– Ezaz barátom! Milyen szép és erős lett már ez a kastély, amit építettem magamnak! Itt jól elleszek életem végéig! Gyere és bulizzunk egy jót!
– Igen, de figyelj már… hm… olyan sivár és üres itt minden, nem…? Kéne még ide valami izé… csak nemtom mi…
– Most hogy mondod… tényleg. Kéne még ide valami.
– De mi?
– Eszembe jutott, az a hír járja, hogy, van valami kincs elásva itt a környéken, amit kevesen találnak meg. De hogy juthatok én hozzá?
– Te is hallottad azt a nagy csattanást? Mi volt az?
– Te, ott van: nézd csak egy ásó… mintha az égből esett volna ide… nézzük már meg.
– Hmmm, te figyelj, az van ráírva, hogy „Csalódás”. Lehet nem véletlenül esett ez most ide.
– De hát nincs valami ennél egyszerűbb és vidámabb módja?
– Mi van, ha ezért nem találják meg sokan, mert a „Csalódás” kemény nyelét nem akarják megfogni?
– Oké, akkor ássunk itt le… Hé te, az ásó megakadt. Mi ez a kő itt? Ki tette ide? És miért van ráírva, hogy „Felismerés”? Hmm… sebaj, mellette puhább a föld. Majd akkor arra ások tovább.
– Hmm.. de nekem még mindig az az érzésem, hogy ezt a kincset kevesen találják meg. Talán azért ásnak el mellette, és azért érzed puhábbnak ott a földet. Ásd ki a követ!
– Na végre kinn van a kő. Az aljára mintha lett volna valami írva. Alig kivehető a szöveg.
– Mi van rajta?
– Ez olvasható:
„Olyan
gonoszok
azért nem
vagyunk.”
– Vizsgáld meg jobban!
– Te, most hogy jobban megnézem, csiszolás hegei látszank rajta, és mintha másféle vésés is lenne hozzátoldva.
– Igen? És melyik része van más véséssel?
– Hmmm… az „olyan” és az „azért nem” szavakat más írhatta oda… De miért írták hozzá?
– Mi az eredeti szöveg?
– Azt mondja, hogy:
„Gonoszok
vagyunk”
– És mi is volt a kő másik oldalára írva?
– „Felismerés”
– Lehet, valakiknek ez így nem tetszett, és azért írtak hozzá? De talán nem volt véletlen, hogy az ásó pont erre a helyre esett, nem?
– Lehet hogy igazad van… akkor lejjebb ások… Te, mintha most egy papírfecnit találtam volna. De le van tépve a széle. Az van rá írva: „Jogos í…” és innen hiányzik.
– Óvatosan kutass a környéken, biztos ott lesz a többi darabja is.
– Juhéé! Megvan…
– Mi van rajta?
– „élet”
– Biztos?
– Ja nem, tényleg, ott egy t betű. Akkor ez: „télet” De mi az a „télet”?
– Próbáld meg összerakni a két fecnit!
– „Jogos ítélet” Na ne szívassanak már! Először egy követ tesznek az útba, hogy „Gonoszok vagyunk” most meg jönnek egy fecnivel, hogy „Jogos ítélet”?!
– Akarod a kincset, vagy nem?
– Hát nem erre számítottam.
– Helló, mi is van az ásó nyelére írva?
– Na jó, igazad van. Ások tovább… Te, mi ez már megint? Mi ez a ronda fekete kő? Minek tették ide?
– Csak ásd ki.
– Tiszta mocskos lettem tőle. És olyan büdös! Tiszta szégyen és undorító ez az egész! Muszáj itt ásnunk?
– Látsz rajta valamit?
– „Bűneinket maga vitte fel a fára” Mi ez a bolondság?
– Nézd, nem tudom, de lehet, pont ezért nem találják az okosok? Nézd meg őket: ha olyan okosok, miért nem találják? Néha engedj meg magadnak egy kis bolondságot.
– Te, ezt nem fogod elhinni! Most meg találtam egy tűt és egy műanyag játék figurát.
– Egy tűt? Itt? Meg egy játékot? Milyen játékot?
– Úgy néz ki, mint egy teve… Minek ide a föld alá egy tű meg egy teve??? Ez egyre furcsább…
– Én is egyre kiváncsibb vagyok most már, mi sül ki belőle!
– Te, letörött a teve feje… és van egy üreg a nyakán.
– Rázd meg, nem tettek bele valamit?
– Még egy cetli. Ez van rajta: „Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán”
– Lehet, ez egy intés, hogy valamire készüljünk fel, ahogy tovább ásunk…
– Te, most két követ találtam. Egy pirosat és egy kéket.
