Mese a ti­zed­ről - 5. Pál apos­tol

It­ta­tok már Pepsi Twist-et? Kóla, egy kis cit­rom­mal meg­bo­lon­dít­va. Nos, ha­son­lít a tized ta­ní­tá­sa a Pepsi Twist­hez, mely fogja Pál apos­tol 2. Ko­rin­thu­si le­ve­lét és meg­bo­lon­dít­ja az ál­apos­to­lok ko­vá­szá­val...

Miről is van szó? Az úgy­ne­ve­zett Bib­lia Twist mon­dá­sok­ról. Há­nyan hal­lot­tuk már gyü­le­ke­ze­ti al­kal­mon, hogy "A jó kedvű ada­ko­zót sze­re­ti az Isten"?

Be­ve­ze­tés
A ne­ve­ze­tes 2Ko­rin­thus 8-9 ré­szek­kel (és a kap­cso­ló­dó 1Ko­rin­thus 16-tal) fogok fog­lal­koz­ni. Tud­já­tok, azért jó, ha van egy audió bib­li­á­tok, mert meg­hall­gat­hat­já­tok ne­gyed óra alatt az egész le­ve­let. Pál nem bi­bi­la­órá­kat tar­ta­ni írta meg le­ve­le­it, egy-egy mon­da­tot ki­ra­gad­va, hanem, hogy fel­ol­vas­sák egy­szer­re! És így nem ve­szünk el a rész­le­tek­ben. Tehát vagy ol­vas­suk el egy­szer­re ezt a le­ve­let, vagy hall­gas­suk meg végig, mi­előtt to­vább ol­vas­suk e cik­ket. Én is azért írom, mert reg­gel, éb­re­dé­sem után vé­gig­hall­gat­tam, és csak ezzel töm­tem tele az agya­mat. És akkor szü­le­tett ez a cikk. Mert va­la­mi na­gyon meg­döb­ben­tett.

A szö­veg­kör­nye­zet meg­ér­té­sé­hez hall­gasd meg az 1Ko­rin­thus 16-ot és a 2ko­rin­thus 8-12 ré­sze­ket. Utána ol­vass to­vább, és akkor nem lesz vi­tá­nak helye. Mind­két le­vél­ben ugyan­ar­ról az ada­ko­zás­ról be­szé­lünk.

A 2Ko­rin­thus le­vél­ben leírt ada­ko­zás elem­zé­se
A gyűj­tés célja:  "A szen­tek irán­ti ada­ko­zás szol­gá­lat" (2Kor 8:9 és 9:1). 
Az egész szö­veg­kör­nye­zet a je­ru­zsá­le­mi bajba ju­tott zsi­dó­ke­resz­tény test­vé­rek meg­se­gí­té­sé­ről szól (1Kor 16:3), nem pedig a gyü­le­ke­ze­ti szám­lák be­fi­ze­té­sé­ről, a fű­tés­ről vagy a pász­tor ki­fi­ze­té­sé­ről. A bib­lia össze­füg­gé­sé­ben el­mond­ha­tó, hogy egy úgy­ne­ve­zett Aga­busz pró­fé­ta előre meg­jö­ven­döl­te, hogy éh­in­ség lesz, mely Kla­u­di­usz ide­jén be is tel­je­se­dett. Pálék a pró­fé­cia be­tel­je­se­dé­se után el­ha­tá­roz­ták, hogy aki­nek amije van, se­gé­lye­ket kül­de­nek Jú­dá­ba. A Ko­rin­thu­si le­ve­lek írják le, ho­gyan ren­de­zik meg a gyűj­tést, ahogy Pé­te­rék is meg­hagy­ták neki: "el ne fe­led­kez­ze­tek a sze­gé­nyek­ről." Nem azt mon­dom, hogy ne ada­kozz, hanem azt, hogy a 2Kor 8-9 sze­rint ha ada­koz­ni akarsz, akkor a pén­ze­det heti rend­sze­res­ség­gel fél­re­té­ve a sze­gény, "je­ru­zsá­le­mi", tehát az anya­gi­lag le­égett te­sók­nak add.

A sze­gé­nyek­nek való gyűj­tés gya­ko­ri­sá­ga: he­ten­te, "A hét első nap­ján" (1Kor 16:2)
Ugye, min­dig a rend­sze­res­ség­gel jön­nek, a hét első nap­já­ra (va­sár­nap­ra) fél­re­té­ve a ti­zed­ta­ní­tók. De ez hely­te­len: heti rend­sze­res­ség­gel tégy félre a sze­gé­nyek­nek!!! (az ún. je­ru­zsá­le­mi le­égett te­sók­nak, az Aga­busz pró­fé­ták jö­ven­dö­lé­sei után...)

