Kokó

Vannak dolgok, amik könnyen függővé teszik az embert. Ezeket pótszereknek, vagy drogoknak nevezzük. Ezek jellemzői a menekülési útvonal, de sokszor a téves irányba. Drogozott állapotban az ember „belül” szárnyal, de odakint inkább csak romlik az állapota.

A Jézus szerinti kereszténység egy kihívásokkal teli, hitet igénylő dolog, amihez csapatra és gyakorlati példaadásra van szükség az elsajátításhoz. Kimenni az emberek közé és beszélgetni velük hitről, Istenről, örökkévalóságról, bűnről és bűnbocsánatról. Nem egy olyan dolog, amit könnyen csinálunk. Kifogásaink tárháza szinte végtelen, amikor az evangelizáció és tanítványság szóba kerül. Pedig ez Jézus nagy kiküldetése minden keresztény számára.

Viszont van helyette kokónk, amivel „belül” szárnyalhatunk, élvezhetjük Istent, és olyan jó... NEKÜNK... De vajon odakint javul, vagy romlik az állapotunk? Tüzesebbek leszünk, vagy kényelmesebbek?

Ez a keresztény kokó, vagyis: KO-KO: a KOncertek és a KOnferenciák. KO-KO. Így, egyszerűen, meg tudod jegyezni. Mindkettő jellegzetessége, hogy általában négy fal között rejtve van, passzivitásra és kényelemre nevel, mi jól érezzük magunkat, de igazából pont a lényegre nem tanítanak meg minket sehol: hogy egy vezető kimegy előttünk az emberekhez, és megtanít minket a szemünk láttára evangelizálni. Pedig Jézus ezt tette a tanítványokkal. Tanított és gyógyított a szemük láttára és ezzel hitet adott nekik, hogy menjenek és tegyék ugyanezt.

Ami ezt a kokó kereszténységet felválthatná, az a biblikus kereszténység, ami a hitből való életről és a kockáztató tanítványságról szól. Ez nem meggazdagodásról szól, nem Isten élvezetéről (bár ez jó dolog), nem fényekről és szuper zenéről, hanem az igaz szeretetről. Hogy azzal szeretem Istent, hogy szeretem az embereket és elmondom nekik, hogy Isten szereti őket, és azt akarja, hogy üdvözüljenek.

Az evangélium nem egy életforma, nem megélni kell a kereszténységünket, hanem a jó öreg oldschool módon beszélnünk kell róla. Én nem tudom megélni, hogy te hogyan és milyen átszállással jutsz el mondjuk Budapestről Kecskemétre. Nem tudlak felszeretni a vonatra és átszeretni az átszálláskor. Kénytelen vagyok kinyitni a számat és elmondani neked. Igen, szeretettel. ÉS szavakkal.

Ha pedig mindenképp életformát szeretnénk, akkor úgy kell élnünk, ahogy Jézus élt. Hátrahagyva a mini mennyországunkat, kimenni a bűnösök közé, hirdetni az evangéliumot és gyógyítani a betegeket:

Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt.

1János 2:6

Könnyű? Saját erőnkből egyáltalán nem, de Jézus igája könnyű! Szent Szellem és egy határozott, megérett, hitből fakadó döntés nélkül viszont sosem fogunk úgy élni, mint Jézus, hiába éneklünk erről ezer-egy dalt neki. Csak, ha a gyülekezetesdi helyett elővesszük a Bibliát, és AZT a Jézust olvassuk ki belőle, akiről a Biblia ír. Vannak róla próféciák (ószövetség), akciókönyvek (Mátétól ApCselig), teológia (levelek) és egy leleplezés (Jelenések könyve). Sok-sok tanítás helyett, mely gyakran inkább csak a viszkető füleinket vakargatja (amit hallani szeretnénk), jobb a Bibliához fordulni és egymással megbeszélni a dolgokat. Egy biztos, aki az eke szarvára teszi a kezét, aztán hátrakacsint a világi kényelembe, nem lehet Jézus tanítványa.

A kokó kereszténység ugyanis némává, önzővé, kényessé és kényelmessé tesz minket. Koncertről koncertre, konferenciáról konferenciára. Mert jó nekem, mert itt fontos vagyok. Igen, néha szükségünk van ezekre az elvonulós dolgokra, de úgy érzem, már rég elbillent a mérleg a nyugati légkondicionált kereszténységben az önmegtagadásról az önmegvalósítás felé. Tudtad-e azt is, hogy a Bibliában az „igehirdetés” szó nem gyülekezetre vagy konferenciára vonatkozik, hanem az utcára? Nézz utána Jézus és az apostolok életében és leveleiben.

Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.

Máté 6:19-21

Isten mérhetetlenül szeret minket, de nem a földi meggazdagodásunk és a jólétünk a legfontosabb a számára (az apostolok, Jézus tanítványai sem voltak gazdagok, sőt, üldözték és János kivételével megölték őket), hanem, hogy olyanná formáljon mint Jézus, gyümölcsöt teremjünk és kincseket gyűjtsünk a mennybe.

Ezek megbomlott elméjű és az igazságtól megfosztott emberek hiábavaló torzsalkodásai, akik az istenfélelmet nyerészkedésnek tekintik.  (Úgy gondolják, Isten szolgálata arra való, hogy ezzel sok pénzt szerezzenek. –EFO) De valóban nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel,  mert semmit sem hoztunk a világra, ki sem vihetünk semmit. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába és sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek csak pusztulásba és romlásba döntik az embereket. Mert minden rossznak gyökere a pénz szeretete, amely után sóvárogva némelyek eltévelyedtek a hittől, és sok gyötrelmet szereznek maguknak. De te, Isten embere, kerüld ezeket, viszont törekedj az igazságra, az istenfélelemre, a hitre, a szeretetre, a béketűrésre, a szelídségre. Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, és amelyről szép vallástétellel vallást tettél sok tanú előtt.

1Timóteus 6:5-12

Hirdesd az evangéliumot és kincsekkel teli lesz az életed.