Menü

TIPP: EL­VÉ­GEZ­TE­TETT! Bízd prob­lé­má­i­dat a nem-lát­ha­tók­ból elő­te­rem­tő Is­ten­re.

2017. jú­li­us 2., va­sár­nap

Fran­cis Chan: „Ott­hagy­tam a meg­a­gyü­le­ke­ze­te­met.”

Több hely­ről is elém ke­rült a The Ch­ris­ti­an Post cikke arról, hogy: „Fran­cis Chan a Fa­ce­book al­kal­ma­zot­ta­i­nak be­szá­mol rész­le­te­sen, miért hagy­ta ott meg­a­gyü­le­ke­ze­tét”. El­ol­vas­tam, és ismét csak egy meg­erő­sí­tés volt, hogy vi­lág­szer­te Isten egy ten­den­ci­át végez népe kö­zött, hogy át­él­hes­sék az ál­ta­la el­kép­zelt „csa­lád” fo­gal­mát: sze­re­tet­tel, egy­más meg­is­me­ré­sé­vel és köl­csö­nös tö­rő­dés­sel. Le­köz­löm az ere­de­ti cikk for­dí­tá­sát.

UP­DATE: Fran­cis Chan tel­jes be­szé­de a cikk alján meg­te­kint­he­tő (an­go­lul).


Fran­cis Chan a Fa­ce­book al­kal­ma­zot­ta­i­nak be­szá­mol rész­le­te­sen, miért hagy­ta ott meg­a­gyü­le­ke­ze­tét
For­rás:  www.​chr​isti​anpo​st.​com/…

(FOTÓ: FA­CE­BOOK / SCRE­ENG­RAB)
Fran­cis Chan, a We Are Church ve­ze­tő­je, a Fa­ce­book mun­ka­tár­sa­i­nak
 tar­tott elő­adást, Ka­li­for­nia ál­lam­ban, 2017. jú­ni­us 22-én.
A köz­ked­velt író, Fran­cis Chan nem­rég tárta fel szí­vét a Fa­ce­book al­kal­ma­zot­tai előtt, azt ecse­tel­ve, hogy hét évvel ez­előtt miért en­ged­te el vi­rág­zó ka­li­for­ni­ai meg­a­gyü­le­ke­ze­té­nek kor­mány­rúd­ját.

A ka­li­for­ni­ai Simi-völ­gyi Cor­ner­s­to­ne Gyü­le­ke­zet­be 2010-ben kö­rül­be­lül 5000 ember járt és egyre csak nö­ve­ke­dett. De Chan úgy érez­te, hogy az ál­ta­la ala­pí­tott meg­a­gyü­le­ke­zet nem olyan volt, ami­lyet Isten akart.

– Egy pon­ton fruszt­rált let­tem, bib­li­kus ér­te­lem­ben –, mond­ta Chan a Fa­ce­book köz­pont­ban 2017 jú­ni­us 17-én. – Vár­junk csak egy ki­csit! A Bib­lia sze­rint mind­egyi­künk­nek van egy ter­mé­szet­fe­let­ti aján­dé­ka, ame­lyet a Krisz­tus Teste felé kell hasz­nál­nia. Én meg olyan va­gyok, mint akit hét­ről hétre 5000 ember lá­to­gat, hogy hall­ják és lás­sák az aján­dé­ko­mat. Mek­ko­ra pa­zar­lás! Majd el­kezd­tem azon tű­nőd­ni, mennyi­be kerül ezt az egé­szet fenn­tar­ta­ni: több mil­lió dol­lár­ba!

– Tehát el­po­csé­ko­lom ezek­nek az em­be­rek­nek a for­rá­sa­it (akik­nek az Írás sze­rint cso­dá­la­tos aján­dé­ka­ik van­nak a Test fel­épí­té­sé­hez), ám ők csak itt ülnek csend­ben. Ülnek és engem hall­gat­nak.

Rá­adá­sul úgy érez­te, hogy az Egy­ház nem kö­ve­ti Isten pa­ran­cso­la­tát, hogy sze­res­sék egy­mást. A részt­ve­vők 30 má­sod­perc­re kö­szön­nek egy­más­nak, és heti egy­szer kü­lön­fé­le klik­kek­be tö­mö­rül­nek.

