Amikor Jézus itt járt a földön, elsősorban tanítványokat, azaz gyakornokokat keresett. Olyan embereket, akik őt, mint a mestert, a „szakmabelit” leutánozzák és eltanulják tőle a „szakmát”. Jézus Isten volt itt a földön, emberi formában, és az Atyát képviselte.
Betelt Szentszellemmel. Hatalommal beszélt, nem úgy, mint az írástudók. Hatalma volt betegségek és ördögök fölött. Szabadulást jött hirdetni a foglyoknak és a bűnök bocsánatát. És ugyanerre képezte ki a gyakornokokat!
Jézus sehol sem tanította, hogy alapítsunk egyházakat, felekezeteket, gyülekezeteket. Sehol sem tanította, hogy vasárnaponként üljönk be egy helyre, énekelgessünk és hallgassunk valakit, ahogy fejtegeti az Igét. Sehol sem tanította, hogy „építsetek egy szép templomot vagy gyülekezeti épületetet, majd oda hívogassátok vasárnaponként (vagy szombatonként) a hitetleneket.”
Nem. Ő azt hirdette: MENJETEK BÁRÁNYKÉNT A FARKASOK KÖZÉ!
Jézus nem azt szeretné, hogy keresztények és templomba járók legyünk, hanem, hogy gyakornokai, ugyanolyan életstílussal, mint Ő volt! A Lukács 10 egy fantasztikus leírása annak, hogy Jézus mit ért a követése alatt.
Sok lelkipásztor mondja, milyen nehéz itt a terep, az emberek kemények, stb, és rossz az aratás! Nos, ez egy hazugság, és inkább mellébeszélés, vagy felelősség áthárítás. A módszer rossz, és a gyülekezet-kép hamis.
Nincs a földön olyan gazda, aki amikor jön az aratás, csűröket épít, szépen kitisztítja belül és feldíszíti kívül, meg szép zenét és jó programokat rak bele, csak hogy a búzatábla bejöjjön! Nem: minden normális gazda tudja, hogy ki kell menni a mezőre, és le kell aratni a kalászokat!
Jézus szerint a kalászokkal nincs baj, hanem az ördög megtévesztette az egyházat. Koncertek, programok, konferenciák, stb, minden van, ami a keresztényeket BENT tartja a csűrben, és várják, hogy a búzamező, a hitetlenek bejöjjenek!
De ez nyílt lázadás Jézus parancsával szemben. Gyávaság. Menjetek! Kettesével vagy többen! Nem koncertezni meg humánuskodni, hanem Szentszellemmel betöltekezve hirdessétek Isten országát és gyógyítsátok a betegeket! Ennyi. Ez is annyira egyszerű, mint az evangélium. Nem kell túlragozni.
Jézus azt is megmutatta, kit kell keresni: A BÉKESSÉG FIÁT. Nem mindenkit szapulni kell, hogy gyere gyülibe, jó lesz. Nem. Keresni kell a nyitott embereket, majd őket fogja használni Isten, hogy a saját otthonukban, stb... összehívják rokonaikat, barátaikat. Bibliai példák erre Kornéliusz százados és a filippi börtönőr. Ők a béke fiai, akiket az Úr előkészített. Se Pál, se Péter nem fáradozott gyülekezet-szervezéssel, se evangelizáció-szervezéssel. Csak hívták őket, mentek, és tele volt a ház. A Szentszellem pedig mindegyikre leszállt, nyelveken szóltak, prófétáltak, és azon kellett tanakodni, hogy meddig várjunk még a bemerítéssel!!!
Testvéreim, ki kell jönni Babilonból! Ki kell jönni a gyülekezeti épületekből, ki kell jönni a programokból. A gyülekezet helye az utcán van. A dicsőítés helye az utcán van. Ahogy ma is dicsértük az Urat a Széll Kálmán téren, sőt, még spontán dalok is jöttek, az emberek megálltak, figyeltek és beszélgettek! Hát hogy akarsz aratni, ha a csűrben vagy?
Még egy a másik dolog: Aki az életét meg akarja tartani, elveszíti. Hol vannak a gyakornokok, akik ott hagyják a hálót és a vámszedő asztalt? Mindenki megy a munkahelyére, kergeti a mammont, és ha marad egy kis ideje, akkor esetleg... bár akkor meg már hullafáradt. Magvető példázat, konkoly. A világ gondjai megölik az igét, testvérek!
Mi lenne, ha a túlélés és a gyülekezetbe járás helyett végre azt tennénk, amit Jézus parancsolt? Keresnénk Isten Országát először és mennénk az aratásba? Hmmm? A 12 tele kosár nem elég?
Elég volt testvérek a konferenciákból, a gyülekezetekből, az önsajnálatból, a „betöltekezésekből”. Az apostolok másképp értelmezték a kenetet, mint mi:
„… add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet; te pedig nyújtsd ki a kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiad, Jézus neve által.” Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.Az igazi erő és élet abban van, amikor kiszolgáltatottá teszed magad Istennek, és kimész bárányként a farkasok közé. Hajlandó vagy életedet elveszíteni Jézusért és az evangéliumért? Imádkozz ezért, testvérem, gyűjts kincseket a mennybe, mert ez a világ és annak minden hiábavalósága hamar elmúlik.
