TIPP: A cikkek alatt rákattinthatsz a kapcsolódó cikkekre is.

2012. február 26., vasárnap

A nagy hegyibeszéd-teszt: 1% és egyháztörvény

Kedves 1% és egyháztörvény-harcosok!

Mostanában Gayle Erwint , a Jézus-stílus könyv szerzőjét szoktam hallgatni angolul. Tanításaiban biblikusan, élet-szagúan és humorosan magyarázza el, milyen jellemvonásai vannak Jézusnak, az Atyának és a Szentléleknek. A második előadásban egy nagyon érdekes "próféciát" mondott a politikáról, hogy a rendszer sosem lesz javunkra, mégis, Isten éppen ezt fogja felhasználni Országa növekedésére. Ennek a tanításnak "lecsapódását" és kiegészítését szeretném most közzétenni magyarul.

A bibliai időkben egy tipikus zsidó családban az idősebb elsőszülött testvérnek rengeteg kiváltsága volt. Ő volt a kedvenc. Ő kapta a legtöbb dolgot. Az öröklési jog is az övé volt. A vállalkozást is ő vihette tovább. Könnyen elindulhatott az életben. A többi testvérnek sokkal nehezebb dolga volt, sokkal több megpróbáltatás várt rájuk. Az ő számukra viszont van egy jó hír a Bibliában: Isten nem az "idősebb testvéreket" használja, akiknek joguk volt örökölni és uralkodni, hanem "a fiatalabb testvéreket": a kicsiket, a szolgákat, akik mindig a rövidebbet húzzák. Akikre senki se figyel oda: a gyengéket és a senkiket. Akiknek kevés cuccuk van, ami megkötözné őket és megakadályozná őket a Jézus-követésben, mint a gazdag ifjút. Akik megtagadják magukat és nem akarják megmenteni életüket. Az alázatosokat, az őszintéket, akik nem ügyeskednek, nem védekeznek, nem akarnak nagyok lenni. Akik olyanok, mint a kisgyerekek: nincs bennük semmiféle megtévesztési szándék. De akkor ki fogja őket megvédeni? Nos, ez éppen az Isten dolga. A mi dolgunk Őbenne bízni. Isten a gyengéket használja, nem az erőseket. Akik magukat megalázzák, azokat emeli fel Isten.

Nepálban az állam üldözte az egyházat. Mégis ott figyelhető meg a leggyorsabb növekedés. A keresztényeket bebörtönözték. A börtönben megkérdezték: te miért kerültél ide? Keresztény lettem. Az mit jelent? Akarod tudni? ... És amikor kijöttek a megtért rabok a börtönből, a családjaik látták a változást. Mi történt veled? Volt valami jó kis rehabilitációs program a börtönben? Nem. Hát akkor mi lett veled? Keresztény lettem. Az mit jelent? Akarod-e tudni? És radikálisan nőtt az egyház. Az állam erre fel nem győzött további börtönöket építeni a kereszténység terjedése miatt. Épp ezzel épített nekik ingyen "imaházakat"...

Kínában Mao Ce-tung rájött: a keresztényeknek közösségre van szükségük. Tehát szeparáljuk el őket, és küldjük olyan helyekre, ahol nincs senki keresztény: így előbb-utóbb legyengülnek és kihalnak. És elküldték őket a távoli kicsiny falvakba. Adjuk nekik a legmegvetettebb munkát. Így hát a keresztények postások lettek! Nos, még fizetést is kaptak azért, hogy bekopogjanak minden házba és elmondják az örömhírt Jézusról... Hát nem fantasztikus Isten humora? Mao Ce Tung tudtán kívül a világ egyik legnagyobb missziós szervezet alapítójává vált. Évek alatt több száz milliósra duzzadt a pár százezres kínai gyülekezet az ő irányítása alatt!

Ezeknek a nepáli és kínai keresztényeknek semmijük sem volt. Se hatalmuk, se pénzük, se szervezeteik. Csak Istenük! És Isten mennyire használta őket!!! Ne akarjuk tehát, hogy a kormány, a hatalmaskodó "nagyobbik testvér" törvényesen mellettünk álljon. Hagyjuk meg Istennek, hogy Ő használja tudatlanságukat az Ő országának növekedésére!

Remélem tanulságos volt e két eset az egyház üldöztetéséről. Mi a fiatalabb testvérek vagyunk: a szolgák, a senkik, a megalázottak. Jézus is ilyen volt: szolgálni jött és meghalni, nem pedig diktálni vagy önmagát mentegetni. Kövessük Őt ezen az úton, és akkor érjük el a legnagyobb sikereket Isten országában.

