A Sza­bad­ság szi­ge­te – 3. va­sár­nap-kedd (vi­de­ós be­szá­mo­lók)

Még adó­so­tok va­gyok azzal, mi tör­tént va­sár­nap­tól fogva a Szi­get fesz­ti­vá­lon. Hi­á­nyo­mat vi­de­ók­kal pó­to­lom.

Au­gusz­tus 13. va­sár­nap

Nos, va­sár­nap ki­jöt­tünk sokan a bu­da­pes­ti ré­gi­ó­ból, és még újak is jöt­tek, akik még sose imád­koz­tak az em­be­re­kért evan­ge­li­zá­ció során. Mivel ez az egész Isten hű­sé­gé­ről szól, nem pedig a „hír­vi­vő­ről”, nem is volt meg­le­pő, ami­kor náluk is ugyan­úgy tör­tén­tek gyó­gyu­lá­sok, mint­ha min­dig is ezt csi­nál­ták volna. Ahogy Curry Blake fo­gal­maz­ta meg ezt: „Én ezt nem ke­net­nek hívom, hanem en­ge­del­mes­ség­nek.” Isten Or­szá­ga na­gyon egy­sze­rű­en mű­kö­dik: ki­mész, és azt csi­ná­lod, amit Jézus ta­ní­tott. Ami­kor va­la­ki elő­ször csi­nál ilyet, kell­het neki egy kis se­gít­ség, be kell lökni a mo­tort (ezt csak kick­star­to­lásként hív­juk), ak­ti­vál­ni kell az em­bert. Utána már, ami­kor látja, hogy mű­kö­dik, a fé­lel­me el­száll és tel­je­sen odáig lesz, „be­in­dul”, hogy ő ezt akar­ja csi­nál­ni! Így tör­tént most is három test­vér­rel!

https://​www.​youtube.​com/​watch?​v=NYR​3uOC​KcuE

Au­gusz­tus 14. hétfő

Isten jó szer­ve­ző. Adott ne­künk egy ka­me­rás em­bert. Egyik test­vér, Zsom­bor, aki se­gí­tett a je­gyek meg­szer­zé­sé­ben, látta ko­ráb­bi be­szá­mo­ló­in­kat, és fel­in­dult arra, hogy ő ki akar jönni és le­fil­mez­ni ezt az egé­szet, amit Isten csi­nál raj­tunk ke­resz­tül. Az sem ér­de­kel­te, hogy ezért ál­do­za­tot kell hoz­nia. Amúgy is, mint mond­ta: neki is jócs­kán ki­ren­del­te a pénzt az Úr, úgy­hogy ju­tott be­lő­le na­pi­jegy­re. Így hét­fő­re négy­re bő­vült a Szi­get­re be­ju­tot­tak ala­ku­la­ta. Talán ez a videó mu­tat­ja be iga­zá­ból, miről szól a gyü­le­ke­zet: mobil be­vet­he­tő csa­pat Isten Or­szá­ga be­mu­ta­tá­sá­ra és ter­jesz­té­sé­re. Bá­to­rod­ja­tok!

https://​www.​youtube.​com/​watch?​v=NYR​3uOC​KcuE

Au­gusz­tus 15. kedd

Még ked­den is vol­tak be­szél­ge­té­sek és gyó­gyu­lá­sok, de azt a napot már tény­leg le­ve­ze­tés­re hasz­nál­tunk a sűrű hét után. Hogy egy kis szó­ra­ko­zás ne­künk is ki­jus­son, fel­ül­tünk a mini óri­ás­ke­rék­re, cél­ba­lőt­tünk, ka­la­pot do­bál­tunk fe­jek­re, kol­bászt et­tünk és örül­tünk annak, amibe Isten be­le­ve­ze­tett min­ket. Szí­vem­ből kí­vá­nom, hogy mind töb­ben ti is át­él­jé­tek, hogy mi­lyen az, ami­kor Isten ugyan­úgy hasz­nál ti­te­ket, mint a korai ta­nít­vá­nyo­kat, amit az Evan­gé­li­u­mok­ban és az Ap­Csel­ben ol­vas­hatsz: „még az ör­dö­gök is en­ged­nek a Te ne­ved­re”. Ez azért le­het­sé­ges, mert már „fel van írva a ne­vünk a menny­ben.”


Akard azt tenni, amit Jézus ta­ní­tott, és bib­li­ai lesz az éle­ted.