Az emberi dicsekvés és a krisztusi alázat harca

Nem. Nem sajnálom. Mondhatni örülök is neki! Eggyel kevesebb Baál-kastély! De hiszen hogy lehetsz ilyen barbár, hogy mondhatsz ilyet?! Hát valahol azért mégis csak egy világ-csodája, nem?! Hát éppen ez a baj vele. Mert mindent Isten szemszögéből kell vizsgálni, és ez a világ elmúlik, és annak dicsősége már lehanyatlóban van. Szeretnék valamit elmagyarázni nektek.

A Notre-Dame-ről beszélek. Miközben e sorokat írom, ég. Szeretném, ha most oldafigyelnél arra, amit mondok, mert az örök életedről van szó.

Két ország, vagy, ha úgy tetszik, királyság és birodalom áll szemben egymással. Az egyiknek egy olyan Sátán a királya, aki állandóan fölfelé akar törni, és naggyá akar lenni, egyenesen istenné. Ő nemcsak a hazugság atyja, de igazából minden dicsekvés, nagyravágyás és nárcisztikus magamutogatás tőle származik. Alapvetően az embereket ezekre a dolgokra nem is kell megtanítani, a bukás óta a vérünkben van.

A másik birodalomnak pedig Krisztus a királya, aki nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem egy rabszolga alakját választotta magának, hogy azt használja fel, míg emberré lett itt a földön. De ez sem volt neki elég, odáig ment, hogy egy, az akkori korszak szerinti leggyalázatosabb halált halja, mint a legsúlyosabban elítélt bűnöző.

Pál, ennek a Jézusnak a kiküldött megbízottja és képviselője több levelet is írt. Írt a korinthosziakhoz is néhányat. Korinthosz egy gazdag város volt, a neve is azt jelenti: jóllakott. Ők ott a fenenagy görög-római jólétben mindennel dicsekedtek. Volt kultúra, sok-sok bálványtemplom, paráznaság, bálványáldozatok, versengések, bíróságra járások, nemek harcai, és még az Istentől kegyelemben, érdemek nélkül kapott természetfeletti ajándékokkal való visszaélések is.

Pál egy nagyon hosszú bevezetőt ír nekik, érdemes elolvasni az egész levelet, nem csak pár mondatot és „igeverset” belőle kiragadni. E bevezetőből értjük meg az egész levelet és Isten Országának legalapvetőbb koncepcióját, a dicsekvéssel szembemenő lefelé szálló Krisztusról. Ez pedig így szól:

Mert a kereszt Kinyilatoztatásáról való beszéd a pusztulásra jutóknak: nevetséges bolondság; viszont a megmenekülőknek, nekünk: Isten csodás hatalma. Mert meg van írva: „Elpusztítom majd a bölcsek bölcsességét, és az értelmesek értelmét majd elvetem.” Hol van a bölcs? Hol van az írástudó? Hol van e világkorszak szkeptikus érvelője? Nem tette-e Isten bolondsággá e világrendszer bölcsességét? Mert míg az Isten bölcsessége miatt a világ nem ismerte meg a bölcsesség által az Istent, úgy tetszett az Istennek, hogy a közhírré tevés bolondsága által mentse meg a hívőket. És míg a zsidók csodajelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, addig mi közhírré téve hirdetjük: a Messiást, mint a keresztre feszítettet (zsidóknak botrányt, görögöknek pedig bolondságot); de maguknak a meghívottaknak (úgy zsidóknak, mint görögöknek): a Messiást, mint Isten csodás hatalmát és Isten bölcsességét. Mert az Isten bolondsága bölcsebb az emberekénél, és az Isten gyengesége erősebb az emberekénél.

Mert nézzétek a ti meghívásotokat, testvéreim, hogy köztetek nincs sok bölcs a hústest szerint, nincs sok hatalmas, nincs sok előkelő származású. De a világ bolondjait választotta ki magának az Isten: hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ gyengéit választotta ki magának az Isten: hogy megszégyenítse az erőseket; és a világ alacsony származásúit és a megvetetteket választotta ki magának az Isten, és a semmiket: hogy a valamiket megszüntesse – mégpedig azért, hogy egy hústest se dicsekedhessen az Ő színe előtt.

Ti pedig Tőle vagytok a Messiás Jézusban, aki Istentől elszakítva vált számunkra bölcsességgé, és nem csak megigazulássá, hanem megszentelődéssé és szabadulást hozó váltságdíjjá is: hogy amint meg van írva: „Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék!”

1Korinthus 1:18–31, névtelen biblia

Ezt nagyon fontos megérteni. Mintha Isten azt üzenné a mai Facebookon nevelkedett elismerésre váró generációnak is, hogy „Most komolyan, emberek! Tényleg jók vagytok? Tényleg meg akarjátok mutogatni mindenkiek, milyen nagyszerűek, szépek, intelligensek, értékesek, csodálatosak vagytok? Hát rendben. Én pedig, mint a tökéletes Isten akkor leszállok, szolgává leszek, bolonddá teszem magamat, bűnné leszek, csak hogy ebből a céltévesztésből meg tudjalak titeket váltani. Ha ezek után is szeretnétek dicsekedni, tessék Engem utánozni.”

Látjátok a két királyság közt a különbséget? Az egyik tornyokat építve díszeleg, hogy látványos legyen és nevet szerezzen magának, a másik pedig összepiszkítja magát és bolondot csinál magából, hogy némelyeket megmentsen. A Bábel tornyos történetben most vegyük észre az ide vonatkozó messiási próféciát:

Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet… Az Úr pedig leszállt…

1Mózes 11:4–5

Visszatérve a Notre Dame-hoz: Itt van ez az újabb égő, talán már le is égett Baál-kastély. Én csak így hívom ezeket a templomokat, mert azok. Vajmi közük van Jézushoz. Az embert magasztalják, hogy milyen ügyesen tudnak építkezni. És ezt a dicsekvést elnevezzük „kultúrának” és „műveltségnek”, ami összetartja és összehozza őket. Ezt a felfelé törtető dicsekvést. A Bábel-torony építést! Nincs semmi új a nap alatt. Az építők vetették meg a Sarokkövet, s teszik ma is a sok látványossággal.

Amikor tavaly, 2018 nyarán ott járam, evangelizáltunk a Notre Dame-i templom előtt. Odabent éppen egy „istentiszteletnek” hazudott démonikus liturgia ment azok szerint, akik közülünk voltak bent. Mi prédikáltuk a megtérést a kígyózó soroknak, akik látszólag teljesen süketek voltak a Krisztus evangéliumára. Ezek a templomok nem a valódi Jézust hirdetik, hanem egy másik urat, Jézus és a kereszténység köntösébe öltözve. Ugyanis annak a Baálnak a neve is urat jelent, akinek az adventikoszorús-karácsonyfás és nyuszis-nagyböjtös hagyományait karácsonykor és húsvétkor is ünneplik Istárral és Tammuzzal együtt. Ezek babiloni istenek. Baál az intézményes kereszténység istene, és egyéb templomos kultúrvallásoké. Az igazi Jézus nem lakik embercsinálta templomokban, sőt, azért jött, hogy ezeket az intézményeket lerontsa.

És most örülök, és örüljünk együtt, mert egy újabb bálvány dicsősége veszett oda, és sok embernek így talán van esélye közelebb kerülni az igazsághoz. Hogy szép volt? Ismét mondom: Isten szemszögével nézve ezek az emberi híúságok mind kár és szemét, sőt, utálatosságok, mert eltávolítják az embert a Krisztusban való egyszerűségtől.

Tudjátok, miért győzött Jézus a kereszten? Maga Jézus az ő „leszálló áramlatával” és a „kereszthalálig tartó engedelmesség” bemutatásával a szent Isten dicsőségének egy olyan oldalát mutatta meg, amivel az ördögi és emberi büszkeség nem tud mit kezdeni. A büszkeség számára provokáció és támadás az, hogy valaki kiüresíti magát és nem a maga, hanem a küldője akaratát teszi mindvégig. Számára érthetetlen, hogy nem „tőle keresi a dicsőséget”, sőt, hogy egyáltalán nem is keres dicsőséget.

Istennek nincs szüksége dicsőségre, számára ezek értelmetlen dolgok. Van neki, és kész, de ő nem keresi.

És ez az alázat egy támadás a büszkeség birodalmára nézve, ezért minél hamarabb el kell távolítani. Ekkor történik az, hogy elkezdik az alázat képviselőjét támadni, tesztelni, kigúnyolni, lejáratni, végül keresztre feszíteni.

És tudjátok, miért győzött az alázat végül? Mert hagyta, hogy megöljék. Ha leszáll a keresztől, hogy „bizonyítson”, abban a pillanatban átállt volna ő is a büszkeség oldalára, tehát Sátán győzött volna. De a büszke nárcisztikus magamutatással szemben az alázat csak úgy tud győzni, ha hagyja, hogy támadják és megöljék, így mindvégig alázat tud maradni. S miután megölték a testet, már nem tudnak több kárt okozni. Innentől kezdve kimerült a büszkeség minden fegyvere.

Ezzel a győzelemmel fegyverezte le Krisztus a vádló és bizonygató Sátánt és emberi dicsekvést. A mindennél szentebb, dicsőségesebb, hatalmasabb, okosabb Istent a nála tisztátalanabb, profánabb, alávalóbb és butább Sátánt és embert. Hogy „bűnig alázta magát.”

Ezzel az alázat „bűn-alacsonyan” győzött a toronymagasságokba emelkedni kívánó dicsőségvágy fölött, mindaz fölött, amit a facebookos pózolgatás, a Notre-Dame tornyai és úgy általában az emberi kultúra képvisel. Mert senki sem jó, egyedül az Isten. A pusztulást büszkeség előzi meg, és Istennek igaznak kell bizonyulnia: nem: „bizonyítania magát”, hanem: „bizonyulnia” – magától, miközben magától összedől a büszkeség légvára.

S ha Isten kegyelméből ezt a szellemi csatát alázat és büszkeség közt megértjük, akkor lehet beszélni megtérésről és üdvösségről: keresztről és Krisztus életének bennünk való folytatásáról. Mert bizony a dicsekvés az alázat országába, Isten Királyságába nem fog bejutni, azt elkönyvelhetjük! S hogy a tűzoltók próbálják megmenteni a bennégett művészeti alkotásokat: merő ostobaság. Egy nap az egész világot ugyanez a tűz fogja megemészteni, mert ez vár minden dicsekvésre. És az alázat ítélőszéke előtt nem lesz helye semmi magamutogatásnak!

S ahogy “Párizs többé már nem Párizs a Notre Dame nélkül” (ahogy mondják a hírekben), ugyanígy, az újjáteremtett Új égen és új földön az egykori bukott ember sem bukott ember többé már a dicsekvése nélkül. Minden büszkeség tűnjön el, mert úgyis Isten lesz minden mindenekben! Ő pedig méltó rá, mégsem reklámozza. Mert az alázatnak nincs erre szüksége. Nagy titok ez.


Vállald be az alászállást, és Krisztus lesz az életed.