Mi az igazi "meg­té­rés"?

A bib­li­ai tör­vény­sze­rű­sé­gek sze­rint élő em­be­rek egy olyas­fé­le, a mi erő­fe­szí­té­sün­ket is igény­lő "meg­té­rést" hir­det­nek, hogy abba kell hagy­ni a bűnt, meg kell for­dul­ni és ez­után Is­ten­hez kell jön­nünk. De ez nem az új­szö­vet­sé­gi meg­té­rés. Hanem egy igen csak kör­mön­font cse­le­ke­de­ta­la­pú dokt­rí­na. Ezt teo­ló­gi­a­i­lag úgy ne­ve­zik, hogy "Lords­hip Sal­va­ti­on". Nincs ma­gyar meg­fe­le­lő­je, talán a "tel­jes ön­át­adás­ból fa­ka­dó üd­vös­ség", vagy a rö­vi­debb "üd­vös­ség ön­át­adás által" ki­fe­je­zés­sel le­het­ne át­ad­ni.

Ez a tan azért ve­szé­lyes, mert azt ál­lít­ja, hogy Jé­zust előbb éle­tünk urává kell te­gyük, és csak ez­után lehet ő a meg­vál­tónk. Ez éppen az evan­gé­li­um el­len­té­te. Az evan­gé­li­um sze­rint Jé­zus­nak előbb kell éle­ted meg­vál­tó­já­nak len­nie ahhoz, hogy úrrá vál­has­son éle­ted­ben!

A meg­té­rés Isten aján­dé­ka. Ha úgy érzed, hogy saját ké­pes­sé­ge­id és le­he­tő­sé­ge­id miatt vol­tál képes meg­tér­ni, akkor még büsz­ke­ség­ben vagy és egy­ér­tel­mű­en cse­le­ke­de­te­id­ben bízol. Az egyet­len dolog, ami üd­vö­zí­te­ni tud, nem más, mint Jézus vére, és ez az új szö­vet­ség nem a tör­vény meg­tar­tá­sá­ra épül. A tör­vényt meg­tar­tó (vagy rá nagy hang­súlyt fek­te­tő) pré­di­ká­to­rok ezt a fajta "meg­té­rést" hir­de­tik. Ehe­lyett vi­szont a Bib­lia azt mond­ja, a meg­té­rést az ÚR adja, és ez nem az ön­erő­ből tör­té­nő bű­nök­től való el­for­du­lás, mert akkor ez azt je­len­te­né, hogy már az­előtt jónak kell len­ned, hogy ke­resz­ténnyé válsz. Az üd­vös­ség ön­át­adás által tehát egy hamis ta­ní­tás, mivel a Bib­lia sze­rint senki sem jó, és nincs, aki ke­res­né Is­tent, min­den­ki tel­je­sen hasz­na­ve­he­tet­len és rom­lott.

Né­hány ige­vers, ami a meg­té­rést, mint Isten aján­dé­kát tá­maszt­ja alá:

Ezek hal­la­tá­ra meg­nyu­god­tak és di­cső­í­tet­ték az Is­tent, mond­ván: íme már a po­gá­nyok­nak is meg­ad­ta az Isten a meg­té­rést az élet­re!

Ap­Csel 11:18

Isten adta a meg­té­rést a po­gá­nyok­nak.

Ezt mond­ta Pál: János a meg­té­rés ke­reszt­sé­gé­vel ke­resz­telt, azt mond­ván a nép­nek, hogy higgye­nek abban, aki ő utána jön, vagy­is a Jézus Krisz­tus­ban.

Ap­Csel 19:4

János úgy me­rí­tet­te be az em­be­re­ket, hogy azt mond­ta nekik, Jé­zus­ban higgye­nek. (A "mond­ván" a be­me­rí­tés mód­ját mu­tat­ja be, pár­hu­za­mos­sá­got fejez ki: ami­kor be­me­rí­tet­te őket, ezt mond­ta.)

Avagy sem­mi­be ve­szed az ő jó­sá­gá­nak, el­né­zé­sé­nek és hosszú­tű­ré­sé­nek gaz­dag­sá­gát s nem gon­do­lod meg, hogy az Isten ke­gyes­sé­ge meg­té­rés­re ve­zé­rel?

Róma 2:4

Isten jó­sá­ga, ked­ves­sé­ge az, ami az em­bert rá­ve­ze­ti a meg­té­rés­re.

...aki sze­lí­den fe­nyí­ti az el­len­sze­gü­lő­ket; talán ha adna nékik az Isten meg­té­rést az igaz­ság meg­is­me­ré­sé­re...

2Tim 2:25

Isten adja a meg­té­rést az el­len­sze­gü­lők­nek, azzal a cél­lal, hogy meg­is­mer­jék az igaz­sá­got. Szó sze­rint: hátha Isten meg­ad­ja, hogy beletér­je­nek az igaz­ság meg­is­me­ré­sébe.

A meg­té­rés tehát a va­ló­igaz­ság el­fo­ga­dá­sa! Nem a tör­vény meg­tar­tá­sa!

Az Új­szö­vet­ség­ben az a szó, amit meg­té­rés­nek for­dí­ta­nak, a görög me­ta­no­ia, ami a meta (után, túl, vele) elől­já­ró­szó­ból és a noeo (vizs­gá­lat vagy ta­pasz­ta­lat után fel­fog­ni vagy gon­dol­ni) igé­ből te­vő­dik össze.

Ebben az össze­té­tel­ben az elől­já­ró­szó idő­be­li és vál­to­zás­be­li je­len­tést ötvöz, amit úgy fe­jez­het­nénk ki, hogy után és más, tehát maga az össze­té­tel ezt je­len­ti: más­hogy gon­dol­ni ez­után. A me­ta­no­ia tehát el­ső­so­ron egy va­la­mi után tör­té­nő gon­dol­ko­zás, ami eltér az azt meg­elő­ző­től; egy olyan gol­dol­ko­zás­vál­tás, ami meg­bá­nás­sal és ma­ga­vi­se­let­vál­toz­ta­tás­sal jár, "az elme és szív meg­vál­to­zá­sa", vagy "az ön­tu­dat meg­vál­to­zá­sa". (Wi­pe­ke­dia)

Előbb új­já­szül min­ket a Szent­lé­lek, csak az­után le­szünk meg­té­rők!

Jézus Krisz­tus evan­gé­li­u­ma nem csak meg­té­rés­re hív, hanem meg is termi azt. Ami­kor Ni­nive népe (Jónás 3:5-10) meg­hal­lot­ta, hogy Jónás Isten Igé­jét hir­de­ti, akkor ők el­hit­ték az üze­ne­tet, és Is­ten­hez for­dul­tak. Nem akár­mi­lyen üze­net, hanem az evan­gé­li­um Isten esz­kö­ze arra, hogy meg­té­rést idéz­zen elő.

Isten min­den­kit meg­té­rés­re hív az evan­gé­li­um meg­hal­lá­sa által. Maga Isten adja meg a tel­jes meg­té­rést, ami­kor az egyes em­be­rek hit­tel re­a­gál­nak a meg­té­rés­re hí­vás­ra, tehát el­hi­szik, hogy Jézus min­den­ki bű­né­ért fel­ál­doz­ta magát.

Azért a hit hal­lás­ból van, a hal­lás pedig Isten Igéje által.

Róma 10:17

A meg­té­rést Isten adja. Az ember nem tud va­ló­di vál­to­zást be­mu­tat­ni éle­té­ben, mi­előtt ő maga meg ne vál­to­zott (meg ne tért) volna, hogy annak a vál­to­zás­nak vagy meg­té­rés­nek a gyü­möl­csét te­rem­je.

Újon­nan kell szü­let­ned, Is­ten­től, és Krisz­tus­ban egy új ter­mé­sze­tet kap­nod, mi­előtt a meg­té­rés meg­lát­szód­hat­na éle­ted­ben!

Ti­te­ket is élet­re kel­tett, akik ha­lot­tak vol­ta­tok vét­ke­i­tek és bű­ne­i­tek miatt, ame­lyek­ben egy­kor él­te­tek e világ élet­mód­ja sze­rint; iga­zod­va a le­ve­gő bi­ro­dal­má­nak fe­je­del­mé­hez, ahhoz a lé­lek­hez, amely most az en­ge­det­len­ség fi­a­i­ban mű­kö­dik.

Efe­zus 2:1-2

A nem lelki ember pedig nem fo­gad­ja el az Isten Lel­ké­nek dol­ga­it, mert eze­ket bo­lond­ság­nak te­kin­ti, sőt meg­is­mer­ni sem képes: mert csak lelki módon lehet azo­kat meg­ítél­ni.

1Ko­rin­thus 2:14

Ezért ha va­la­ki Krisz­tus­ban van, új te­rem­tés az: a régi el­múlt, és íme: új jött létre.

2Ko­rin­thus 5:17

Mint akik nem rom­lan­dó, hanem ro­mol­ha­tat­lan mag­ból szü­let­te­tek újjá, Isten élő és ma­ra­dan­dó igéje által.

1Pé­ter 1:23

A meg­té­rést Isten adja, nem az ember mun­kál­ja ki. ^*


Jézus ál­do­za­tá­ban higgy, ez a meg­té­rés, ettől lesz nyu­godt az éle­ted.

^* A Gos­pel of Grace blog egy cikk­je alap­ján for­dít­va és ki­egé­szít­ve.