Az egyháztörvény tehát nem más, mint Isten nagy hegyibeszéd-tesztje:
Tartsuk oda a másik orcánkat!
Ha el akarják venni, adjuk oda a többit is!
Ha a só megízetlenül, ki fogják dobni.
Ha meg akarjuk menteni életünket, egyházunkat, hatalmunkat, elveszítjük.
Merjünk meghalni saját védekezésünknek, hogy Isten végre feltámaszthasson.

Mostanság kaptam egy igét az Úrtól: "Minden utadon gondolj Rá, Ő majd egyengeti ösvényeidet!" (Példabeszédek 3:6)

A mi dolgunk tehát nem ösvényeink egyengetése, önmagunk és egyházunk megvédése, hanem, hogy Istenen gondolkozzunk, őt csodáljuk és imádjuk és megteljünk szeretettel. Az az Isten dolga, hogy egyengesse ösvényeinket, és az is az Isten dolga (gondja-baja), hogy az emberek higgyenek Abban, akit Ő elküldött (János 6:29).

Tudnunk kell, hogy nem test és vér ellen van a harcunk. Nem emberekkel, hatalmakkal, politikusokkal. De még, úgymond, nem is az ördöggel! Hanem saját magunk elvesztésével! Az Efézusi levélben, a "szellemi harcban" a legnagyobb sikert Pál így mondja: "megálljatok", "megállhassatok", "álljatok meg tehát!" Ez a megállni szó háromszor szerepel egymás után (Efezus 6:11,13 és 14), és a görögben azt jelenti: meggyökerezni, biztosan állni, leállni, abbahagyni, stabilizálni, stb. Tehát hogyan lehet mindent legyőzni? Nos, nem úgy, hogy: "támadjatok" vagy: "menjetek neki az ellenségnek", hanem: "megálljatok", mégpedig nyugton, stabilan! Hogyan állhatunk meg stabilan, győztesen? Nos, a hadiállapotot tekintve Jézus azt mondta: "Elvégeztetett!" Isten a harcmodort tekintve ezt mondta Mózesnek: "Ti maradjatok veszteg, majd Én harcolok értetek!" Ha felfedezzük, hogy a már eleve győztes Isten az, aki harcol értünk, akkor megállhatunk, veszteg maradhatunk, és végre elkezdhetjük Őt csodálni. A győzelem nem az, hogy harcolsz, hanem az, hogy felismered: már győztél a keresztnél! Akkor Sátánnak nincs mit tennie. Sátán azt akarja, hogy harcolj, hogy dolgozz, hogy kifáradj, mert akkor nem lesz időd felismerni, hogy: "Várjunk csak, én már győztem! - minek is harcoljak?"

Sok "harcos" kereszténynek épp Isten imádatára és az Őróla való elmélkedésre nincs ideje. Állj le, testvér és vedd észre, Isten a hatalma szavával tartja fenn a világmindenséget, a tudósok által ma már több, mint 90 milliárd fényévnyire becsült Univerzumot, melyben csak egy csillag is bőven elég minden energiaszükségletünk fedezésére: Isten meg több milliárdot teremtett belőlük!

Harcosok! Legyen végre már egy pici mustármagyni hitünk a végtelenül hatalmas Istenben, ahelyett, hogy végtelenül nagy hitünk lenne egy mustármagnyi istenben. Istent imádjuk, és ne az 1%-kal és státuszunkkal törődjünk. Az élet túl rövid, hogy elpazaroljuk harcokra és versengésekre, ahelyett, hogy imádjuk Istent. Haljunk meg magunknak, és végre bízzuk már Istenre dolgainkat 100%. Ő mindennél nagyobb és tudja mit csinál. A keresztény számára a legnehezebb feladat nem a kormánnyal, sem a sátánnal harcolni, hanem végre elengedni minden "cuccot" és teljesen rábíznia magát Istenre.

Istenen gondolkozz minden utadon és nyugodt lesz az életed.

Kapcsolódó cikkek:

facebookos hozzászólás:

1 bloggeres hozzászólás:

  1. >>" Legyen végre már egy pici mustármagnyi hitünk a végtelenül hatalmas Istenben, ahelyett, hogy végtelenül nagy hitünk lenne egy mustármagnyi istenben. Istent imádjuk, és ne az 1%-kal és státuszunkkal törődjünk. "<<

    Kulcs-mondatok!

    Bár az a felekezet,ahova tartozom, bekerült a "14-es klubba",de a "bentlévők" közömbössége,erőtlen "alibi-magyarázkodása" elkeserít. Az ökumánia totális lelepleződése.

    Én nem merek gyülekezet-növekedésekért, meg "ébredésért" imádkozni, hanem a bűnbánat Szelleméért könyörgök.

    Apostolok Cselekedetei 3:19
    >>"Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; "<<

    VálaszTörlés