Menü

TIPP: Jobb­ol­dalt most már Mes­sen­ge­ren is üzen­hetsz!

2017. jú­li­us 19., szer­da

A dip­lo­más bo­lond

Jézus „Bo­lond gaz­dag” pél­dá­za­ta, ak­tu­a­li­zál­va. Ér­de­mes el­gon­dol­koz­ni rajta.

Egy okos em­ber­nek jól ment a ta­nu­lás az egye­te­men. Ekkor így gon­dol­ko­zott ma­gá­ban: Mit te­gyek? Nincs elég dip­lo­mám. Majd így szólt: Ezt te­szem: el­vég­zem még a PhD-t, a dok­to­rit, meg még három másik egye­te­met és be­fu­tom az álom­kar­ri­ert, és ezt mon­dom a lel­kem­nek: Én lel­kem, most már el­is­mer­nek az em­be­rek, sok javad van sok évre fél­re­té­ve, pi­henj, egyél, igyál, vi­ga­doz­zál! Isten azon­ban azt mond­ta neki: Bo­lond, még ma éjjel el­ké­rik tőled a lel­ke­det, kié lesz akkor mind­az a sok dip­lo­ma és el­is­me­rés, amit fel­hal­moz­tál? Így jár az, aki ma­gá­nak gyűjt, és nem Isten sze­rint gaz­dag.

Lu­kács 12:16-21 alap­ján

Tud­já­tok, az ere­de­ti bo­lond gaz­dag­nak, aki­ről Jézus be­szélt, a gyűj­tö­ge­tés és a jö­vő­be­li biz­ton­ság volt úgy­mond a „bál­vá­nya”, az „is­te­ne”, aki­től várta lelke jó­lé­tét, és ez tö­ké­le­te­sen le­ír­ja mai tár­sa­dal­mun­kat: az ese­tek több­sé­gé­ben az ember azért tanul, hogy jól ke­res­sen (biz­to­sít­sa jö­vő­jét), el­is­mer­jék, stb, hisz ezt dik­tál­ja a tár­sa­da­lom. A pél­dá­zat ma­gá­ért be­szél, nem rész­le­te­zem, el­vég­re oko­sak vagy­tok. Egyet­len kér­dést te­szek fel neked: ma­gad­nak gyűj­tesz, vagy Isten sze­rint vagy gaz­dag?

Em­lé­kez­tek, Jézus ho­gyan or­vo­sol­ja az ag­gó­dás­sal ter­helt ér­tel­met­len éle­tet?Ha ku­ta­tó vagy elem­ző vagy, fi­gyeld meg, Jézus mit mon­dott, mit nézz meg, mit vizs­gálj meg. Ha Jé­zus­nak va­ló­di ta­nít­vá­nya sze­ret­nél lenni, akkor most jól fi­gyelj!

Ezért mon­dom nek­tek: ne ag­gód­ja­tok éle­te­te­kért, hogy mit egye­tek, se tes­te­te­kért, hogy mivel ru­ház­kod­ja­tok, mert több az élet a táp­lá­lék­nál, és a test a ru­há­zat­nál. Néz­zé­tek meg a hol­ló­kat: nem vet­nek, nem is arat­nak, nin­csen kam­rá­juk, sem csű­rük, Isten mégis el­tart­ja őket. Mennyi­vel ér­té­ke­seb­bek vagy­tok ti a ma­da­rak­nál! De ag­go­dal­mas­ko­dá­sá­val ki tudná kö­zü­le­tek akár egy arasz­nyi­val is meg­hosszab­bí­ta­ni éle­tét? Ha tehát a leg­cse­ké­lyebb­re sem vagy­tok ké­pe­sek, miért ag­gód­tok a többi miatt? Néz­zé­tek a li­li­o­mo­kat, mi­ként nö­ve­ked­nek: nem fá­ra­doz­nak, nem is fon­nak, de mon­dom nek­tek, hogy Sa­la­mon tel­jes di­cső­sé­gé­ben sem öl­tö­zött úgy, mint ezek közül bár­me­lyik. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és hol­nap a ke­men­cé­be vetik, az Isten így öl­töz­te­ti, mennyi­vel in­kább ti­te­ket, ki­csiny­hi­tű­ek! Ti se kér­dez­zé­tek tehát, hogy mit egye­tek, vagy mit igya­tok, és ne nyug­ta­lan­kod­ja­tok. Mert mind­eze­ket a világ po­gá­nyai kér­dez­ge­tik. A ti Atyá­tok pedig tudja, hogy szük­sé­ge­tek van ezek­re. In­kább ke­res­sé­tek az ő or­szá­gát, és rá­adá­sul ezek is meg­adat­nak nek­tek. Ne félj, te ki­csiny nyáj, mert úgy tet­szett a ti Atyá­tok­nak, hogy nek­tek adja az or­szá­got! Ad­já­tok el va­gyo­no­to­kat, és ad­já­tok ala­mizs­ná­ul, sze­rez­ze­tek ma­ga­tok­nak el nem avuló er­szé­nye­ket, ki­fogy­ha­tat­lan kin­cset a menny­ben, ahol a tol­vaj nem fér­kőz­het hozzá, a moly sem emész­ti meg. Mert ahol a ti kin­cse­tek van, ott lesz a ti szí­ve­tek is.

Most ol­vasd el még egy­szer, eze­ket fi­gyel­ve, mit mond róluk Jézus: ag­gó­dás, ma­da­rak és vi­rá­gok, mennyit érsz, ho­gyan visel Isten gon­dot, mit ke­ress, mit ne kér­dez­gess, hol a kin­csed. 

A ta­nít­vá­nyi élet tel­je­sen más, mint amit a világ kíván. Füg­get­len a világ el­lá­tá­si rend­sze­ré­től. A vi­lág­ban min­den meg­fe­le­lés ala­pon tör­té­nik. De itt egy másik or­szág­hoz tar­to­zol, ami­nek meg­van­nak a maga el­lá­tá­si esz­kö­zei. Ha érted a ke­gyel­met, hogy ér­de­mek nél­kül bo­csá­tot­ta meg Isten a bű­ne­i­det Jézus ke­reszt­je miatt, akkor ér­te­ni fogod az el­lá­tás elvét is. Ahe­lyett, hogy a dip­lo­má­dat és a kar­ri­e­re­det ker­get­néd, nézd mit mond Jézus: ke­res­sé­tek az ő or­szá­gát, és rá­adá­sul ezek is meg­adat­nak nek­tek. Ha pl. ame­ri­kai ál­lam­pol­gár sze­ret­nél lenni, akkor Ame­ri­kát ke­re­sed és aka­rod al­kal­maz­ni az ot­ta­ni el­ve­ket ma­gad­ra, hogy ame­ri­ka­i­vá avas­sa­nak.

Jézus itt azt mond­ja: Isten or­szá­gát ke­resd, és annak akarj ál­lam­pol­gá­ra lenni, és akkor rád is ér­vé­nyes lesz a ke­gye­lem­ből való el­lá­tás. Ez pedig a ta­nít­vánnyá válás, ami­kor Is­tent és az Ő dol­ga­it ke­re­sed elő­ször és tény­leg neki akarsz élni. Jézus le­tet­te az éle­tét érted. Vajon le­te­szed te is az éle­te­det érte? Nézd csak, Jézus ta­nít­vá­nyai olyan cso­dá­kat ta­pasz­tal­tak meg, ami­ket ko­rá­nak „dip­lo­má­sai” elől el­rej­tett Isten. Jézus így örült, ami­kor ta­nít­vá­nya­i­nak si­ke­rült gyó­gyí­ta­ni­uk és ör­dö­gö­ket űz­ni­ük, be­tör­ni a sö­tét­ség bi­ro­dal­má­ba és az em­be­re­ket meg­sza­ba­dí­ta­ni:

Ma­gasz­tal­lak, Atyám, menny és föld Ura azért, hogy el­rej­tet­ted eze­ket a böl­csek és ér­tel­me­sek elől, és fel­fed­ted a gyer­me­kek­nek. Igen, Atyám, így lát­tad jónak. Min­dent nekem adott át az én Atyám, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, aki­nek a Fiú ki akar­ja je­len­te­ni.

