Mi Isten haragja saját maga szerint?

Az időjósok megkongatták a vészharangot és nagy fagyokat hirdetnek e hétvégére. Hajlékszállók nyíltak, és további katonai fekhelyeket helyeznek el, hogy elkerüljék a túlzsúfoltságot. A közutakon is megerősítették a rendőri felügyeletet. Az átlagember kérdezhetné: ez a fagy vajon Isten haragja lenne, vagy valami más?

Mi Isten haragja?
Ahhoz, hogy Istent megértsük, írásba rögzített szavához kell forduljunk (a szó elszáll, az Írás megmarad). Ahogy ha én téged szeretnélek megismerni, hozzád fordulok és téged kérdezlek meg: ugyanúgy Istent is meg lehet kérdezni, ha kinyitjuk a Bibliát és felkutatjuk, szerinte mi az Ő haragja. Mert ám abból úgy tűnik, nagyon nem az, amire mi gondolunk.

Ha elolvassuk a Róma 1:18-32-t, a következőt vehetjük észre:

1. Isten haragjának kiváltó oka:
   Isten haragja van az embereken
   
   • hitetlenségük és 
   • igazságát feltartóztató gonoszságuk miatt
2. A kiváltó ok leírása:
   
   • Isten láthatatlan hatalma megismerhető lenne a természet logikus vizsgálatából
   • ehelyett a "bölcsek" (tudósok) hiábavaló elméleteket találtak ki
   • az emberek nem Istennek adnak hálát, sem Őt nem dicsőítik
   • hanem a teremtményeket és kezük csinálmányát csodálják
3. Isten haragja:
   Mivel nem méltatták Istent és elfeledkeztek Róla, kiszolgáltatta őket
   • gyalázatos szenvedélyeiknek (pl. ferde hajlam mindkét nemnél)
   • egyéb erkölcstelen és illetlen gondolkozásmódnak (pl. kapzsiság, viszálykodás, álnokság, rosszindulat, árulás, pletyka, dicsekvés, engedetlenség, szavaszegés, szeretetlenség, irgalmatlanság, stb)

Röviden és tömören: Mi nem Isten haragja? Nem az, hogy csapásokat mér rád és jól megbüntet. Erről később.

Mi tehát Isten haragja a fentiekből?

Isten haragja az, hogy megengedi neked, hogy
bűnben élve tönkretedd magad és azt csinálj, amit akarsz.

Ki van Isten haragja alatt és ki nincs?
A Bibila a következőt mondja, ki nincs és ki van Isten haragja alatt a János 3:18 és 36 szerint:

• Aki hisz a Fiúban (Jézus Krisztus: Isten Fia, Megváltó)
• az nem jut ítéletre,
• örök élete van,
• aki pedig nem hisz és nem engedelmeskedik a Fiúnak, 
• már ítélet alatt van,
• nem lát majd életet, 
• hanem az Isten haragja marad rajta

Tehát kétféle ember van:

1. Akinek nem kell Jézus, azon Isten haragja marad (tehát azt csinál, amit akar). Az ilyen nem lát életet, hanem elpusztul. Épp amiatt, hogy azt csinál amit akar, mert nem engedelmeskedik a Fiúnak.
2. Akinek kell Jézus, azon már nincs Isten haragja, nem is lesz, hanem már elkezdődött számára a mennyei és minőségi örök életre való felkészülés. 

Ebből logikusan adódik a következő kérdés erről a mennyei és tartalmas életről:

Mi Isten kegyelme?
Aki nem Isten haragja alatt él, az a személy Isten kegyelmében van. De mi Isten kegyelme? A Titusz 2:11 szerint:

1. ... megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, 
• hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, 
• józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban,
2. mivel várjuk a mi boldog reménységünket,
•   Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését,
• aki a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk,
• aki önmagát adta értünk, hogy 
1. megváltson minket minden gonoszságtól, és
2. megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik.

