Az utol­só "kenet"

Nem tudom, ti hogy vagy­tok vele, de szá­mom­ra van egy ide­ge­sí­tő dolog, még­pe­dig az ún. ka­riz­ma­ti­kus moz­ga­lom­ban. Ezt a misz­ti­kus izét pedig úgy hív­ják, hogy "kenet". Na most én erre a ka­riz­ma­ti­kus ka­la­maj­ká­ra sze­ret­ném fel­ten­ni az utol­só ke­ne­tet!

Pél­dá­ul szok­ták mon­da­ni, mi­cso­da kenet van a pász­to­ron! (Ezt ál­ta­lá­ban a de­ci­bel­ből és a "ha­tá­ro­zott­ság­ból" szok­ták le­mér­ni.) Vagy mi­cso­da kenet van a zenén. Ezzel va­la­mi olyas­mit su­gall­va, hogy ők kü­lön­le­ge­sek és spe­ci­á­li­sak. Szá­mom­ra annyi­szor az jött le ebből, hogy igen, több oda­szá­nás kel­le­ne, és akkor eset­leg ti is olya­nok len­né­tek, mint mi.

Lehet fél­re­ér­tek va­la­mit, de mint új­szö­vet­sé­gi ke­resz­tény azért nem ár­ta­na meg­néz­ni, a Bib­lia sze­rint mi is az a kenet...

Az ószö­vet­ség­ben ugye a ke­ne­tet papok és ki­rá­lyok szol­gá­lat­ba ál­lí­tá­sá­ra hasz­nál­ták. Ter­mé­sze­te­sen erről egy új­szö­vet­sé­gi hí­vő­nek az 1Pé­ter 2:9 kel­le­ne eszé­be jut­nia:

Ti pedig vá­lasz­tott nem­zet­ség, ki­rá­lyi pap­ság, szent nem­zet, meg­tar­tás­ra való nép vagy­tok, hogy hir­des­sé­tek Annak ha­tal­mas dol­ga­it, a ki a sö­tét­ség­ből az ő cso­dá­la­tos vi­lá­gos­sá­gá­ra hí­vott el ti­te­ket;

Ugyan­ezt is­mét­li meg János a Je­le­né­sek 1:6-ban, ahol is Jé­zus­ról azt írja, hogy:

És tett min­ket ki­rá­lyok­ká és pa­pok­ká az ő Is­te­né­nek és Aty­já­nak: annak di­cső­ség és ha­ta­lom mind örök­kön örök­ké! Ámen.

Erről be­szél még Pál is a 2Ko­rin­thus 1:21 alatt:

Aki pedig min­ket ti ve­le­tek egybe Krisz­tus­ban meg­erő­sít és meg­ken min­ket, az Isten az;

Tehát egye­te­mes fel­ke­ne­tés van (min­ket=apos­to­lo­kat ti ve­le­tek=töb­bi­ek egybe). Tehát az apos­to­lok nem vol­tak fel­ken­teb­bek a nem apos­to­lok­nál.

Mivel ez egy ké­nyes téma, előre is tisz­táz­ni kéne né­hány dol­got. Ami­ket a ka­riz­ma­ti­ku­sok sze­ret­nek, és per­sze mi is na­gyon sze­re­tünk, azok az úgy­ne­ve­zett ke­gyel­mi aján­dé­kok. Ve­gyük észre, hogy nem ke­ne­ti aján­dé­kok, hanem ke­gyel­mi­ek. Az, hogy ke­gyel­mi, azt je­len­ti, hogy az aján­dé­ko­zott­nak semmi ér­de­me nincs benne. Nem a na­gyobb szent­ség és a na­gyobb oda­szá­ná­sa miatt kapja! Az meg, hogy aján­dék, szin­tén Is­tent, az ado­má­nyo­zót di­csé­ri s nem az aján­dé­ko­zot­tat. Az aján­dék adá­sát ugyan­az a sze­re­tet mo­ti­vál­ja, ami­ről a János 3:16-ban is ír: "Úgy sze­ret­te Isten a vi­lá­got, hogy ... adta". A sze­re­tet ad. A ke­gye­lem ki­fe­je­ző­esz­kö­ze az ada­ko­zás. Isten a sze­re­tet. Nem pedig a "ke­net­tel­jes" pász­tor. Ha a pász­tor a ke­gyel­met hir­de­ti, akkor sze­re­te­tet ad, nem hang­erőt.

A kenet az imá­dat­hoz kap­cso­ló­dik, még­pe­dig min­dig Jézus ha­lá­la ál­ta­li meg­bo­csá­tás miatt. 

