Ami ki­ma­radt a re­for­má­ci­ó­ból: a mozgó Jézus-gyü­le­ke­zet

A fel­tá­madt Jézus utol­só pa­ran­csa az volt, hogy men­je­nek el és be­me­rít­ve te­gye­nek olyan ta­nít­vá­nyok­ká min­den­kit, akik Jézus apos­to­lok­nak adott min­den pa­ran­csát meg­te­szik. Ez az, amit a re­for­má­ció a nagy igye­ke­ze­té­ben mind­ed­dig fi­gyel­men kívül ha­gyott.

Amint is­me­re­tes, a re­for­má­ció öt pont­ja a kö­vet­ke­ző:

1. Egye­dül hit által van az üd­vös­ség (Sola Fide).
2. Egye­dül ke­gye­lem­ből (Sola Gra­tia).
3. Egye­dül Krisz­tus (Solus Ch­ris­tus).
4. Egye­dül a Szent­írás­ra ha­gyat­ko­zunk (Sola Scrip­tu­ra).
5. Egye­dül Is­te­né a di­cső­ség (Soli Deo Glo­ria).

Ha tehát fi­gyelm­be vesszük a fel­tá­madt Jézus ki­kül­de­té­si pa­ran­cso­la­tát, az öt „Sola” így néz ki:

1. Az „egye­dü­li hit”, mely üd­vö­zít, élő hit, mely en­ge­del­mes­sé­get szül.
2. Az „egye­dü­li ke­gye­lem” egy­ben meg is szen­tel (el­kü­lö­nít Is­ten­nek) és ta­nít­vánnyá tesz.
3. Az „egye­dül Krisz­tus” egy­ben Úr is: „Miért mond­já­tok nekem: Uram Uram, ha nem te­szi­tek, amit mon­dok?”
4. Az „egye­dü­li Írás” Krisz­tus éle­tét tárja elénk, hogy a Szent­lé­lek meg­ele­ve­nít­se azt ben­nünk.
5. Az „egye­dül Is­te­né a di­cső­ség” éle­tünk­ben akkor lesz igaz, ha ön­ma­gun­kat meg­ta­gad­juk.

A va­ló­di re­for­má­ció tehát arról szól, hogy míg Krisz­tus min­tát adva be­mu­tat­ja AZ ÉLET-et, addig Pál meg­ad­ja hozzá ne­künk a ke­gye­lem ál­ta­li GON­DOL­KO­ZÁS­MÓD-ot: amely által segít meg­hal­nunk ma­gunk­nak és át­en­ged­nünk a te­re­pet a Szent­lé­lek­nek (Gala­ta 2:20). Krisz­tus­ban in­gyen örök éle­tet ka­punk, mely iga­zá­ból Saját Maga. A Saját Élete.

Ha Jézus a példa, akkor még meg kell em­lí­te­nünk, mi is az a gyü­le­ke­zet. „Saját össze­gyü­le­ke­zé­se­te­ket ne hagy­já­tok el!” – ezt az igét idéz­ve tette fel va­la­ki nekem a kér­dést, hogy ho­gyan éljük meg a gyü­le­ke­ze­tet mi, akik nem já­runk a ha­gyo­má­nyos ér­te­lem­ben gyü­le­ke­zet­be.

Elő­ször is ki kell tö­röl­nünk a rossz be­ideg­ző­dést, hogy a ha­gyo­má­nyos ér­te­lem­ben a gyü­le­ke­zet min­dig egy épü­let­hez van kötve, de a Bib­li­á­ban az össze­gyü­le­ke­zés nem épü­let. Hanem pon­to­san az: össze­gyü­le­ke­zés.

A Szi­get fesz­ti­vál be­já­ra­tá­nál volt gyü­le­ke­zé­sünk. Imád­koz­tunk egy­má­sért és kö­zös­ség­ben vol­tunk, az egyik lány fé­le­lem­ből sza­ba­dult, majd utána Isten meg­gyó­gyí­tott ál­ta­la egy be­te­get. Tehát a szi­ge­te­sek felé is szol­gál­tunk, a be­já­rat­nál és a Szi­ge­ten is egy­aránt. Egy al­ka­lom­mal pél­dá­ul értem is kel­lett imád­koz­ni, mert rosszul volt a gyom­rom. Utána job­ban let­tem, és foly­tat­hat­tuk a szol­gá­la­tot.

