Fol­toz­ga­tás he­lyett ÉLET

Gyü­le­ke­zet­ről gyü­le­ke­zet­re. Ta­ní­tás­ról ta­ní­tás­ra. Di­cső­í­tés­ről di­cső­í­tés­re. Kon­fe­ren­ci­á­ról kon­fe­ren­ci­á­ra. Tá­bor­ról tá­bor­ra. Túl­élés, le­szí­vó­dás, fel­töl­tő­dés. Va­ló­ban ilyen éle­tet szánt ne­künk Jézus? Nos, a Bib­li­át ol­vas­va nem gon­do­lom…

Ami­kor Jézus itt járt a föl­dön, el­ső­sor­ban ta­nít­vá­nyo­kat, azaz gya­kor­no­ko­kat ke­re­sett. Olyan em­be­re­ket, akik őt, mint a mes­tert, a „szak­ma­be­lit” le­utá­noz­zák és el­ta­nul­ják tőle a „szak­mát”. Jézus Isten volt itt a föl­dön, em­be­ri for­má­ban, és az Atyát kép­vi­sel­te.

Be­telt Szent­szel­lem­mel. Ha­ta­lom­mal be­szélt, nem úgy, mint az írás­tu­dók. Ha­tal­ma volt be­teg­sé­gek és ör­dö­gök fö­lött. Sza­ba­du­lást jött hir­det­ni a fog­lyok­nak és a bűnök bo­csá­na­tát. És ugyan­er­re ké­pez­te ki a gya­kor­no­ko­kat!

Jézus sehol sem ta­ní­tot­ta, hogy ala­pít­sunk egy­há­za­kat, fe­le­ke­ze­te­ket, gyü­le­ke­ze­te­ket. Sehol sem ta­ní­tot­ta, hogy va­sár­na­pon­ként ül­jönk be egy hely­re, éne­kel­ges­sünk és hall­gas­sunk va­la­kit, ahogy fej­te­ge­ti az Igét. Sehol sem ta­ní­tot­ta, hogy „épít­se­tek egy szép temp­lo­mot vagy gyü­le­ke­ze­ti épü­le­te­tet, majd oda hí­vo­gas­sá­tok va­sár­na­pon­ként (vagy szom­ba­ton­ként) a hi­tet­le­ne­ket.”

Nem. Ő azt hir­det­te: MEN­JE­TEK BÁ­RÁNY­KÉNT A FAR­KA­SOK KÖZÉ!

Jézus nem azt sze­ret­né, hogy ke­resz­té­nyek és temp­lom­ba járók le­gyünk, hanem, hogy gya­kor­no­kai, ugyan­olyan élet­stí­lus­sal, mint Ő volt! A Lu­kács 10 egy fan­tasz­ti­kus le­írá­sa annak, hogy Jézus mit ért a kö­ve­té­se alatt.

Sok lel­ki­pász­tor mond­ja, mi­lyen nehéz itt a terep, az em­be­rek ke­mé­nyek, stb, és rossz az ara­tás! Nos, ez egy ha­zug­ság, és in­kább mel­lé­be­szé­lés, vagy fe­le­lős­ség át­há­rí­tás. A mód­szer rossz, és a gyü­le­ke­zet-kép hamis.

Nincs a föl­dön olyan gazda, aki ami­kor jön az ara­tás, csű­rö­ket épít, szé­pen ki­tisz­tít­ja belül és fel­dí­szí­ti kívül, meg szép zenét és jó prog­ra­mo­kat rak bele, csak hogy a bú­za­táb­la be­jöj­jön! Nem: min­den nor­má­lis gazda tudja, hogy ki kell menni a me­ző­re, és le kell arat­ni a ka­lá­szo­kat!

Jézus sze­rint a ka­lá­szok­kal nincs baj, hanem az ördög meg­té­vesz­tet­te az egy­há­zat. Kon­cer­tek, prog­ra­mok, kon­fe­ren­ci­ák, stb, min­den van, ami a ke­resz­té­nye­ket BENT tart­ja a csűr­ben, és vár­ják, hogy a bú­za­me­ző, a hi­tet­le­nek be­jöj­je­nek!

De ez nyílt lá­za­dás Jézus pa­ran­csá­val szem­ben. Gyá­va­ság. Men­je­tek! Ket­te­sé­vel vagy töb­ben! Nem kon­cer­tez­ni meg hu­má­nus­kod­ni, hanem Szent­szel­lem­mel be­töl­te­kez­ve hir­des­sé­tek Isten or­szá­gát és gyó­gyít­sá­tok a be­te­ge­ket! Ennyi. Ez is annyi­ra egy­sze­rű, mint az evan­gé­li­um. Nem kell túl­ra­goz­ni.

