TIPP: A cikkek alatt rákattinthatsz a kapcsolódó cikkekre is.

2013. november 11., hétfő

Mérleghinta

Azt hiszem, igaza volt annak az embernek, aki azt mondta egy börtönbe vetett barátjának: „Boldog vagy, ha nem akadsz ki rajtam.” Hm... asszem van benne valami. Tényleg felemelő érzés, amikor jó értelemben „akadunk ki” ezen az emberen. Már megint találkoztam vele és már megint mutatott valamit. Gyere, tarts velem. Kérlek ne felejtsd el előkészíteni az elakadásjelző táblát arra az esetre, ha netán menet közben elakadna a lélegzeted...

Szóval, van ez a könyv, amiben állítólag azt írják rólunk, hogy többek vagyunk, mint győztesek. Mielőtt elkezdeném kifejteni, szeretném egy történettel kezdeni.


Mérleghinta, első felvonás

Volt egy ember, akinek volt négy barátja. Ez az ember cement nélkül is ágyhoz volt kötve. Annyira beteg volt, hogy képtelen volt mozdulni. Hű barátai voltak a gyaloghintója. Ezek egyszer hallottak valakiről, aki állítólag a legkülönfélébb betegségeket is meggyógyítja. Elvitték hát hozzá, de meglepetésükre az orvosi rendelőt ellepte a tömeg. Barátai ekkor kis tanakodás után kieszeltek egy tervet a Mikulás után szabadon, és gyaloghintóból hirtelen mozgólépcsővé váltak, felemelték a tetőre, hogy leeresszék a kéményen... Ám itt jött az újabb döbbenet: nincs kémény! És a tető ráadásul lapos is. Hmmm... Valahogy mégis csak be kéne jutni a klinikára. Ekkor eszükbe jutott a Tom és Jerryből egy epizód, fogtak egy fűrészt, és elkezdték azt a bizonyos kört megrajzolni vele maguk körül a tetőn, egész a puffanásig.

Most képzeld el a jelenetet odabentről... Fűrészhangok, valami vandálok szedik szét a házat, repedezik a tető, és még be is arcátlankodnak oda középre. Síri csend. Ciki a köbön. Az összes orvostanhallgató őket nézi. Mekkora bunkók ezek! Húzzatok innen kifelé! Nem elég, hogy a szándékos rongálás és károkozás bűnét követték el, és feltűnési viszketegségük volt, de hogy a sorbanállás etikájáról nem hallottak, az is biztos.

No és most jött a legnagyobb döbbenet az orvos szájából... Semmi letolás meg kártérítés követelése, még rendőrt sem hív. Csak ennyit mondott:
Fiam, légy bátor, mert bűneid egyszer s mindenkorra el lettek távolítva.
Máté 9:2 görög eredetiből fordítva
„Tessék? – döbbent meg mindenki. – Csak annyit mondasz, hogy bűneid örökre eltávoztak rólad? Légy bátor és ne szégyeld magad? Hiszen a fiam vagy? Te meg miről beszélsz? Nem elég, hogy vandálok ezek, még ki mered mondani a főgengszterről, hogy gyakorlatilag bűntelen? És hogy ráadásul örökre, beszennyezhetetlenül? Hát kinek képzeled te magad? Istennek? Hisz csak ő törölheti el a bűnöket! És nem is tudtuk, hogy a fiad. Talán mégis csak Dan Brownnak van igaza azzal az esettel Máriával és közted?”

Szerintem nem sok mindent érthettek az ott levők. Valószínű én se értettem volna az eseményeket. Mint ahogy a dokit sem. A doktorrá avatását meg pláne. Hát ha valami, akkor az elég bizarr volt. Menjünk vissza pár hetet az időben.

Volt egy ősember kinézetű figura, aki szerintem valami vietnámi veterán lehetett, és megtanult szöcskén és vadmézen élni. Bajtársunk volt az orvos PR-osa és patikusa is egyben. Mindenkinek ugyanazt a gyógyszert írta fel, bármilyen tünetet is mondtak el neki. Be kellett merítkezniük a Jordánba, bűneik bocsánatára, szószerint bele a bocsánatba, vagy még pontosabban: bűneik börtönéből való szabadulásukba. (Márk 1:4) Érdekes gyógyszer. Belemártózni egy folyóba, vizessé válni, és ettől állítólag szabaddá válni a szívet nyomó terhektől? Hm...

Mindez hagyján, de amikor megjelent a doki, fogta magát, és a PR-os patikus veteránharcos segítségével ő is belemártózott a folyóba s az avatás során elhangzott szöveg ez volt:  „Íme az Isten báránya, aki elveszi a világ bűnét.” Hm... tehát, amikor ő csurom-jordános lett, mintha jelképesen is magára vette volna a többiek beleáztatott bűneit? Ez botrányos... Érdekes orvossá avatás, az biztos. Nos, ez történt pár héttel az ominózus eset előtt.

