TIPP: A cikkek alatt rákattinthatsz a kapcsolódó cikkekre is.

2013. október 23., szerda

Jézus: ellenlábasunk, elitizmusunk, vagy megmentőnk?

Ha a mai nyelvre ültetnénk a Bibliát, vagy, ha ma íródott volna, akkor valószínű a „sadduceus", „Boanerges" és hasonló kánaáni kifejezések helyett valami ma ismeretes csoportosulások kerültek volna bele. Érdekességként megpróbáltam összehozni néhány ilyen összehasonlítást. Érdemes feltennünk a kérdést: hmmm... nos, szóval, melyik is jellemző énrám?

Félreértés ne essék, előre közlöm, hogy az alábbi listában én is elég rendesen benne vagyok, néha Boanergészként, néha írástudóként, van amikor pedig Jánosként. Semmi esetre sem azért írtam, hogy most valakit jól felbosszantsak. Inkább karikatúraként kezeljük. A csoportosítások feltehetőleg nem a legtöketesebbek, lehet, másvalaki máshogy rendszerezné. Nem is a tökéletességre törekedtem most, inkább gondolatébresztőnek szántam. Nézzük tehát a lehetséges csoportosulásokat és a ma azoknak körülbelül megfelelőket:

Jézus tanítványi körein kívülről:
  • a farizeus = hagyományos keresztény (egyházi ünnepeket, emlékezéseket és szokásokat mereven megtartó, illetve magyarkodó politizáló szentkoronás, látszat-hepi-vigyorgós keresztény stb...)
  • az írástudó = konzervatív/szellemi keresztény (evangéliumi vagy karizmatikus bibliás)
  • a sadduceus = racionális keresztény (pl. unitárius, szentháromság- és csoda-tagadó, Jézusban nem hívő, de azért alapjában véve erkölcsös jókeresztény stb...)

A tanítványi körökön belülről:
  • a Jánosok = saját gyülekezetükhöz/meggyőződésükhöz ragaszkodó, másokat eltiltós keresztény ("mert nem követett Téged mivelünk")
  • Boanergész fiai = a „hozzunk le tüzet az égből, mert nem szeretnek Téged” keresztények.
  • a Péterek = "én meghalok Jézusért de ő nem halhat meg értem, az ingyen kegyelem meg aztán végképp nem opció!” keresztények
  • az úrvacsorázó apostolok = a „ki a nagyobb köztünk” kérdés körül forgolódó hatalommániás keresztények

A két főcsoport között természetesen a „langymeleg=vallásos kontra szektás=eretnek” harc dúlt már akkor is, aminek igazából csak Jézus halála vetett véget valamilyen szinten. Volt „vallásos”, aki megtért Jézushoz (Nikodémus, és később sok pap is engedelmeskedett a hitnek), és volt olyan „szellemi keresztény” is, aki pedig elárulta Jézust (Júdás). Mindahányan vagyunk, úgy, ahogy, teljesen mindegy, mely táborban, csak az a kegyelem számít, ami képes megpuhítani szívünket, és eljuttatni a harmadik csoporthoz...

A bűnösök csoportja:
  • a Jézus lábát törlő bűnös asszonyok = akik hallottak Jézus kegyelméről és hálával menekülnek hozzá a bocsánata miatt
  • a vak Bartimeusok = a „nem érdekel, mások mit mondanak, most van lehetőségem Jézus segítségét kérni” típusú kirekesztettek
  • a kövezésre váró parázna nők = a bibliával fejbevert, végül valahogy mégiscsak Jézus kegyelménél kikötött szerencsétlenek
  • a megbocsátott gutaütöttek = a tényleg segítőkész barátok által az igazi Jézushoz közelvitt emberek
  • a halász Simonok = akiket annyira megáldott Jézus, hogy jóságát képtelenek elhordozni és kijön a szájukon, „menj el tőlem Uram, én bűnös ember vagyok”
  • a bűnbánó vámszedők = azok a megtérők, akiket már nem érdekelnek a vallásosak ostobaságai és az elitek kirekesztő lenézései, hanem tényleg Jézus bűnbocsánata kell nekik.
  • a negyednapos, szaggal rendelkező halott Lázárok = azok a bűnösök, akikről már lemondtak a keresztények, mert az „imaharc nem segített”, de váratlanul egyszer csak találkoznak Jézussal
  • a gadarai megszállottak = akiken Isten spontán kegyelmet gyakorol a semmi közepén, csak úgy, szeretetből (keresztény befolyás nélkül).

Vicces, ugyanakkor valahol azért talán elgondolkodtató, hogy a mi fantasztikus és hihetlenül rugalmas és türelmes Jézusunk ilyen emberek között képes volt élni. Mind a „vallásosokkal”, mind a „gyülekezettel” volt neki baja, csak a nyilvánvalóan bűnösökkel nem. Nincs új a nap alatt, ma is hasonló a helyzet. A legtöbb baja valószínűleg velem van.

Egy biztos: Jézus lehet ideológiai / teológiai ellenfelem, lehet elitizmusom alapja, s végül lehet megváltóm is. Hozzáállás kérdése csupán, hogy viszonyulok hozzá. Szép napot és jó gondolkozást ezen.

Jaj, és még valami... egy érdekes eset... ez így a cikk lezárásakor jutott eszembe. Mi a véleményetek erről?

A kegyelemre rámutatók, de mellette elmenők csoportja:
  • a bemerítő Jánosok = azok az amúgy Isten nagy emberei és megfelelő hitrendszerrel rendelkezők, akik bár találkoznak és rá is mutatnak „Isten Bárányára, aki (elvileg) elveszi a világ bűnét”, de végülis nem csatlakoznak hozzá, és nem oszlatják fel egyértelműen szektájukat (ha valaki menni akar Jézushoz, mehet, de a felekezetnek maradnia kell), hanem tovább püfölik a Heródeseket, egészen fővesztésig. S haláluk után is találkozunk még tanítványaikkal... (köszönet Kubinyi Karesznek a felvetésért)

Nem baj, ha Jézus időnként felkavar, hisz azért teszi, hogy nyugodt legyen az életed.

Kapcsolódó cikkek:

facebookos hozzászólás:

1 bloggeres hozzászólás:

  1. Valóban itt az ideje annak,hogy kijózanodjunk a vallásból és kövessük Jézust-miután meghaltunk az ÉNnek.
    Ismét elgondolkodtató,jó cikk.Köszönöm.

    VálaszTörlés