A bibliai módon

Mostanában újra előkerült a „tized” témája néhány barátom körében, sőt, többen is mondták, hogy amióta fizetik a tizedet, áldottabbak. És igazuk is lehet, áldottak ők, mégpedig azért, mert Valaki már mindent kifizetett, és mi Jézus vetését aratjuk. Ha úgy tetszik, az anyagi áldást / védelmet sem azért aratjuk, mert (és itt jön a trükk) kiérdemeljük a tizeddel, hanem azért, mert Jézus már ezt is kiérdemelte nekünk a kereszten. A kegyelemnek többféle szintje van, néhány területen az életünkön már alkalmazzuk, máshol úgy látszik, még a törvény alatt vagyunk.

Győzelmi pozíció

Adakozni jó dolog. Ezt is lehet a szellemi harchoz hasonló felfogással végezni. Talán néhányan tudjátok, a keresztény nem a győzelemért harcol, hanem a győzelemből, mintegy már „megállva” a győztes pozícióján (Krisztusban). Pál egyértelműen fogalmaz, amikor az efezusiaknak azt mondja: „titeket is a mennyeiek világába ültetett Krisztusban” (Ef 2:6), tehát mi már „onnan fentről”, Krisztusból taposunk az ellenség minden seregén, amíg azok Jézus zsámolyává nem lesznek. Ez egy másik cikk témája, de talán egy ábra ezer szónál többet beszél:

Isten Királyságának működése a 3 szférában (kattints a nagyításhoz)

Tömören: ha a hitünk szemeivel Krisztusban megigazítva látjuk magunkat, ebből fakad életünk többi területén is a győzelem (nyugalom, nyitott ajtók, imameghallgatás, szellemi csata és démonűzés, anyagi áttörés, kapcsolatok, gyermekáldás, stb.). Jézus elérte számunkra a győzelmet, és mi Őbenne vagyunk elrejtve. Ahogy „több mint győztes” pozíciónkból „uralkodunk ez életben”, ugyanígy tudunk adakozni is, mintegy kiterjesztve vagy bemutatva a menny birodalmát itt a földön is. Nem az áldásért, hanem az áldásból.

A régi módszer három biblikus példája

Azok számára, akik szeretnék ezt a győzelmi adakozást elmélyíteni és egyszer s mindenkorra kiirtani gondolkozásukból a régi módszert (a tizedet az áldásért), ez az egyetlen mondat egy nagy segítségül szolgálhat:

„Szívesen fizetek tizedet úgy, ahogyan azt a Bibliában tették – csak nézzük meg, melyik bibliai személy példáját követve szeretnénk tizedet adni.” *

„Szívesen fizetek tizedet úgy, ahogyan azt a Bibliában tették.”

Sokunk gondolkozásában benne van a tized, valójában azonban ezt így még sosem gondoltuk végig. Talán csak a Malakiás 3:10‌-et ismerjük, vagy hogy a tized 10 százalékot jelent. Tehát kicsit meg kell állnunk és alaposan át kell olvasnunk a Bibilát a tizeddel kapcsolatban. Egész pontosan három példát (embert vagy csoportot) fogunk találni, aki valaha fizetett tizedet:

1. Ábrahám (igazából itt még csak Abrám)
2. Az ószövetségi mózesi törvény alatt élő zsidók
3. A farizeusok, akikhez Jézus beszélt (szintén az ószövetség alatt élő zsidók)

• zárójel: Jákóbról nem tudjuk, fizetett-e, csak azt, hogy egyszer ígéretet tett, hogy ha majd miután már megáldotta őt nagyapja Istene, akkor Jákób Őt elfogadja majd Istenéül és majd akkor fog neki tizedet adni. (Ezt így elég érdekes lenne követni ma: az áldás után és Jézus befogadása előtt.)

Válasszuk ki az egyiket, és fizessük a tizedet e minta nyomán. E három az összes példa a Bibliában, és nincs sehol parancs az újszövetségi hívő számára, hogy fizessen tizedet Jézus feltámadása után.

Ábrahám példája

Ha például Ábrahámot választjuk, először azt a kérdést kell feltennünk, hányszor fizetett tizedet? Rendszeresen-e, a havi bevételéből? Ábrahám már gazdag volt, volt sok aranya, ezüstje és jövedelme. Vajon ebből adta-e a tizedet? Lehet, hogy még nem tudtuk erre a választ, de egész életében csak egyszer adott tizedet. Azt olvassuk, hogy egy csatából tért vissza, és hogy a zsákmányból adott tizedet Melkisédeknek, ami ráadásul nem is az övé volt. A saját havi jövedelméből adott tizedet? Nem, hanem a hadizsákmányból (1Mózes 14:17-20 és Zsid 7:4).

Tehát ezesetben mondhatjuk, hogy én nagyon szívesen fizetek tizedet akképpen, ahogyan Ábrahám fizette. Egy csata után, amikor egy másik országot győztem le, vagy pedig valaki mástól vettem el a dolgait – ebből szívesen adok tizedet, és életemben maximum egyszer.

Jézus és a farizeusok példája

Erről a példáról sokunknak az a gondolat juthat eszébe, hogy „Jézus is megparancsolta, hogy fizessünk tizedet.” Nos, ha elolvassuk a szöveget (Máté 23:23), Jézus igazából sehol nem parancsolta nekünk, hogy fizessünk tizedet. Amit Ő tett, hogy a farizeusoknak parancsolta meg, hogy fizessék a tizedet, akik ószövetségi zsidók voltak. Tizedüket igazából nem pénzben, hanem élelmiszerekben, pl. a kertjükben termesztett fűszerekben, kaporban, mentában és köményben is fizették – noha sok pénzük volt, és maga Lukács pénzsóvároknak nevezi őket (Lukács 16:24).

Azért nem pénzben fizettek tizedet, mert a törvény sem pénzben írta elő a tizedet, és ezt ők tudták. A törvény mezőgazdasági terményből illetve állatból írta elő a tizedet, és mivel pl. Jézus maga ács volt, ő nem is fizetett tizedet. Ez egy nemzet számára előírt mezőgazdasági törvény volt, és mivel ők ezidőtájt már Róma alá kerültek, nagyon nehéz volt ezt a törvényt megtartani. Ezért a farizeusok nagyon igyekeztek ebben is jó példát mutatni, a tőlük telhető legjobb módon, a részletekbe menően: ami megmaradt saját kis kertjük, abból fizették a tizedet. S ők erre hivatkoztak, hogy látod, Jézus, mi próbálunk jók lenni.

Jézus ebben korrigálta őket, hogy a többi törvényt is tartsák meg igazságosan, miközben a tizedet se hanyagolják el. Konkrétan Jézus a tizedet a törvény dolgai közé sorolta, és azt is mondta, hogy vannak ennél fontosabb dolgok a törvényben.

Tehát nagyon szívesen fizetünk tizedet úgy, ahogy Jézus parancsolta a farizeusoknak, a kis hátsó kertünkben (ha van ilyen) vagy az ablakpárkányunkon termesztett kis fűszernövényekből. Jézus nem mondta nekik, hogy „ne butáskodjatok ezzel a kaporral és mentával, tessék pénzben fizetni a tizedet.” Hanem csak azt, hogy legyenek irgalmasabb és igazságosabb példák azok előtt a zsidók előtt, akik igyekeznek betartani a törvényt. Mivel Jézus itt még nem halt meg és nem töltötte be a törvény követelését, nem is mondhatott volna nekik mást. Csak azt, hogy legyetek példák a törvény betartásában.

Tehát e mintát követve mi is mutathatunk jó példát és nagyon szívesen visszük a kis terményeinket a kertünkből a gyülekezeti adakozókosárba.

