A modern gazdag ifjú

Talán emlékeztek még, amikor a bolond gazdag példázatát aktualizáltam a diplomás bolondra. Ma egy másik gazdagról lesz szó, a gazdag ifjúról. Úgy vélem, tele van velük a kereszténység, és ideje rámutatni, hogy meg kell térniük, ahogyan a gazdag ifjúnak is meg kellett. Cseréljünk ki néhány szót a történetben, és nézzük meg, mi sül ki belőle.

Akkor egy dicsőítésvezető megkérdezte tőle: „Jó Mester, hogyan dicsérjelek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus ezt válaszolta neki: „Miért hízelegsz nekem? Ez a gyülekezetben működik, de nálam nem. Senki sem jó, egyedül csak az Isten. A parancsolatokat tudod: Tagadd meg magad, merítkezz be, bocsáss meg az ellened vétkezőknek, ne szégyellj engem és beszédeimet e bűnös és parázna nemzedék előtt.” Ő pedig így szólt: „Ifjúságomtól fogva a gyüliben szolgálok. Rakodom a székeket, segítek a pásztornak, gyakorlok éjjel-nappal, és Téged dicsőítelek!”

Amikor Jézus ezt hallotta, így szólt hozzá: „Még egy fogyatkozás van benned: válj meg minden hangszeredtől, hagyd ott a hírnevedet, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.” Az pedig, mikor ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, mert szeretett zenélni és igen elismert dicsőítésvezető volt. Jézus ezt látva, így szólt: „Milyen nehezen mennek be az Isten országába azok, akik az emberek elismerésére utaznak! Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a tetszelgőknek az Isten országába bejutni.” Akik pedig ezt hallották, megkérdezték: „Akkor ki üdvözülhet?” Ő így felelt: „Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges.”

a Lukács 18:18–27 alapján

Bizony, az eredeti gazdag ifjú (vagy előkelő ember) hasonlít a legtöbb mai keresztényhez. Akkortájt mindenki azt hitte, a gazdag előkelő emberek milyen áldottak Istentől. És lesokkolta azokat, akik őt hallgatták, hogy még ezek a mindenki által áldottnak hitt emberek se juthatnak be Isten Országába: „Akkor kicsoda üdvözülhet?” Ma is hasonló a helyzet. Úgy vélik, a dicsőítésvezetők azok csak áldott emberei lehetnek az Úrnak. És milyen sokkoló lenne ma is, ha Jézus őket is hasonlóan konfrontálná, nem igaz? De ez csak egy példa a sok közül, voltaképp nem is csak őket akarom most kipellengérezni, hanem egy egész társadalmi jelenséget.

Ma ugyanis van egy ilyen „kimondatlan evangélium” a levegőben: legyünk jófejek, és dicsérjük meg az embereket, hogy ők is milyen jófejek. És tegyük azt, ami mindenkinek tetszik. Így minket is szeretni fognak.

Modern gazdag ifjú. (Kép forrása: huffingtonpost.co.uk)

Valaki például azért játszik szépen a hangszeren (pl. hegedül vagy épp jazzdobol), hogy lássák, milyen tehetséges és jófej, és így elismerjék az emberek. Persze ő is mindenkit jófejnek fog mondani és le fog velük bratyizni. Az eredeti gazdag ifjú is lehet, hogy épp azért nevezte Jézust jónak, mert arra utazott, hogy jófejségével „bejátszhatja magát” Őnála. Ma is mindenki cuki, aranyos, és ne ítélkezzünk, hanem egyszerűen mutassuk a szép és a jófej oldalunkat, és ismerjük el ugyanezt másoknál. Akkor nem lesz bajunk és szeretni fognak.

Ez a mai elkényeztetett pszicho-társadalom egyik problémája: senki sem szereti, ha kritizálják. A mai fiatal jófej srácok és hercegnőcskék erre a trükkre rájöttek, és csupán azért tettetik a szépet és a jót, mert megértették, hogy így előre tudnak jutni a saját kis terveikkel és céljaikkal az emberek előtt. Jézus viszont átlát rajtuk:

Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?

János 5:44

A hízelgés lényege, hogy mivel azt mondod a másiknak, amit hallani akar, ezért téged barátnak fog tekinteni, és be fog protezsálni azokra a helyekre, ahová neki van bejárása. Az egójára hatsz. Ezt a technikát az üzleti világban asszertív kommunikációnak mondják: dicsérően és bátorítóan beszélsz, hogy az egójára hatva bevond őt abba, amit te szeretnél. Voltaképp kihasználod a másikat a büszkeségén keresztül.

Én most itt meg is állnék a tovább fejtegetéssel, és csak pár kérdést tennék fel gondolkoznivalóul:

• Mielőtt Jézus eljött az övéihez, Isten miért nem egy dicsicsapatot küldött a Mester előtt? 
• Miért egy bulldózert, aki a megtérést és a bűnösségüket hirdette, és aki vízbe temette a megtérőket? 
• Miért nem zenészeket fogadott fel Jézus tanítványaiul, akikeket kiküldött maga előtt kettesével, hogy „melegítsék be a terepet”, hogy az üzenetét már be tudják fogadni?
• Miért használta gyakran a „ti képmutatók” kifejezést?
• Miért dobálták őt ki állandóan a zsinagógákból és akarták őt megölni? Mennyire volt ő is asszertív?
• Mit jelent az, hogy „Én nem fogadok el emberektől dicsőséget”?
• Hogyan tudjuk a Mestert követni az ő kommunikációs stílusában?
• Mire figyeljünk oda a hízelgőkkel?
• Hogyan hirdetnéd az evangéliumot egy „jófejnek” és egy „hercegnőcskének”?
• Mi az, amit ma csinálnak ehelyett, amit nem volna szabad hirdetni?

Ha végre nem akarsz már embereknek tetszeni, akkor Istennel nyugodt lesz az életed.