Cserbenhagyásos gázolás

Volt már olyan az életedben, amikor sorra pattannak le rólad a barátaid, rokonaid? Sőt: még a legjobb barátod sem ért meg, és nem áll ki érted? Nos, van egy jó hírem a számodra. Nem vagy egyedül!

Tegyük fel jóhiszeműen, hogy nem a saját ostobaságod miatt történik mindez, hanem mondjuk az igazságkeresésed vagy épp az azért való kiállásod miatt. Valamit megláttál, rámutatott az Úr, elkezdesz róla beszélni, és az emberek pattannak le rólad. Van ez így.

Az igazság olyan, mint egy tölcsér, amelynek a fala egy szűrőrácsból áll. A tetején még sokan elférnek, kevés tudással. De ahogy közelebb kerülünk a teljes igazsághoz, az emberek sorra kezdenek el kipotyogni a tölcsér szűrőrácsos falán: azok, akiket nem érdekel a teljesség. Hadd mutassak erre egy bibliai példát a János 6-ból, miután az Úr Jézus arról beszélt, hogy Ő az élet kenyere, és enni kell a testét és inni a vérét:

61 Mivel Jézus magától is tudta, hogy emiatt zúgolódnak tanítványai, azt mondta nekik: Ez megbotránkoztat titeket? 62 Hát ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol korábban volt! 63 A szellem az, ami megelevenít, a test nem használ semmit; a beszédek, amelyeket mondtam nektek, szellem és élet. 64 De vannak közöttetek némelyek, akik nem hisznek. Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki elárulja őt. 65 És azt mondta: Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg az Atya neki. 66 Ettől fogva sokan visszavonultak a tanítványai közül, és többé nem jártak vele. 67 Jézus meg is kérdezte a tizenkettőt: Vajon ti is el akartok menni?

János 6:61–67

Két dolgot kell itt meglátnunk: az egyik, hogy az igazság befogadása a hiten múlik, a másik pedig az, hogy mindezt az Atya adja meg az embernek. Tehát, amikor lekopnak rólad az emberek, mert te az igazságot szólod (és nem a magadét, hanem amire Isten vezetett el az Írásból), támaszkodj az Atyára, és ne azt nézd, hogy az emberek hogyan reagálnak. Keresd az Atyát, hogy „Istenem, én téged követlek és egyszerűen csak azokat keresem, akiket te Jézusnak adtál.”

Elismerem, hogy ez érzelmileg sokszor nehéz. Kedves, barátságos és sokszor aranyos embereket veszíthetünk így el, akik közel nőttek a szívünkhez. De mindezek mögött lásd meg, hogy még a kedvességet is Isten adja az embereknek. Hogy belül a szívükben mi zajlik, azt nem tudjuk. Lehet, hogy csak azért kedvesek és aranyosak, hogy lavírozhassanak a világban és túléljenek, de nem az igazságot vagy magát Istent keresik. Vagy, ha keresik is Őt, csak mint „eszközként” használják Őt talán némi előnyért és boldogulásért.

Egy ide kapcsolódó példát szeretnék mutatni a Gecsemáné kertből, ami nekem is, de talán neked is segíthet ilyen helyzetekben. Jézusnak volt tizenkét „közeli barátja”. Tizenegyen közülük vele vacsoráztak, az egyikük, Júdás a vacsora közben lelépett, hogy megbeszélje a hatóságokkal, hogyan tartóztassák őt le. Szép barát, igaz? Jézust nem lepte meg, tudta, hogy egy közülük ördög. A másik dolog, hogy míg Jézus virrasztott, a barátai nem értették őt, és elaludtak. Éppen a legnagyobb imacsatádban vagy, és a legjobb barátaid közömbösek és alszanak. De itt jön az, ami sokat segíthet:

Amikor mindenki elhagy: akkor vagy a legjobb helyen, hogy Istent keresd, és kimondd Jézus példáját követve: „Ne az én, hanem a Te akaratod legyen meg!” (Lk 22:42). Igen. A legjobb helyen vagy, hogy Isten végre keresztre feszítsen téged az egóddal együtt és végre csak Ő legyen számodra a minden. Nem mondom, hogy könnyű, Jézusnak sem volt az, a véres verejtékkel.

De a jó hír az, hogy Isten megért azért, mert te az igazságért mész a keresztre. A keskeny utat könnyű kiszélesíteni itt-ott egy kis kompromisszummal. A hitehagyás nem azt jelenti, hogy a Sátán hirtelen megjelenik és az emberek azonnal elfordulnak a hittől. Hanem csepegtetéses módszerrel történik. Egy kis hazugság elhitetése itt, egy apró módosítás az igeértelmezésben ott. Apró kompromisszumok sorozata ez, amelyeket egyenként észre sem veszünk. Ám épp itt, Jézusnak a Gecsemánéban elmondott imájából tudhatjuk meg, hogy igazságkereső ember az, akit az Atya adott Jézusnak:

Nem a világból valók, mint ahogy én sem a világból való vagyok. Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság.