To­váb­bá, részt vet­tem egy másik test­vé­ri csa­pat­tal egy lek­vár­fő­ző fesz­ti­vá­lon is. Mind oda­úton, mint a lek­vár­fő­zés köz­ben kö­zös­ség­ben vol­tunk egy­más­sal, sokat be­szél­get­tünk tény­ke­dé­se­ink alatt és se­gí­tet­tük egy­mást, ta­nul­tunk is egy­más­tól. Mind­emel­lett szol­gál­tunk a kí­vül­ál­lók felé is, vol­tak, akik meg­tér­tek, mások meg­gyó­gyul­tak, hal­lot­ták az evan­gé­li­u­mot, könnyek­re fa­kad­tak, meg­érin­tet­te őket a Szent­lé­lek.

A gyü­le­ke­zet egy ter­mé­sze­tes dolog. Csak eddig a val­lá­sos kon­cep­ci­ónk miatt kor­lá­tok közé szo­rí­tot­tuk azt, amit Isten gon­dolt a gyü­le­ke­zet­tel kap­cso­lat­ban. A Bib­lia ugyan­is sehol sem mond­ja, hogy a gyü­le­ke­zet:

• egy épü­let­ben tör­té­nik
• né­hány ének­kel vagy di­cső­í­tő dal­lal kez­dő­dik
• li­tur­gi­át vagy prog­ra­mot követ
• egy ember ta­ní­tá­sa köré épül
• során gyűj­tést kell tar­ta­ni az épü­let és a rend­szer fenn­tar­tá­sá­ra
• csak a hét bi­zo­nyos nap­ján és meg­ha­tá­ro­zott idő­ben tör­tén­het

Pél­dán­kat min­dig Jé­zus­ról kell ve­gyük. Az Ő éle­tét és szol­gá­la­tát kell ta­nul­má­nyoz­zuk, hogy ho­gyan osz­tot­ta és élte meg Isten Or­szá­gát, mi­köz­ben ta­nít­vá­nyo­kat kép­zett. Ez na­gyon egy­sze­rű. Csak épp tel­je­sen kü­lön­bö­zik a „ke­resz­tény ha­gyo­má­nya­ink­tól”. Az „Egye­dül a Szent­írás”-nak Jé­zus­ra kell mu­tat­nia, az „Egye­dü­li ke­gye­lem”-nek pedig ak­ti­vál­nia kell ben­nünk Jézus éle­tét. S ha mind­ez sok test­vér­ben tör­té­nik meg, aki­ket a Szent­lé­lek egy­más mellé ve­zé­rel, akkor együtt meg is tör­té­nik a mozgó Jézus-gyü­le­ke­zet. Ez egy olyan Isten fi­a­i­ból álló „egy­ség”, mely­nek a meg­je­le­né­sét a világ só­vá­rog­va várja.

S va­ló­ban ezt éljük meg: szin­te min­den­hol nyi­tott­ság van Isten érin­té­sé­re, gyó­gyí­tá­sá­ra, az öröm­üze­net­re, me­lyet a vi­lá­gi­ak saját kö­ze­gük­ben ta­pasz­tal­nak meg, ahogy a mozgó gyü­le­ke­zet Jé­zust utá­noz­va szer­te­jár, jót tesz és meg­gyó­gyít min­den­kit, akik az ördög igá­já­ban ver­gőd­nek, mert Isten van benne.

Je­len­le­gi is­me­re­te­im alap­ján úgy vélem tehát, ez a re­for­má­ció tö­kély­re vi­te­le: a jé­zu­si­vá válás a ma­gunk­nak való meg­ha­lás által, mi­köz­ben a Szent­lé­lek Isten Igé­jét=Jé­zust test­té teszi éle­te­ink­ben.

A va­ló­di Solá-k által Jézus lesz az éle­ted.