Már csak egy lehetőség maradt

Már csak az az eset maradt, hogy az ószövetségi törvény szerint fizetjük a tizedet, ezesetben viszont már az egész törvényt meg kell tartanunk a szombattal, körülmetélkedéssel és az összes 613 parancsolattal. S így rájöhetünk, hogy a Mal 3:10‌-et eddig a szövegkörnyezetből kiragadva idéztük és ismertük, ami Izrael számára volt irányelv, hiszen a törvény mondta ki, hogy áldott vagy, ha megtartod, viszont átkozott vagy, ha vétesz ellene: ezért szerepel ebben a versben is az áldás és az átok. Malakiás nem Jézus újszövetségi követőihez, hanem még a mózesi szövetségben élő Izraelhez szólt, mintegy megismételve Mózest: ha megtartjátok, áldottak vagytok, különben pedig átkozottak. Malakies részéről tehát ez teljesen a helyén volt. Az egész törvény az áldásról és az átokról szólt.

De az új szövetségben ez már teljességgel inkorrekt, hiszen Jézus, a tökéletes főpapunk lett átokká értünk, hogy a miénk legyen Ábrahám áldása, cselekedeteinktől függetlenül, kegyelemből, az Ő bevégzett munkájába vetett hitünk által.

Ha mégis törvény szerint szeretnénk tizedet adni, akkor viszont azt kell mondanom, az egész törvényt be kell tartanunk.

Összefoglalás

Nem azért adakozunk, hogy áldottak vagy áldottabbak legyünk, hanem azért, mert már áldottak vagyunk Krisztusban, és a mennyeiek világába lettünk ültetve. Mi királyi papok vagyunk, Isten szent népe, szeretettek és örökbe fogadottak, és az Atya azt mondja nekünk: „Te mindenkor velem vagy, és mindenem a tiéd.” (Lukács 15:31) Anyagi téren sem kell szolgai látásmódban élnünk, hanem élhetünk megváltott voltunkkal és kiálthatjuk: „Abbá, Atyám!” Az áldás életünk minden területére ugyanazon az elven árad ki, mint üdvösségünk: kegyelemből, hit által, nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjen – és mégis, Isten által előre elkészített és időzített cselekedetekben járhatunk, a Szabadság Szelleme által.

Amikor minket a tizedről kérdeznek, nem kell vitatkoznunk, nem kell védekeznünk és nem kell arrogánsnak lennünk, hiszen sokan talán át sem gondolták a bibliai tized fogalmát még, és az embereknek nagyon nehéz elfogadniuk, hogy amit eddig gondoltak, abban tévedtek. Egyszerűen lehetünk pozitívak, és elmondhatjuk nekik, hogy szívesen fizetünk tizedet a bibliai példákat követve. Ha a törvény alapján szeretné valaki, hogy fizessük a tizedet, akkor feleljük azt, hogy rendben, de az egész törvényt tartsuk meg. Ha valaki Ábrahámra hivatkozna, hogy ő a törvény előtt élt, akkor őt nagyon szívesen követjük, és életünkben egyszer valamilyen zsákmányból bevihetjük a gyülekezetbe annak tizedét. Vagy ha Jézusnak a farizeusokhoz intézett beszéde alapján kérnék, hogy fizessük a tizedet, akkor is szívesen adhatunk egy kis fűszert a kertünkből, stb a gyülekezet számára.

Nem baj, ha nem értik ezt az emberek meg elsőre, és esetleg nevetnek, vagy félbehagyják a beszélgetést. A mi dolgunk nem veszekedni, hanem szelíden helyreigazítani, és utána ráhagyni a Szent Szellemre a dolgot. Csak egyszerűen mondjuk azt szeretettel:

„Nagyon szívesen fizetek tizedet úgy, ahogy a bibliai szereplők bármelyike fizette azt. De ha nyitott vagy, megmutatom a legtökéletesebb utat (1Kor 13).”

Szóval, kezeljük az adakozást is a bibliai módon: kegyelemből, hit által: a mennyei Apukánk ki nem érdemelt támogatásának megmutatásaként.

Kegyelemből, hit által nyugodt lesz az életed.

__________
* Forrás: Victor D. Romero kitűnően és egyszerűen magyarázó videója (angol nyelvű).