És ami le­döb­ben­tett reg­gel:

Pál pénz­for­rá­sa: "más gyü­le­ke­ze­tek" (2Kor 11:8)
Pál "más gyü­le­ke­ze­te­ket fosz­tott meg" ma­ke­dó­ni­á­ban (v9), hogy a ko­rin­thu­si­ak­nak ne le­gyen ter­hé­re a gyűj­tés során. Pál nem sze­dett ti­ze­det ko­rin­t­hus­ban. A ma­ke­dó­nok­nak el­mond­ta a ter­vét, gyűj­tést ren­de­zett, és ők tá­mo­gat­ták -- egy ide­gen misszi­ó­ban.  A ko­rin­thu­si­ak­tól ott­ho­ni misszi­ó­ra nem kért ti­ze­det. A ma­ke­dó­nok tá­mo­gat­ták a je­ru­zsá­le­mi tesók szá­má­ra ren­de­zett gyűj­tő­út­ján és más ta­ní­tói útján. Maga Pál mond­ja, éppen ebben a szö­veg­kör­nye­zet­ben (Kor 11:13), hogy van­nak "ál apos­to­lok, a sátán apos­to­lai", és a ko­rin­thu­si­ak buták vol­tak, mert hagy­ták ma­gu­kat ki­fosz­ta­ni ál­ta­luk (v20). De Pál, az igazi apos­tol azt mond­ja: "mi­lyen esz­te­len vol­tam, hogy nem fosz­tot­ta­lak ki ti­te­ket." Pál itt, a 11. fe­je­zet­ben be­szél az ál­apos­to­lok­ról, mint sátán csaló mun­ká­sa­i­ról, akik az igaz­ság szol­gá­i­ként adják ki ma­gu­kat. De mi a szö­veg­kör­nye­zet? Az, hogy Pál nem volt ter­hük­re, míg az ál­apos­to­lok ki­fosz­tot­ták a gyü­le­ke­ze­tet! Pál saját "esz­te­len­sé­gé­vel" di­csek­szik, nyo­mo­rú­sá­ga­i­val és azzal, hogy hi­á­nyá­ban is má­sok­tól fo­ga­dott el se­gít­sé­get és hogy in­gyen hir­det­te nekik a Krisz­tus evan­gé­li­u­mát! A csaló mun­ká­sok vajon di­cse­ked­nek szen­ve­dé­se­ik­kel és meg­aláz­zák ma­gu­kat? Pál iro­ni­ku­san fo­gal­maz­va szé­gyen­ke­zik, hogy nem igáz­ta le őket, mint a hamis apos­to­lok (v21). Tehát jól gon­dol­ja meg magát a tized gyűj­tő apos­tol, hogy Pál sze­rint mely ka­te­gó­ri­á­ba tar­to­zik! Pál szán­dé­ko­san úgy kezd­te le­ve­lét: "mi nem aka­runk ural­kod­ni a hi­te­te­ken." (2Kor 1:24) Ez az ál­apos­to­los dolog döb­ben­tett le engem reg­gel.

Pál bá­to­rí­tá­sa: Köl­csö­nös se­gít­ség­nyúj­tás, ha baj van. (2Kor 8:14)  
 Pál a kö­vet­ke­ző vers­ben (v15) azt a pél­dát mond­ja, hogy ami­kor a zsi­dók fel­szed­ték a man­nát, aki töb­bet sze­dett, nem lett több­je, és aki ke­ve­seb­bet sze­dett, nem lett ke­ve­sebb­je. Miért? Mert el­osz­to­gat­ták egy­más kö­zött, kinek-kinek szük­sé­ge volt rá. Ez az alap­elv. Nem a ti­zed­fi­ze­tés! Ada­koz­za­tok a sze­gény te­só­i­tok­nak, hogy ami­kor nek­tek lesz szük­sé­ge­tek, ők ada­koz­za­nak nek­tek. Ez a vetés és ara­tés tör­vé­nye, semmi misz­ti­kus­ság nincs benne (2Kor 9:6).

Az ada­ko­zás gyü­möl­cse: Hála és di­cső­í­tés a sze­gé­nyek ol­da­lán (2Kor 9:10-14)
Ami­kor a pénz Je­ru­zsá­lem­be ér­ke­zik, a zsidó tesók hálát fog­nak adni a ko­rin­thu­si­a­kért. Ennyi. Jézus azt mond­ta, aki Őben­ne marad, az terem sok gyü­möl­csöt. Nem ti­ze­det fizet, hanem a sze­gé­nyek­nek ada­ko­zik.

Pál di­csek­vé­se: fedd­he­tet­len­ség (2Kor 8:20-21)
1.) Nem hagy­ta, hogy a kí­vül­ál­lók "ezt a szol­gá­la­tot" gya­láz­has­sák (tehát: hogy Pál ku­nye­rál­ni ment Ko­rin­t­hus­ba ma­gá­nak)
2.) Nem fosz­tot­ta ki a ko­rin­thu­si­a­kat (2Kor 11:10).
3.) Le­lep­lez­te az ál­apos­to­lo­kat.

