Jézus, segíts!

Két rövid beszámolót osztanék meg saját életemből. Úgy vélem, ebben a stresszes világban az embereknek nem elméletre van szükségük, hanem mások bátorítására, akik példáját valamilyen szinten lehet követni. Az egyik az érettségim volt úgy 12 éve, a másik pedig egy 0. típusú találkozás... (és előre leszögezem: nem hiszek az ufo-kban!)

Volt egy időszakom, amikor elkezdtem átértékelni az élet értelmét az isteni sugallatra, miszerint: "Ha van Isten, az élet értelme Istent dicsérni." Eltelt egy kis idő, és zenész barátom három szócskával elvezetett az örök életre: "Ha hiszel Jézusban." Ez '99 májusában volt. Eddig még csak úgy "Isten"-hez imádkoztam. De most történt valami. A szóbeli érettségi előestéjéről beszélek. Sose szerettem szóban felelni, mindig rettegtem tőle. Ugye, stresszes helyzet, jól megfelelni, nehogy elrontsd, stb. Diákpara. No most, az érettséginél egyszerre sok tárgyból kell felelni, ami maga volt a világvége a számomra. Tudom, nektek sosincs ilyen problémátok a munkahelyen, a számlákkal, stb. De én ilyen parázós voltam.

Lefekvés előtt a szívem majd kiugrott a számon, úgy vert az izgalomtól. Ekkor mondtam ki életemben először: "Jézus, segíts!" És hirtelen eltűnt... eltűnt... Nincs ott a para! Nem félek! Nem remegek. Második gondolat: á, csak bemagyaráztam magamnak. De nem tudtam előgenerálni, hogy féljek! Még másnap reggel se! Sőt, még a vizsgán se! Elhangzott az ünnepélyes megnyitón: "Tudom, hogy most mindnyájan izgultok." Végignéztem magamon: miért nem rettegek? Mi van, megőrültem? És nem féltem. Istené legyen a dicsőség, (bár nem mintha számítana a világban, de egy diáknak igen is számít) szín ötös lett. Sose fogom elfelejteni. Jézus segített.

Volt egy másik parás jelenség. Velem történt meg. Ha nem történt volna meg, el se hinném. Vendégségben voltam és megszálltam egy éjszakára egy családnál. Azért mentem oda, hogy bátorítsam őket, mert féltek mindentől. Erre, a digitális óra szerint hajnal négykor pontban arra ébredek, hogy hason fekszem és valami fényes gömb-izé elsuhan a hátam mögött, megérinti a gerincemet, és elkezdek rettegni. (Nem, nem vagyok hülye, a hangok is megmondták!) Ez megismétlődött. Tudatomnál voltam. A szobaajtó csukva volt. Hideget éreztem a hátamon, pedig a takaró rajtam volt. Mintha az energiámat szívta volna le! Annyira megrémültem, mint életemben soha! Semmit nem tudtam csinálni. Ekkor valahogy kimondtam összeszorított foggal: "Jézus, segíts!" És az az izé eltünt! Három hétig utána még beteg voltam, köhögtem, stb. De Jézus megállította és nem tudott többet ártani. Azóta tudom, hogy ufók nincsenek, csak tisztátalan démoni lelkek, akik gyötrik az embereket (Lukács ev. 6:18), és ha nincs Megváltód, nem tudsz ellenük tenni semmit. A Biblia ezt a szellemet, ami ezt a családot uralta, meg is nevezi: "félelem szelleme." (2Timótheus 1:7) Ezt a lelket nem Isten adja, hanem a Gonosz!

Az Úr Jézus a fizikai, valós feltámadása után (miután legyőzte a halált és azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt), ezt mondta követőinek:

Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. (Máté 28:18)

Huhh, ez jó! Hála Istennek, kifújhatom magam! Van valaki, aki bele tud szólni mindenbe! És hála Istennek, nem egy despota őrültről van szó, mert ezt is hozzáteszi: "Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig". Érted? Velünk van! Értünk van! Szeret minket! Minden nap! Nem ellenünk van! Ő szenvedett értünk, helyettünk, bűneink miatt, holott mi érdemeltük volna meg a büntetést. Hát nem látjuk, mennyire szeret minket? És nem tudta le egyszerűen csak a büntetésünk elhordozásával: a rendelkezésünkre áll, mert szeret! Téged! Igen! Jézus! Alig várja, hogy megszólítsuk őt és bizalmat szavazzunk neki!

Bátorítlak, próbáld ki! Ő tudja, mi a problémád, jobban, mint te! Szóval szólítsd meg Őt őszintén: "Jézus segíts!"

Most tehát mit késlekedsz? Kelj fel ... és mosd le bűneidet, segítségül híván az Úr nevét. (Apost. Cselek. 22:16)

A bűn miatt megromlott a kapcsolatunk Istennel, és őt egy távoli, szigorú és nemtörődöm valakinek képzeljük el, ha egyáltalán hiszünk valamiféle istenségben vagy felsőbb hatalomban. Nos, ennek a torz istenképednek vége, ha a feltámadt Jézus által kapcsolatba kerülsz a mindenható Istennel, aki magát mennyei Atyaként, szerető Édesapádként szeretné bemutatni. (Nekem is egy távoli, az űr tetején ülő megközelíthetetlen istenképem volt, mielőtt megismertem Jézust.)

Hívd segítségül Jézus nevét, és meg fog tartani téged! Jézus nem egy gyenge sámli, amire ha ráülsz, szétreccsen alattad, mint evilág összes mankója, legyen az pénz, lehetőségek, elismerés, élvezet, vallásoskodás, erkölcs, család, barátok, stb. Ezek mind kihullhatnak alólunk, de a halált is túlélő Jézus mindig meg fog tartani minket, ha Őbenne bízunk!

Hívd segítségül az Úr Jézust és nyugodt lesz az életed!