Nor­vég ke­resz­tek?

Kit ér­de­kel? Min­den­ki pá­ni­kol. De most ko­mo­lyan, kit ér­de­kel, hogy a nor­vég ke­resz­tek el­tűn­tek a be­ván­dor­lók miatt? Na és? Ettől ki­sebb lett Jé­zus­nak a ke­resz­ten elért győ­zel­me? Vagy talán már nem az Övé min­den ha­ta­lom mennyen és föl­dön? Hát le­esett Jézus a trón­já­ról? Na ne szó­ra­koz­zunk már! Hát most kö­ves­sem a Mes­te­re­met és ves­sem a sze­me­tek­re én is a ti hi­tet­len­sé­ge­te­ket, mint Ő tette fel­tá­ma­dá­sa után?

Hát most ko­mo­lyan, mi­lyen ke­resz­té­nyek vagy­tok ti? Ennyi­re pá­ni­kol­tok? Ugyan már! Hát már nem érünk töb­bet Mennyei Atyánk­nak az ég ma­da­ra­i­nál és a mező fü­vé­nél?

Mit ag­gód­tok? Nő­je­tek fel, és igye­kez­ze­tek végre be­men­ni Isten nyu­gal­má­ba! Hát nem ér­ti­tek, hogy a hi­te­tek le­győz­te a vi­lá­got? Hát tud­nak ne­künk ár­ta­ni? Max a tes­tet meg­öl­ni. És, akkor mi van? Utána már nem árt­hat­nak ne­künk. Nem meg­mond­ta Jézus? Vagy nem vagy­tok-e az Ő ta­nít­vá­nyai?

Mit fé­lünk? Nem let­tünk tel­je­sek Isten sze­re­te­té­ben? Hát nem elég ne­künk, hogy Jézus meg­halt a bű­ne­in­kért, és fel­tá­madt a ha­lál­ból? Nem elég, hogy tö­ké­le­tes­sé tett min­ket egyet­len ál­do­zat­tal? Nem elég, hogy el let­tünk fo­gad­va Őben­ne? Nem elég, hogy Isten igaz­sá­ga vagy Krisz­tus­ban? Nem elég, hogy nincs el­le­ned többé sem­mi­lyen vád­lás?

Hol a hited, Tesó? Hát el­fe­lej­tet­ted tán, hogy a Bá­rány vé­ré­vel és a Jé­zus­ról szóló bi­zony­ság­té­tel­lel győz­tük le a test­vé­rek vád­ló­ját?

Kit ér­de­kel­nek a ke­resz­tek? Gyere, légy bátor, légy férfi, és állj rá a Kő­szik­lá­ra! Jön a vihar? Össze­om­lik a házad? Vagy Jé­zu­son állsz? Hol a hor­go­nyod? Fu­tó­ho­mok vi­lá­gi biz­ton­ság­ban? Vagy em­be­rek­ben bízol és át­ko­zott vagy? Olyan vagy, mint a si­va­ta­gi bo­gáncs, gyö­kér nél­kül össze­vissza gu­rulsz ide-oda, mint va­la­mi ör­dög­sze­kér?

Vagy Is­ten­ben van a bi­zo­dal­mad, gyö­ke­red a fo­lyó­víz mel­lett van, mély­re ereszt­ve, nem félsz a szá­raz­ság­tól, sőt, fo­lya­ma­to­san ter­med a gyü­möl­csö­det! Hát nem tudod, hogy tes­ted a Szent­lé­lek temp­lo­ma és Krisz­tus ben­ned lakik? Hát mi lett az élő víz fo­lya­ma­i­val? Hát nem úgy van-e, hogy kijön a temp­lom­ból, és egyre csak mé­lyül és mé­lyül, és ahol csak el­fo­lyik, ál­dás­sá válik és gyó­gyu­lás­sá? Vajon a hit­ben vagy-e? Vagy a pá­nik­ban, a saját magad cse­le­ke­de­te­id­ben, a külső biz­ton­ság­ban? Vizs­gáld meg magad!

Tény­leg Is­ten­ben bízol? Tény­leg a ke­resz­ten be­fe­je­zett vált­ság­mun­ká­ban? Hidd el, a bál­vá­nya­id dá­gón­ként fog­nak össze­tör­ni. Amit nem Jé­zus­ra épí­tet­tél, azért ne ag­gódj. En­gedd, hogy Isten össze­tör­je. Ha azok nor­vég ke­resz­tek, akkor azok. Ha más val­lá­sos szim­bó­lu­mok, akkor azok. Ha a kul­túr­ke­resz­tény Eu­ró­pa, akkor ez a bál­vá­nyod is tör­jön össze.

Hát nem érted, hogy Jé­zu­sért van a min­den­ség, és egye­dül Őben­ne áll fenn min­den? Hát nem érted, hogy ér­té­ked és éle­ted nem a kül­ső­sé­gek­től függ, és hogy éle­te­det nem a va­gyo­nod tart­ja meg? Ag­gó­dá­sod­dal mit tudsz te hosszab­bí­ta­ni éle­ted hosszán?

Kezdj végre élni az örök­sé­ged kapta le­he­tő­sé­ge­id­del! Ke­resd Isten Or­szá­gát és a Tőle in­gyen át­ve­he­tő meg­iga­zu­lást, és rá­adá­sul min­den, ami­ért a po­gá­nyok hi­tet­len­ked­ve ag­gód­nak, a tiéd.

Mit iz­zadsz? Ne ká­in­kodj! Ne a föld­re nézz, és ne hor­gaszd le a fejed! Él­vezd a Bá­rány ál­do­za­tát, mint Ábel, és hi­ted­del győzd le a vi­lá­got! Sem ma­gas­ság, sem mély­ség, sem isz­lám, sem mig­rán­sok, sem vál­ság, sem har­ma­dik vi­lág­há­bo­rú, sem oro­szok, sem tö­rö­kök, semmi sem vá­laszt­hat el téged Isten sze­rel­mé­től, ami Jé­zus­ban je­lent meg. Igen, Őben­ne je­lent meg, nem a nor­vég ke­resz­tek­ben, sem az isz­la­mi­zá­ci­ó­ban, sem a kul­túr­ke­resz­tény­ség­ben. Jé­zus­ban. Mondj végre nemet a bál­vá­nya­id­nak!

Hát os­to­ba vagy tán? Ha­gyod, hogy a világ gond­ja-baja meg­fojt­sa az Igét a szí­ved­ben, hogy ne te­remj har­min­cat, hat­va­nat vagy szá­zannyit? Ne légy os­to­ba, értsd meg végre az Igét és, és dőlj végre bele az el­vég­zett mun­ká­ba! Ne légy hi­tet­len, hanem hívő! Meg vagy vált­va!!!

Ne félj, csak higgy, és nyu­godt lesz az éle­ted.