Jézus azt is meg­mu­tat­ta, kit kell ke­res­ni: A BÉ­KES­SÉG FIÁT. Nem min­den­kit sza­pul­ni kell, hogy gyere gyü­li­be, jó lesz. Nem. Ke­res­ni kell a nyi­tott em­be­re­ket, majd őket fogja hasz­nál­ni Isten, hogy a saját ott­ho­nuk­ban, stb... össze­hív­ják ro­ko­na­i­kat, ba­rá­ta­i­kat. Bib­li­ai pél­dák erre Kor­né­li­usz szá­za­dos és a fi­lip­pi bör­tön­őr. Ők a béke fiai, aki­ket az Úr elő­ké­szí­tett. Se Pál, se Péter nem fá­ra­do­zott gyü­le­ke­zet-szer­ve­zés­sel, se evan­ge­li­zá­ció-szer­ve­zés­sel. Csak hív­ták őket, men­tek, és tele volt a ház. A Szent­szel­lem pedig mind­egyik­re le­szállt, nyel­ve­ken szól­tak, pró­fé­tál­tak, és azon kel­lett ta­na­kod­ni, hogy med­dig vár­junk még a be­me­rí­tés­sel!!!

Test­vé­re­im, ki kell jönni Ba­bi­lon­ból! Ki kell jönni a gyü­le­ke­ze­ti épü­le­tek­ből, ki kell jönni a prog­ra­mok­ból. A gyü­le­ke­zet helye az utcán van. A di­cső­í­tés helye az utcán van. Ahogy ma is di­csér­tük az Urat a Széll Kál­mán téren, sőt, még spon­tán dalok is jöt­tek, az em­be­rek meg­áll­tak, fi­gyel­tek és be­szél­get­tek! Hát hogy akarsz arat­ni, ha a csűr­ben vagy?

Még egy a másik dolog: Aki az éle­tét meg akar­ja tar­ta­ni, el­ve­szí­ti. Hol van­nak a gya­kor­no­kok, akik ott hagy­ják a hálót és a vám­sze­dő asz­talt? Min­den­ki megy a mun­ka­he­lyé­re, ker­ge­ti a mam­mont, és ha marad egy kis ideje, akkor eset­leg... bár akkor meg már hul­la­fá­radt. Mag­ve­tő pél­dá­zat, kon­koly. A világ gond­jai meg­ölik az igét, test­vé­rek!

Mi lenne, ha a túl­élés és a gyü­le­ke­zet­be járás he­lyett végre azt ten­nénk, amit Jézus pa­ran­csolt? Ke­res­nénk Isten Or­szá­gát elő­ször és men­nénk az ara­tás­ba? Hmmm? A 12 tele kosár nem elég?

Elég volt test­vé­rek a kon­fe­ren­ci­ák­ból, a gyü­le­ke­ze­tek­ből, az ön­saj­ná­lat­ból, a „be­töl­te­ke­zé­sek­ből”. Az apos­to­lok más­képp ér­tel­mez­ték a ke­ne­tet, mint mi:

„… add meg szol­gá­id­nak, hogy tel­jes bá­tor­ság­gal hir­des­sék igé­det; te pedig nyújtsd ki a ke­ze­det gyó­gyí­tás­ra, hogy jelek és cso­dák tör­tén­je­nek a te szent Fiad, Jézus neve által.” Amint kö­nyö­rög­tek, meg­ren­dült az a hely, ahol együtt vol­tak, meg­tel­tek mind­nyá­jan Szent­lé­lek­kel, és bát­ran hir­det­ték az Isten igé­jét.

Ap­Csel 4:29-31

Az igazi erő és élet abban van, ami­kor ki­szol­gál­ta­tot­tá te­szed magad Is­ten­nek, és ki­mész bá­rány­ként a far­ka­sok közé. Haj­lan­dó vagy éle­te­det el­ve­szí­te­ni Jé­zu­sért és az evan­gé­li­u­mért? Imád­kozz ezért, test­vé­rem, gyűjts kin­cse­ket a menny­be, mert ez a világ és annak min­den hi­á­ba­va­ló­sá­ga hamar el­mú­lik.

Le­gyél bölcs, mert a bölcs lel­ke­ket nyer meg! Az aran­ti való sok, a mun­kás kevés. Kérd az Ara­tás Urát, hogy küld­jön téged! Elég volt a lan­gyos ke­resz­tény éle­tünk kon­fe­ren­ci­ák­kal való fol­toz­ga­tá­sá­ból. Ha meg­ér­ted, mit je­lent Pál mon­da­ta: „aki pedig ti­te­ket mi­ve­lünk együtt fel­ken, az Isten az”, akkor nem fo­gunk többé val­lá­sos papok, lel­ki­pász­to­rok, köz­ve­tí­tők, ke­ne­tes em­be­rek és szu­per elő­adók lá­ba­i­nál ücsö­rög­ni az ál­dá­sért. Te vagy fel­ken­ve! Le­gyél Jézus gya­kor­no­ka: menj, hir­desd Isten Or­szá­gát, és gyó­gyítsd a be­te­ge­ket. Ehhez nem kell ke­ne­tes ember. Csak hit­ből fa­ka­dó en­ge­del­mes­ség.

Kö­vesd Jé­zust a ki­szol­gál­ta­tott hely­ze­tek­ben és tar­tal­mas lesz az éle­ted.