János 17:16–17

Ha megnézed a Zsidók 11-et, szinte a legtöbb hithősről elmondható, hogy Isten és az igazság miatt üldözték őket, és nem kötöttek kompromisszumot. Némelyek már itt ezen a földön áldásban részesültek, másokat viszont megvetettek vagy épp megkínoztak és meg is öltek. Mindenesetre ők nem cserélték fel Isten örökségét az evilági gyors örömökért, elfogadottságért, megbecsültségért, hírnévért, baráti társaságért, stb. Ha Isten ad barátokat, olyanokat fog melléd adni, akik szintén az igazságot keresik. Sátán is fog küldeni „barátokat”, hogy a kevés kovász megkelessze az egész tésztát, mert a rossz társaság megrontja a jó erkölcsöt.

Természetesen fontos, hogy mindvégig észben tartsuk: igazságkeresésünk sem tőlünk van, tehát ne fuvalkodjunk fel a szerintünk tévelygők miatt. Elítélni ugyan nem, de megítélni meg lehet őket, sőt, parancs is van rá, hogy meg kell őket jelölnünk és el kell tőlük különulnünk:

Kérlek pedig titeket, testvéreim, tartsátok szemmel [gör.: jelöljétek meg] azokat, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak azzal a tanítással szemben, amelyet tanultatok. Tartózkodjatok tőlük!

Róma 16:17

Az eretnek [gör: hamis tanítást követő szakadár] embert egy vagy két intés után kerüld.

Titusz 3:10

Itt azokról van szó, akik az eredeti apostoli tanítással ellenkeznek, és szembemennek mindenféle mondvacsinált ürügyekkel és pótlék-teológiákkal mindannak, amit az első gyülekezetek tanultak az apostoloktól. Titusz speciel Pálnak egy gyülekezet-megerősítésben szolgáló tanítványa volt egy egész régióban, és Pál rábízta, hogy tanítás ügyében tartsa tisztán a közösségeket, mintegy immunrendszer feladatot ellátva. A modern kereszténységben mindezt szeretetlen ítélkezésnek tekintik, és azokat tekintik megosztóknak és szakadást szítóknak, akik épp az immunrendszerben szolgálnak, a tévtanítók és tévtanítások megjelölésében és kiszűrésében. Ennyire eltorzult az egyház, hogy zömében ma már a hamis tanítás az igaznak elfogadott, ezért az igazságot hirdetők vannak kisebbségben, és tűnnek szakadást szítóknak. Mindez az ökumenizmus és az egységes világvallás malmára hajtja a vizet. Nem véletlen a parancs a Jelenések 18:4-ben, hogy:

Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból.

Jel 18:4

Nem azt mondja, hogy menjetek vagy sétáljatok ki belőle, hanem hogy fussatok ki belőle, ahogy Lótnak is kifutnia és nem kisétálnia kellett Szodomából. Itt tartunk ma. Az Úr közel!

Zárszóként még hadd mondjam el, amire jutottam: nagyon sokat bosszankodhatunk és lehet rosszkedvünk az emberek tévelygése vagy az igazság szándékos megvetése miatt. De ehelyett választhatjuk azt is, hogy mindezt félretesszük, és egyszerűen csak örülünk Istennek, azért, aki Ő maga: örök hatalmáért, szentségéért, igaz voltáért, változhatatlan megbízhatóságáért és hűségéért, örök szeretetéért, mellyel már a teremtés előtt kiválasztotta magának azokat, akiket Jézusnak fog ajándékozni, Jézusért, a váltságdíjért és áldozatért, és még lehetne sorolni a listát a végtelenségig. S legyünk kitartóak az emberhalászatban: a békesség embereit keressük, akik befogadják az igazságot. Akik pedig nem, ott egyszerűen rázzuk le a port a lábunkról, vérük a fejükre, békességünk szálljon vissza ránk, és haladjunk tovább, tovább keresve a békeembert a szénakazalban: kizárólag azokra fókuszálva, akiket Isten adott Jézusnak, már a világ megteremtése előtt. Így időt, energiát és nem utolsósorban a saját idegrendszerünket kímélünk meg.


Az emberi ostobaságok és tévelygésre tekintés helyett csodáld Isten igazságát, és nyugodt lesz az életed.