• A bűnös nő azért kente meg Jé­zust a fa­ri­ze­us Simon há­zá­ban, mert meg­ér­tet­te Jézus üze­ne­tét: Neki sok bűne bo­csát­ta­tott meg, azért igen sze­re­tett. Ez az asszony há­lá­ból imád­ta Jé­zust, míg a fa­ri­ze­us nem is sze­ret­te Őt. A kenet jó il­la­ta az imá­da­tot jel­ké­pe­zi. (Lu­kács 7:37) 
• Mária, Lázár test­vé­re sze­ret­te Jé­zust hall­gat­ni. Ő volt az, akit Jézus meg­vé­dett "dol­gos" test­vé­ré­vel, Már­tá­val szem­ben, mond­ván: csak egy a szük­sé­ges dolog, és Mária a job­bik részt vá­lasz­tot­ta. Jézus elég min­den­re. Ő volt az a Mária, aki­nek Lázár test­vé­rét fel­tá­masz­tot­ta a ha­lál­ból. Ővele együtt sírt Jézus. Nekik mond­ta el, hogy aki hisz Őben­ne, ha meg­hal is, él. Ez a Mária az örök éle­tért előre hálát adva kente meg Jézus tes­tét. Ő már előre tudta, hogy Jézus meg fog halni. Jú­dás­nak, akit bosszan­tott, hogy azt a drága ke­ne­tet el­pa­za­rol­ják, Jézus ezt vá­la­szol­ta: Hagyd, az én te­me­té­sem­re tar­to­gat­ta ezt. Mi­cso­da imá­dat ez: hit­ből előre meg­ken­te Jé­zust, mert Mária szá­má­ra Jézus ha­lá­la volt az élet! (János 12:1)
• Ni­ko­dé­mus, aki­nek szin­tén el­mond­ta Jézus azt, hogy az újon­nan szü­le­tés az Őbelé ve­tett szimp­la hit által tör­té­nik, ő is ke­ne­tet ho­zott Jézus te­me­té­sé­re. (János 19:39)

A kenet nem a pász­to­ron vagy a ze­né­szen, hanem a hall­ga­tón van!
A másik téma, hogy a kenet a kom­mu­ni­ká­ció mely ol­da­lán ta­lál­ha­tó. Az előb­bi­ek­ből lát­tuk, hogy a kenet az imá­dat szim­bó­lu­ma. Az imá­da­tot meg­elő­zi az Is­ten­ről al­ko­tott he­lyes is­me­re­tünk. Egy hamis is­ten­ké­pet ne­he­zen fo­gunk tudni imád­ni. Isten pedig segít ne­künk a Szent­lé­lek által el­jut­nuk min­den igaz­ság­ra. Ezért mond­ja, az 1Já­nos 2:20-ban és 27-ben, hogy:

És nék­tek ke­ne­te­tek van a Szent­től, és min­dent tud­tok. [...] És az a kenet, ame­lyet ti kap­ta­tok tőle, ben­ne­tek marad, és így nincs szük­sé­ge­tek arra, hogy va­la­ki ta­nít­son ti­te­ket; hanem amint az a kenet meg­ta­nít ti­te­ket min­den­re, úgy igaz is az és nem ha­zug­ság, és ami­ként meg­ta­ní­tott ti­te­ket, úgy ma­rad­ja­tok őben­ne.

A szö­veg­kör­nye­zet épp a hamis ta­ní­tók­ról be­szél, hogy a hall­ga­tók­ban meg­van Isten Szent­lel­ké­nek ke­ne­te, aki által ki tud­ják szűr­ni a hamis pró­fé­tá­kat és apos­to­lo­kat. Őró­luk be­szélt Jézus a Máté 24:24-ben:

Mert hamis Krisz­tu­sok és hamis pró­fé­ták tá­mad­nak, és nagy je­le­ket és cso­dá­kat tesz­nek, annyi­ra, hogy el­hi­tes­sék, ha lehet, a vá­lasz­tot­ta­kat is.

Itt kell meg­je­gyez­ni, hogy a "krisz­tus" szó azt je­len­ti: fel­kent, vagy: ke­ne­tes, ke­net­tel­jes. Ér­de­kes, a leg­több ilyen "ke­ne­tes" pász­tor még azt is meg meri koc­káz­tat­ni, hogy arról is be­szél, hogy nekik meg­je­lent Jézus. Pedig ha az előző mon­da­tot el­ol­vas­nák, nem mer­nék ezt meg­ten­ni:

Ha va­la­ki ezt mond­ja akkor nék­tek: Ímé, itt a Krisz­tus, vagy amott; ne higy­jé­tek. [...] Azért ha azt mond­ják majd nék­tek: Ímé a pusz­tá­ban van; ne men­je­tek ki. Ímé a belső szo­bák­ban; ne higy­jé­tek.