– Dezsavűm van. Mintha ezt már láttam volna valahol…
– Igen, nekem is kissé mátrixosnak tűnik.
– Hú, hogy is volt az?
– Tudod, amikor Neónak választania kellett az igazi valóság meg a nyugodt és kellemes élet között a kamu világban.
– Ja igen. Mi van a kövekre írva?
– A kékre ez: „Szedd össze magad, tudsz te jó lenni, ha akarsz.” Ez egész jól hangzik!
– És a pirosra?
– Arra meg ez: „Nélkülem semmit sem tudtok cselekedni! Tartsatok tehát bűnbánatot!”
– Nos, melyik kő alá ássunk le?
– Én a kéket választanám. Az a kedvenc színem is. ööö… de várj… asszem a piros volt a Mátrixban
– Igen, a piros, tényleg! Meg… várjál már: a teve… a tű meg a teve…! Akkor azt hiszem, megint a nem szimpibbet kell választanod!
– Kezdem sejteni a trükköt! Jól eldugták. De most már azt hiszem megvan a logikája. A piros alá ások le, mert a valóságot akarom a kényelem helyett!!! … Áááááá!!!!
– Te jól vagy? Mi történt???
– Beszakadt a föld, és valami vízbe estem bele… de érdekes, mert tiszta a víz!
– Milyen mély?
– Pont ellep! És itt van a falon is írva valami írás: „Hárman tesznek bizonyságot: a Szellem, a Víz és a Vér, és ez a három egy.”
– Úgy sejtem akkor, hogy a kincs, amit keresel, a víz alatt lesz…
– Lehet, hogy alá kéne merüljek. … Nem megy… nem tudok alámerülni…
– Nézz a hátad mögé, nincs oda is írva valami?
– De igen, tényleg, ez: „A kevélynek ellenáll, az alázatosnak kegyelmet ad.”
– Nem lehet, hogy a felfuvalkodottság a probléma? Nincs véletlenül túl sok levegő benned és ezért nem tudsz lemerülni?
– De igen, tényleg! Istenem, bocsáss meg nekem, bűnösnek!!! Vegyél el minden akadályt!
– Most próbáld meg megint!
– Még mindig nem megy!!! Hirtelen tele lettem haraggal!!! Mi ez az egész??? Téged is utállak!!! És mi az, hogy azt kérem, tűnjön el minden akadály, és erre meg fel akarok robbanni a dühtől?
– Te figyelj már, itt kinn a gödör tetején ezt most találtam. Most fújta ide a szél. Valami megállapodásféle. De van egy érdekes mondat rajta vastag betűvel: „Elengedjük az összes tartozását, ha ön is elengedi az ön adósainak a tartozását!”
– Jól van, jól van, értem én! Ha ez kell, akkor megbocsátok neked, a Pistinek, az Irénnek, a főnöknek, az elnöknek, a volt osztálytársaimnak, a szüleimnek… de fura… mekkora egy szemét alak vagyok én is… tényleg méltó vagyok az ítéletre… ohh… a bűneim… mi ez?
– Mi van, mi történik ott lent?
– Egy keresztet látok, rajta egy báránnyal…! És az én bűneimet látom őrajta!
– Mi van???
– Ez nem fair! Miért őt ölték meg?! Engem kellett volna!!! Ő semmit nem csinált!!! Meg akarok halni… ez így nem mehet tovább…
– Ezzel meg mi történik?
– Te figyelj már, merülök!!! Süllye…
– Te jó ég! Akkor ezek szerint működik!
– Ááááhhh!!! Huh! Azta! Huh!
– Na milyen?
– Ez durva volt! Teljesen más minden! És találtam valamit a víz alatt!!! Megvan a kincs!!!
– Hogy néz ki?
– Juhúúú!!!! Köszönöm Istenem!!! Mekkora más minden? És az a kastély… hát, az semmit sem ér ehhez képest! Mekkora ostoba voltam, hogy egész életemben azt építgettem! De most már nem számít! Végre megvan, amire mindig is vágytam! Galata-kettő-húsz! Galata-kettő-húsz!!!
– Az meg mi? És hogy néz ki? Hogy néz ki?
– Túlcsordulok! „Kásszárálátásátábóle…” Ezt nem lehet szavakkal leírni!!! De ha meg akarod tudni, itt van az ásó, szívesen odaadom neked!
„Hagy kikötőt, s aranyos középszert”, és megtalálod az Életed.
Kapcsolódó cikkek: