Egy mestercukrász, amikor tanítja a gyakornok cukrászt, az esküvői tortát nem könyvekből pulpitus mögül fogja neki megmutatni, hanem a saját kezével, bevonva őt a munkába és gyakoroltatja vele. Ad hozzá ugyan elméletet is, de a hangsúly a gyakorláson van.
Jézus gyógyított és hirdette Isten Országát. Majd maga mellé vett tizenkét gyakornokot (ez a mai megfelelője a tanítvány szónak), hogy ugyanazt csinálják, mint Ő, amikor látta az elgyötört sokaságot. Utána kiküldött még hetvenet. Még az ismeretlen ördögűzőt sem tiltotta el. Végül feltámadása után megparancsolta a gyakornokoknak, hogy menjetek és tegyetek gyakornokokká minden népeket, bemerítvén és tanítván mindarra, amit parancsoltam nektek. Egy nagyon jó leírás található a Lukács 10:1-24 részben arról, Jézus miket tanított a gyakornokoknak.
Jézus tehát tanítványokat, gyakornokokat szeretne, nem pedig templomba vagy gyülekezetbe járó keresztényeket és nem teológusokat.
Olyan ez, minthogy te nem tortákat készítesz, holott a cukrászmester ezt parancsolta, hanem csak előadásokat tartasz és könyveket írsz arról, hogy volt egy cukrászmester, aki tudott tortákat készíteni...
Fura igaz? Mégis, szinte alig látni olyan gyülekezetet, ahol arra tanítják az embereket, amikre Jézus tanította az apostolokat. Pedig ez lenne a gyülekezetek elsődleges feladata. Megismerni a Mestert, majd elkezdeni ugyanazt csinálni és ugyanúgy élni, ahogy Ő csinálta és élt.
Nos, amennyiben az „egyház” nem ugyanazt csinálja, mint Jézus és a gyakornokok, akkor nem engedelmeskedik Jézusnak, tehát nem is Őt követi, nem is tanítványai.
Az első tanítványok ezért forgatták fel a világot mobiltelefon, internet, könyvek, autó és repülőgép nélkül. Mert hirdették Isten Országát és gyógyították a betegeket. Ahogy Jézus parancsolta nekik (ezt nevezi a Biblia apostoli tanításnak).
Jézus ujjongott, hogy az Atya elrejtette ezeknek a csodáknak a működését az intellektuellek elől, és megmutatta a gyermekien egyszerű embereknek. Nem mégtöbb teológiára, egyetemre, és gyülekezeti bibliatanításra van szükség (ez a görög filozofikus gondolkozás), hanem gyakorlatra, hogy evangelisták megfogják a gyülekezeteket és kiviszik őket az emberek közé, és bemutatják, hogyan kell használni a kegyelmi ajándékokat evangelizálás közben. Ehhez a gyülekezetnek vissza kell térnie a görög filozofikus gondolkozásból a sokkal inkább „zsidósabb” gyakorlatias hozzáállásra. (Egy zsidónál Jézus korában nem volt külön elmélet és gyakorlat. Ha egy zsidó azt énekelte egy zsoltárban, hogy ujjong és felemeli a kezét, akkor valóban ujjongott és felemelte a kezét.)
Ne a Jézus által elítélt írástudói példát kövessük (agyalással erő nélkül), hanem ha meg akarjuk látni Isten Országának működését, akkor legyünk olyanok, mint a kisgyerekek. Hajlandóak kérdezni és gyakorlati módon megtanulni a Mester dolgait. „Aki engem lát, látja az Atyát”, mondta Jézus. Ha mi újjászületett testvérei vagyunk Jézusnak, akkor ugyanaz az Apukánk, mint neki, és mint gyermekek, ugyanolyanokká szeretnénk felnőni, mint amilyen Ő, és ugyanazokat tenni a kegyelme által, mint Ő.
Mert a világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. Jöjjünk ki a templomokból és a gyülekezeti épületekből az emberek közé, és csináljuk végre azt, amit Jézus és az apostolok tettek. Megkeresve a béke fiait, akik már nyitottak a SzentSzellem belső munkálkodása által, és nekik hirdetni az evangéliumot és a gyógyulást.
A Mestert kövesd, ne az elméleti anyagot Róla, és nyugodt lesz az életed.
Kapcsolódó cikkek: