Isten Or­szá­gá­nak egyik fon­tos alap­ele­me

Miért olyan erőt­len sok­szor a ke­resz­tény­ség? Mi az az elem, ami sok­szor hi­ány­zik, pedig annyi­ra ter­mé­sze­tes je­len­ség az Új­szö­vet­ség lap­ja­in, mind Jézus, mind az első ta­nít­vá­nyok éle­té­ben? Mi az a meg­nyil­vá­nu­lás, ami nagy­ban se­gí­tet­te Isten Or­szá­ga ter­je­dé­sét és a fel­tá­madt Jézus hir­de­té­sét? Mi az, amit oly rit­kán ta­ní­ta­nak meg a hí­vők­nek, pedig Isten Or­szá­gá­nak egyik ALAP­ELE­ME?

Ebben a cikk­ben meg fog­juk nézni igék­kel ennak az alap­elem­nek az el­mé­le­tét, a mű­kö­dés okát, a gya­kor­la­tát, il­let­ve egy sze­mé­lyes be­szá­mo­ló­mat is.

El­mé­let

Márk 11:23 Bi­zony, mon­dom nék­tek, hogy aki azt mond­ja ennek a hegy­nek: Emel­ked­jél fel, és vesd ma­ga­dat ten­ger­be! – és nem ké­tel­ke­dik szí­vé­ben, hanem hiszi, hogy amit mond, az meg­tör­té­nik –, annak meg is ada­tik az.

Mt 17:20 Bi­zony mon­dom nék­tek: ha ak­ko­ra hi­te­tek volna, mint egy mus­tár­mag, és azt mon­da­ná­tok ennek a hegy­nek: Menj innen oda! – oda­men­ne, és semmi sem volna nek­tek le­he­tet­len.

– A prob­lé­má­hoz szól­ni és nem Is­ten­től ké­re­get­ni.
– Pa­ran­csol­ni ké­tel­ke­dés nél­kül
– Hinni, hogy a pa­rancs meg fog tör­tén­ni
– A hit nem egy gör­csöl­ni való dolog, amit fel kell pum­pál­ni, hanem meg­nyug­vás Krisz­tus tel­jes győ­zel­mé­ben. Ehhez elég egy mus­tár­mag­nyi, azaz egé­szen pici is be­lő­le

A mű­kö­dés oka

– az új­já­szü­le­tett hí­vő­ben (és csak­is őben­ne!) Jézus Krisz­tus benne van! 2Kor 13:5 Ön­ma­ga­to­kat te­gyé­tek pró­bá­ra, hogy iga­zán hisz­tek-e?! Ön­ma­ga­to­kat vizs­gál­já­tok meg! Vagy nem is­me­ri­tek fel ma­ga­to­kon, hogy »Jézus Krisz­tus ben­ne­tek van«?
– a meg­iga­zí­tott ember a mennye­i­ek vi­lá­gá­ba lett ül­tet­ve: Ef 2:6 és vele együtt fel­tá­masz­tott, és a mennye­i­ek vi­lá­gá­ba ül­te­tett Krisz­tus Jé­zu­sért
– a hívő a menny nagy­kö­ve­te, aki az „el­kö­ze­lí­tett Isten Or­szá­ga” üze­ne­tet de­monst­rál­ja a meg­té­rés­re hí­vás­kor (Lk 10:9 Gyó­gyít­sá­tok az ott lévő be­te­ge­ket, és mond­já­tok nekik: El­kö­ze­lí­tett az Isten or­szá­ga.). A menny­ben nincs démon, se fáj­da­lom, se erőt­len­ség, se be­teg­ség.
– Az Isten Or­szá­ga meg­ér­kez­tét Jézus így de­fi­ni­ál­ta: Lk 11:20 Ha vi­szont én Isten uj­já­val űzöm ki az ör­dö­gö­ket, akkor bi­zony el­ér­ke­zett hoz­zá­tok az Isten or­szá­ga.
– Tipp: is­merd az iden­ti­tá­so­dat: Krisz­tus­ban új és meg­iga­zí­tott ember vagy, nem ebből a vi­lág­ból, fel­ha­tal­maz­va Isten Or­szá­ga nagy­kö­ve­ti be­ha­ran­go­zá­sá­ra. A rend­őr sem ké­tel­ke­dik fel­ha­tal­ma­zott rend­őr mi­vol­tá­ban, ami­kor eljár és pa­ran­csol. Te se ké­tel­kedj Krisz­tus­tól in­gyen ka­pott iden­ti­tá­sod­ban, ami­kor el­jársz.