(FOTÓ: FA­CE­BOOK / SCRE­ENG­RAB)
Fran­cis Chan, a We Are Church ve­ze­tő­je
be­szél a Fa­ce­book köz­pont­ban,
2017. jú­ni­us 22-én.
– Úgy vol­tam vele: „Is­te­nem, Te egy olyan egy­há­zat akar­tál, amely a sze­re­te­té­ről is­mert és olyan népet akar­tál, ahol min­den­ki hasz­nál­hat­ja aján­dé­ka­it.” És: „Egy test va­gyunk, egy tag va­gyunk. De ha csak a száj az egyet­len mű­kö­dő rész, és egye­dül húzom magam után a Test többi tag­ját, az engem az őrü­let­be ker­get…”

2010-ben meg­ho­zott dön­té­se, mi­sze­rint el­hagy­ja Cor­ner­s­to­ne-t, ame­lyet a nap­pa­li­já­ban kez­dett el, so­ka­kat sok­kolt, be­le­ért­ve evan­gé­li­u­mi lel­ki­pász­tor tár­sa­it is. A gyü­le­ke­zet­nek szóló ak­ko­ri be­je­len­té­sé­ben azt mond­ta, hogy egy­faj­ta nyug­ta­lan­sá­got és in­dít­ta­tást érez, hogy el­en­ged­je a meg­a­gyü­le­ke­ze­tet és új ka­land­ba kezd­jen.

Azt is je­lez­te, hogy ész­re­vet­te, ké­nyel­mes­sé vált.

A Fa­ce­book kon­fe­ren­cia be­széd­jé­ben rész­le­te­seb­ben ki­fej­tet­te, miért dön­tött a tá­vo­zás­ról, be­le­ért­ve azt a vá­gyát, hogy meg­sza­ba­dul­jon a büsz­ke­sé­gé­től, mivel a Crazy Love (Őrült sze­re­lem) c. köny­ve best­sel­ler lett és így ő is nép­sze­rű és ke­re­sett elő­adó­vá vált.

– Akkor tel­je­sen meg­ré­mül­tem –, em­lé­ke­zett vissza Chan – a büsz­ke­ség­től, amit az vál­tott ki, hogy kon­fe­ren­ci­á­ra [me­gyek], az ar­co­mat egy ma­ga­zin cím­lap­ján látom, és hal­lom a sut­to­gást, amint be­lé­pek az elő­adó­ba, és rá­adá­sul mind­ezt még él­ve­zem is.

Egy­szer­re Chan meg­győz­ve érez­te magát, és rá­jött, hogy mind­az­zá vált, ami nem akart lenni. – Mind­az let­tem, ami­ről Te (Isten) azt mond­tad, hogy gyű­lö­löd – jött rá. – Ki kell jöj­jek ebből, kü­lön­ben el­ve­szí­tem a lel­ke­met!

Ahogy el akart rej­tőz­ni „ama fur­csa ce­lebség" elől, azt is fel­is­mer­te, hogy el­tűnt a régi Fran­cis Chan, „az a sze­le­bur­di kö­lyök, aki be­le­sze­re­tett Jé­zus­ba a kö­zép­is­ko­lá­ban, és el­kez­dett min­den­kit fel­hív­ni az év­könyv­ből akit is­mert, hogy be­szél­jen nekik Jé­zus­ról, mert annyi­ra ag­gó­dott az örök sor­su­kért.”

Chan ki­hang­sú­lyoz­ta a Fa­ce­book cso­port­nak, hogy Isten gyű­lö­li a büsz­ke­sé­get, és hogy az ember könnyen el­ve­szít­he­ti az alá­za­tos­sá­got.

