Irigy­lem az ate­is­ták hitét

Gye­rek­ko­rom­ban még hit­tem. Hit­tem, hogy a békák ki­rály­fi­vá vál­toz­hat­nak. Hit­tem a ma­jom­em­be­rek­ben, és hit­tem még a gyík­ma­da­rak­ban is. Ami­kor is­ko­lás vol­tam, el­hit­tem, hogy a tehén és a bálna test­vé­rek és hit­tem Ha­ec­kel emb­rió­áb­rá­já­ban. Min­den­ben, amit a hit­tan­köny­vek­ből ta­nul­tunk. Saj­nos fel­nőt­tem, és ahogy ku­tat­tam a bi­zo­nyí­té­ko­kat, rá­jöt­tem, hogy ez mind szép mese volt.

Mihez is ha­son­lít­sam Isten Or­szá­gát? :)

Né­hány ka­ri­ka­tú­ra áll­jon itt arról, mi­lye­nek is len­né­nek az Új­szö­vet­ség szö­ve­gei, ha ko­runk neo­pro­tes­táns kul­tú­rá­já­ban szü­let­tek volna az Írá­sok. Célom ter­mé­sze­te­sen nem az, hogy bár­kit is meg­bánt­sak, in­kább te­kint­sé­tek amo­lyan ud­va­ri bo­lond-féle él­ce­lő­dés­nek! :) (A tör­té­ne­tek alat­ti jobb alsó sa­rok­ban a hi­vat­ko­zá­sok­ra húzva az ege­ret meg­je­le­nik az ere­de­ti ver­zió is.)