ApCsel 4:29-31
Legyél bölcs, mert a bölcs lelkeket nyer meg! Az aranti való sok, a munkás kevés. Kérd az Aratás Urát, hogy küldjön téged! Elég volt a langyos keresztény életünk konferenciákkal való foltozgatásából. Ha megérted, mit jelent Pál mondata: „aki pedig titeket mivelünk együtt felken, az Isten az”, akkor nem fogunk többé vallásos papok, lelkipásztorok, közvetítők, kenetes emberek és szuper előadók lábainál ücsörögni az áldásért. Te vagy felkenve! Legyél Jézus gyakornoka: menj, hirdesd Isten Országát, és gyógyítsd a betegeket. Ehhez nem kell kenetes ember. Csak hitből fakadó engedelmesség.
Kövesd Jézust a kiszolgáltatott helyzetekben és tartalmas lesz az életed.
Tudod mi az igazi baja az embereknek (és ezért neked is, meg nekem is) a teológiával?
VálaszTörlésAz, hogy meg van nekik előre mondva, hogy miről mit kell gondolni, és hogy kell jól csinálni a dolgokat.
Ez pedig nem tetszik, mert így nem jut nekik semmi dicsőség, nem lehetnek zsenik,csodatevők gyülekezetalapítók, csak egyszerű szolgák, akik azt követik, amit Isten már kijelentett másoknak, akiket föléjük rendelt.
Melyik a világ szerinti gondolkodás?
Ne dobd ki azt amit már megkaptunk azért mert észrevetted azt ami még (talán) hiányzik.
Pál és az apostolok igenis sokat foglalkoztak a gyülekezetépítéssel egész egyszerűen, mert Isten ezt parancsolta, ez a keret, amit megtölt. A példa,amit felhoztál is egy gyülekezet életét mutatja be, ahol mindenkinek más volt a feladata (így áll össze Krisztus teste. Pál szerint melyik tagoknak adjuk a nagyobb tiszteletet?)
A léghajó is csak addig működik, amíg van benne nehezék, ha teletöltöd héliummal ott reked a légkör tetején és semmi hatást nem tud gyakorolni a földre, funkcióját veszíti. A lábunk alatt lévő talajhoz képest lehet mozogni, mert ez adja a viszonyítási alapot.
Az a baj hogy ha kidobjuk azokat a dolgokat, amiknek nekimentél, akkor örökké az űrben fogunk lebegni célt tévesztve és esélyünk sem lesz arra, hogy irányozzuk magunkat.
Isten adott viszonyítási alapot, az Igét.
A harc a jó és a rossz teológia között folyik, ehhez viszont kell az elmélet.
Isten maga mondja, hogy ad jeleket és csodákat, hogy kiderüljön hogy hűségesek vagyunk-e az ő kijelentéséhez, meg tudjuk-e alázni magunkat az Ige előtt, akkor is ha mi többet szeretnénk, nem tetszik vagy nem értjük amit mond.
Ha mindig otthagyod a gyülekezetedet, mert nem jó ezért vagy azért, akkor jó eséllyel a saját szájízed szerint gyűjtesz tanítókat magadnak. Így hogyan fog Isten alázatra tanítani, vagy hogyan tanuljuk meg, hogy a hitetlent szeretetben fogadjuk be nem ítélgetvén vélekedéseit. Vagy hogyan fogjuk tudni szeretetben elhordozni egymást ha "mi hívők" belterjeskedünk a folyton az "eredeti tanításhoz" visszatérő gyülekezeteinkben.
Az én gyülekezetemre is igaz hogy csomó dolgot nem Igei alapon csinálunk és egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány ember tudja elmondani hogy hogyan szabadította meg az Úr, viszont Isten oda helyezett amikor megtértem és nem engedte meg, hogy elmenjek.
Mindig van egy szebb lencseföld amit amit szívesebben védenénk.
A hozzászólásomhoz tartozik, hogy a te álláspontoddal ellentétes oldalra helyezkedtem, annyira amennyire érzem, hogy eltértél a középtől.
Olvastad már a Helvét hitvallást és a heidelbergi kátét?
"egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány ember tudja elmondani hogy hogyan szabadította meg az Úr"
Törlésmondjuk az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy vannak nálam kellemesebb emberek is, akikkel talán szívesebben beszélgetnek ilyesmiről.
bocsánat
VálaszTörlésszeretetben elszenvedni
Talán haggyam ott a munkámat? És a családomat ki tartja el? Pál is dolgozott, sátorokat készített nem?
VálaszTörlésDe egyébként teljesen egyetértek veled. Csak aki családos, dolgozik, ne mondjon fel. Lehet a munkatársakkal is beszélgetni.,-Istenről, vagy munka után kimenni. .