Össze­fog­la­lás:
-- Heti rend­sze­res­ség­gel: a sze­gé­nyek szá­má­ra
-- Gyűj­tés­ren­de­zés ide­gen hely­re menő misszi­o­ná­ri­u­sok szá­má­ra
-- Ti­zed­gyűj­tő, ki­fosz­tó apos­to­lok ál-apos­to­lok, sátán mun­ká­sai, hamis le­ura­ló evan­gé­li­u­mot hir­det­nek.
-- Misszi­o­ná­ri­u­si di­csek­vés: nem fosz­tod ki azo­kat, akik felé szol­gálsz. A ki­kül­dő gyü­le­ke­ze­tet "fosz­tod ki", akik mö­göt­ted van­nak.
-- Misszi­o­ná­ri­us­ként el­fo­gad­hatsz aján­dé­kot má­sok­tól.
-- Szol­gá­la­tod le­gyen fedd­he­tet­len, rá­gal­maz­ha­tat­lan

A ti­zed­fi­ze­tés ne­ga­tív gyü­möl­csé­ről pár szót:
A sátán és a val­lá­sos­ko­dás gyak­ran meg­for­dít­ja a Bib­li­ai dol­go­kat. Pél­dá­ul, Jézus sze­rint elő­ször kell be­me­rí­te­ni va­la­kit, utána kell ta­nít­vá­nyoz­ni (Máté 28). Ezt (tisz­te­let a ki­vé­tel­nek és tőlük el­né­zést is kérek) a bap­tis­ták meg­for­dí­tot­ták, és előbb ké­szí­tik fel tan­fo­lyam­mal a be­me­rí­tés­re az em­bert hely­te­le­nül. Így az il­le­tő a vizs­gák után ki­pi­pált­nak te­kint­he­ti a be­me­rí­té­sét: mint­egy a saját ér­de­mé­nek. Pedig a be­me­rít­ke­zés nem más, mint Jézus is­ko­lá­já­ba a be­irat­ko­zás.

Ugye­nez a hely­zet az ada­ko­zás­sal is. A Bib­lia a sze­gé­nyek­re teszi a hang­súlyt, a val­lás pedig a ta­ní­tók­ra és a szol­gá­la­tok­ra, éppen ezzel se­gít­ve elő a sze­gé­nyek el­ha­nya­go­lá­sát.

Jézus két­szer em­lí­ti a tized fi­ze­tést, mind­két­szer a ne­ga­tív gyü­möl­csét em­lí­ti:
1) Lu­kács 11:42: ir­gal­mat­lan­ság, igaz­ság­ta­lan ítél­ke­zés: én jobb va­gyok, mint aki nem fizet ti­ze­det. Is­me­rek va­la­kit, aki má­sod­ran­gú hí­vő­nek tart­ja azt, aki nem fizet ti­ze­det
2) Lu­kács 18:12: ön­iga­zult­ság, a fa­ri­ze­us azt mond­ta: én mind­eze­ket meg­tet­tem. Jézus meg azt mond­ja azok­nak, akik Is­te­nért úgy­mond Jézus ne­vé­ben ir­gal­mat­la­nul de "szel­le­mi­e­ket" cse­lek­sze­nek: tá­voz­za­tok tőlem, ti go­nosz­te­vők. Lu­kács 13:27 vö. Máté 7:23

Az ál­ta­lá­nos le­ve­lek­ből el­mond­ha­tó, mi a fő prob­lé­mánk, a ne­ga­tív gyü­mölcs:
3) A sze­gé­nyek el­ha­nya­go­lá­sa
Jakab 1:27: Az igaz is­ten­tisz­te­let: meg­lá­to­gat­ni az árvát és az öz­ve­gyet.
1Já­nos 3:17: aki vi­lá­gi ja­vak­kal bír, de el­né­zi, hogy test­vé­re szű­köl­köd­jék, ho­gyan lenne meg abban Isten sze­re­te­te?

Az ada­ko­zás­nak csak a szol­gá­lat­ra tör­té­nő re­du­ká­lá­sá­val az ember mint­egy ki­pi­pál­ja az Isten felé való kö­te­les­sé­gét: "mivel adtam ti­ze­det, nem kell adnom a sze­gény te­só­nak." És még így is gon­dol­koz­hat: "A sze­gény tesó talán azért sze­gény, mert nem ad ti­ze­det, tehát meg­ér­dem­li, tehát én, a ti­zed­fi­ze­tő, aki ál­dott va­gyok, nem fogok adni neki."

A ti­zed­fi­ze­tés egy holt cse­le­ke­det­té vál­hat, amely "ön­telt fel­fu­val­ko­dás­hoz ve­zet­het." Ebből meg kell tér­nie az egy­ház­nak és ta­ní­tó­i­nak.

A Bib­li­á­dat ol­vasd, ne az ál­apos­to­lok­ra hall­gass és nyu­godt lesz az éle­ted.