Éli pap esete és a mai gyülekezetek

Miért becsülöd többre fiaidat, mint Engem?

1Sámuel 2:29

Éli egy vallási vezető volt a régi Izraelben. Fiai feladata volt az áldozatok bemutatása, ám ők gonosz dolgokat tettek: erőszakkal elvettek az áldozati húsból maguknak és így megutáltatták a néppel az áldozatot. Sőt, még a kijelentés sátránál szolgáló asszonyokkal is háltak. Vétkeztek Isten és a nép ellen. Éli pap tudott erről, de egy „ejnye-bejnyén” kívül mást nem tett. Csak az emberek előtti hírnevüket féltette, de nem tiltotta el őket a szolgálattól.

Ekkor Isten elküldte egy igazi emberét Élihez, aki kerek-perec megfeddte őket és kihirdette Isten ítéletét, ami be is teljesedett: Éli megélte fiai halálát, amikor a szövetségládát elrabolták a filiszteusok, majd e hír hallatán ő is meghalt. Közben Isten felnevelt egy igaz prófétát: Sámuelt, akinél Isten egyetlen Igéje sem esett a földre.

A mai gyülekezetekben manapság többnyire egy „Éli szellemiség” uralkodik. A bűnösöket nem feddik meg nyíltan, mert a pásztorok többre becsülik a gyülekezeti tagokat (és a létszámot), mint Istent. Jézus leszabályozza, mit kell tenni a vétkessel: 1) négyszemközt megfeddeni, hátha megtér. 2) ha nem hallgat rád, hozni néhány tanút, akikkel hasonlóan bánt és nyomással megfeddeni. 3) ha így se hallgat rátok, akkor a gyülekezet elé kell állítani, és nyíltan megfeddeni. 4) Ha így se tér meg és bánja meg a bűnét, akkor vámszedőként, gyakorlatilag hitetlenként, újjá nem születettként kell rá tekinteni – vagyis nem része a gyülekezetnek, eklézsiának, kihívottak közösségének. Szolgálatait el kell venni és nem szabad rá testvérként tekinteni – csak ugyanúgy, mint egy nem hívőre: nem lenézően ugyan, de feddően és bűnbánatra ösztönzően. Ha viszont megtér, azonnal meg kell neki bocsátani (Máté 18). A cél, hogy a gyülekezetben ne érezze jól magát a bűnében és így döntésre kényszerüljön: Istent vagy a bűnt szolgálja – de nem maradhat meg a képmutatásában! Az első zsoltár kimondja:

Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején és a vétkesek az igazak közösségében.

Zsoltárok 1:5

Ha a mai gyülekezetek a közkedvelt és a környezetéből kiragadott „ne ítélkezz” mantra helyett a „vétkes hívőket” megfeddenék, a gyülekezetek tiszták lennének, és az emberek nem neveznék a kereszténységet képmutatásnak. Az ApCselben gyakori volt ez a feddés, és ezért a kívülállók tisztelték őket, féltek tőlük, de szerették is őket. Ugyanakkor a Galata levél elmondja, amikor feddünk, vigyázzunk magunkra, nehogy mi is elbukjunk. A helyes bibliai út: alázatos szívvel, épp a szeretet miatt, legyünk bátrak és feddjük meg a vétkezőket. A cél mindig a megtérésük legyen. Ha nem térnek meg, sírjunk vesztük felett, mint Jézus Jeruzsálem veszte felett.

Csak Éli papok ne legyünk, mert nekünk Jézus a példánk:

Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelynek a pecsétje ez: „Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!”

1Timóteus 2:19

Ha megtértél, akarj Isten emberéhez méltóan élni, és tiszta lesz az életed.