A belső szo­bák­kal Jézus az imád­ság­ra cél­zott, mert imád­koz­ni is a belső szo­bá­ink­ban kell, nem az em­be­rek előtt. Tehát az ilyen pász­to­rok azt mond­ják: órá­kig szól­tam nyel­ve­ken, mikor is imád­ság alatt meg­je­lent nekem Jézus. Ne higgyé­tek! A pró­fé­ci­át meg ne ves­sé­tek, de min­dent meg­vizs­gál­ja­tok az Ige sze­rint. Ne önt­sé­tek ki a gye­re­ket a für­dő­víz­zel, a hamis ka­riz­ma­ti­kus­ság miatt az iga­zit, a bib­li­a­it. A kenet raj­ta­tok, hall­ga­tó­kon van. A bé­re­ai hívők még magát Pál apos­tolt is meg­vizs­gál­ták az Ige mér­le­gén, amit Pál he­lye­selt. és őket ne­me­sebb jel­le­mű­ek­nek te­kin­tet­te a többi ke­resz­tény­nél. Jézus az ilyen cso­da­te­vő pró­fé­ták­nak csak ennyit üzen a Máté 7:22-23 alatt:

Sokan mond­ják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te ne­ved­ben pró­fé­tál­tunk-é, és nem a te ne­ved­ben űz­tünk-é ör­dö­gö­ket, és nem cse­le­ked­tünk-é sok ha­tal­mas dol­got a te ne­ved­ben? És akkor val­lást te­szek majd nékik: So­ha­sem is­mer­te­lek ti­te­ket; tá­voz­za­tok tőlem, ti go­nosz­te­vők.

Go­nosz­te­vők! Tér­je­tek meg! Nyis­sá­tok ki szí­ve­tek tit­ka­it és tár­já­tok fel hamis mo­ti­vá­ci­ó­i­to­kat az Úr Jé­zus­nak, hogy meg­is­mer­jen ti­te­ket! Én is így in­dul­tam el. Hála Is­ten­nek, hogy meg­té­rí­tett ebből a té­ve­dé­sem­ből. Én is nagy akar­tam lenni. Pró­fé­ta. Be­fo­lyá­sos. Cso­da­te­vő. Hogy fel­néz­ze­nek rám. De végül is tény­leg nagy va­gyok. Egy jó nagy bűnös!

És végül: az apos­to­lo­kon nem kenet volt, hanem ke­gye­lem!
Az apos­to­lo­kon nem kenet volt, hanem nagy ke­gye­lem az Ap­csel 4:33 sze­rint:

És az apos­to­lok nagy erő­vel tet­tek [fo­lya­ma­to­san] bi­zony­sá­got az Úr Jézus fel­tá­ma­dá­sá­ról; és nagy ke­gye­lem volt mind­nyá­ju­kon.

Az Ap­csel 11:23-ban is azt lát­juk, hogy az első nem zsidó gyü­le­ke­ze­te­tet sem a kenet, hanem a ke­gye­lem alap­ján hagy­ta jóvá Bar­na­bás:

Ki mikor oda ju­tott és látta az Isten ke­gyel­mét, ör­ven­de­zett; és in­tet­te mind­nyá­ju­kat, hogy áll­ha­ta­tos szív­vel ma­rad­ja­nak meg az Úrban.

Bar­na­bást azért küld­ték oda, mert ami­kor a gö­rö­gök Jé­zust hir­det­ték An­ti­ó­khi­ában, az Úr keze által na­gyon sokan tér­tek Jé­zus­hoz és let­tek hí­vő­vé. Ez fel­tűnt a je­ru­zsá­le­mi zsi­dók­nak. És mi volt a pe­csét szá­muk­ra? Nem a kenet, hanem a ke­gye­lem!

Hadd zár­jam egy el­gon­dol­koz­ta­tó kér­dés­sel "ke­ne­tes" pász­to­rok és szol­gá­lók szá­má­ra: Ti­mó­te­us­nak és Ti­tusz­nak, a két pász­tor ta­nít­vány­nak Pál miért nem azt mond­ja, hogy "Kenet, ha­ta­lom, erő", hanem azt, hogy: "Ke­gye­lem, ir­ga­lom, bé­kes­ség"? Vajon mi a kü­lönb­ség a két ta­ní­tás, a ha­ta­lom­má­nia és a ke­gyel­met ka­pott bű­nös­ség kö­zött?

Vajon nem az-e a "kenet" prob­lé­má­ja, hogy a "fel­kent ki­rály" ke­resz­tény magát ál­ta­lá­ban kü­lönb­nek tart­ja a töb­bi­ek­nél és a hívek jó­te­vő­jé­nek mond­ja magát? Jézus sza­va­i­val zárom a Lu­kács 22:25-26 sze­rint:

A po­gá­nyo­kon ural­kod­nak az ő ki­rá­lya­ik, és akik­nek azo­kon ha­tal­muk van, jól­té­vők­nek hi­vat­nak. De ti nem úgy: hanem aki leg­na­gyobb köz­te­tek, olyan le­gyen, mint aki leg­ki­sebb; és aki fő, mint aki szol­gál.

A kenet és imá­dat egye­dül Jé­zust il­le­ti meg. Ő a fel­kent szol­ga-ki­rály, aki éle­tét adta ér­tünk. Mi pedig nem va­gyunk na­gyob­bak a Mes­te­rünk­nél. Imád­juk Jé­zust az­ál­tal, hogy meg­aláz­zuk ma­gun­kat és le­szál­lunk a nagy ke­net­tel­jes trón­szé­künk­ről. A szó­szék ugyan­is nem trón­szék!

Ha meg­ér­ted a kenet lé­nye­gét, nyu­god­tan fogod imád­ni és szol­gál­ni Jé­zust.