Röviden: 1. - múlt (ok). Eszerint Isten kegyelme egyrészt üdvözít (megment az utolsó ítélettől), másrészt jóra nevel, mely egyrészt az elítélendő dolgok megtagadását, másrészt a helyes dolgok szokássá tételét jelenti. 2. - jövő (cél). Eszerint a megváltott ember várja Jézus eljövetelét, mert már ismeri Őt: Istene és megmentője, aki saját életével fizetett, hogy kivásárolja az embert gonoszságból és saját mennyei népévé tisztítsa meg, mely a bűn helyett már természetszerűleg (mintegy alapbeállítottságból) jó cselekedetekre törekszik.

Mi tehát Isten kegyelme a fentiekből?

Isten kegyelme az, hogy képessé tesz téged arra, hogy
megengedd neki, hogy azt tegyen életeddel, amit Ő akar.

Az átmenet a haragból a kegyelembe: a fiúvá fogadás
Eredetileg fattyak vagyunk Isten számára, törvényen kívül született idegen gyerekek. A szülők a maguk gyermekeit nevelik, nem az idegenét. Akin Isten haragja van, és azt tehet, amit akar, az az ember mostohagyerek, Isten nem is neveli őt. Sátán annál inkább "neveli" őt a bűnre, hogy tönkretegye, megölje és örökre a pusztulásra vigye (János 10:10). Elkallódik, és leéli életét Isten és remény nélkül (Efézus 2:12). De akik befogadták Jézust az életükbe, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek. Mindazok, akik hisznek az ő nevében, már nem csak vérből, sem a test, sem a férfi akaratából születtek, hanem Istentől is (János 1:12-13). Tehát a földi születést egy mennyei követi!

Honnan tudhatom, hogy Isten gyermeke vagyok már, és nem illegális fattyú? A válasz a Zsidók 12:5-11 alatt található:

Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad. Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít az apja? Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak. Testi apáink is fenyítettek minket, és tiszteletben tartottuk őket, nem kell-e tehát sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? Mert ők rövid ideig, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek, Isten pedig javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk. Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.

Ezzel összhangban mondja Péter is, hogy Isten fenyítése a bűntől választ el (1Péter 4:1):
Mivel tehát Krisztus testben szenvedett, vértezzétek fel magatokat azzal a felismeréssel, hogy aki testileg szenved, az elszakad a bűntől, hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le testi életetek hátralevő idejét. Bizony, elég volt abból, hogy a múltban a pogányok szokása szerint kicsapongásokban, kívánságokban, részegeskedésekben, dorbézolásokban, tivornyázásokban és szentségtelen bálványimádásokban éltetek.
Összefoglalás

Isten haragja az, hogy megengedi neked, hogy
bűnben élve tönkretedd magad és azt csinálj, amit akarsz.
Isten kegyelme pedig az, hogy képessé tesz téged arra, hogy
megengedd neki, hogy azt tegyen életeddel, amit Ő akar.

Kezdjük már látni? Éppen az ellenkezőjeként működik Isten, mint ahogy azt mi gondoljuk: akit "békén hagy", arra haragszik, akivel pedig törődik, és jellemét formálva neveli, azt fogadta fiává. Ha életed során nem formálódik jellemed Jézus képmásává, kérdezd meg magadtól: valóban Isten gyermeke vagyok, vagy csak áltatom magam? Isten nevelésének célja nem az, hogy tönkretegyen, hanem, mint egy jó sportedzőé, az, hogy megeddzen, hogy "tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített" (2Timóteus 3:17). Isten kegyelme először téged ment meg az örök ítélettől, majd alkalmassá tesz téged arra is, hogy feddhetetlen életet tudj élni, és ezáltal életedre és szavadra felfigyelve mások is megmenekülhessenek.

Zárszó: mi a helyzet tehát a faggyal?
Végül, hogy az első kérdésre is válaszoljak: mi akkor ez a fagy, vagy legalább is annak előhíre? Nos, ha az embereket arra készteti, hogy bűneiket felismerve Isten irgalmához forduljanak és segítségül hívják Jézus nevét, akkor ez a rémisztő előrejelzés a fagyról, bármilyen furcsán is hangzik: Isten szeretetének eszköze. Ha akár csak egy "törvénytelen gyermek" is ez által fordul Istenhez és kéri "fiává fogadását", már megérte. Istennek pedig van hatalma e fagyot elfordítani az országról.

Értsd meg Isten haragját és kegyelmét, és nyugodt lesz az életed.