TIPP: A cikkek alatt rákattinthatsz a kapcsolódó cikkekre is.

2015. április 22., szerda

Irigylem az ateisták hitét

Gyerekkoromban még hittem. Hittem, hogy a békák királyfivá változhatnak. Hittem a majomemberekben, és hittem még a gyíkmadarakban is. Amikor iskolás voltam, elhittem, hogy a tehén és a bálna testvérek és hittem Haeckel embrióábrájában. Mindenben, amit a hittankönyvekből tanultunk. Sajnos felnőttem, és ahogy kutattam a bizonyítékokat, rájöttem, hogy ez mind szép mese volt.

Hittem még abban a varázslatban is, hogy a semmiből lehet valami. Hittem a vak órásmesterben is, aki feldob egy halom kacatot és egy elegéns Rodania jön ki belőle. Igaz, sose láttam sem őt, sem fehér varázsbotját. Hittem az őslevesben is, bár sose láttam, sose kóstoltam.

Hittem abban is, hogy kutyából lehet szalonna, és hogy egyik faj átalakulhat egy másik fajjá, de sosem találkoztam Pegazussal. Hittem az évmilliárdok misztikumában, hogy az idő mindent megmagyaráz, bár olyan sokat még nem éltem, hogy ez bebizonyosdjon. Hittem abban is, hogy atomrobbantással lehet rendet és fizikai törvényeket létrehozni, amíg meg nem láttam a felvételeket Hirosimáról.

Irigylem az ateistákat. Ők még tudnak hinni. Az én hitemet a coli baktérium is megtámadta, amikor felfedeztem, hogy egy komplex elektromotoros berendezés segíti az ostorával való haladásban. Az informatika, a DNS és az RNS további kétségeket ültetett belém. Nem csak a több gigabájtnyi információ és annak rendje, nem csak az adathordozó struktúrája, hanem az adatbázis lekérdezési mechanizmusai, a polimerázokkal és a különböző "kapcsoló-molekulákkal". A DNS-fehérje másológép, mely önmagát lemásolja.

Tudnak hinni még a holvolt holnemvolt, volt egyszer egy önmásoló gyár kezdetű mesében, annak minden logisztikájával és tovább-nem-osztható működési egységeivel. Ők tudnak hinni egy olyan fénymásolóban, mely lemásolja magát egy papírra, amiből kinő egy új fénymásológép, noha még nem fejlődött ki az eredetinek a papírgörgető egysége sem.

Milyen szép mese volt. A természetes kiválasztódás, mint Harry Potter, mely új fajokat hoz létre. Amikor nagyobb lettem, kipróbáltam én is. Akárhogy próbáltam a magyar kártyákból kiválasztani néhányat, sosem váltak römilapokká. Mindig magyar kártya maradt, mindig unalmas kártya. Pedig mennyire örültem volna, ha dominóvá alakulnak! Nagyon fájt, amikor erre a szomorú felismerésre jutottam. Még senkinek se sikerült. Bár voltak Rodolfók és bűvésztársaim, akik megpróbáltak néhány majom koponyát összeilleszteni emberi csontokkal, de sajnos kiderült, hogy csak trükk az egész. És ott az a sok radioaktív mutáns hatszárnyú légy... és még mindig csak unalmas legyek, melyek ráadásul repülni se tudnak. Meg a régimódi angliai nyírfaaraszoló lepkék... sose változtak drónokká.

Irigylem az ateistákat. Ők még tudnak hinni a kaméleonokban is. Amikor az egyik elméletük megdől, akkor hirtelen átszíneződik egy másikká. Darwin idejében a sejteket csupán apró maszatokként észlelték, de a mai korhű elektromos mikroszkópokkal megállapították, hogy egyetlen apró sejt igenis nagyon bonyolult összetételű. Egy hülye hasonlattal élve, olyan ez, hogy eredetileg abban hittek, hogy a fénymásoló a diavetítőből fokozatosan, pici átmenetekkel fejlődött ki. De ahogy a tudomány fejlődött, és lehetőség nyílt betekintést kapni a fénymásoló bonyolult szerkezetébe, azt mondták: ez nem fokozatosan jelent meg, hanem egyszerre. Tehát az elmélet kaméleonként változtatja színét a technológia fejlődésével.

Tisztelem az evolucionisták ilyetén kitartását, én valószínűleg sose lennék ennyire állhatatos, mint ők:
Hogyha a fajok folytonos fejlődéssel fejlődtek ki más fajokból, akkor miért nem látunk mindenhol számtalan átmeneti formát? Mert ezen elmélet szerint számtalan átmeneti formának kellett léteznie, de mégis akkor, miért nem találjuk őket számtalanul a föld kérgeiben?
Charles Darwin, A fajok eredete, 1. kiadás, 172.o
Derek Ager, egy evolucionista kutató száz évvel később kénytelen volt bevallani:
Ha részletesen tanulmányozzuk a fosszilákat, akár a törzsek vagy fajok szintjén, újra és újra nem fokozatos evolúcióval találkozunk, hanem egy csoport hirtelen eltűnésével, míg egy másik megjelenésével.
Derek Ager, A Brit Földrajzi Társulat kutatási eredményei, 87. kötet, 133.o, 1976
Sehol sincsenek átmeneti formák, de ők még mindig hisznek a csodákban dogmákban. Nagyon nagy hitük van, amiért én nagyra becsülöm őket. Mert ki tudja, lehet, hogy csak elbújtak nagyon ezek az átmenetek, és nekik lesz igazuk. Sajnos én már olyan szkeptikussá váltam, mint Fred Hoyle is, aki azt mondta:
Annak esélye, hogy egy fejlett életforma a véletlen folytán jelenjen meg annyi, mint hogy egy tornádó végigsöpör egy szeméttelepen, és az ott található anyagokból összerak egy Boeing 747-est.
Fred Hoyle, Nature, 1981, november 12 
Oh, de szép volt gyermeknek lenni, békakirályfiakkal, Pegazusokkal, vak órásmesterekkel, őslevessel, évmilliárdok és kiválasztódások varázslatos rejtélyeivel és kaméleonokkal. De ez a fránya nagybetűs élet... bárcsak újra gyermek lehetnék... de már képtelen lennék becsapni magamat. Dogmák, misztériumok, milliárd éves mesék, semmiből robbanás... ehh, ehhez képest Jézus halálból való feltámadása száraz tény.

Talán az egyedüli dolog, ami folyamatosan fejlődik és bonyolódik, és megpróbál túlélni, az maga az evolúcióelmélet... meg talán az ember okoskodása, hogy hárítsa az Isten előtti bűnös voltát. Ebbe, az eredetileg „én jó ember vagyok” mottójú vallásba rengeteg energiát ölnek. De egy hazugság akkor is hazugság marad, ha igazságként kezelik a tények ellenére.

Az igazság sose volt bonyolult. Még egy gyerek is megértheti, ha nyitott a szíve, és vétkét nem akarja takargatni többé:

Mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Az embert a bűne választja el Istentől, aki elrendelte, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következzen. A bűn „fizetsége” a halál: ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették. De Isten nem kívánja a bűnös halálát, hanem, hogy megtérjen és éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Jézus bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen: meghalt a mi bűneinkért, eltemették, és feltámadt a harmadik napon. Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.


Olykor meglehet, hogy a tények miatti csalódás által lesz nyugodt az életed.

Forrás

Kapcsolódó cikkek:

facebookos hozzászólás:

0 bloggeres hozzászólás:

Megjegyzés küldése