És most itt állunk abban a bizonyos házban. A gengszter bűnei már pár hete az orvoson, a gengszter meg szabadon engedve a bűneiből? Botrány. Különben se bíróságra jöttek most, hogy valamiféle peres eljárást végezzenek, hanem gyógyulni. S még az ágyban fekszik. Mindenki bolondnak nézi az orvost. Ám megint megszólalt:
Látom, zakatol a fejetek a sok zavaros gondolattól és nem bírjátok megoldani a képletet. Mit gondoltok, mi könnyebb, szájjal kimondani, hogy bűneid eltávoztak, vagy azt: kelj fel és járj? Nos, hogy megtudjátok, van lehetőségem azt választani, hogy eltávolítsam a bűnöket, te gengszter, kelj fel, fogd a hordágyat, és irány vissza a házad előtti pályára focizni!
Máté 9:4-6 parafrázis görögből fordítva
Az pedig fogta a hordágyat, és mindenki ledöbbenésére hazament. Kész voltak ettől az orvostól, hogy ilyet még nem láttak. Bűnbocsánattal betegséget gyógyítani? Mi a titok?

Most lesz szükség az elakadásjelzőre.
(Magatokat kevesebbnek gondolva) alázattal különbnek tartsátok egymást önmagatoknál, vagyis emeljétek a másikat magasabbra önmagatoknál. [...] Mert a Krisztus Jézusban is meglevő indulat, vélemény, értelem és gondolkozásmód legyen bennetek. 
Filippi 2:3-5, görögből, 1. verzió
Tessék? Ezt nem értem... Nos, nem vagy egyedül, üdv a klubban. Ahogy látjátok, elég furin hangzik így a szöveg. A mai fordításokban az ok-okozati összefüggés, a mert szócska (görög: gar) az egyszerűség kedvéért kimarad. Én viszont most visszatettem (még ha emiatt kissé fura is lett a szöveg), mert az eredeti szövegben benne van, és minden szó fontos jelentőséggel bír. Egy kis nyelvészkedés után viszont érthető lesz, igérem.

A mert előtt valaminek a következménye szokott állni, utána pedig az azt kiváltó ok. Időben a mert utáni dolog van előbb. Például: Fázom, mert fúj a szél. Ezzel azt fejezem ki, hogy először fúj a szél, és errefel kezdek el fázni. A fázásom oka a szél. A szél következménye az, hogy fázom. A sorrend: 1. szél. 2. fázom. (2) Fázom, mert (1) fúj a szél. Fordítva van tehát az idő sorrend.

Ha most a mert szócskát kicseréljük ezért-re (vagy tehát-ra), és megcseréljük a sorrendet, ugyanazt a jelentést kapjuk: (1) Fúj a szél, ezért (2) fázom. Most tehát egyenes időrendben mondtuk el ugyanazt, mint az előbb. Nos, ha ugyanígy felcseréljük a két fentebb idézett mondatot, egész érdekes eredményre bukkanunk:
A Krisztus Jézusban is meglevő indulat, vélemény, értelem és gondolkozásmód legyen bennetek. Tehát (hozzá hasonlóan ti is) alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál. [...]
Filippi 2:3-5, görögből, 2. verzió
Hogyan gondolkozik Krisztus? Milyen az ő indulata? Hogyan lát minket? Úgy, és ez itt a számomra elakadásjelzős döbbenet, hogy ő sajátmagát nálunk kevesebbre tartotta, minket pedig többre önmagánál, amit ki is fejezett a kereszten értünk: maga bűnné lett, mi pedig igazzá.

Hogy tovább fokozzam, visszatérünk az elejére. Azzal kezdtem, hogy: Szóval, van ez a könyv, amiben állítólag azt írják rólunk, hogy többek vagyunk, mint győztesek (Róma 8:37). Az itteni szó erre a szuper-győztességre a hipernikao. A hiper és nikao összetétele. A nikao győztes-t jelent. A hiper pedig több, nagyobb, magasabb. Nos, mit is jelent ez? A győztes az, akinek győznie kell, vagy kellett. Aki viszont több, mint győztes, annak nem kellett győznie. Ajjaj, mi lesz ebből?

A doki szavai visszhangzanak most: „Látom, zakatol a fejetek a sok zavaros gondolattól és nem bírjátok megoldani a képletet.” Pedig egyszerű: olyan ez, mint egy mérleghinta. A nehezebb van alul, a könnyebb van felül. Jézusnak kellett győznie, mégis, mi lettünk többek, mint győztesek. Ő ment lefelé, hogy mi felkerüljünk:
Mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.
Filippi 2:6-8
Lefelé, lefelé, lefelé. Isten, szolga, alázat, legalantasabb kereszthalál. Ha ő a győztes, akinek győznie kellett a halálon és a bűnön, akkor mi többek vagyunk, mint a győztes, mert nekünk már nem kell.


