Nem, az ember tényleg nem bunkó akar lenni. Hanem egyfelől szomorú, másfelől meg mérges az emberek altatásban való tartása és félrevezetése miatt. Én is vagy 17 évet aludtam Babilonban, hol a székeket melegítve, hol magam is a bálvány erejében bízva. Mert a kereszténység egy bálvány körül jön össze. Ezt a bálványt úgy hívják: MIKROFON.
Emlékeztek Jézus szavaira Nikodémushoz, hogy „Ha a földiekről szólok és azt sem hiszitek, hogyan fogjátok elhinni, ha majd a mennyeiekről szólok?” Nos, kicsit ilyen ez. Egyfelől ott vagy te, Isten Országa működő elvei, a visító és kifelé röpködő démonok, és a szabadult új tanítványok, akik szemeiről lehull a pikkely és elindulnak Jézus gyakorlatias követésében. Ők azok, akik fogadták az Igét, megértették, elmentek és termést hoztak: harminc, hatvan, százannyit. Milyen jó volt utána velük az utcán leülni a padra és Isten bizonyságtételeiről beszélgetni, majd beülni valahova enni! Ez a gyülekezet. Ez a család. Ez az, ahol odafigyelünk egymásra és ahol szeretjük az embereket.
Másrészt meg ott van ez a börtön-vallás, a kereszténység, a szórakoztató-ipar, az érzelmi altatóival, a magukat külön kasztba tevő képmutató pásztoraival, a tizeddel, a zenészeivel és a koncertjeivel meg egyéb programjaival, és aztán mindenki hazamegy, posztol a facére, élik a kis világias életüket és tojnak egymásra és Jézus parancsolataira.
De nehogy megkérdőjelezd a „feltétlen szeretet” rendszerét, mert akkor mindjárt szeretetlen ítélkező leszel, és különben is hol vannak a gyümölcseid? Nos, tudjátok, amikor Pált kergetik, bebörtönzik, megverik, sőt, meg is ölik, de feltámad, és olyanokat mond, hogy gyerekek, Isten Oszága nem beszédben áll, hanem erőben… nos, azért az ugye kicsit más, mint csinálni egy laza összejövetelt egy kényelmes teremben, a mikrofon körül. Ahol nem kell meghalnod magadnak, mindenki szép és jó, és különben is a fények, meg a program érzelmi síkon viszik a pálmát. Ez nem más, mint egy testies, az érzékekre ható manipulatív léleknyugtató varázslás. Semmi köze ahhoz, amit Jézus vagy az apostolok hirdettek és csináltak.
Azt hiszem gyerekek, ez nem bunkóság. Inkább felháborodás. Hogy meddig fog még tartani ez az értelmetlen bohóckodás, amit kereszténységnek neveznek?! Persze, ma bolondok napja van, és oké, ha egy napig bohóckodnak az emberek Isten nevében, na de egy életen át? Ez azért már túlzás.
No de, azért jó volt a srácokkal az utcán. Az teljesen más. Látni az arcukat, amint átélték, Isten ma is ugyanolyan, mint a Bibliában írva van, és hogy őket is használta. Látni a komolytalan padon ücsörgő öregasszonyokat, akik nem akartak se meggyógyulni, se üdvözülni. A dicsekvő 70 éves hölgyet, hogy bezzeg ő milyen egészséges. A levágott ujjú fickót, akit Jehova Tanúinak mérge megelégített az Élő Víz helyett. A katolikus hölgyet, akinél a mag el lett hintve. És már mikor be akartuk fejezni: az öreg kapitánysapkás bácsi arcát, akit az Úr megszólított és megszeretgetett. De a legjobb, hogy Isten bevonta a testvéreimet is, és használta őket, és felbátorodtak.
Ezt a kis izgalmas listát azért hagytam a végére, mert Jézus is a végére tartogatta a legjobb bort és ma a kapitánysapkás bácsit. Ha idáig elértél: legyen ez a jutalmad és a mi közös örömünk.
Hagyd a csudába Babilont és a mikrofont, gyere, kövesd Jézust és nyugodt lesz az életed.
Kapcsolódó cikkek: