A kút

Ma a haj­dú­bö­ször­mé­nyi romák közt ta­ní­tot­tam a Római levél 5. fe­je­ze­té­ből. Ebből sze­ret­nék egy apró szössze­ne­tet köz­zé­ten­ni, ami engem is fel­vil­la­nyo­zott. A Bib­li­át na­gyon-nagy él­ve­zet ta­nul­má­nyoz­ni, és sosem marad el ju­tal­ma.

"Csak" az első mon­da­tot fog­juk meg­néz­ni...

Mivel tehát meg­iga­zul­tunk hit által, bé­kes­sé­günk van Is­ten­nel a mi Urunk Jézus Krisz­tus által.

Ebből is a két által szóra sze­ret­ném fel­hív­ni a fi­gyel­met, mert a gö­rög­ben nem ugyan­az. Sok­kal ki­fe­je­zőbb, mint a ma­gyar.

Amíg a hit után az által a gö­rög­ben az okot vagy ere­de­tet fe­je­zi ki (kb: miatt), addig az Urunk Jézus Krisz­tus utáni által egy köz­ve­tí­tő csa­tor­nát fejez ki (kb: ke­resz­tül). Ami egy ki­csit meg­le­pett, hogy a meg­iga­zu­lá­sunk­nak itt most a hi­tünk az ere­de­te, és Jézus a köz­ve­tí­tő csa­tor­na. Erre hoz­tam fel egy szem­lél­te­tő pél­dát.

Kép­zel­jük el, hogy szom­ja­sak va­gyunk. A bö­ször­mé­nyi víz a leg­tisz­tább az or­szág­ban. Ha bí­zunk (hi­szünk) a kút­ban, hogy nem mér­ge­ző, hanem tény­leg a leg­jobb vizet adja, akkor oda fo­gunk menni vizet me­rí­te­ni. A bi­zal­munk az oka annak, hogy lesz vi­zünk! Bi­za­lom nél­kül el se men­nénk a kút­hoz. Más­részt vi­szont kút nél­kül hiába van bi­zal­mad, nincs, mi fel­hoz­za a tisz­ta vizet. Ugyan­így, a bűn miatt szom­ja­zunk Isten sze­re­te­té­re, ami­től el va­gyunk vágva. Ezért üres az éle­tünk. Ez a meg­iga­zu­lás a víz, ami meg­olt­ja a szom­jat. Ez a meg­iga­zu­lás akkor fog kel­le­ni, ha hi­szünk Is­ten­ben, hogy tény­leg jó vizet fog adni és nem mér­ge­zőt. A kút pedig, amin ke­resz­tül meg­kap­juk Isten bé­kes­sé­gét, Jézus.

Ha van Jézus, de nincs hited, az olyan, mint­ha van kút, de nem mersz oda­men­ni me­rí­te­ni. Ha van hited, de nincs Jézus, az olyan, mint­ha bíz­nál a bö­ször­mé­nyi víz­ben, de nem lenne kút, amin ke­resz­tül ki­nye­red.

Jézus egy­szer egy asszony­nak a leg­ki­ve­tet­teb­bek közül azt mond­ta egy kút­nál: "Ha ebből a földi a víz­ből iszol, újra meg­szom­ja­zol. De ha abból a mennyei víz­ből iszol, amit én adok, soha meg nem szom­ja­zol." Az asszony kérte, hogy adjon neki ilyen vizet. Erre Jézus fel­tár­ta az asszony éle­té­ben a leg­na­gyobb prob­lé­mát. Öt férje volt, akik­ben csa­ló­dott, ezért a mos­ta­ni­val már nem mer mé­lyebb­re menni. De Jézus nem bűn­nek ne­vez­te a nő ma­gán­éle­ti prob­lé­má­it, hanem egy­sze­rű­en sze­re­tet­hi­ány­nak, amit csak onnan fent­ről lehet ki­elé­gí­te­ni ahhoz, hogy a pár­kap­cso­la­ta is hely­re­áll­jon.

Sok­szor, amit mi bűn­nek lá­tunk, nem más, mint pót­cse­lek­vés, még­pe­dig az űr, a sze­re­tet­hi­ány be­töl­té­sé­re min­den­fé­le földi ku­tak­ból nyert pos­hadt víz­zel és vi­lá­gi ürö­mök­kel. De ve­gyünk pél­dát Jé­zus­tól: ő nem ítél­te el sem az asszonyt, sem annak pót­cse­lek­vé­sét. Egy­sze­rű­en rá­mu­ta­tott a meg­ol­dás­ra. Szin­te rek­lá­moz­ta a mennyei vizet. S ennek kö­vet­kez­mé­nye az lett, hogy az asszony ön­ként és da­lol­va ott­hagy­ta a földi kút­hoz szük­sé­ges me­rí­tő edé­nyét és el­ment vi­lág­gá kür­töl­ni, hogy amire egész éle­té­ben szom­ja­zott, végre meg­ta­lál­ta Jé­zus­ban. Mi­cso­da sze­re­te­ten (és nem bűn­bá­nat-ki­saj­to­lá­son) ala­pu­ló meg­té­rés!

Te hogy hir­de­ted Jé­zust? (Ha egy­ál­ta­lán Jé­zust hir­de­ted... és nem va­la­mi sza­bály­rend­szert.) Ítél­ge­ted a bűnös em­be­re­ket hogy hagy­ják abba bű­ne­i­ket? Vagy ezzel szem­ben már meg­van neked is az a mennyei öröm és egy­sze­rű­en nem tudsz mit csi­nál­ni, annyi­ra jó, hogy ezt egy­sze­rű­en mu­száj to­vább­ad­nod?! Se Jézus nem ítél­ke­zett, se az asszony. És ennek kö­vet­kez­mé­nye az lett, hogy Sa­má­ria népe el­fo­gad­ta Jé­zust mes­si­ás­nak!!!

Ez az éb­re­dés kul­csa. Gyere te is, ha még nem ittál a mennyei víz­ből. En­gedd, hogy Jézus fel­tár­ja és be­tölt­se éle­ted nagy prob­lé­má­ját, ami talán épp a sze­re­tet­hi­ány. Bízz a kút­ban, és vedd át Is­ten­től az ő tö­ké­le­tes igaz mi­vol­tát Jé­zu­son ke­resz­tül és bé­kes­sé­ged lesz Is­ten­nel. Be­me­ne­te­led a ke­gye­lem­be és Isten di­cső­sé­gé­be!

Igyál az élő víz­ből és öröm­te­li lesz az éle­ted.