Ma­nap­ság Chan San Fran­cis­có­ban egy há­zi­gyü­le­ke­zet moz­gal­mat vezet (We are the church – Mi va­gyunk az egy­ház). Je­len­leg 14-15 házi gyü­le­ke­zet van, mond­ta, és 30 pász­tor (két pász­tor há­zan­ként), akik mind jut­ta­tás nél­kül vég­zik szol­gá­la­tu­kat. Mind­egyik gyü­le­ke­ze­tet úgy ter­vez­ték, hogy kicsi le­gyen. Így in­kább olya­nok ezek, mint egy csa­lád, ahol a tagok tény­le­ge­sen meg­is­mer­he­tik egy­mást, sze­ret­he­tik egy­mást és hasz­nál­hat­ják aján­dé­ka­i­kat.

– Van né­hány száz em­be­rünk, és semmi költ­ség­von­za­ta nincs – ma­gya­ráz­ta Chan. – Min­den­ki nö­vek­szik, min­den­ki­nek ma­gá­nak kell el­ol­vas­nia a Bib­li­át, és az em­be­rek tény­leg tö­rőd­nek egy­más­sal. Nem is pré­di­ká­lok nekik. Ma­guk­tól ta­lál­koz­nak az ott­ho­nuk­ban, ta­nul­nak, imád­koz­nak és tö­rőd­nek egy­más­sal. Ők vál­nak a gyü­le­ke­zet­té, és csak imá­dom, és rá­jö­vök, hogy ez a 30 srác ve­ze­ti ezt, asszo­nyok­kal együtt.

– A csat­la­ko­zók kö­zött ta­lál­ha­tunk olya­no­kat, akik az ut­cá­ról jön­nek, bör­tön­ből sza­ba­dul­ta­kat, dok­to­ro­kat és má­so­kat, akik itt dol­goz­nak (a Fa­ce­book­nál) vagy a Go­og­le-nél – mond­ta.

Azt is re­mé­li, hogy éven­te meg­dup­lá­zó­dik a házi gyü­le­ke­ze­tek száma, hogy így 10 év alatt 1,2 mil­lió ember le­gyen a Mi va­gyunk az egy­ház moz­ga­lom­ban. Majd meg­is­mé­tel­te, hogy mind­ez anya­gi­lag sem­mi­be se kerül.

Ho­gyan ha­son­lí­ta­ná Chan össze a meg­a­gyü­le­ke­ze­tet, ame­lyet egy­szer ve­ze­tett a je­len­le­gi egy­há­zi moz­ga­lom­mal?

– Az egyik srác így fog­lal­ta össze: sok­kal in­kább olyan ez, mint­ha örök­be fo­gad­ná­nak, ahe­lyett, hogy ár­va­ház­ban len­nék – mond­ta Chan. – A gyü­le­ke­zet, ahogy eddig csi­nál­tam, olyan volt, mint egy ár­va­ház: van egy csomó gye­rek egy ve­ze­tő­vel. Ahe­lyett, hogy azt mon­da­nánk: „Nem, tudod mit?  Adunk neked egy ott­hont, ahol ezek a srá­cok tény­leg is­mer­ni és sze­ret­ni fog­nak téged, és tö­rőd­ni fog­nak veled.”

– Pont olyan ez, mint a csa­lád.

Em­lé­kez­ve egy józan pil­la­na­tá­ra, ami­kor még a Cor­ner­s­to­ne Gyü­le­ke­zet­ben volt, Chan azt mond­ta, hogy be­me­rí­tett egy ban­da­köly­köt, de a srác ké­sőbb el­hagy­ta a gyü­le­ke­ze­tet, bár na­gyon is aktív volt benne.

– Az egyik ba­rá­tom meg­kér­dez­te tőle: „Hé, miért nem vagy többé a Cor­ner­s­to­ne-ban?” Azt mond­ta: „Mert fél­re­is­mer­tem a gyü­le­ke­ze­tet. Ami­kor be­me­rí­tet­tek, azt hit­tem, egy új ban­da­ba lép­tem, akik a hét min­den per­cé­ben olya­nok, mint a csa­lá­dom. Nem tud­tam, hogy ez csak annyi, hogy va­la­ho­vá be­ülök min­den va­sár­nap."

Ami­kor Chan meg­hal­lot­ta ezt, tel­je­sen ki­akadt.

– Annyi­ra fel­bosszan­tott, hogy a ban­dák sok­kal job­ban ki­áb­rá­zol­ják a csa­lá­dot, mint Jézus Krisz­tus gyü­le­ke­ze­te. Ezzel így nem tudok to­vább élni… Va­la­mi mást fo­gunk tenni.