A „Hol van Isten?” kér­dés­re a vá­lasz: „Hol van­nak a ta­nít­vá­nyai?” Is­tent nem ér­dek­li a dip­lo­mánk és hogy mennyi­re „oko­sak” va­gyunk, Ő hoz­zá­fér­he­tő szívű és en­ge­del­mes em­be­re­ket keres. Nekem is van két dip­lo­mám. Arra jók, hogy meg­tud­tam, jól mű­kö­dik az agyam. Isten or­szá­ga szol­gá­la­tá­ba ál­lí­tot­tam, hogy az Ő sza­vát ta­nul­má­nyoz­zam, hogy komp­ro­misszum-men­te­sen hir­det­hes­sem! Aka­rod Jé­zust meg­is­mer­ni? Nézd csak, Pál apos­tol mit mon­dott, aki ko­rá­nak el­is­mert ta­ní­tó­já­nál, Ga­má­li­el­nél sze­rez­te „dip­lo­má­ját”:

El­len­ben azt, ami nekem nye­re­ség volt, kár­nak ítél­tem a Krisz­tu­sért. Sőt most is kár­nak íté­lek min­dent Krisz­tus Jézus, az én Uram meg­is­me­ré­sé­nek pá­rat­lan nagy­sá­gá­ért. Őérte kárba vesz­ni hagy­tam, és sze­mét­nek íté­lek min­dent, hogy Krisz­tust meg­nyer­jem.

Fi­lip­pi 3:7-8

El­hi­szed, hogy Jézus meg­is­me­ré­se az Ő kö­ve­té­se által jóval töb­bet nyújt, mint amit ez a világ ígér neked? Sze­ret­nél Isten sze­rint gaz­dag lenni? Vizs­gáld meg a mo­ti­vá­ci­ó­i­dat és az egész éle­te­det, mit miért csi­nálsz! Majd gyere, és kö­vesd Jé­zust! A Bib­lia Jé­zu­sát – és ne egy „fel­hi­gí­tott jé­zust”, amit több­nyi­re hir­det­nek. Mert az Ere­de­ti az ki­hí­vást in­té­ző, vi­szont Vele járni, ahhoz nincs fog­ha­tó!

Ha Isten sze­rint vagy gaz­dag, le­gy­sze­rű­sít­he­ted az éle­ted Jé­zus­sal.


fa­ce­boo­kos hoz­zá­szó­lás:

2 blog­ge­res hoz­zá­szó­lás:

  1. At­ti­la! A fen­ti­ek iga­zak va­ló­ban, olyan em­ber­nek, aki CSAK a vi­lá­gi kar­ri­er­ben vagy si­ke­rek­ben ke­re­sik a bol­dog­sá­gu­kat és nem Is­ten­ben. Nekik a siker a bál­vá­nyuk a földi bol­do­gu­lá­suk a min­den­kik. Ebből ter­mé­sze­te­sen meg kell térni. Azon­ban, a földi ta­nu­lás nem pusz­tán ez csak. A szak­mai hoz­zá­ér­tés el­sa­já­tí­tá­sa, a ta­nu­lás fő­is­ko­lán-egye­te­men egy be­fek­te­tés a saját jö­vőd­be! Sok hívő ta­nít­vány aki Is­ten­nel jár tanul és a dip­lo­má­ja meg­szer­zé­se után dol­goz­ni megy, annak kö­szön­he­ti, hogy utána job­ban vagy töb­bet keres. Isten or­szá­gá­nak ke­re­sé­se nem fel­tét­le­nül mond el­lent a földi ta­nu­lás­nak, dip­lo­ma meg­szer­zé­sé­nek. Ezt saj­nos sok ka­riz­ma­ti­kus moz­ga­lom­ban így pré­di­kál­ják: TÉ­VE­SEN.

