Még több odaszánást?

Egyszerre két helyről is hallom ugyanazt a témát, így illendőnek véltem foglalkozni az esettel. Valakivel cseteltem, ahol a gyülekezetvezetők a szupermenek, akik még több odaszánást, imát, böjtöt hirdetnek a szellemi siker érdekében. Nem csoda, hogy az egyszerű tag állandóan lesújtva érzi magát, hogy ő még nem tart ott. Egy másik barátom meg emailen keresett meg, hogy valaki a gyülekezetében azt állítja, "Ha közelebb akarsz kerülni Istenhez, akkor jobban oda kell szánnod magad." Mindkettőnek feltűnt, valami nem stimmel ezzel, ha már értjük a kegyelmet. Ezért is kerestek meg. Nyissuk ki tehát a Bibliánkat...

Az odaszánás téveszméje
Az odaszánás egy keresztény "szent tehén", amit félünk megkérdőjelezni, és megölni. "Ha közelebb akarsz kerülni Istenhez, akkor jobban oda kell szánnod magad." Ennek a téveszmének, mint sok másnak is természetesen van bibliai alapja. Mert ott van az Írásban, hogy "szánjátok oda testeteket élő áldozatul." (Róma 12:1) De mit jelent ez eredetileg, Pál apostol szerint?

Újszövetségi alapozó az odaszánáshoz
 Mióta új szövetség van, Isten szeretet-kapcsolatra hívott minket. Mi azért szeretjük Istent, mondja János az első levele 4:19-ben, mert Isten előbb szeretett minket. Ez egy új szövetség! A régi szövetség szólt az ember teljesítményéről: "Ha ti... akkor Én...". Az a szövetség kőtáblákra volt írva. De az új szövetség sehol máshol nem található meg, csakis kizárólag "az én véremben", mondta Jézus az utolsó vacsorán (Lukács 22:20). Az "Új szövetség" nem Máté evangéliumában, se Márkéban stb. található, hanem "az én véremben". Pont. Az "Új testamentum", "Új szövetség" szavakat rossz helyre tették a bibliák szerkesztői. Márk nem azt mondja, hogy "Ez Márk evangéliuma", hanem: "Ez Jézus... evangéliumának kezdete." Az evangélium Jézusról szól. Ez az Ő szövetsége. E szövetség pedig egy "testamentum", tehát egy végrendelet, amely a végrendelkező halála után lép életbe! Ezért csak a "kezdete." Közvetlenül tehát az "Elvégeztetett!" kiáltás után kell írni, hogy "Új testamentum", amikor Jézus kileheli lelkét és meghal. Jézus halála előtt még a régi mózesi szövetség van érvényben, és csak utána az új, jézusi testamentum. Elvégeztetett.

Térjünk vissza ezek után az ismeretek után az "odaszánás evangéliumá"-hoz és a fentebbi bibliavershez, miszerint: "szánjátok oda testeteket élő áldozatul." (Róma 12:1) Az "elvégeztetettség" új szövetségében Isten jobb megismeréséhez még több odaszánásra és erőfeszítésre lenne szükségünk? Valóban?

Általában pofonegyszerű szokott lenni a gyanús, szektáskodó, törvényeskedő, emberi erőltetésről szóló bibliaidézéseknél a válasz: Meg kell néznünk az illető emberrel együtt a szövegkörnyezetet.

Az odaszánás reakció
Hol hangzik el a fenti idézet? A Római levél 12-ben. Hogy még konkrétabb legyek, Pál ezt mondja: "Isten irgalmára kérlet tehát titeket". A tehát szó mindig ok-okozatról beszél: van egy előzmény (Isten irgalma), és van egy következmény (kérlek titeket). Mi az Isten irgalma? Az előző 11 fejezet együttvéve!

A Római levél első 11 fejezete "Jézus Krisztus evangéliumáról" szól, amit "Pál nem szégyellt", mert "Isten ereje az az üdvösségre". Az apostol elmondja, hogy

