko­ló üze­ne­tem: Jézus engem már akkor sze­re­tett, ami­kor én még sá­tá­nis­ta­ként gyű­löl­tem őt. Ha va­la­mi, na akkor ez re­mé­lem bot­rá­nyo­san sok­ko­ló! Én ok nél­kül gyű­löl­tem Jé­zust, ő meg ok nél­kül sze­re­tett! Ha va­la­mi, ez jó hír!

Hagyd, hogy Isten ke­res­sen meg téged és nyu­godt lesz az éle­ted.