A legtöbb bibliafordítás nem adja vissza megfelelően a gyülekezet fogalmát. Egyház vagy gyülekezet szóval fordítják az eklészia (eklézsia) szót, ami kihívottak gyűlését, csoportját jelenti. Már kihívottakat a bűnből, önmagukból, önigazoló vagy vallásos cselekedeteikből és a világból. Egy vegyes összetételű istentisztelet vagy egyházi alkalom semmi esetre sem lehet bibliai értelemben vett eklézsia. Maximum egy evangelizáció (már ha az evangélium egyáltalán elhangzik az apostolok által hirdetettel megegyező tartalommal), de nem eklézsia. A monológ prédikáció is az evangelizációhoz kötődik, amikor a megfeszített Jézust hirdetik (görög: kerüsszó, euaggelidzó), és nem a szentek közé való, ahol a Szellem által vezetett párbeszéd az egyetlen elfogadható kommunikáció egymás Krisztusban való teljes felnőttkorúságra való felépítésére gyámok helyett (dialegomái). Akárhol, ahol pulpitust látsz egy mikrofonos emberrel, az nem eklézsia, hanem maximum egy evangelizáció, de legtöbbször sajnos inkább csak egy színházi program.
Az eklézsia egy asztal köré gyűlik, ahol együtt esznek az Úrvacsora elemeivel megemlékezve az Új és Jobb Szövetségről Istennel. Ez egy családias közösség egymással, egymás közös felépítése az ajándékok szép rendben történő használatával a vének (felvigyázók) felügyelete alatt, valamint imádság. Ez egy Isten által összeszerkesztett család kapcsolatokkal, nem pedig egy mesterségesen összetoborzott árvaház hivatásosokkal és programokkal.
Az egyszemélyes pásztori-tanítói felállás nem biblikus, ha egy sincs mellette a további három felkészítő ajándékból (apostol, próféta, evangélista). A hagyományos római bazilikára épülő egyházi forma (mai szóval „istentisztelet”) pásztorainak imádkozniuk kell ezzel kapcsolatban és bűnbánó szívvel meg kell térniük az emberi hagyományok Isten parancsaiként való előírásából és alkalmazásából, vissza a biblikus eklézsiai léthez. A bűnbánat tárgya többek közt az emberi hagyományok és a saját befolyás bálványként való tisztelete és féltése, mások becsapása és kontroll alatt tartása, valamint Isten országának félreképviselete.
Igen, a probléma gyökere a hamis babiloni struktúra, minden más csak a felületi tünetek kezelése (pl. langyos vagy kihűlt „hívők”). Jézus követői parancsot kaptak ezzel kapcsolatban: „FUSSATOK KI belőle, én népem!” (Jelenések 18:4) Lót sem tudta megjavítani Szodomát, Mózes sem tudta megjavítani Egyiptomot. Pál sem tudta megjavítani a zsinagógai rendszert. Te sem tudod megjavítani Babilont, a mai „istentiszteleti rendszert”. FUSSUNK KI belőle azzal, hogy meghalunk magunknak Jézussal a kereszten és kimegyünk vele a „táboron kívülre”. Ez az a szűk kapu, amit kevesen találnak meg.
UPDATE: a témával kapcsolatban szeretettel ajánlom elolvasásra Fegyver Zoli barátom „Nekünk király kell” című három-részes elemzését a pásztori rendszerről.
Fuss ki Babilonból, és nyugodt lesz az életed.
Nagyon helytelenül látod a dolgokat. Az istentiszteleteken az Ige köré telepedünk le, az Ige (Jézus) áll középpontban, és nekem is szükségem van erre (csakúgy mint a rendszeres egyéni csendessegre). Épp a felfuvalkodás mondatja azt, hogy ott valaki áll elől, az ilyen ember nem az Igét látja, hanem egészen más dolgokat, nem tud megalázkodni, dölyfös, magát különbnek tartja mádoknál.
VálaszTörlésFigyelj, drága Dániel. Nekem egy szándélom van. Hogy a magukat istenkövetőknek nevezőket arra serkentsem, hogy mindent az Ige alapján csináljanak. Elvégre ezt jelenti Jézust követni, ha Jézus maga az Ige, remélem ezzel egyetértünk.
VálaszTörlésA feléd kihívást intéző (azaz elgondolkozásra késztető és belátás esetén megtérésre indító) kérdésem az, hogy hol olvasol a Bibliában "Istentisztelet"-ről? Mármint abban a formában, ahogyan azt a katolikus egyháztól megörökültük: pulpitussal és egyirányú monológ prédikációval. Csak akkor van létjogosultsága ennek, ha látsz rá újszövetségi példát. Mert testvérem, ha ez is csak egy emberi hagyomány, akkor bizony a Máté 15 alapján Jézus ítélete alá esik. Az ítélet pedig: „emberi rendelet Isten parancsaként való tanítása”.
Kérlek ne a személyemet támadd (ad hominem), hanem becsületesen és Istenfélő bölcs emberhez méltóan védd meg a gyakorlatodat Isten Igéje alapján. Velem csak így lehet érvelni. Hol látsz olyat, hogy „valaki ott áll elől”? Én asztalközöséget látok, ahol senki sem áll elől, hanem mindenki körül ül. Ha megértjük az Úrvacsorán Jézus tettét, a lábmosást, illetve Jézus „kenózisát” a Filippi 2-ből, hogy Isten létére megüresítve magát szolgai formát vett fel a kereszthalálig, akkor úgy vélem, az összes „elől álló” örökre háttérbe húzódik, megtér, megtagadja magát, és visszaül az utolsó helyekre. Majd, ha az Úr előszólítja, akkor esetleg. De nekünk nem fölfelé kell törekendünk, hanem lefelé, a halálba, a keresztre, az önmegtagadásba, abba, hogy Neki növekednie kell, nekem pedig alászállanom.
Emlékezz rá, hogy csak a földi királyok nevezik magukat jótevőknek, hogy uralkodjanak a népen. Szeretettel ajánlom figyelmedbe Fegyver Zoli barátom „Nekünk király kell” című, három részes bibliai elemzését a modern pásztorságról. Kérlek, olvasd el. (Updatelve beteszem a linket a blogbejegyzés végére is, ha itt nem működne.)
https://nyugodtleszazeleted.blogspot.com/2017/06/nekunk-kiraly-kell-fegyver-zoltan.html
„Szenteld meg őket az igazsággal. A Te Igéd az igazság.”
Sola Scriptura,
Attila