Égő kollégium

Egy dombról figyeltük a lángokat. Mögöttünk villamos és a forgalom zaja. Rémülten és kíváncsian néztük és videóztunk a telefonjainkkal. Vakító sárga volt. Fölötte szürkés füst gomolygott a levegőben. Egyszer csak bedőlt a kollégium front fala.

Lementem a dombról és a kis utcákon át odamentem, hogy közelebbről is megnézzem, mi történik. A kollégium tőlem jobbra volt. Előttem tűzoltóautók vízágyúinak sugarát láttam. Ahogy közeledni próbáltam, egyszer csak a mellkasomon egy nagy lökést éreztem. Bizony, robbanás volt. Hátrább lökött.

Ezért meggondolva magam, megfordultam és visszamentem a dombra, a villamoshoz és a forgalom zajához. Inkább onnan néztem az eseményeket. A többiek mind ott videózták az eseményeket.

A kép csak illusztráció.

Miközben felébredtem, ez a gondolat ütött meg: „Ez a kollégium: a világ.”

Mind tudjuk, hogy leégett a Lónyai utcai református kollégium. De mindez ide vagy oda: Isten üzen hozzánk: A tanulást tettük meg bálványunknak. Őt nem érdekli a kollégium. Ahogy az alexandriai könyvtár is leégett, mert tele volt hamis istenképekkel és hamis történetekkel Jézusról, úgy őt nem érdekli, hogy mi milyen aranyosak vagyunk, és mennyit tanulunk. Még az sem érdekli, hogy Róla tanulunk, de az különösen nem tetszik, ha hamisan tanúskodnak Róla, hamis teológiákkal. Isten gyűlöli a bálványimádást. Hány és hány kollégiumot építettünk már magunknak, kitalált istenképekkel, sőt, még az Őáltala gondosan megtervezett kialakított világegyetemet sem arra használjuk, hogy Őt személyesen ismerjük meg, hanem hogy okos(k)odjunk?

Pál figyelmeztette Timóteust, mi várható majd az utolsó napokban, és pontosan ezt látjuk:

Ezek mindig tanulnak, de az igazságot sohasem ismerik meg.

2Tim 3:7

Ez a kollégium a világ, ahol a tanulást tettük meg bálványunknak. Isten elkezdte ennek a gonosz korszaknak a befejezését. Már ég. Mindannyian érezzük a mellkasunkon a nyomást. Lehet akárhány tűzoltó, nem tudják eloltani. Csodálhatjuk és videókat is készíthetünk róla megjátszva a külső megfigyelőt, miközben mi is a világ forgatagában nyüzsgünk: nem fogunk megmenekülni.

Csak az újjonnan születés segíthet rajtunk. Ahhoz pedig meg kell térnünk a bűneinkből, be kell merítkezzünk, el kell hinnünk, hogy Jézus véresáldozatán kívül semmi sem üdvözít, és a Szent Szellem kell, hogy vezessen. Különben nem az Övéi vagyunk, hanem fattyak, törvénytelen gyermekek. De akikat Isten fiává fogad, azokat megfeddi és megfenyíti.

És te, aki keresztény vagy, nehogy azt hidd, hogy rendben van az életed. Ha még nem ítélted magad a tűz tavába, elismerve, hogy méltó vagy rá, és nem temetted még el gonosz életed a hullámsírba, akkor nem ismered Jézust és nem az Ő tanítványa vagy. Esetleg Luheré, Kálviné, a pápáé, vagy épp a pásztorodé. De nem Jézusé. Elég a tanulásból, ideje meghalni magadnak.

Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.

Filippi 3:7–8

Hadd égjen el minden tudás-bálványod, és nyugodt lesz az életed.