1. rész: az emberek kidobták Istent az emlékezetükből, ezért Isten megengedte nekik, hogy mindenféle bűnbe essenek (bűn=Isten hiánya)
2. rész: a törvényeskedő ember sem jobb a másiknál, mások ítélgetése nem menti őt fel az ítélet alól
3. rész: mindenki vétkezett és az ítélet napján Isten a törvény által mindenkit el fog némítani
4. rész: Ábrahámot Isten az ígéretébe vetett hite által fogadta el igaznak cselekedetek nélkül
5. rész: a Jézusba vetett hit által kibékültünk Istennel és átjöttünk a bukott Ádám családjából Jézus, a második fajta "Ádám" családjába
6. rész: a bűn rabszolgaságát halottnak tekinthetjük, mert "belehaltunk" Jézus halálába
7. rész: a törvény megmutatta, hogy bűnös vagyok és hogy képtelen vagyok jó lenni
8. rész: Jézusban már Isten Szelleme vezet, nem a vádló bűntudat, és semmi sem választ el Isten szerelmétől
9. rész: a régi teljesítmény-szövetség emberei sosem találták meg az Istennel való békességet
10. rész: az igaz mivolt "hitből való": ha szánkkal Úrnak valljuk Jézust és szívünkben hisszük, hogy feltámadt, örök életünk van
11. rész: a régi szövetség népe is bekerül az új szövetségbe, amint felismeri Isten irgalmasságát a többi hívő iránt Jézus Krisztusban

Ez az Isten irgalma. Isten jóságát ismertetve mondja Pál, hogy szánjuk oda magunkat.

Az odaszánás nem Istent manipuláló eszköz
Vajtán, a bibliaiskolában nagyon jól elmagyarázták a törvényeskedés okát. A Biblia sosem az odaszánással kezdi, hanem mindig Isten jóságával, kezdeményezésével, azzal, amit Ő tett. A törvényeskedés az ok-okozat felcserélése: "Isten akkor áld meg, ha..."

De ez ostobaság. Vegyük például az efezusi levél elejét: "Isten megáldott minket minden mennyei áldással a Krisztusban." Ezért legyetek ilyenek meg olyanok... A kegyelem sosem jelen idő, hanem mindig múlt (megelőző). Nem lehet beelőzni. Először kegyelmet találunk, és csak hápogni tudunk, kiakadni, hogy Isten mi a csudáért ilyen jó hozzánk? Rendben, de mi van akkor a hittel? A hit sem jelen idő, hogy most generálok egy jó nagy hitet magamnak, hanem Isten múltbeli igéretére való pozitív válaszként bizakodva tekintek a jövőre. "Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta..." Múlt!!! És itt bukik el minden törvényeskedő: Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy ...

• ... aki odaszánja magát? Esztelenség!
• ... aki bűnbántatot csikar ki a fogai közül? Balgaság!
• ... aki átadja a szívét Jézusnak? Ez is tévelygés (a Bibliában sehol sincs szív-átadás)!

Hanem:

• ... aki H-I-SZ Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Hinni = bizalommal elfogadni, ajándékot átvenni, szavahihetőnek tartani. Angolul van egy jó mondat: "Salvation is not giving, but receiving." Vagyis: "Az üdvösség nem átadás, hanem átvétel." Nem a szívünket kell átadni Jézusnak, hanem ellenkezőleg: Jézus élő Szellemét befogadni hittel a mi halott szívünkbe. Nem odaszánni magunkat, hanem elhinni, hogy "Elvégeztetett!"

Totális tévút számos karizmatikusnál az a fajta hozzáállás, hogy ha nem mennek a dolgok, akkor jobban oda kell szánnunk magunkat és böjtölnünk. Ezzel zsarolják Istent, aki pedig "Izmaelt", a testi erőlködést soha sem fogja elfogadni! Isten Izsákot ígérte, aki Ábrahámék teljesítményétől és a természeti törvényektől függetlenül, mintegy két elhalttól megszületett. Ábrahámék csak belerondítottak a nagy odaszánásukkal.

A kegyelem arról szól, hogy Isten kertelés nélkül megmondja nekünk, semmi esélyünk, és óriási szükségben vagyunk... "A Szellem [Isten Szelleme] az, ami megelevenít, a test [emberi erőfeszítés] nem használ semmit: a beszéd amit szólok: szellem és élet" - mondta Jézus (János 6:63). "Nem hatalommal, sem [emberi, testi] erővel, hanem az Én szellememmel." - mondta Isten már a régi templom újjáépítésekor is. A templom zárköve felrakásakor azt kellett kiáltani: "Kegyelem, kegyelem szálljon rá!" (Zakariás 4. rész) Még néhány ismert idézet: "Boldogok az [Isten] Szellemét koldulók [akiknek szükségük van Istenre]..." (Hegyi beszéd). "Boldog, akinek Isten cselekedetek nélkül tulajdonít igaz mivoltot" és ugyanitt: "Aki nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent" (Róma 4).

Az odaszánás célja
Úgyhogy ezek után közelebb jutunk az odaszánás igazi jelentéséhez. Az idézett mondat folytatása tovább segít minket. Az odaszánás célját mutatja meg. "Élő áldozatul." Ez egy keményebb téma. Azért kemény, mert az áldozat eredetileg halott volt, itt pedig élőről van szó és nagyon nem akarunk áldozat lenni. De ez sem nehéz, ha megértjük, hogy a Bibliában az Isten által elfogadott áldozat mindig az volt, ami Isten áldozatára mutatott. Ábel áldozata Isten első bárányáldozatát másolta le az Édenből, amikor szülei meztelenségét Isten eltakarta a bárány bőrével. Ez Jézusra mutatott, el is fogadta Isten. Káiné viszont, a föld termésének áldozata az Isten által megátkozott földre mutatott és az ember saját izzadságára, tehát bűnére. Ezért Isten nem is fogadta el, mivel nem hitből volt, hanem önigazoló cselekedetből.

Az élő áldozat azt jelenti, hogy magamat halottnak tekintem, és már nem a jó cselekedeteimben bízom többé. Erre példa Pál, aki annyit szenvedett már, hogy Ázsiában megtanulta azt, hogy "ne önmagunkban bizakodjunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat" (2Korinthus 1:8-9). Ezután már úgy élt Pál, mint egy élő áldozat, aki tudta a Szentlélek által, hogy fogság vár rá. Magát halottnak tekintve nem volt drága élete sem, hanem rábízta magát Istenre (Apostolok cselekedetei 20:23-24).

Odaszánás élő áldozatul azt jelenti tehát, hogy vége a magam bizonyítani akarásának, az önpropagandának. Kezdjük érteni?

Az odaszánás módja
A fenti mondatunk folytatásából pedig végleg megkapjuk a választ: Szánjátok oda magatokat élő áldozatul, de hogyan? "Értelmetek megújulásával." Ez pedig nem más, mint a megtérés. De mi a megtérés? A megtérés görögül metanoia = meta + noia.

• Meta: az informatika világában létezik az úgynevezett meta-adat, egyfajta olyan leíró adat, amely az adatok fölött áll, és segít értelmezni azokat. Érthető példa egy táblázat fejléce. A meta-adat, a fejléc ismerete után már megérthetjük a táblázat adatait. A meta jelentése tehát (görögül is): felettes, fentről, valami után.
• Noia = gondolkozni.

Rakjuk össze a kettőt: meta + noia = valami után fentől látva a helyzetünket újragondolni az Isten akaratát.

Mi után? Nos, mivel az egész Biblia Jézusról szól (János 5:39), és az Írás mindenkit a bűn alá rekesztett (Galata 3:22), egyértelmű a válasz: Jézus keresztje után.

Ha megértjük Jézus keresztjét, hogy "Elvégeztetett!", akkor ezután már sose gondolkozhatunk ószövetségien, én-központúan, ember-kezdeményezően, törvénybetartóan áldás céljából, stb. Mert az "Elvégeztetett!" azt jelenti, hogy a törvény igazságkövetelése be lett töltve. Vagy hit által élünk és akkor a törvény követelése Jézusban teljesült; vagy nem, de akkor csak egy szabály megszegésével is az egész törvény megszegésében vétkeztünk (Jakab 2:10), és ez a hamis "evangélium" átkozottá teszi az embert (Galata 1:7-9).

Összefoglalás
Az odaszánás a szövegkörnyezet alapján nem más, mint ráhagyatkozó hit Jézus keresztje után. Ennyi.

Én így látom, Jézus terhe könnyű, igája gyönyörű és élvezem a keresztény életet. A törvényeskedő testvér vajon jó-hírt közöl életével? Vagy egy keserű, fáradt, visszataszító üzenetet prédikál? Nem mellékesen ezért is jöttem el korábbi missziómból. Akkori társam is a hamis "odaszánás vallásában" hitt, és hisz még ma is. Én meg szeretek a kegyelem szelében szörfözni. Ahogy Barnabás és Pál sem azt mondta egy friss gyülekezet indulásakor, hogy "szánjátok oda magatokat még jobban Isten megismeréséhez", hanem azt, hogy "maradjatok meg az Isten kegyelmében" (Apostolok cselekedetei 13:43).

A testi odaszánás tehát egy tévtanítás, egy keresztény "szent tehén" (mint a kenet), amit ezzel a cikkemmel remélhetőleg ki is végeztem.

Hagyatkozz rá még inkább a kegyelemre és nyugodt lesz az életed.