Gya­kor­lat

Márk 9:25 Ami­kor meg­lát­ta Jézus, hogy össze­fut a so­ka­ság, rá­pa­ran­csolt a tisz­tá­ta­lan szel­lem­re, ezt mond­va neki: "Te néma és süket lélek, meg­pa­ran­cso­lom neked: menj ki be­lő­le, és ne menj bele többé!"

Mt 8:26 Jézus rá­pa­ran­csolt: "Né­mulj el, és menj ki be­lő­le!" 26 A tisz­tá­ta­lan szel­lem pedig meg­ráz­ta azt az em­bert, han­go­san ki­ál­tott, és ki­ment be­lő­le.

Lk 4:39 Jézus ekkor fö­lé­be ha­jol­va rá­pa­ran­csolt a lázra, mire a láz el­hagy­ta az asszonyt.

Jn 11:43–44 Mi­u­tán ezt mond­ta, han­go­san ki­ál­tott: "Lázár, jöjj ki!" És ki­jött a ha­lott...

Ap­Csel 9:34 Péter így szólt hozzá: "Éne­ász, meg­gyó­gyít téged Jézus Krisz­tus. Kelj fel, és magad vesd be az ágya­dat!" És azon­nal fel­kelt.

Ap­Csel 16:8 Pált azon­ban bosszan­tot­ta ez. Ezért meg­for­dult, és ezt mond­ta a lé­lek­nek: "Pa­ran­cso­lom neked Jézus Krisz­tus ne­vé­ben, hogy menj ki be­lő­le!" És az még abban az órá­ban ki­ment be­lő­le.

Ap­Csel 13:9–12 Saul pedig, akit Pál­nak is hív­nak, meg­tel­ve Szent­lé­lek­kel erő­sen rá­né­zett, és így szólt: "Te min­den­fé­le csa­lás­sal és go­nosz­ság­gal tele ember, te ör­dög­faj­zat, te min­den igaz­ság el­len­sé­ge, nem szűnsz meg el­fer­dí­te­ni az Úr egye­nes út­ja­it? Most íme, az Úr keze raj­tad van, és vak le­szel, nem látod a napot egy ideig!" Erre hir­te­len ho­mály és sö­tét­ség szállt rá, és bo­tor­kál­va ke­re­sett ve­ze­tő­ket. Mikor a hely­tar­tó látta a tör­tén­te­ket, hitt, el­ámul­va az Úr ta­ní­tá­sán.

Sze­mé­lyes be­szá­mo­ló

Egy­szer va­la­ki kérte egy fa­ce­boo­kos cso­port­ban, hogy imád­koz­zunk érte. Akkor írtam neki, hogy adja meg a szá­mát, fel­hí­vom, és meg fog gyó­gyul­ni. Ter­mé­sze­te­sen egy­ből egy szel­le­mi há­bo­rú­ba ke­ve­red­tem! Ami­kor rá­ké­szül­tem, hogy fel­hí­vom, rám tá­madt a fé­le­lem, az okos­ko­dás, a ké­tel­ke­dés, és min­den­fé­le el­bi­zony­ta­la­ní­tó gon­do­lat, hogy bor­zasz­tó­an érez­zem magam és úgy sem fog si­ke­rül­ni.