Mérleghinta, második felvonás

Bár furán és elsőre istenkáromlóan hangzik, hogy mi többek vagyunk Jézusnál, még mielőtt köveket ragadnátok, hadd tudassam veletek, hogy van a mérleghintázásnak egy második felvonása is. Jézus nem maradt a sírban, a mérleghinta alján, mert Isten ezért az alázatáért feltámasztotta őt és felemelte mindenek fölé:
Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
Filippi 2:9-11
Itt vagy te és én. Ámulatba esünk attól, ahogy Jézus Isten lévén minket többre tartott önmagánál, amikor emberré válva ment lefelé, a kereszthalálig és a bűnig. Jézus Lót feleségéhez hasonlóan hátratekintett, egészen Ádám bűnéig, csakhogy ő nem sóbálvánnyá, hanem annál még borzasztóbbá: bűnné vált! A Jordánban belemerítkezett bűneinkbe, amik végül „megkövesedtek” benne a kereszten. Lemérleghintázta magát, minket pedig felmérleghintázott.

Ha most betekinthetnénk a mennybe, Jézuson ma is ott látnánk a sebeket. Bár győztes oroszlán a neve, mégis mint valami agyon-nyúzott bárányként láthatta őt az a tanítványa, aki egyszer betekintést nyerhetett a mennybe (Jelenések 5:5-6). Jézus nem tüntette el a nyomokat. Ő mindörökre ugyanaz marad. Ma is önmagán viseli annak nyomait, hogy különbnek tart minket önmagánál! Mennyire szerethet minket?

Lehet, szívünknek ez talán több a sok(k)nál, és önkéntelenül is azt mondjuk: „Jézus, ez nekem túl sok, én ezt nem érdemlem meg, egyedül te vagy méltó munden dicséretemre. Itt van a koronám, mindenem, ami valaha is számított nekem az életben. Leteszem eléd, ez tiéd, téged illet. Te vagy a király, te vagy a győztes. Én sehol nem lennék nélküled. Nincs hozzád fogható senki. Magasra emelem neved, térdem pedig meghajtom előtted, mert méltó egyedül te vagy. Tudom, hogy többre tartasz önmagadnál engem, mostantól én is szeretnélek többre tartani téged önmagamnál. Hadd legyen az az indulat bennem, ami benned van irántam. És hadd lássalak meg téged a szűkölködőkben, a börtönben levőkben, a betegekben, és még ellenségeimben is. Hadd tudjam őket többre tartani magamnál, ahogy te is így bántál velem. Add a te szívedet, szemedet és kezeidet nekem. Elállok most az útból, hogy te élhess és szerethess rajtam keresztül. Jöjj, Szentlélek, és ábrázold ki bennem Jézust. Ámen.”

Érted most már, mint jelent, amikor Jézus azt mondta a veteránharcos bemerítő Jánosnak: „Boldog vagy, ha nem akadsz ki rajtam?” Őt nem érdekelte a Jordán „szennyessége”, sem a vandalizmus a háztetőn, sem az okoskodók botránkozása, sem az, hogy a kereszten kell kikötnie. Egyedül egy dolog érdekelte: hogy az emberek kibékülhessenek Istennel és az Atya neve újra egy gyönyörű és kedves név lehessen az emberiség számára. A hordágyas gengsztert tulajdon fiának szólította. Mert Jézus semmit sem mondott, amit ne az Atyától hallott volna. Jézus ezzel azt üzente neki és nekünk: Isten a te édesapád. Ne szégyenkezz többé, hanem légy bátor. Nincs cement. Már nem vagy odaragasztva sem a hordágyadhoz, sem a bűneidhez. Szabad vagy. Győztél. Mert bíztál bennem, hogy meg tudom csinálni. És igazad volt. Megcsináltam. Helyetted. Érted. Örökre. Egyszer s mindenkorra.

Jó dolog mérleghintázni Jézussal. Ő minket tart különbnek önmagánál, mi pedig őt magasztaljuk mindenek fölött. Ő tőlünk esett ámulatba, amikor kincset és szerelmest látott bennünk, mi pedig tőle, azért, amit értünk tett. Kell még valamit ehhez hozzáfűznöm? Minek is raboljam tovább idődet? Érzem, hogy már alig várod, hogy térdeidre borulva velem együtt te is imádd őt.

Imádva Jézust, és eltűnve szerelmében nyugodt lesz az életed.

Kapcsolódó cikkek:

facebookos hozzászólás:

0 bloggeres hozzászólás:

Megjegyzés küldése