Chan azt mond­ta, hogy bár sze­re­ti, amit most csi­nál, el­is­me­ri, hogy nem könnyű, és hogy a ko­ráb­bi me­ló­ja a meg­a­gyü­le­ke­zet­ben könnyebb volt né­hány szem­pont­ból.

– Ná­ha­nap­ján azt gon­do­lom, hogy sok­kal könnyebb volt, hogy csak pré­di­kál­nom kel­lett, majd el­men­tem, hogy ha­za­ko­csi­káz­zak, és ha­gyom őket, ahogy van­nak – mond­ta ne­vet­ve a Fa­ce­book al­kal­ma­zot­ta­i­nak. – Nem kell fog­lal­koz­nom a prob­lé­má­i­tok­kal. Nem is lát­lak többé.

– Ez na­gyon könnyű. Itt van ez a kör, és benne va­gyunk egy­más éle­té­ben. Nem bán­tás­ból mon­dom, most nem a Fa­ce­book ellen be­szé­lek. De mégis olyan, hogy csak azt rakom ki ma­gam­ról, amit aka­rok. Na így mű­kö­dött a gyü­le­ke­zet is. Hadd mu­tas­sam meg nek­tek va­sár­nap reg­gel a fa­la­mat és hadd mu­tas­sam meg a leg­jobb ké­pe­ket és a leg­na­gyobb ered­mé­nye­me­it.

– De ha ez egy csa­lád, akkor ott lesz rumli is. Meg­lá­tod az em­be­rek szennye­sét. Mint ahogy ta­lál­ko­zol test­vé­re­id­del min­den ka­rá­csony­kor. Zű­rö­sek, mert a csa­lád ilyen. Na pont ezt akar­ta Krisz­tus. Ezért mi is har­co­lunk érte. És rob­ba­nás­sze­rű­en el­kez­dett nö­ve­ked­ni.

És hogy mit csi­nál azzal a sok pénz­zel, amit a best­sel­le­rei után kap, Chan azt mond­ta, hogy min­dent szét­osz­to­gat.

Évek­kel ez­előtt azt imád­koz­ta Is­ten­nek, hogy csa­ló­dott a gyü­le­ke­zet gaz­dag em­be­rei miatt, akik a pén­zük­nek csak 5-10 szá­za­lé­kát adják a gyü­le­ke­zet­be, míg mil­li­ók­ból élnek. Azt kérte, hogy Isten emel­je fel a gaz­da­gok egy olyan új ge­ne­rá­ci­ó­ját, akik va­ló­ban az örök­ké­va­ló­sá­gért élnek, és min­den pén­zü­ket el­osz­to­gat­ják, vagy őt tegye gaz­dag­gá.

– Min­dent el­osz­to­ga­tok, hogy meg­mu­tas­sam, Te sok­kal jobb vagy min­den pénz­nél – em­lé­ke­zett vissza imá­já­ra Chan. Így ami­kor meg­le­pő­en egy­mil­lió dol­lárt köny­velt el a kö­vet­ke­ző évben a köny­ve révén, és még töb­bet a rá­kö­vet­ke­ző évek során, min­det rá­ír­ta egy jó­té­kony­sá­gi alap­ra, mond­ván: – hogy még csak hozzá se tud­jak érni. Még az ebé­de­met sem tudom meg­ven­ni ezen a pén­zen… csak jó­té­kony­sá­gi célra ad­ha­tom.

– Ez volt a leg­jobb dolog! Most úgy tölt­he­tem a nap­ja­i­mat, hogy meg­né­zem, hol van­nak szük­ség­le­tek a vi­lág­ban, és hogy én mi­ként já­rul­ha­tok hozzá.

UP­DATE: Fran­cis Chan tel­jes be­szé­de itt te­kint­he­tő meg (an­go­lul):


Ne félj Is­tent kö­vet­ni, és hasz­nos lesz az éle­ted.

fa­ce­boo­kos hoz­zá­szó­lás:

1 blog­ge­res hoz­zá­szó­lás:

Hy-phen-a-tion