Amíg sé­tál­tam haza, el­kezd­tem nyel­ve­ken szól­ni, és jött a meg­val­lás a nyel­vem­re, hogy miért is fog si­ke­rül­ni, és a fel­is­me­rés, hogy e ne­ga­tív gon­do­la­tok és ér­zé­sek az ör­dög­től van­nak. Addig tel­je­sen azo­no­sul­tam velük, de így most már el tud­tam uta­sí­ta­ni őket. Végül a fé­le­lem he­lyett át­járt Isten je­len­lé­te és öröme és tud­tam, hogy a gyó­gyí­tás az Ő aka­ra­ta. Mire fel­hív­tam a sze­mélyt, ma­ga­biz­to­san (Krisz­tus-biz­to­san, meg­vál­tott-biz­to­san) rá­pa­ran­csol­tam a be­teg­sé­gé­re, el­za­var­tam a benne levő ag­gó­dás és fé­le­lem szel­le­mét. Ekkor el­mond­ta, hogy meg­nyu­go­dott és meg­könnyeb­bült, és job­ban lett. Annyi­ra sú­lyos volt ugyan­is a fáj­dal­ma, hogy már azon gon­dol­ko­zott, kór­ház­ba kell men­nie. De nem kel­lett, más­nap je­lez­te, hogy je­len­tő­sen ja­vult az ál­la­po­ta. Kö­vet­ke­ző héten már el is tudta kez­de­ni a mun­kát, ami miatt fel­te­he­tő­leg stresszelt.

Lát­ha­tó, mek­ko­ra szel­le­mi csata zaj­lik, és a val­lá­sos szel­le­mek akar­ják ve­lünk el­hi­tet­ni fé­le­lem­mel, okos­ko­dás­sal és egyéb va­rázs­lás­sal, hogy „nem fog meg­gyó­gyul­ni.” Lát­ha­tod, hogy a ké­tely le­győz­he­tő szel­le­mi fegy­ve­rek­kel, majd a gyó­gyu­lás is meg­tör­tént. És nem: nem kap­tam ki­je­len­tést Is­ten­től, ami­kor írtam az il­le­tő­nek, adja meg a szá­mát és meg fog gyó­gyul­ni. Ehe­lyett azzal kell tisz­tá­ban len­nünk, hogy mit je­lent mennyei rend­őr­ként a sö­tét­ség il­le­gá­lis te­vé­keny­sé­ge­it be­til­ta­ni. A Bib­li­á­ban a „meg­dor­gál­ni” szó il­le­gá­lis te­vé­keny­ség be­til­tá­sát és meg­bün­te­té­sét je­len­ti! Le­gyen ilyen „ha­ra­gos és fel­in­dult” a hoz­zá­ál­lá­sod, de nem a szen­ve­dő­höz, hanem az őt gyöt­rő lát­ha­tat­lan erők­höz, ami­kor az il­le­tőt meg­szá­nod!

Kö­vet­kez­te­tés

Lát­ha­tó ezen ese­tek­ben a „hegy­hez szó­lás”, mint Isten Or­szá­gá­nak egyik alap­ve­tő és fon­tos gya­kor­la­ta, és az, hogy nem Is­ten­hez imád­ko­zunk. Ezzel nem az Is­ten­nel való be­szél­ge­tést sze­ret­ném hát­tér­be szo­rí­ta­ni, hanem azt kell meg­ér­te­nünk, hogy ami­kor Krisz­tus be­lénk köl­tö­zik, a gya­kor­la­ti, „az el­jö­ven­dő világ erőit” de­monst­rá­ló éle­tünk válik „szün­te­len imád­ko­zás­sá”. Ahogy a rend­őr is a bá­zi­son be­szél­get a ve­ze­tő­i­vel és kap to­vább­kép­zést, és nem oda­kint az el­já­rás­kor, ugyan­így: te is be­szél­gess sokat Is­ten­nel a belső szo­bá­ban, de a te­re­pen már légy bátor és élj a szel­lem­vi­lág­ban Krisz­tus­tól meg­ka­pott fel­ha­tal­ma­zás­sal. Ahogy a rend­őr mond­ja: „A tör­vény ne­vé­ben…”, ugyan­úgy hi­vat­koz­hatsz te is a téged al­kal­ma­zó ha­ta­lom­ra: „Jézus ne­vé­ben…” Ámen?

Most te jössz: kezdd el csi­nál­ni.
Hir­desd és de­monst­ráld az el­jött Isten Or­szá­gát, és má­sok­nak is nyu­godt lesz az éle­tük!