    Azt írtad, "Ahe­lyett, hogy a dip­lo­má­dat és a kar­ri­e­re­det ker­get­néd, nézd mit mond Jézus: ke­res­sé­tek az ő or­szá­gát, és rá­adá­sul ezek is meg­adat­nak nek­tek. " Ez nem igaz! Az Ige nem ezt mond­ja, hanem azt, hogy "ke­res­sé­tek elő­ször az Ő or­szá­gát..." Vagy­is a sor­rend, a pri­o­ri­tás a lé­nyek. A dip­lo­ma meg­szer­zé­se, a szak­mai hoz­zá­ér­tés el­sa­já­tí­tá­sa nem bűn. Sok jo­gász, orvos il­let­ve mér­nök hívő ke­resz­tény van, akik Is­tent kép­vi­se­lik a vi­lág­ban. Pál apos­tol is kár­nak ítél­te, de ez nem je­len­ti azt, hogy a földi ér­té­kek sem­mi­re nem jók, hanem csak azt, hogy Krisz­tus az első, Ő az igazi érték. A ta­nu­lás­nak kö­szön­he­tő­en itt a földi élet­ben si­ke­re­sebb le­hetsz, nem kell pl. kő­mű­ve­sek­kel, nap­szá­mo­sok­kal együtt szen­ved­ni éh­bé­rért, stb.

    Azt is írtad, "Ha pl. ame­ri­kai ál­lam­pol­gár sze­ret­nél lenni, akkor Ame­ri­kát ke­re­sed és aka­rod al­kal­maz­ni az ot­ta­ni el­ve­ket ma­gad­ra, hogy ame­ri­ka­i­vá avas­sa­nak." De Is­ten­nél az Ő ki­rály­sá­gá­nak ke­re­sé­se, ahhoz való tar­to­zás nem ugyan­ez. Isten nem tilt­ja a földi dol­gok­ban való jár­tas­sá­got, csak azok­nak bál­vá­nyo­zá­sát tilt­ja. Első he­lyen Isten le­gyen, ez a lé­nyeg!

    Áldás,
    Miki

    Vá­laszTör­lés
    Vá­la­szok
    1. Szia Miki,

      Ha jól ér­tel­me­zem, akkor a vá­la­szod in­kább em­ber­köz­pon­tú (az ÉN-t te­szed a kö­zép­pont­ba.) Cik­ke­met arról írtam, hogy Jézus mire hívja a ta­nít­vá­nya­it. Kér­lek, ta­nul­má­nyozd át ele­jé­től vé­gé­ig az evan­gé­li­u­mo­kat, az Ap­cselt, a le­ve­le­ket és a Je­le­né­sek köny­vét.

      Pró­báld meg el­fe­lej­te­ni azt a sok hi­gí­tást, amit a gyü­le­ke­ze­tek­ben hal­lot­tál, és ol­vasd tisz­ta fej­jel, és en­gedd, hogy Jézus úgy­mond „be­szól­jon” neked. Mint­ha te len­nél a gaz­dag ifjú, a fickó, aki el akar­ja még te­met­ni apját, a másik, aki vett még két iga ökröt, stb... min­dig azt nézd: „Amit mon­dok, azt fe­je­zi ki, hogy JOB­BAN aka­rom kö­vet­ni Jé­zust, vagy azt, hogy ÉLNI sze­ret­nék job­ban?” Jézus kö­ve­té­se va­ló­ban ön­ma­gunk ha­lá­lá­val jár, és ér­de­kes módon, azt ígér­te, ekkor ta­lá­lod meg az éle­te­det.

      Sze­re­tet­tel aján­lom Tor­ben Son­der­ga­ard mag­ve­tő­ről szóló elő­adá­sát:
      https://​youtu.​be/​bPlvWfoVcqE

      Tudod, a ha­lá­los ágyán senki se lesz szo­mo­rú ami­att, hogy „túl sokat szol­gál­tam Jé­zust és oly sok lel­ket ve­zet­tem hozzá”, hanem in­kább ami­att, „bár­csak több időm lett volna Téged szol­gál­ni és ke­ve­sebb ka­cat­tal töl­töt­tem volna meg az éle­te­met.”

      Imád­koz­zunk, hogy Jézus mu­tas­sa meg, hogy le­het­nénk még in­kább olyan, mint Ő, és ho­gyan él­het­nénk még in­kább úgy, mint Ő élt.

      Sze­re­tet­tel,
      At­ti­la

      Tör­lés

Hy-phen-a-tion